Fradi újság (1992)
1992 / 12. szám
ZÖLD SASOK 1992.12. szám p?t 9 cTamnt MADAR LÁSZLÓ ajándékozta a C£l d bZdmül építkezési vállalkozó szurkolóknak! 2074 Perbál, Fő u. 8. MAGASAN SZÁRNYALJATOK...! Nem tudom ki találta ki, hogy Zöld Sasoknak hívják a Fradi focistáit, de hogy zseni volt, az bizonyos. Ideológiát új nézőpontot teremtett, azt hiszem. Persze az is meglehet, nem találta ki senki. Csak mondta egyszer valaki, aztán átvette egy másik, egy harmadik, így tovább a többi. Szájról- szájra járt, mint a népmesék és a népmondák dolgai, végül már mindenki leikébe beleivódott: a zöld-fehér focisták bizony sasok, zöld sasok méghozzá. Tulajdonképpen a bajnokság megnyerése idejére lett elementáris ez a dolog, ami érthető is, egy bajnokra mégis csak más azt mondani, hogy bizony ő sas, mint mondjuk egy hatodik helyezettre. Az olyan nevetséges. Mostanra viszont van, létezik, él. Van kazetta, amire a játékosok éneklik, hogy zöld sasok, zöld zászlók magasan szárnyaljatok! A Fradi újság címoldalára is kiírta a szerkesztő, hogy Zöld Sasok. Márpedig az ilyesminek jelentősége van, ideológiai, hiszen például a Népszabadság címoldalán évtizedekig az állt, hogy Világ proletárjai egyesüljetek! Van Zöld Sas Kupa, idén Lipcsei Péter nyerte el. Súlyos dolognak kell lennie ennek a zöld sas ügynek, hiszen a kupa súlya nem kevesebb, mint ötven kilogramm, vékonydongá- jú, gyenge játékos nem is tudna vele mit kezdeni, úgyhogy ez már valami. De nem is ez, hanem tényleg a tartalom, amit hordoz... Telitalálat! Zöld és főleg, hogy sas. Repül, szárnyal a magasban, kering a kék égben magányosan, megközelíthetetlenül. De aztán lecsap. Keményen, határozottan, szélsebesen. Nincs menekvés, ha egyszer megindul, vége a dalnak. győz. Mindenkit legyőz. Tényleg nem tudom, hogy jött össze, de remek. Amikor 11 éve nyert bajnokságot a Fradi, akkor Csikócsapatnak hívták őket. Csikó... szép, de hogy jön az egy sashoz! Nincs ilyen több nemcsak a Fradi, de a többi magyar csapat történelmében sem. Külföldön, ott igen. Vörös ördögök például. így hívják a liverpooliakat, a kölnieket, a kaiserslauterni- eket, az aberdeenieket. Meg a jóisten, tudja még kiket. Sas azonban nincs, sehol, főleg zöld sas nincs. Még az amerikai kosarasoknál sincs sas, zöld legalábbis nincs. Vannak a chicagói bikák, a New York-i óriások, vannak valami oroszlánok, sárkányok, de zöld sasok nincsenek. Szóval az elnevezés sikerült. Valahogy megmozgatja a nép lelkét, az bizonyos. Úgy látszik a magyar néplélekben mélyen gyökeredzik a magasan szárnyalás gondolata, a sas győzelmes repülése, ereje és nagyszerűsége. Ez kitűnik abból is, hogy a meccs előtt rengeteg zöld sas gyülekezik a lelátók körül. Ezt úgy kell érteni, hogy a metróból, autóbuszból, villamosból kiözönlő szurkolósereg döntő többsége zöld sasos trikót visel. Lehet, hogy munkahelyük nincs, lehet, hogy szegények, trikóra azért futja. Meg tökmagra, meg meleg sörre, meg meleg és méregdrága üdítőre. Akinek még nincs zöld sasos trikója, annak még lehet. Mert, zöld sasos trikós eladók árulják a zöld sasos trikókat háromszáz forintért. A zöld sasos kazettát is meg lehet venni százötvenért, jegyet is lehet venni 100—150-ért, zöld-fehér nyakkendőt is lehet venni háromszázötvenért, szendvicset is... Nem is tudom, de elképesztőn drágáért. És mindezt a földi jót zöld sasos trikós emberek árulják zöld sasas trikós embereknek. Szép. Mert a munkanélküli álmai magasan szárnyalnak. Szép, mert a suhanc álmai is égbe törnek. Szép, mert a mozgóárus tervei is hasonlóak. Szép. Összegyűlik a tizenvalahányezer ember. Körülüli és körülárulja a zöld gyepet, zöld sasos szívvel, zöld sasos trikóban várja a Zöld Sasokat. Ami az ellenfelet illeti, az mindegy, az ő feladatuk nem egyéb, mint az, hogy legyen kire lecsapjon a sas. Mert hát mire számíthatnak a sasfészekben, nem igaz? Aztán jönnek a Zöld Sasok. Új Umbro szerelésben jönnek, ováció várja őket a katlanban. A hangulat ilyenkor még remek, ünnepélyes, mondhatni magával ragadó. Talán még a rendőröknek is tetszik, pajzsuk, gumibotjuk szép sorba állítva, két kutyájuk a kerítés mellé kötve, hátha szükség lesz rájuk. Zöld sasos trikósoknál soha nem lehet tudni. Aztán mindenki elfoglalja a helyét, kezdetét veheti a nagy játék. A sasos trikósok tombolnak, csapjanak már le a Sasok. Nem csapnak. Próbálkoznak, de nem megy. Inkább erőlködnek. Most kicsit szárnyaszegettek. Persze, sok a sérült. Megmondta Nyilasi is, akad sérült, így aztán nehéz lesz. Márpedig neki hinni kell. Sok zöld sasos trikós hátára rá vannak nyomtatva Nyilasi Tibor aláírása. Elöl a sas, hátul az idomítójuk aláírása. így egész az egész. így kerek a világ. Szép. Csak a játék nem igazán. Küzdelem van, a gól meg csak várat magára. Nem igazi a játék zöld-fehér gólok nélkül, nem sashoz méltó. Ám a nézősereg nem türelmetlen. Szívük együtt dobog a sasokéval, nem vitás. Ezért is nyilvánvaló, hogy ennek az egész sas-históriának ideológiája van. Valahogy összekovácsolja az embereket. Hát mi ez, ha nem szép? Tényleg szép. Csak a játék marad továbbra is góltalan. Nem segít rajta a szünet sem. A sasos trikósoknak látniuk kell, hogy a Sasok bár bátran harcolnak, nem csapnak le úgy, ahogy az egy igazi sashoz méltó. Most nem is győznek. Csak döntetlenre futotta. De a sasos trikósok ezt sem bánták. Az élet így is szép, a Sasoknak most sem tudták megtépázni a tolláit. Van miről álmodozni tovább. Van kikbe belehelyezni a bizodalmát, van kikre legendát költeni. Van, kiket szeretni lehet. El lehet hinni továbbra is, hogy ezek tényleg Sasok. Igazi, szárnyaló, magasra törő Sasok. Olyanok, akik csökkentik az igazságtalanságokat. Mert ha legyőzik az ellenfelet, főként ha a külföldieket... Igen, akkor győztünk. Győztünk egy picit mi is. Nem számít, hogy kevés a pénz, hogy nincs munka, hogy hosszú az adó, nagy a bér. Győzünk, győznek helyettünk. S mi elhisz- szük nekik, hogy szép a világ. Van még egy kis haladék. Amíg jön a Slovan, vagy a következő kupaellenfél. Vagy talán tovább egy picit. Néhány hét, néhány hónap haladék. Büszkén viselhetjük a zöld sasos trikót, talán még alhatunk is benne. És énekelhetjük, hogy zöld zászlók, zöld sasok, magasan szárnyaljatok. Igen, repüljetek messzire! Föl, föl a magasba! Helyettünk is... Szabó Illés A FERENCVÁROSI TORNA CLUB LAPJA
