Fradi újság (1992)

1992 / 15. szám

6 FRADI ÚJSÁG Zöld-fehér atlétika AZ FTC atlétikai szakosztálya eredményes évet zár. Egy szakosz­tály munkáját az eredmények mi­nősítik. A száraz tények mellett illik azonban szólni arról, honnan jön­nek az atléták, s merre tartanak. S arról is beszélni kell, kik azok a sza­kemberek, akik a meglehetősen ne­héz körülmények között már-már megszállottként dolgoznak. Fejős Mihály szakosztályvezető:- Rendkívül sikeres évet zár­tunk, hiszen az FTC bajnoki rang­sor első húsz helyezettje közé vere- kedte magát. Összehasonlításul csak annyit, tavaly az 54. helyen vé­geztünk... Bajnoki pontokban kife­jezve ez annyit jelent, közel 1300 pontot gyűjtöttünk a tavalyi 300- hoz képest. Elsősorban dobóink ké­nyeztettek el bennünket. Női ge­relyhajításban Zsigmond Kinga baj­nok lett, míg a második helyet Prei- singer Ágnes szerezte meg. Az ifik­nél ugyanő állhatott a dobogó leg­magasabb fokára, míg a serdülők között Antal Katalin ezüstérmével hívta fel magára a figyelmet. Kellemes meglepetés számomra Földessy Csaba felnőtt hármasug­rásban elért harmadik helyezése. „Szöcske” - ez Földessy beceneve - lelkes szurkolója a Ferencváros lab­darúgó-csapatának, a B-közép osz­lopos tagja. Felnőtt férfi távol- és hármasugrócsapatunk negyedik lett, míg férfi 800-asaink negyedik és ötödik helyet szereztek a bajnok­ságban. 4x400-as váltónk is pont­szerző ötödik helyezésével. Ifi hét- próbázó lányaink nyakába bajnoki ezüstérem került. Az utánpótlás at­létikai kupán elért negyedik he­lyünk önmagáért beszél, hiszen az ország talán második legerősebb at­létikai szakosztályával rendelkező Bp. Honvédőt is sikerült megelőz­nünk. A felsorolásból kiderül, dobóink viszik el a pálmát. A szakosztályve­zetés úgy ítélte meg, a dobószakág képes arra, hogy világszínvonalú eredményeket produkáljon. Ki­emelném a dobókkal foglalkozó Széles Lajos edző munkáját, s az sem mellékes, hogy az ebben a sza­kágban meglévő magyar hagyomá­nyok következtében itt van esé­lyünk a mielőbbi felzárkózásra a vi­lág élvonalához. Jövőbeni szereplésünket két do­log befolyásolja döntően: az után­pótlás helyzete és az anyagiak. A utánpótlásképzéssel talán könnyeb­ben megbirkózunk, hiszen ez szű­kén véve szakmai feladat. A Ganz Mávag és az Építők atlétikai szak­osztályainak megszűnése következ­tében ma már szinte csak a Ferenc­város képes arra, hogy az atlétikát szerető délpesti fiatalokat foglal­koztassa. Nagyon szeretnénk, ha ebből a bázisból minél több tehet­ség kerülne ki. Nehéz anyagi hely­zetben vagyunk, azt is mondhatom, néhány „őrült megszállott” fanatiz­musa a garancia a szép eredmé­nyekre. Szeretnénk nyugodtabb kö­rülmények között biztosítani, s ez manapság nehezebb, mint a szak­mai felkészítés. Nagyon szeretném, ha válogatott sportolóinak szponzo­rokat tudnánk szerezni. Nyitottak vagyunk, ha most hirdetést kellene feladnom, azt írnám, minden meg­oldás érdekel. Jó hír, hogy minden valószínűség szerint népligeti salakos pályánkat rekortán váltja fel. Igazi otthonra lelnek majd az atléták. Megérdem­lik, s különben is, hogy néz az ki, hogy például dobóink megtűrtként szanaszét készülnek a város külön­böző pályáin, ahová éppen befo­gadják őket? A dobóatléták sikeres szereplé­sében elévülhetetlen érdemei van­nak Széles Lajos (51) edzőnek. Szé­les úgy érzi, hogy a szomnbathelyi Németh Pál tevékenységéhez ha­sonlóan a Fradiban is létrehozható egy dobóiskola. Ahogy a Németh- féle iskola legjelentősebb képvise­lője Gécsek Tibor kalapácsvető, úgy a Széles „istállónak” is lehetnek a jövőben kiemelkedő klassszikusai, elsősorban a két gerelyhajító hölgy, Zsigmond Kinga és Preisinger Ag­nes. „Pályafutásom kezdetén általá­ban nagy létszámú csoportokkal dolgoztam. Ezeken a közösségeken belül jó volt a hangulat, de nem jöt­tek az eredmények. Tudatosan vál­toztattam ezen, s a későbbiekben már kis csoportokkal foglalkoztam. Az edző és a tanítvány viszonyát ön­ként vállalt kapcsolatnak fogom fel. Ahhoz, hogy jó eredmények szüles­senek, azonos lelki hullámhosszra is kell kerülni, nélkülözhetetlen a bel­ső ösztönzés, a belső tűz. Ez egy al­kotóműhely. Most azt vallom, ha két versenyzőm van, akkor ezzel a két versenyzővel kell a legjobb eredményt elérni a bajnokságban és a nemzetközi mezőnyben. A magyar dobóiskolának hagyo­mányai vannak, legjobb edzőinket mindig hajtotta valamilyen jó érte­lemben vett elégedetlenség. A*ma- gyar ember alkata megfelel a dobó­szakág feltételeinek: erős, robbané­kony, ügyes. Nem véletlen, hogy a dobók több olimpiai pontot szerez­tek, mint a többi szakág együttvéve. A dobóiskola megvalósításának vannak tárgyi feltételei is. Gondo­lok itt olyan szintű létesítményekre, amelyek megléte nélkül a nemzet­közi sikerek elérhetetlenek. Úgy néz ki, ezen a téren is sikerül előre­lépni. A Balsam cég nyolcsávos re­kortán pályát épít a salak helyére. Lesz otthonunk, nem kell kilincsel­nünk. Én talán a legjobb korban va­gyok: van még bennem tűz, s az el­telt évek során kellő rutinra is szert tettem. A nemzetközi eredményességet napjainkban a doppingkérdés alap­jaiban meghatározza. Meggyőző­désem, ha tiszta az olimpia, Zsig­mond Kinga a dobogóra állhatott Volna. Mi nem doppingolunk, per­sze mások is ezt mondják, csak ép­pen nem úgy cselekszenek.” Preisinger Ágnes (19):-Világéletemben FTC-szurkoló voltam, az általános iskolát is egy úgynevezett Fradi-suliban végez­tem, a Toronyház utcai testnevelés tagozatos iskolában. Innen válasz­tott ki a tanár úr, s elkezdtem atle- tizálni. 1985-től 1988-ig a Fradiban versenyeztem, mivel azonban a Fe­rencváros atlétikai szakosztálya haldokló», átmentünk a BVSC-be. Elég nehéz évek voltak ezek, mert a vasutasok atlétikai szakosztálya is megszűnt. Tovább kilincseltünk a BEAC-ba, míg végre 1992. január­jától újra a Fradiban dolgozhatnak a dobók és a többi atléta. 1985-től kezdődően korosztályos szinten minden évben nyertem bajnoksá­got. Régi gerellyel a legjobb ered­ményem 55,10 méter, ezt 17 éves koromban a bruges-i középiskolás világbajnokságon értem el. 1990- ben a plivdivi ifi VB-n 17 évesen ti­zenkettedik lettem a 19 évesek kö­zött. Új gerellyel 54,08 méterig ju­tottam, ezt az eredményt az idei szöuli ifi VB-n értem el. Miért pont gerelyhajító lettem? Fiatal korom­ban szerettem kistabdát dobni, ki­választottak, jöttek az eredmények, egyre jobban szerettem ezt csinálni. Tudom persze, hogy ebből a spor­tágból nehéz egzisztenciát teremte­ni, ezért kétéves felsőfokú számí­tástechnikai tanfolyamra járok, amelyhez angol nyelvtudás szüksé­ges. T.G. A "kisember" meglepetése „Ha látsz egy egész ajtót betöltő embert, ő a Buci” - igazítottak el a Fradi birkozótermében. Nem sokkal később megjött Balogh Ti­bor, aki a székesfehérvári junior birkózó EB-n ezüstérmet nyert a szabadfogásúak között a 130 kg-os súlycsoportban.- Én a kicsik közé tartoztam a magam száztíz kilójával - mondta nevetve a 21 éves óriás.- Gondolom, amikor annak idején eücezdtél birkózni, már akkor sem voltál gyengén fejlett...- Hát, akkor sem én álltam a sor végén. 1980-ban egyik osztály­társam vitt le a Honvédba, ahol az apja edzőként dolgozott. Tetszett a dolog, és a szüleim is biztattak, így aztán ottragadtam.- Mikor kerültél a Fradiba?- Amikor 1989-ben megszűnt a Honvéd szakosztálya, úgy gon­doltam, a Fradiban a legjobbak a lehetőségek, itt fejlődhetek a leg­többet. Azóta eltelt három év, és úgy néz ki, bevált a számításom.- Te melyik fogásnemet szereted jobban?- Lehet, hogy meglep, amit mondok, de a kötöttfogás közelebb áll hozzám. Igaz, azt jóval többet csináltam, hiszen a szabadfogással évente csak néhány hetet foglalkoztam, a nagy versenyek előtt.- Most mégis szabadban versenyeztél és nem is rosszul- A hat meccsemből ötöt megnyertem; csak az ukrán fiú vert meg. ó az elején csinált rajtam egy válldobást, és ezután rendre ki­használta a kényszerű támadásokból eredő hibáimat. Végül 6:2 lett a vége. A bronzéremért egy törökkel birkóztam, akit egy nagyon ke­mény mérkőzésen 4:2-re legyőztem.- Elégedett vagy ezzel a bronzzal?- Nem igazán. Az EB végén megnéztem az összesítést, hogy ki hány meccset vívott és ebből mennyit nyert meg. Rajtam kívül senki sem akadt, aki hat győztes mérkőzéssel ne nyert volna Európa-baj- noki címet. Az én súlycsoportomban voltak a legtöbben.-Melyek a legközelebbi terveid?- Először is jól szerepelni a Fradiban a csapat bajnoki mérkőzése­ken. Aztán jövőre szeretnék bekerülni a felnőtt válogatottba. De ha ez 1993-ban még nem sikerül, nem leszek elkeseredve, mert az a cé­lom, hogy 1996-ban kijussak az atlantai Olimpiára. Bronzba öntött szabadság Amikor két esztendeje a Fradi Újságban a birkózó Nagy Attilá­ról olvashattak a szurkolók, még kötöttfogású ifjúsági világbajnoki címéért ünnepeltük az FTC-Mű- fémszer versenyzőjét. Most ismét van ok az örömre, ám ezúttal sza­badfogású sikereihez gratulálha­tunk. A Székesfehérvárott meg­rendezett junior Eurőpa-bajnok- ságon a 20 éves Nagy Attila bron­zérmet szerzett a 82 kg- osok kö­zött.- Ha jól emlékszem, már két éve is azt mondtad, hogy a szabadfo­gást jobban szereted...- Igen, és nem sokkal később végleg áttértem erre a fogásnem­re - mondta. - Szabadfogásban több a fantázia, nincs behatárol­va, hogy mit lehet tenni és mit nem. Szeretem a kavalkádot, és jobban szeretek belebonyolódni a fogásokba, mint dulakodni a sok­kal statikusabb kötöttfogásban. Szerintem a két fogásnemet nem lehet hosszútávon együtt eredmé­nyesen csinálni, ezért szavaztam a nekem kedvesebb szabadra.- Mennyire vagy most más, mint 1990-ben?- Sokkal többet tudok a birkó­zásból. Rengeteget tanultam az elmúlt két évben, bővült a techni­kai és taktikai repertoárom.-Milyen volt a fehérvári EB? Hogyan alakultak a meccseid?- Több ország képviselői indul­tak, mint a legutóbbi VB-n. A me­zőny nagyon megerősödött a volt szovjet köztársaságok versenyzői­vel. Úgy léptem szőnyegre, hogy mindenképpen dobogóra akarok kerülni. Elég jó volt a sorsolásom, ugyanis a hét egykori szovjet bir­kózó közül csak kettő került az én ágamra. De itt a döntőben, így vá­laszthatott, Fehérvára» melyik fogásnemben akar indulni. Ne­kem a szabadfogás maradt. így az EB előtt néhány héttel kezdtem komolyabban foglalkozni a sza­baddal.-Milyen tervekkel léptél sző­nyegre?- Az első hat közé szerettem volna jutni, lehetőleg minél el- őhbre. A könnyebbik ágra kerül­tem, és az első fordulóban erő­nyerő voltam. Aztán megvertem 3:0-ra az ukrán fiút, akitől a leg­jobban tartottam. Akkor már bi­zakodtam, hogy csoportelső lehe­tek. Aztán legyőztem a lengyelt is 3:0-ra, majd a németet 2:0-ra. Szóval, nem csináltak rajtam akci­ót. Na, aztán a döntőben a török srác mindent bepótolt. Állítólag ő kezdettől fogva csak szabadfogás­sal foglalkozik, és ez meg is lát­szott rajta. Jól jött lábra, és jól védte a lábra irányított támadáso­kat. Végül ez a százhúsz kilós em­ber 7:0- ra megvert. De nem bán­kódom, az ezüstnek örülök, hi­szen nem vártam ilyen jó ered­ményt magamtól.-Hogyan tovább? Szabad vagy kötött?- Még nem döntöttem. Egy­két éven belül kiderül, melyikben leszek eredményesebb. Szabad­ban előny a kisebb súly, kötöttben viszont jobb, ha nehezebb az em­ber. Ami biztos: a rajtam levő fel­esleget szeretném átalakítani izommá. És szeretném mihama­rabb megszorítani a jelenlegi 130 kilós kötöttfogású válogatottat, Gombos Zsoltot. (-ys-)

Next

/
Thumbnails
Contents