Fradi újság (1992)

1992 / 12. szám

FRADI ÚJSÁG TANDEX H-1107 Budapest Barabás u. 1-3. kJ Á BUDAPEST Tel . *269-9633 Fax; 269-9808 TISZTELT HÖLGYEM , VRAM ! Bodnár, az aranykezű Engedje meg, hogy cégünkkel n TANDEX INTERSERVICE KFT-vel megismertessük Ónt ! Cégünk fö profilja az OPEL gépkocsik teljes skálájának igen kedvező áron, forintért történő árusítása a GM Hungary hivatalos dealereként, továbbá az OPEL típusú gépkocsik garanciális és azon túli szervizelése valamint alkatrészeinek raktárról történő biztosítása. Ha ön szívesen megismerkedne az új ASTRA-val vagy ha az OPEL bármelyik tipusa megtetszett Önnek és utazás közben családjával tgy CORSA, KADETT, VECTRA vagy OMEGA kényelmét és biztonsági megoldásait szeretné élvezni, kérjük keressen fel bennünket. Amennyiben autóját nálunk vásárolja meg, úgy bekerül korszerű műhelyünk számítógépes nyilvántartásába, melynek segítségével autója sorsa kezdettől fogva nyomon követhető. Alkatrész áruházunkban és OPEL szervizünkben pedig, minden alkalommal 5% kedvezményt adunk. További információkkal szívesen állunk rendelkezésére személyesen : 1107 Barabás u. 1-3. szám alatt, vagy a következő telefonszámainkon : 269-9633 és 269-9717. Reméljük felkeltettük érdeklődését és így Önt is mielőbb vásárlóink között üdvözölhetjük ! Tisztelettel : TANDEX INTERSERVICE KFT. OPEL autószalon, bemutatóterem 8 269-9717 TANDEX BUDAPEST 1'07 Budapest, Ba'ahás u 3 Tel/*1 au 177-0077 TfINDEX-FRflDI OPEL KOPON ■0 Ezen kupon felmutatója a TANDEX-nél vásárolt OPEL gépkocsiba egy távkapcsolós. autóriasztót kap ajándékként. BAJ LABIRINTUS L 1 l_ r z o LG 11 1 J Cá LU z z < u u 2 1 J 1 I i Mi tudjuk a kiutat .. , IKHUNGÁRIA BIZTOS KOTES. fíBIZTOSÍTÓ RT. Azt mondják, még a vére is zöld. Akár az ápolt gyep. A lelke fehér. Mondjuk, élből carrarai márvány, futball-labdákkal tarkítva. Meglepően maximalista. Mindenben. Harminc esztendeje zöld-fehérben utazik a zöld- fehérekkel. Az olvasó most feltehetőleg arra saccol, hogy az említett úr már megint egy ve­terán a sok közül. Szó sincs róla! Hisz Bodnár József, a Ferencváros sport- masszőre csupán 42. életévét tapossa. Gyermekként keményen rótta a kilo­métereket azon a bizonyos kétkerekűn. Noná, hogy az FTC színeiben. Ifjúsági válogatott, valamint kilencszeres magyar bajnok. Ám kézügyességével az évek során inkább kitűnt, mint pedáltekerőként. így lett 29 évesen a zöld-fe­hér labdarúgók nélkülözhetetlen sportmasszőre, azaz a gyúrója. Azóta sem változott a besorsolás, csupán kinőtte skatulyáját. Legendák keringenek gyógyító erejéről, kezének hatalmáról. Valahol az Osztyapenkón is túl, Buda­fok kevésbé „szén-monoxiddal dúsított” utcáin gurulunk egy négykerekű japán csodán. Már-már hajlamos lennék azt hin­ni, hogy ez az a bizonyos Óperencián túl, amikor... A kormánynál ülő sportos hölgy fékez. „Itt lakik a csontkovács.” Körös-körül csodálatos építmények amolyan kacsalábon forgók, és mézeska­lács házak. Már indulnék is egy többszin­tes vörös téglás felé, mikor a kormány ör­döge utánam sántikál. „Nem arra! Ide, eb­be a ’szerény’ fehér- barnába!” Gyors léptű, szőke „szamuráj” nyit aj­tót. Meg sem lepődik, hogy a hétvégi pihe­nőnapon - betege oldalán - még újságírók sem átallanak betolakodni házába. Fárad­junk beljebb - invitál, de moccani sem bí­runk. Alattunk márvány, előttünk már­vány körülöttünk ízlésesen pazar környe­zet. Ha hagyná a hon foglalója, hogy nej­lonpapucsot húzzak lábamra, biz’isten megtenném, akár Fertődön a hajdani Es- terházy-lakban. így is lehet élni? Ilyen egy okleveles gyógymasszőr, reflexológus, akupusszú- rás, természetgyógyász és „csontkovács” otthona? Stukkók a fehérre meszelt falon. Cirádázott ajtók és faburkolatok között lebegek. Még mielőtt beverném a fejem valamelyik márványlapba, Bodnár József - a naívság minden bájával megáldva - mélyen a szemembe néz, és hivalkodás nélkül, de büszkén közli: itt szinte minden az ő saját, két kezének munkája. Hogy is van ez? Valaki, aki az életben nem tanult faragni, fúrni, festeni, mázolni, „csupán” sportolni és gyógyítani, egyszer­re csak bútorasztalossá, kőfaragóvá, kő­művessé és még ki tudja mivé változik há­zának ajtaja mögött?! Hát nem! Valami nem stimmel - gon­dolom, de az aranykezű siet tudtomra ad­ni, hogy bizony járt ő politechnikaórára is annak idején, és nem én vagyok az egyet­len, aki elcsodálkozik titkolt képességein. Nyilasinak is leesett már az álla, amint be­lépett a Bodnár-lakba, de neki sem tudott kielégítőbb magyarázatot adni. Bár való­színűleg örökölte is kézügyességét és meg­szállottságát. Édesapja, sportcipőkészítő kisiparosként napi tizenhat órát szentelt hivatásának. No persze szerencséje is volt Bodnár József sportmasszőrnek. Mert a Ferencvá­ros labdarúgócsapatának két főorvosa - kezdetben Juhász József, a Sportkórház osztályvezetője, majd Gyarmathy Jenő - felismerték, hogy szüksége van a zöld-fe­héreknek egy ilyen csodakezű szakember­re. S ettől kezdve támogatták tanulmánya­it. „Hadd menjen a Bodnár, úgyis bújja a természetgyógyász szakkönyveket, ne­künk pedig bőven megtérül a befekteti összeg!” - vélhették az orvosok, el nem ítélhető módon. Tanulmányi eredményei meghökken- tőek voltak. Mindenhol kitűnő minősítés­sel végzett, s alkalmazni is úgy tudta tudo­mányát. Volt, akinek az Achilles- inát hoz­ta rendbe. Van, akinek a csigolyáját teszi a helyére. Megint másnál a reumatikus és ízületi betegségek következményeit, pél­dául végtagbénulást igyekszik megakadá­lyozni. Még mielőtt azzal vádolna az olvasó, hogy rendkívül elfogult vagyok, be kell vallanom, hogy szkeptikus lévén, nem bír­tam megállni, hogy ne feküdjek kezei kö­zé. Hát nem átallotta húsz perc alatt visszatenni elmozdult csigolyáimat a he­lyére, amelytől igen régóta fájt a dere­kam! S mindezt oly módon, hogy közben még fel is frissültem! Csodatéteményeiről egyébként egy PCP-s betegtől hallottam, akinek végtag bénulása néhány évvel ezelőtt még úgy tűnt, megállíthatatlan. Az említett hölgy eleinte injekciókat kapott paralízésére, majd gyógyszert, később még több gyógy­szert. A bénulási folyamat ugyan lassult, de egyre több lett a fehérvérsejtje. Ráadá­sul voltak olyan időszakok, amikor egyál­talán nem bírt lábra állni, és kezével sem tudott fogni. Ma pedig? Erőteljes a kézfogása. Per­sze látványos épülése nem kizárólag az aranykezű Bodnárnak, hanem a termé­szetgyógyászatba vetett teljes bizalmának és (időt, pénzt nem kímélő) „utánajárás­nak” is köszönhette. Most mégis állítja, a csontkovács csodát művelt vele: - „Néz­zék meg a kezem - mondja hatvaneszten­dős, sántikáló sofőrünk. - Mielőtt idejöt­tem, szinte semmit nem tudtam megfog­ni, mert úgy meggémberedtek a csontja­im. Ugyanez a helyzet a lábammal is. Még csak egy hete járok hozzá, de már szinte futok. A vezetéshez sem kell segítség. La­zán megszorítom a kuplungot! Mutassuk meg, Józsi, hogy is van a fradista kézfo­gás!” Bodnár pedig ezenközben csak szeré­nyen mosolyog bársonybevonatú massző­rasztala mellett. Előveszi az olajat, bekeni vele„áldozatát”, megmasszírozza, ellazít­ja, kitapintja, majd - mint „csontkovács”, azaz manuálterápiás-helyükre „paran­csolja” a rakoncátlan testrészeket, elha­nyagolt végtagokat. „Amíg az orvostudo­mány eszközei jobbára csak a fájdalmat képesek megszüntetni, addig a természet- gyógyászat a betegség, illetve fájdalom okát deríti fel.” „Lazulunk... Hopp, egy reccsenés! Fájt? Ugyan! Dehogy! Ugye, máris mi­lyen kellemes?” Hát persze! És ugye milyen (m)észbon- tőan egyszerű? TIIURZAI (Kurír)

Next

/
Thumbnails
Contents