Fradi újság (1992)
1992 / 15. szám
10 FRADI ÚJSÁG "Többnyire hoztuk a pontokat" Lassan-lassan véget ér az 1992/93-as NB I-es labdarúgóbajnokság első, azaz a 92-es fele. A valósággal mámorító tavaszi diadalsorozatot követően mint ismeretes, a Ferencváros együttese a bajnoki cím védőjeként vághatott neki a hazai pontvadászatnak. Ráadásul hosszú szünet után ismét képviselhette a magyar színeket a kontinens klubcsapatainak legrangosabb kupavetélkedésében, a BEK-ben. S hogy milyen is volt ez az ősz az Üllői úton? Nyilasi Tiborral, a csapat vezető edzőjével az MTK elleni örökrangadó után, vagyis az első tizenegy forduló eredményének ismeretében beszélgettünk. Úgyhogy e röpke áttekintést senki ne vegye a teljes őszi idény mérlegének, hiszen négy mérkőzés, illetve az azokon nyújtott teljesítmény még hiányzik egyik vagy másik serpenyőből. De azért sokat sejtet...- Gondolom, eddig elégedett lehetsz a fiúkkal, a bajnoki tabellát az idény nagy részében a Ferencváros vezette.- Melyik az az edző, aki ilyenkor panaszkodik? Az eredményesség szempontjából egy rossz szavam se lehet, elvégre máris több pontot szereztünk, mint tavaly a tizenöt őszi fordulóban összesen.-Hány pontot terveztetek előzetesen erre az idényre?- Az az igazság, hogy a pontszámot nem határoztuk meg. Célkitűzéseink között csak annyi szerepelt, hogy az első három hely valamelyikén térjünk pihenőre, és hogy közben ne szakadjunk le túlságosan az élen állótól. Feltéve, ha nem mi állunk ott. Nos, a hátralévő, egyébként rendkívül nehéznek ígérkező négy mérkőzéstől függetlenül azt hiszem, ezt sikerül megvalósítanunk.- Mégis a hangodból úgy hallom, nem teljes a boldogságod. Amit meg is értek. Egyrészt azért, mert az otthon feleslegesen elhullajtott pontok be- zsebelése esetén már szinte behozha- tatlannak tűnő előnnyel vezethetné a csapat a táblázatot, másrészt a nyújtott produkció is igencsak elmaradt attól a szemet gyönyörködtetőtői, amiért fél évvel ezelőtt minden héten zsúfolásig megteltek a lelátók.- Ez mind igaz, de azt kell mondanom, majdnem hogy törvényszerű is. Egy olyan káprázatos sikerszéria után, amit a gárda tavasszal összehozott, nem is lehet még egy idényt bombaformában végigfutballozni. Óhatatlanul jött egy kisebb hullámvölgy, elsősorban a hatalmas idegi megterhelést nem tudták teljesen kipihenni a játékosok. Emellett végig sokan küszködtek különböző sérülésekkel, betegségekkel, a csapat egyszer sem tudott a legerősebb összeállításban pályára lépni. Nagy szerencse a bajban, hogy mindez az eredményességben nem mutatkozott meg. Ha néha kínlódva is, de többnyire hoztuk a pontokat.-A pontok között sajnos akadt egy holtpont is. A Pécs elleni hazai vereségre senki sem számíthatott.- Miért, a kiesés ellen küzdő ETO döntetlenjére igen? De be kell vallanunk, a BVSC ellen kivívott győzelemhez sem volt sok közünk a Népstadionban. Ezek voltak azok a meccsek, amiket remélem, nem fogunk alulmúlni a bajnokság hátralévő részében.- Míg a bajnokságban nem szerepelt rosszul a csapat, a BEK-ben már az első fordulóban búcsúzni kényszerült a további küzdelmekből Valóban ennyivel jobb együttes a Sldvan Bratislava a Fradinál ntint ahogy azt a látottakból következtethetnénk?- Már a sorsoláskor tudtuk, nagyon nehéz ellenfelet kaptunk. Úgy érzem, a pozsonyi mérkőzésen minden eldőlt. Pedig a meccs jó részében teljesen egyenrangú partnerek voltunk, nem is lett volna baj, ha nálunk mindenki maximális erőállapotban megy ki a téglamezei gyepre. A kiegyensúlyozatlanság azonban fokozatosan kijött a második félidőben. A visszavágón meg, különösen a kinti lelátókon történtek után, s az amiatt pattanásig feszült légkörben, felfokozott hangulatban nem volt sok esélyünk a továbbjutásra. Mindent megpróbáltunk, becsülettel küzdöttünk, de az legfeljebb csak a tisztes helytállásra volt elegendő. Ami itthon egy 1-0-ás győzelemre vezethet minket, az külföldi csapatok ellen már édeskevés. De ezt nem csak a mi, hanem az UTE és a Vác példája is ékesen bizonyítja.- Sebaj, itthon lehet vigasztalódni. Az idény vége felé fokozatosan kezd már összeállni a kép, kik alkothatják a kezdőcsapatot tavasszal ha senki sem sérült. Mert bízzunk abban, hogy egyszer ez a csoda is megtörténhet.- De szép is lenne. Nagyon szeretném, ha a téli pihenőt mindenki aktívan használná fel. S rögtön az elejétől maximális erőbedobással végezhetné az alapozó munkát. Kuznyecov esetében azt hiszem, pont ez volt a probléma. Hazautazása után rengeteget foglalkozott az egyéb ügyeivel, s ez nála hatványozottan jelentkezett. Már az alapozáson megsérült, aztán kissé elkapkodta a visszatérését is, újra sérült lett, anélkül, hogy egyetlen percet is játszott volna. A tizedik fordulóban tudtam először csatasorba állítani. Az ő hiányát nagyon megérezte a csapat, csakúgy, mint Fodorét, aki szintén egy korábbi húzódásának gyógyulását nem tudta kivárni, ő is rásérült. Szóval tavasszal már nem engedhetünk meg magunknak ilyen luxust.-Az új emberek beváltották a hozzájuk fűzött reményeidet?- Cigan teljes mértékben, vele sokat nyertünk, kiváló képességű csatár, egyértelműen helye van a támadósorban. Kár, hogy őt is csak későn vehettem számításba a sérülése miatt. Biztos vagyok benne, hogy tavasszal még nagyobb hasznára válik majd a gárdának. Gregor Józsi egyelőre nem azt nyújtja, amit vártunk tőle, és amire képes. A nyár végén családi gyász érte, amit még a mai napig sem tudott kiheverni. Kissé fásult, melankólikus, lelkileg megviselte az édesapja elvesztése. De a télen felpöröghet. Tavasszal eljöhet az ő ideje is. Remélem, hogy el is jön.- Ha nem csal az emlékezetem, a múltban is jellemző volt a Fradira, hogy tavasszal lényegesen túlszárnyalta az ősszel nyújtott teljesítményét. Gyakorta így volt ez a te játékoskorodban is, s így történt az elmúlt esztendőben is. Mi lehet ennek az oka?- Ha tudnám, tavaly ősszel is jobban szerepelünk. De idén hál’ Istennek, ahogy azt már említettem, nincs sok okunk a panaszkodásra. Ez a félidény a szerzett pontok tekintetében nagyszerű alapot jelenthet egy újbóli nagyszerű tavaszi meneteléshez. Úgy legyen! Naszály György Nyilasi húsz éve - és napjainkban. „Nem baj ha múlnak az évek...” VALLOMÁSOK... SZABÓ JÁNOSBÓL „millió” van Magyarországon. Egy azonban közülük megszállott fradista. íme a „vallomása”:- Kilenc éves korom óta rajongok a Ferencvárosért. Akkor mégAlber- ték csapatának tapsoltam, az ő sikereik, szép meccseik a futballnak, a Fradinak örök rabul ejtettek Immár 32 éves vagyok de egy kezemen megszámlálhtó, hogy hány bajnoki meccsről hiányoztam... Pedig minden mérkőzésre Kiskörösről érkezem - vagy az Üllői útra, vagy valamelyik vidéki pályára. Legyen az bajnoki vagy éppen Magyar Kupa meccs. A feleségem is tudja, ha szombat - az a Ferencvárosé. De a környezetem is ismeri szent Fradi őrületem. Akasztón van egy italboltom - hát ott már sok Fradi sikert ünnepeltünk No persze egy-egy fiaskó után a flaskák érintetlenek - gyász honol - és hallgatom a cukkolódókat... Hú a sikertelen Üllői úti pályaavató után, de szomorú voltam... Na de az Üllői úti 8-0-ás Dunaújváros elleni győzelem örökké emlékezetes. Külföldön a legnagyobb élményem a belgrádi, Zvezda elleni kupasiker. Most Pozsonyból viszont szomorúan utaztunk haza. Egyetlen örömünk az volt, hogy - bár abba a szektorba szólt a jegyünk ahol a Fradisták a legnagyobb verést kapták - mi az utolsó sorban ültünk és megúsztak a brutalitást. Már a meccs előtti hangulat is idegesítő volt, így nem is mertem elvinni a kislányom erre a pozsonyi találkozóra Pedig idehaza már rendszeresen jár velem és élvezi is a meccshangulatot. Megtanítottam vele a Fradi indulót, a Zöld sasokat, a Fradi volt, Fradi lesz - csak úgy énekli a drága Öröm volt apai szívemnek, amikor az örökrangadón kezdőrúgóként láthattam. Öt évesen - most már kész kis fradista Remélem, még sokáig járunk együtt Fradi meccsről - Fradi meccsre... (Szabó János Tímea kislányával a hátsó borítón látható)
