Fradi újság (1992)
1992 / 15. szám
6 FRADI ÚJSÁG Zöld-fehér atlétika AZ FTC atlétikai szakosztálya eredményes évet zár. Egy szakosztály munkáját az eredmények minősítik. A száraz tények mellett illik azonban szólni arról, honnan jönnek az atléták, s merre tartanak. S arról is beszélni kell, kik azok a szakemberek, akik a meglehetősen nehéz körülmények között már-már megszállottként dolgoznak. Fejős Mihály szakosztályvezető:- Rendkívül sikeres évet zártunk, hiszen az FTC bajnoki rangsor első húsz helyezettje közé vere- kedte magát. Összehasonlításul csak annyit, tavaly az 54. helyen végeztünk... Bajnoki pontokban kifejezve ez annyit jelent, közel 1300 pontot gyűjtöttünk a tavalyi 300- hoz képest. Elsősorban dobóink kényeztettek el bennünket. Női gerelyhajításban Zsigmond Kinga bajnok lett, míg a második helyet Prei- singer Ágnes szerezte meg. Az ifiknél ugyanő állhatott a dobogó legmagasabb fokára, míg a serdülők között Antal Katalin ezüstérmével hívta fel magára a figyelmet. Kellemes meglepetés számomra Földessy Csaba felnőtt hármasugrásban elért harmadik helyezése. „Szöcske” - ez Földessy beceneve - lelkes szurkolója a Ferencváros labdarúgó-csapatának, a B-közép oszlopos tagja. Felnőtt férfi távol- és hármasugrócsapatunk negyedik lett, míg férfi 800-asaink negyedik és ötödik helyet szereztek a bajnokságban. 4x400-as váltónk is pontszerző ötödik helyezésével. Ifi hét- próbázó lányaink nyakába bajnoki ezüstérem került. Az utánpótlás atlétikai kupán elért negyedik helyünk önmagáért beszél, hiszen az ország talán második legerősebb atlétikai szakosztályával rendelkező Bp. Honvédőt is sikerült megelőznünk. A felsorolásból kiderül, dobóink viszik el a pálmát. A szakosztályvezetés úgy ítélte meg, a dobószakág képes arra, hogy világszínvonalú eredményeket produkáljon. Kiemelném a dobókkal foglalkozó Széles Lajos edző munkáját, s az sem mellékes, hogy az ebben a szakágban meglévő magyar hagyományok következtében itt van esélyünk a mielőbbi felzárkózásra a világ élvonalához. Jövőbeni szereplésünket két dolog befolyásolja döntően: az utánpótlás helyzete és az anyagiak. A utánpótlásképzéssel talán könnyebben megbirkózunk, hiszen ez szűkén véve szakmai feladat. A Ganz Mávag és az Építők atlétikai szakosztályainak megszűnése következtében ma már szinte csak a Ferencváros képes arra, hogy az atlétikát szerető délpesti fiatalokat foglalkoztassa. Nagyon szeretnénk, ha ebből a bázisból minél több tehetség kerülne ki. Nehéz anyagi helyzetben vagyunk, azt is mondhatom, néhány „őrült megszállott” fanatizmusa a garancia a szép eredményekre. Szeretnénk nyugodtabb körülmények között biztosítani, s ez manapság nehezebb, mint a szakmai felkészítés. Nagyon szeretném, ha válogatott sportolóinak szponzorokat tudnánk szerezni. Nyitottak vagyunk, ha most hirdetést kellene feladnom, azt írnám, minden megoldás érdekel. Jó hír, hogy minden valószínűség szerint népligeti salakos pályánkat rekortán váltja fel. Igazi otthonra lelnek majd az atléták. Megérdemlik, s különben is, hogy néz az ki, hogy például dobóink megtűrtként szanaszét készülnek a város különböző pályáin, ahová éppen befogadják őket? A dobóatléták sikeres szereplésében elévülhetetlen érdemei vannak Széles Lajos (51) edzőnek. Széles úgy érzi, hogy a szomnbathelyi Németh Pál tevékenységéhez hasonlóan a Fradiban is létrehozható egy dobóiskola. Ahogy a Németh- féle iskola legjelentősebb képviselője Gécsek Tibor kalapácsvető, úgy a Széles „istállónak” is lehetnek a jövőben kiemelkedő klassszikusai, elsősorban a két gerelyhajító hölgy, Zsigmond Kinga és Preisinger Agnes. „Pályafutásom kezdetén általában nagy létszámú csoportokkal dolgoztam. Ezeken a közösségeken belül jó volt a hangulat, de nem jöttek az eredmények. Tudatosan változtattam ezen, s a későbbiekben már kis csoportokkal foglalkoztam. Az edző és a tanítvány viszonyát önként vállalt kapcsolatnak fogom fel. Ahhoz, hogy jó eredmények szülessenek, azonos lelki hullámhosszra is kell kerülni, nélkülözhetetlen a belső ösztönzés, a belső tűz. Ez egy alkotóműhely. Most azt vallom, ha két versenyzőm van, akkor ezzel a két versenyzővel kell a legjobb eredményt elérni a bajnokságban és a nemzetközi mezőnyben. A magyar dobóiskolának hagyományai vannak, legjobb edzőinket mindig hajtotta valamilyen jó értelemben vett elégedetlenség. A*ma- gyar ember alkata megfelel a dobószakág feltételeinek: erős, robbanékony, ügyes. Nem véletlen, hogy a dobók több olimpiai pontot szereztek, mint a többi szakág együttvéve. A dobóiskola megvalósításának vannak tárgyi feltételei is. Gondolok itt olyan szintű létesítményekre, amelyek megléte nélkül a nemzetközi sikerek elérhetetlenek. Úgy néz ki, ezen a téren is sikerül előrelépni. A Balsam cég nyolcsávos rekortán pályát épít a salak helyére. Lesz otthonunk, nem kell kilincselnünk. Én talán a legjobb korban vagyok: van még bennem tűz, s az eltelt évek során kellő rutinra is szert tettem. A nemzetközi eredményességet napjainkban a doppingkérdés alapjaiban meghatározza. Meggyőződésem, ha tiszta az olimpia, Zsigmond Kinga a dobogóra állhatott Volna. Mi nem doppingolunk, persze mások is ezt mondják, csak éppen nem úgy cselekszenek.” Preisinger Ágnes (19):-Világéletemben FTC-szurkoló voltam, az általános iskolát is egy úgynevezett Fradi-suliban végeztem, a Toronyház utcai testnevelés tagozatos iskolában. Innen választott ki a tanár úr, s elkezdtem atle- tizálni. 1985-től 1988-ig a Fradiban versenyeztem, mivel azonban a Ferencváros atlétikai szakosztálya haldokló», átmentünk a BVSC-be. Elég nehéz évek voltak ezek, mert a vasutasok atlétikai szakosztálya is megszűnt. Tovább kilincseltünk a BEAC-ba, míg végre 1992. januárjától újra a Fradiban dolgozhatnak a dobók és a többi atléta. 1985-től kezdődően korosztályos szinten minden évben nyertem bajnokságot. Régi gerellyel a legjobb eredményem 55,10 méter, ezt 17 éves koromban a bruges-i középiskolás világbajnokságon értem el. 1990- ben a plivdivi ifi VB-n 17 évesen tizenkettedik lettem a 19 évesek között. Új gerellyel 54,08 méterig jutottam, ezt az eredményt az idei szöuli ifi VB-n értem el. Miért pont gerelyhajító lettem? Fiatal koromban szerettem kistabdát dobni, kiválasztottak, jöttek az eredmények, egyre jobban szerettem ezt csinálni. Tudom persze, hogy ebből a sportágból nehéz egzisztenciát teremteni, ezért kétéves felsőfokú számítástechnikai tanfolyamra járok, amelyhez angol nyelvtudás szükséges. T.G. A "kisember" meglepetése „Ha látsz egy egész ajtót betöltő embert, ő a Buci” - igazítottak el a Fradi birkozótermében. Nem sokkal később megjött Balogh Tibor, aki a székesfehérvári junior birkózó EB-n ezüstérmet nyert a szabadfogásúak között a 130 kg-os súlycsoportban.- Én a kicsik közé tartoztam a magam száztíz kilójával - mondta nevetve a 21 éves óriás.- Gondolom, amikor annak idején eücezdtél birkózni, már akkor sem voltál gyengén fejlett...- Hát, akkor sem én álltam a sor végén. 1980-ban egyik osztálytársam vitt le a Honvédba, ahol az apja edzőként dolgozott. Tetszett a dolog, és a szüleim is biztattak, így aztán ottragadtam.- Mikor kerültél a Fradiba?- Amikor 1989-ben megszűnt a Honvéd szakosztálya, úgy gondoltam, a Fradiban a legjobbak a lehetőségek, itt fejlődhetek a legtöbbet. Azóta eltelt három év, és úgy néz ki, bevált a számításom.- Te melyik fogásnemet szereted jobban?- Lehet, hogy meglep, amit mondok, de a kötöttfogás közelebb áll hozzám. Igaz, azt jóval többet csináltam, hiszen a szabadfogással évente csak néhány hetet foglalkoztam, a nagy versenyek előtt.- Most mégis szabadban versenyeztél és nem is rosszul- A hat meccsemből ötöt megnyertem; csak az ukrán fiú vert meg. ó az elején csinált rajtam egy válldobást, és ezután rendre kihasználta a kényszerű támadásokból eredő hibáimat. Végül 6:2 lett a vége. A bronzéremért egy törökkel birkóztam, akit egy nagyon kemény mérkőzésen 4:2-re legyőztem.- Elégedett vagy ezzel a bronzzal?- Nem igazán. Az EB végén megnéztem az összesítést, hogy ki hány meccset vívott és ebből mennyit nyert meg. Rajtam kívül senki sem akadt, aki hat győztes mérkőzéssel ne nyert volna Európa-baj- noki címet. Az én súlycsoportomban voltak a legtöbben.-Melyek a legközelebbi terveid?- Először is jól szerepelni a Fradiban a csapat bajnoki mérkőzéseken. Aztán jövőre szeretnék bekerülni a felnőtt válogatottba. De ha ez 1993-ban még nem sikerül, nem leszek elkeseredve, mert az a célom, hogy 1996-ban kijussak az atlantai Olimpiára. Bronzba öntött szabadság Amikor két esztendeje a Fradi Újságban a birkózó Nagy Attiláról olvashattak a szurkolók, még kötöttfogású ifjúsági világbajnoki címéért ünnepeltük az FTC-Mű- fémszer versenyzőjét. Most ismét van ok az örömre, ám ezúttal szabadfogású sikereihez gratulálhatunk. A Székesfehérvárott megrendezett junior Eurőpa-bajnok- ságon a 20 éves Nagy Attila bronzérmet szerzett a 82 kg- osok között.- Ha jól emlékszem, már két éve is azt mondtad, hogy a szabadfogást jobban szereted...- Igen, és nem sokkal később végleg áttértem erre a fogásnemre - mondta. - Szabadfogásban több a fantázia, nincs behatárolva, hogy mit lehet tenni és mit nem. Szeretem a kavalkádot, és jobban szeretek belebonyolódni a fogásokba, mint dulakodni a sokkal statikusabb kötöttfogásban. Szerintem a két fogásnemet nem lehet hosszútávon együtt eredményesen csinálni, ezért szavaztam a nekem kedvesebb szabadra.- Mennyire vagy most más, mint 1990-ben?- Sokkal többet tudok a birkózásból. Rengeteget tanultam az elmúlt két évben, bővült a technikai és taktikai repertoárom.-Milyen volt a fehérvári EB? Hogyan alakultak a meccseid?- Több ország képviselői indultak, mint a legutóbbi VB-n. A mezőny nagyon megerősödött a volt szovjet köztársaságok versenyzőivel. Úgy léptem szőnyegre, hogy mindenképpen dobogóra akarok kerülni. Elég jó volt a sorsolásom, ugyanis a hét egykori szovjet birkózó közül csak kettő került az én ágamra. De itt a döntőben, így választhatott, Fehérvára» melyik fogásnemben akar indulni. Nekem a szabadfogás maradt. így az EB előtt néhány héttel kezdtem komolyabban foglalkozni a szabaddal.-Milyen tervekkel léptél szőnyegre?- Az első hat közé szerettem volna jutni, lehetőleg minél el- őhbre. A könnyebbik ágra kerültem, és az első fordulóban erőnyerő voltam. Aztán megvertem 3:0-ra az ukrán fiút, akitől a legjobban tartottam. Akkor már bizakodtam, hogy csoportelső lehetek. Aztán legyőztem a lengyelt is 3:0-ra, majd a németet 2:0-ra. Szóval, nem csináltak rajtam akciót. Na, aztán a döntőben a török srác mindent bepótolt. Állítólag ő kezdettől fogva csak szabadfogással foglalkozik, és ez meg is látszott rajta. Jól jött lábra, és jól védte a lábra irányított támadásokat. Végül ez a százhúsz kilós ember 7:0- ra megvert. De nem bánkódom, az ezüstnek örülök, hiszen nem vártam ilyen jó eredményt magamtól.-Hogyan tovább? Szabad vagy kötött?- Még nem döntöttem. Egykét éven belül kiderül, melyikben leszek eredményesebb. Szabadban előny a kisebb súly, kötöttben viszont jobb, ha nehezebb az ember. Ami biztos: a rajtam levő felesleget szeretném átalakítani izommá. És szeretném mihamarabb megszorítani a jelenlegi 130 kilós kötöttfogású válogatottat, Gombos Zsoltot. (-ys-)
