Fradi újság (1992)

1992 / 2. szám

ZÖLD SASOK A Ferencvárosi 1992. 2. szám AJÁNDÉKSZÁM! Torna Club lapja Ezt a számot a MUFEMSZER szponzorálta! MUCHA JÓZSEF IDŐGÉPE JÓ LENNE VISSZAFIATALODNI M ucha József (41 éves) szá­momra az egyik legszim­patikusabb ferencvárosi labdarúgó volt az elmúlt évtizedekben. Megbízhatóságával, játéktudásával, klubhúségével mél­tán lehet a fiatal generáció példaké­pe. Az első csapat jelenlegi pálya­edzője, a klubhoz való kerüléséről így vall:- Tulajdonképpen már 1968-tól kezdve hívott a Fradi. Az ifjúsági válogatott akkori kapitánya, Mé­száros Dodő bácsi kezdte az úgyne­vezett tapogatődzó tárgyalásokat. Végül is 1970. január 1-től lettem hi­vatalosan is a zöld-fehérek játékosa.- Hány meccsen szerepel azFTC- ben?- Összesen négyszáznál több­ször, de a bajnoki mérkőzéseink száma 252.- Bajnoki aranyérmei?- 1976-ban és 1981-ben is tagja lehettem a bajnokcsapatnak, továb­bá négy MNK győzelem esett a pá­lyafutásom időszakára.- Válogatottságainak száma?- Hat, de akkoriban az én posz­tomon nagy volt a konkurrencia, olyan klasszisokkal kellett vetélked­nem, mint Pintér, Tóth András és Zombori.- Csapattársai közül kik voltak a legjobb haverjai?- Meggyesi Pista, és Vépi Peti. De szinte valamennyi játékostár­sammal jó viszonyban voltam.- Azok közé tartozik, akik kül­földön is megmérethette magát.- Két évet játszottam a Ware- gem együttesében a belga élvonal­ban. őszintén bevallom, nem volt túlzottan sikeres ez a profi élet. Nem játszottam rosszul, de elég gyenge együttesbe kerültem. Vé­gigjátszottam a bajnoki meccseket, legfeljebb csak sérülés miatt hagy­Huszonkét esztendő a Fradiban tam ki néhányat. De valahogy szeb­bet és többet vártam a profi élettől, amikor 1981 nyarán aláírtam a szerződést.- Amikor hazajött még csak 32 éves volt. Úgy volt, hogy ismét szere­pel majd az Üllői úti gárdában!- Szerettem volna kamatoztatni a külföldön szerzett tapasztalato­kat, de sajnos mindinkább króni­kussá váló csípőfájdalmam lehetet­lenné tette, hogy visszatérjek az Ül­lői úti gárdába. Kegyelemkenyéren pedig nem akartam élni.- S hogy alakidt a továbbiakban az élete?- Tudom, hogy sokak számára Harsányi Zsolt vörös posztó, de ne­kem akkor segítő kezet nyújtott. Fél évig nála dolgoztam, s csak ezt kö­vetően kezdtem el edzősködni.- Mielőtt Nyilasi mellett pálya­edző lett, hány évig dolgozott a tar­talék csapatával?- Öt esztendőn át. Szerettem ezt a munkát, s azt hiszem azok a gyere­kek - akikkel együtt dolgoztam - sem gondolnak vissza rossz száj ízzel az együtt töltött évekre.- Nem szeretné a tudását más NB I-es csapat vezetőedzőjeként ki­próbálni?- De igen, ám nem minden áron. Nem fogok azért mindent felrúgni, hogy elmondhassam magamról, én igenis élvonalbeli klub vezetőedző­je vagyok. Bennem mindig megha­tározó volt a Fradihoz való ragasz­kodás. Ez elkötelezettség és hit kér­dése nálam. Nem hagyok itt csapot- papot, csak azért, hogy egy vegetá­ló, anyagi gondokkal küzdő NB I-es csapat kispadjára ülhessek. Ennél többet jelent számomra Nyíl mel­lett pályaedző lehetek...- Tavasszal milyen lesz a Fradi?- Remélem jó. A felkészülés ki­válóan sikerült, most már az a lé­nyeg, hogy hűek legyünk a hagyo­mányainkhoz, vagyis a Fradit az akarás és a hajtás jellemezze. Ezt várja tőlünk az Üllői úti szurkolótá­bor.-Azt hallottam, hogy a fia nagyon szépen fejlődik.- Tizenhat éves, és tagja a serdü­lő labdarúgó válogatottnak. Szűcs Lajosnál játszik az ifi Ill-ban. Le­het, hogy szépen fejlődik, de én eb­be nem folyok bele. Járja csak a gyerek a maga útját. Még a mécs­eseire is csak szökőévenként egy- szer-kétszer járok ki.- Pályafutása során kik voltak a legkedvesebb edzői?- A legelső mesterem még Má- zaszászváron Stepan Tibor, aztán a Dorogban Varga János, Laczkó Ist­ván és Prohászka János. Rengete­get tanultam tőlük a futballban, de emberileg is. A trénereim közül ta­lán csak egyes-egyedül Fried- manszky Zoltánnal nem voltam fel­hőtlen viszonyban. Most már tole­ráns vagyok vele szemben is. Főleg amióta edző lettem, megértem, hogy nem fértem bele Zoli bácsi el­képzeléseibe.-A Dalnoki Jenő korszakra hogy gondol vissza?- Az egész életemre rányomta a bélyegét, nyugodtam merem mon­dani, minden tekintetben. Mond­hatnak a Jenő bácsira bármit, de én nagyon sokat tanultam tőle. Hálás vagyok neki.- Ha képzeletbeli időgépet be le­hetne kapcsolni, melyik időszakot idézné vissza?- Az 1975-76-os bajnokságot, amikoris itthon és külföldön is szép sikereket értünk el. A KEK-ben el­jutottunk a kupadöntőig, és bajnoki aranyérmet is nyertünk. Csodálato­san együtt volt akkor a csapat. No és még valami, 16 évvel fiatalabbak voltunk, és még hétről-hétre ne­künk tapsolt a publikum. (gyenes)

Next

/
Thumbnails
Contents