Fradi újság (1992)

1992 / 14. szám

FRADI ÚJSÁG 9 Horváth László és Nagy Béla Szűcs Mihály Takács László FRADI FORINT KLUB Néhány kérdés-válasz az elhangzottakból... HORVÁTH LÁSZLÓ-Ki hozott az Üllői útra? Mikor? Hol laktál?- A Fradi 1962 tavaszán - válo­gatott nélkül - Pápán játszott egy barátságos mérkőzést. Én a Pápai Kinizsiben játszottam 16-1-re ki­kaptunk. Az egyetlen pápai gólt én lőttem... Mészáros Dodő bácsinak a Fradi akkori edzőjének megtet­szett a játékom, később is figyelem­mel kísérte szereplésem. 1962 nya­rán az ő hívására jöttem az Üllői út­ra. Lakás nem volt - a régi Üllői úti klubház padlásszobáiba, a „Villa Negrába” kerültem. Ott lakott már a Páncsics Miki, a Juhász Pista...- Sokszor voltál kiállítva? Melyik volt a legemlékezetesebb?- Alig-alig állítottak ki, pedig ke­mény játékos voltam. A legemléke­zetesebb az Inter elleni kupamér­kőzés a San Sirőban történt. Két­szer összecsaptam a világhírű szél­sővel Jairral. A második után Solti Dezső az Inter mindenható mene­dzsere befutott a pályára és rámki­áltott: - Ki vagy állítva! És mit ád Isten Solti pár mondatot szólt a bí­rónak, aki aztán tényleg ki is állí­tott... Az akkori Inter nemcsak a pályán, a sportdiplomáciai kapcso­latokban is verhetetlen volt...-Milyen címeres mezekben ját­szottál?- Ifi válogatott nem voltam, de később az Utánpótlás és B-váloga- tottba is bekerültem. Bal és jobb­hátvéd egyaránt voltam.-Ki volt szerinted az elmúlt ne­gyedszázad legjobb ferencvárosi edzője?- Ez az edzőség egy relatív do­log. Sokmindentől függ. Én Tátrai Sándort például azért sorolom a jő edzők közé, mert ő mindig, minden labdás gyakorlatot bemutatott az edzéseken. A Dodó bácsit pedig azért szerettem, mert sokat foglal­kozott egyénileg is valamennyi játé­kosával.-A játékosok közül kikre néztél fel leginkább?- Nem a tudás alapján, hanem az emberi viselkedés alapján mértem le, hogy kire nézzek fel... Fenyvesi, Orosz, Páncsics ilyenek voltak. De nekem a más klubbéliek közül a Sí­pos és a Bene is nagyon imponált.- Ki nevezett elApinak?- Csanádi Feri bácsi - még az ifi­ben. Én voltam a legidősebb, el­őször Öregnek szólított majd „kita­lálta” az Api becenevet...- Mi életed nagy vágya?- Szeretnék kilencven éves korig élni... Kedves Api! Ez már egy örök kornak tűnik - ahhoz a szeretett egyesületed egy Örökös FTC tag­ságról szóló kitüntetést adomá­nyoz. Augusztusban volt harminc éve, hogy az FTC-hez jöttél. Néze­gesd még vagy harminc évig az FTC örökös tagja kitüntetésed... * TAKÁCS LÁSZLÓ-Mikor játszottál először az új Üllői úti stadionban?- Az ificsapat 1974-ben meg­nyerte a bajnokságot. Jutalmul az MTK elleni meccsünket az új stadi­onban játszhattuk. Rákosi Gyula csapatában akkor olyanok játszot­tak, mint Nyilasi, Rab, Onhausz...- Hány szoros ifi és utánpótlás vá­logatott voltál?- Az ifi válogatottban hatszor és utánpótlásba nyolcszor szerepel­tem. A nagyválogatott kispadján pedig háromszor ültem. Egyszer már úgy volt, hogy felállhatok. Mé­szöly Dániában a meccs előtt ugyanis azt mondta, ha cserére ke­rül sor, akkor az első csere én va­gyok. Csere volt, de nem engem küldött a pályára. így fájdalmamra soha nem lehettem a magyar válo­gatott tagja.- Mit tudsz egykori nagy névroko­nodról, a „kis Táláról”?- Fradi könyvekben olvastam, hogy milyen nagyszerű csatár volt, és, hogy ontotta a gólokat, sorozat­ban volt gólkirály.- Te ha nem is voltál gólkirály jó- néhány gólt azért szereztél Sőt sport­történeti gól is fűződik a nevedhez...- Igen a Fradi pálya villanyfé­nyes avatóján nekem sikerült el­őször hálóba találni. A pályán nem gondoltam rá, csak a meccs után, hogy ezt bizonyára beírják a sport­történelembe...-Melyik a legkedvesebb túraem­léked?- 1973-ban Elefántcsontparton túráztunk. Én a fiatal fiú Abidjan- ban Alberttel egy csapatban játsz­hattam... Ez volt az első hivatalos Fradi meccsem! Örömem még az sem tudta csökkenteni, hogy a csa­pat többi tagjához hasonlóan én is alapos hasmenéssel tértem haza...- Hogy telnek a napjaid? Hol ját­szol?- Egy osztrák V. osztályú kis csa­patban játszom. Olyan környezetbe kerültem és olyan embereket is­mertem meg, amiről soha nem gon­doltam, hogy egyáltalán ilyen léte­zik. Szimpatikusak, közvetlenek, nekem pedig anyagilag még mindig megéri, hogy hetente egyszer ki­utazzam. Edzeni ugyanis itt a Fradi pályán edzek, főleg a tartalékcsa­pattal. Amikor nem voltak meg egy barátságos meccsen beszáltam a Fradi fiúk közé... * SZŰCS MIHÁLY- Hogyan kerültél a Fradiba?- Először is azt mondom el, hogy honnan... A Honvéd igazolt ver­senyzője voltam, ugyanis gyermek­koromban melluszóként sportol­tam. Egy serdülőbajnokságon ezüs­térmet is nyertem... Öt évig úsz­tam, majd Serli Sándor edző hívásá­ra jöttem a Fradiba - focizni.- Ha másért nem egy bajnoki ara­nyéremért és egy nem mindennapi túráért már megérte...- Ami a túrát illeti valami egé­szen csodálatos volt. Két éve az FTC tartalékcsapatával Katarba utazhattam. A repülőút, a város, az öt csillagos szálloda - mind-mind felejthetetlen emlék és élmény. Ami a tavasszal történteket illeti bemutatkozás az első csapatban, majd ezt követően bajnokságün­neplés, aranyérem - talán soha nem jönnek így össze a dolgok jövendő életemben...- Milyen érzés egy győztes meccs után az Üllői úton tiszteletkört futni?- Fantasztikus, szinte repül az ember a boldogságtól. Együtt inte­getünk a közönséggel és velük kiált­juk: Fradi! Fradi! Mindez kimond­hatatlanul nagyszerű. A tiszteletkör futása szerintem egy játékos életé­nek a legnagyobb ajándékai közé tartozik...-Beszéljünk még a boldogságot kiváltó érzésekről Melyik fényképed láttán voltál szinte könnyekig meg­hatódva?- Amikor az egyik Fradi újság­ban a Ferencváros bajnokcsapatá­nak színes tablóján az én fényképe­met is ott láttam... KILENC KÉRDÉS KÜ LAJOSHOZ-Kupamérkőzés délelőttjén va­gyunk Melyik volt a te legemlékeze­tesebb kupamérkőzésed?-Egy 20évvel ezelőtti. 1972-ben a Zseljeznyicsar a Népstadionban 2-1-re legyőzött bennünket. Szara­jevóban nem mindennapos kupa­meccs várt ránk. A hazaiak fogad- koztak - ízekre szedik a Fradit. A vége az lett, hogy „egyenlítettünk”, mi ott győztünk 2-1-re. Az egyik gólt én szereztem! Aztán hosszab­bítás, majd a 11-es rúgások követ­keztek. Az ötödik tizenegyest, a mindent eldöntőt én lőttem. Éle­tem első tizenegyesét belőttem, mi jutottunk tovább! Nagy boldogság volt a csapatban, nekem pedig mind­ez egy örök gyönyörű emlék marad.-A Fradiból mi a legmaradan­dóbb emléked?- Az első perctől az utolsóig az ottlétem... Én egy évet vártam ezért a klubért - átigazolásom csak nehezen sikerült. De ahogy a szur­kolóknál is közismert tétel: van aki fradistának születik, míg mások éle­tük egy szakaszában lesznek azzá. Nos én is fradistává váltam 1970- ben és az is leszek amíg a ravatalhoz nem visznek...- Hogy tetszik a színes, ülőhelyes FTC stadion?- Csodálatosan szép a Fradi sta­dionja, nemcsak az FTC-nek, de az egész magyar futballnak ez az igazi temploma.- Hol hogyan élsz, mivelfoglalkozol?- Változatlanul Belgiumban élek, export-import területen tevé­kenykedem. Az üzleti életben egy­szer fent máskor lent - én is előfor­dult, hogy sok pénzt veszítettem. Most jól mennek a dolgok, sikeres üzletembernek számítok. Pillanat­nyilag a szőnyegszállítás a legjobb bulim, kamionok özöne hozza-viszi különféle cégeknek. —Jó evő voltál Nem hiányzik a magyar koszt?- Dehogynem! De ezért is va­gyok itt minden hónapban... Tuda­tosan úgy irányítom az üzleti ügyei­met, hogy szép hazámban mindig eltöltsek egy-két napot.-Hol értesültél a Fradi 24. baj­nokságáról?- A bajnoki aranyéremről már a kinti lapokból értesültem - de az­után Balatonon találkoztam Koós Janival és ő mesélt a Fradi fiestáról. Áradozva mondta, hogy ilyen han­gulat csak a brazilok közismert fesz­tiválján, karneválok idején történ­het. Sajnos akkor én nem voltam Európában - mert biztos, hogy el­jöttem volna...- Ismered a mai Fradit, a játéko­sállományt?- Személyesen sajnos nem isme­rek senkit a fiúk közül - dehát ra­gyogó gárda lehet az, amelyik majd egy évig veretlenül játszott a baj­nokságban. Az edzői triót viszont nem kell bemutatni... Annak idején Mucha Jóskával még egy szobában is laktam a Fradi klubházban...-Játszottál együtt Nyilasival?- Igen, ha jól emlékszem a Néps­tadionban a Videoton és a Csepel ellen. Már akkor látszott, hogy ki­emelkedő képességű játékos. Öröm volt nézni, ahogy ez a fiú a labdával bánt. Csodálatos képességű játékos volt és nagyszerű ember.-Miért nem jöttél el tavaly az Al­bert 50. születésnapja alkalmából rendezett gálameccsre ?- Elváltunk, szétköltöztünk el­őző lakásunkból, így a meghívót nem kaptam meg. Pedig akár még stoppal is jöttem volna, hiszen dó­rit mindig tiszteltem, szerettem, tu­dását pedig közelről csodáltam. De a többiekkel is jő lett volna találkozni. De remélem lesz még olyan lehetőség, hogy egyszer éle­temben még én is kifuthatok az Ül­lői úti pályára - Fradi mezben... Nagy Béla Ez a kép még a régi pályán készült. Az időpont 1971. november 16. Első sor balról: Füsi, Vépi, Kű, Mucha. Második sor: Novák, Vörös, Horváth Á., Bálint, Rákosi. Harmadik sor: Géczi, Juhász, Branikovits, Albert, Megyesi, Csanádi Ferenc edző

Next

/
Thumbnails
Contents