Fradi újság (1992)
1992 / 2. szám
FRADI ÚJSÁG 5 BAJNOK: NÖVÉNYI NORBERT - FTC - MŰFÉMSZER! BARCELONÁBAN ÚJABB KÉZCSÓK? Norbival kevés szóból is jól értjük egymást. „Régi tutajosok” vagyunk. Ő birkózott (hála Istennek, újra birkózik is), én meg írok róla. A múltban írtam rosszat is, jót is. Múlt? Harminchét világversenyes meccse volt. Örök, nagy riválisa támadt a svéd Frank Anderssonban és az ukrán Igor Kaniginben. An- derssonról azt mondják a svédek, hogy kicsit holtvágányra jutott az élete. Mindenféle édességeket reklámozott, de összeütközésbe került a törvénnyel is, és bizony nem nézték el neki melléfogásait. Kanigin? Ki tudja, mit csinál. ők eltűntek a süllyesztőben. Növényi Norbert meg itt van. Az utóbbi években mondogatták: birkóz- gat, csinál ezt és azt, de pompás üzletemberi érzékkel megáldott figura, mert csak csöndes mosollyal utasította vissza a kérdéseket, valóban visszatér...? Most meg itt van. Nem a kick-box-ban, a szőnyegen jön, mint a buzgár. És ez jó. Mert ugye kick-box-ban nincs olimpia. Birkózásban meg van. Lesz.- Veled, Norbi? - kérdeztem Kalocsán, amikor februárban országos bajnoki címmel tette le újra a névjegyét.- Hadd maradjak olyan diplomatikus, amilyennek eddig ismertél meg - válaszolja. - Hosszú még az út addig. Ugyanígy nyilatkozott 1979 áprilisában, amikor a bukaresti Eb-re utaztunk.- Persze, szép dolog, hogy Hegedűs Csaba után én kaptam meg a címeres trikót a 90 kg-ban, de fogalmam sincs arról, milyen egy világ- verseny levegője - mondta szerényen, 21 évesen. Akkor azt mondta. Es saját levegőt teremtett, mert meg sem állt egy ezüstéremig. Amit követett ugyanabban az évben még egy ezüst. A san diegói. De az már világbajnoki medál volt. 1980 tavaszán (még fociztunk is egy jót utána!) Csepelen volt élménybeszámoló. Hogyan keveredtem oda „levezetőnek”? Máig nem tudom. De kérdeznem kellett. Meg tippelni. Tippeltem. Azt mondtam, Növényi Moszkvában aranyérmes lesz. Az olimpián. Emlékszem a szemére. Elkerekedett. „Hogy honnan veszel ilyesmit, öreg...?” - ezt kérdezte a tekintete. Azután olimpiai bajnok lett. Az akkori 9 perces birkózás kifejezetten feküdt neki. Legyűrte riválisait. De akciózott is, ha kellett. Nem csak bivalyerejével operált. Most, Kalocsán - későn keltem, elkéstem - lemaradtam az első forduló slágermeccséről, a Növényi-Major derbiről. Majos Satya ugye vb- és Eb-ezüstérmes. Nem akárki. Meg kiharcolta tavaly Várnában az olimpiai helyet is. Csakhogy van egy fura szabály. Egy birkózó kvótát szerezhet, ám szövetsége dönti el, ki utazik majd nyáron. A Máler Kupa előtt (ez egy svédországi verseny volt; Major nem fényeskedett) kérdeztem Sa- tyától: „Na, ’Szőke Szikla’, mit szólsz a Norbi visszatéréséhez”? Nem sokat szólt. Annyit pusmogott, majd meglátjuk. Edzője, Tóth Pista (volt világbajnok, BVSC-mes- ter) kötelességszerűen odapattant melléje, és mondta:- Mi lesz, mi lesz?! Ilyen hosszú kihagyás után képtelenség nagy dolgokat véghezvinni. Norbit becsülöm, de Sanyi fiatalabb, leveri. Rossz jós Tóth Pista. Norbi nyert. Akik látták a meccset, mesélik: Sanyi halotthalványnak tűnt. A formájára ugyanez a jellemző volt igaz.- Milyen volt,, belülről”? - fordultam Norbihoz.- Bejött a „vállas”, az elgondolkodtatta Majort - így Norbi. És ment tovább melegíteni. Mert jött Bartal. Nem nagy „fazon”, de ügyes fiatal.- Ez sokkal nehezebb volt - lihegte utána Norbi. S a döntő? Ugyanazzal a Kovács Tibivel csatázott, akivel ezer és egy rangadót vívott a hetvenes és nyolcvanas években. Most is Norbi volt a jobb, 4-0-ra nyert. Válldobás is, pörgetés is, levitel is - ilyesmit csinált Kalocsán. Mire e sorok megjelennek, jön a Véda Kupa. Március közepi nemzetközi viadal, Budapesten. Előzetesen hírlett, hogy a szöuli olimpiai bajnok lengyel Andrzej Wronski is (100 kg) a nevezők között lesz (van, volt...?)- Nem baj, jöjjön - mondta Norbi Túrkevén. Merthogy lejött megnézni a szabadfogású bajnokságot is. Hadd szívja a levegőt, elvégre 1984 óta tétmeccset nem nagyon vívott a szőnyegen. Szóval, nem tudom, hogyan végzett Norbi a Nemzeti Sportcsarnokban. Még csak tippelni sem merek. Pedig a tűz ugyanaz benne, mint 12 évvel ezelőtt. A szeme résnyire szűkül, vizsgálja az ellenfél derekát, támadható pontjait. Májusban lesz harmincöt. Kérdem Szönyi Jánost, nagy-e most a gondja?- Mire célzol? Hogy Növényi vagy Major? - kérdez vissza, és nagyon komor. - Hirtelen támadt dilemma ez. Én úgy hittem, Major és Takács Feri „veszekszik” Barcelonáért. Erre tessék, az ölembe pottyant egy olimpiai bajnok...! Fogalmam sincs, mi lesz a végső döntés.- Es az április végi, koppenhágai Eb?- Addig még lesz egy Német Nagydíj nevű verseny. Figyelem mindhármójukat. Ebből a tusakodásból csak jó sülhet ki. Maradjunk annyiban, hogy érmes helyezés is kikerekedhet ebből a rivalizálásból.- No de ki megy az Eb-re?- Ugyan, hagyjál már! - és látszik, tényleg kellemetlen a kérdés. Nem is idegesítem tovább. Sokan vélik úgy, mivel Sanyinak megvan a helye, menjen Koppenhágába Növényi! De mi van akkor, ha Norbi aranyérmes lesz a dán fővárosban? Ez már igazi galiba...! Almási Ádám mindig is nagy Növényi-párti volt. Annak idején idősebb Növényi Norberttel, a Papával, az Edzővel, a Nagy Tanárral évekig együtt dolgozott a Bp. Spar- tacusban.- Norbit aligha a pénz, vagy a dicsőség motiválja - gondolkodik hangosan, amikor arról elmélkedünk, miért is indult újra neki egy nagy emelkedőnek Növényi. - Ebben a srácban mindig is ott lobogott belül egy kiolthatatlan tűz. Hogy ő akar lenni a legjobb? Mert ilyennek született. Ezért van az egész. Szőnyi arról az edzésről beszél tömören, amikor újra lejött a válogatottba N. N.- Kicsit elfáradt a végére, de jól mozgott - említi. - Farkasék, Komáromiék mesélik, érzik, bizony jó erőnek örvend az „öreglegény”. Stílus? Megy a vállas, nagy akciót talán nem kell kockáztatni, a pörgetéssel is próbálkozhat, s ha nagyon neki- durálja magát, bizonyosan bejön egy csípődobás is. Jól bújkál, hónalj alatt átbújik, leviszi majd a palikat. Ennyi. Remélem ennyi. S most újra Norbi. - Te, öreg nem félsz attól, hogy kevés lesz az erő?- Te ne félj ettől! Én tudom, mire elég az energiám! Hajnali ötkor is futkározom már, s bár most nem írtam fel a villamosbérletemre, mint Moszkva előtt, hogy olimpiai bajnok leszek, de világos, nem csak azért csinálom az egészet, hogy újra magyar bajnok akartam lenni.- S ha nem sikerül kijumod az olimpiára?- Nézd, Kalocsa mérföldkő volt. Ha ott nem sikerült volna megcsinálnom, amit akarok, akkor talán vége. A bajnokság szombatjának reggelén, a felkelés után óriási idegesség vett rajtam erőt. Ott álltam magányosan, elbizonytalanodtam. Azután „bedumáltam” magamnak, ez csak egy kiadós, egész napos edzés, csináljuk hát meg lelki tehet nélkül.- Melyik volt a nagyobb presszió, a lelki vagy a fizikai?- A pszichikai, mert a testem végrehajt mindent, amit az agyam parancsol. Csak bíznom kell újra. Kalocsa után erősen bízom!- Szóval, ha nem sikerül...?- Szerződés köt a Fradihoz. Akkor is birkózom az idei CSB-n.- Jó régen fordultál meg nemzetközi porondon. Alig ismered a riválisokat. Nem gond ez?- Nekem nem. Tudniillik ismerem őket. Kruj Iván egy nagy videó- tárral ajándékozott meg. A filmen rajta van mindenki, aki számít. Demjaskevicstől kezdve Miliamig mindenki. Wronski is. Szóval, a többi már négyünk dolga. Mert a Fater, Soós Pista, meg Szőnyi Jani „összehozzuk”, mit is kell tenni. 1983-ban ott voltam Kijevben. Akkor birkózott utoljára, történetesen egy vb-n. Jó haverját, a görög Pozidiszt egy baromi erejű kardobással vágta oda. Tus. Pozidisz ma már nyom vagy 120 kilót. Nagy pocak, jó kedély. Még nem kérdeztem tőle, mit szól ahhoz, hogy Norbi visszajön? Lehet, ő is halovány lesz. Mert Picilidisz bizony kemény figura a 100 kg-ban. Történetesen görög. Pozidisz pedig manapság a hellászi válogatott edzője... Nem tudom, hogyan végződik Norbi nagy kalandja. De rém kíváncsi lennék egy Növényi-Andersson meccsre. Vonzaná a tömegeket. De hol van Andersson? Norbi kézzel fogható valóság. „Kajakos”, taktikailag is ügyes - egyszóval minden együtt! A tűz kitartóan lobog a szemében. S ami a lényeg: a szívében. Az a moszkvai tűz. Hogy lesz-e kézcsók Barcelonában? Ugye tetszenek rá emlékezni, győzelme után a vezető- bíró elé letérdelt, és így fejezte ki „háláját”. Ma is képes térdhajlásra... Szabó Sándor
