Fradi újság (1992)

1992 / 10. szám

FRADI ÚJSÁG 11 A FRADIBAN FOLYTATJÁK Mindketten a szomszédból ér­keztek a Ferencvárosba. Egyikük a szomszéd sporttelepről, pár­száz méterről, másikuk a szom­széd országból, párszáz kilomé­terről. Kökény Bea a kézilabda-, Kardos István a vfzilabda-csapat új szerzeménye. Előbbi a bajnoki ezüstérmest váltotta fel a tavalyi ti­zenkettedik helyezettre, utóbbi a tiroli Alpokat cserélte a Népliget­re. Első hallásra talán azt hinné az ember, rossz üzletet kötöttek. De ők bizonyára nagyon jól tudják, miért választották a Fradit. Vajon mi hozta őket iye, mi tarthatja őket itt? E kérdésekre kértem válaszo­kat. Előbb Kökény Beától, aztán Kardos Istvántól.- Elsősorban nem a pénz moti­vált, mert a Fradiénál kaptam ked­vezőbb ajánlatokat is a nyár ele­jén - kezdi Kökény. - Azt már ko­rábban eldöntötem, hogy min­denképpen váltani fogok, sőt, az is megfordult a fejemben, hogy abbahagyom a kézilabdát. Telje­sen megcsömörlöttem, úgy érez­tem, semmi örömöt nem lelek már a játékban. Aztán ésszerűen végiggondoltam a dolgot: leg­jobb, ha folytatom a kézilabdát, és emellett tanulok. (E meglepő kezdet után hiba lenne azt hinni, hogy Kökény le­vezetni érkezett az FTC-be. A vá­logatott Irányítót a magyar női ké­zilabda talán legtehetségesebb fiatal játékosának tartják, több­szörös bajnok. Mégsem csoda, hogy az Építők körüli, majd egyé­ves huzavona erősen megvisel­te.)- Túljutottál a krízisen?- Elég összetett ügy ez, még nem teljesen vagyok túl rajta. Za­var például, hogy egy hónappal a bajnokság kezdete előtt (július végén beszélgetünk - a szerk.) nem sikerült pontot tenni az átiga­zolásom végére. De most már sokkal felszabadultabb vagyok.- Felejtsük el ezt a „csömört”, térjünk vissza a bevezetőhöz. Te­hát nem a pénz vonzott a Fradi­hoz. Akkor mi, vagy ki?- Egyik ok, hogy a Fradi kere­sett meg először. Itt olyan fiatal csapatot építenek, amelynek ta­lán a legbiztatóbb a jövője Ma­gyarországon. Igaz, a fiatalsággal rutintalanság is párosul, de remé­lem, Németh András edző segít­ségével túljutunk ezen. A másik ok, hoay .............végre közöség elő tt játszani. Háromszoros baj­nok vagyok, de kis túlzással húsz ember látta a mérkőzéseinket.- A Ferencváros kézilabdás lá­nyait évek óta a jövő csapatának nevezik. Te az előbb ugyanerről beszéltél. Mikor lehet a jövőből végre jelen?- Szerintem már ebben a baj­nokságban. A negyedik-hatodik helyre várom a csapatot, de jövő­re már az érem a cél.- Várakozásaidhoz képest mi­lyen kellemes és kellemetlen meglepetések értek a Ferencvá­rosnál?- Kellemetlenről egyelőre nem tudok beszélni. Mindenki öröm­mel fogadott, és az edzések is olyanok, amilyenekben titkon re­ménykedtem. Németh Andrásnál nagyon fontos az egyéni képzés, és ez nekem igazán jól jön, mert az utóbbi időben inkább csapat­A zöld-fehér érzelmű operaba­rátoknak már sok-sok örömöt szer­zett egy Gregor József nevű úriem­ber. A kiváló tenorista csodálatos hangjával gyakorta elvarázsolta a nézőtéren ülő zenekedvelőket. A muzikális Fradi-szurkolók azonban ezentúl egy másik Gregor József­nek is tapsolhatnak egy-egy jól sike­rült előadás után, s nagyon remél­jük, minél többször nyílik majd erre alkalmuk. Az idei átigazolási időszak egyik legnagyobb szenzációjának számít, hogy a 29 esztendős, többszörös vá­logatott csatár Siófokról az Üllői útra került.- Te Józsi, milyen érzés újra „itt­hon” lenni? - kérdeztem tőle az egyik edzést követően.- Azt hiszem, nyugodtam mond­hatom, hazajöttem a Ferencváros­ba. Bizony, én már 18 évvel ezelőtt a Fradi játékosa voltam, egészen 82-ig. Itt másztam végig az úgyne­vezett szamárlétrát, a serdülő IV- től az ifi I-ig. Csakbát a létra legfel­ső fokára akkor még nem sikerült fellépnem.- S miért nem? centrikus edzőkkel dolgoztam. Szeretnék sokoldalúbb játékossá válni.- Az Építőkben egyike voltál a sok jó, válogatott játékosnak, a Fradiban viszont te jelented az erősítést,, akitől a felemelkedést remélik. Érzed ezt a fokozott vára­kozást? Meg tudsz neki felelni?- Azt hiszem, tényleg azt várják tőlem, ha eljön a holtpont, lendít­sek a csapaton. Biztos, hogy nagy erőpróba lesz ez nekem, fél­ek is tőle eléggé. Az edzéseken próbálok eleget tenni ennek az el­várásnak, de az első edzőmecs- csen például kiderült, hogy ne­kem a legnagyobb a lámpalázam.- Milyen hosszú távúra terve­zed ferencvárosi pályafutásodat?- Nagyon sok függ attól, a kö­zeljövőben mire jutunk a Fradival és a válogatottal. De nem vagyok vándormadár típys, tizenkét év után jöttem el az Építőktől.- Tizenkét év! Ha edzésre jösz, néha nem jut eszedbe, hogy a Vajda Péter utca másik oldalára, az Építók-pályára kellene men­ned?- A múltkor elkéstem volna edzésről, ezért taxival jöttem. Be ip mondtam a sofőrnek, hogy az Építők-pályára megyünk, de az­tán eszembe jutott, hogy ón már nem ott játszom. De egyébként nincs nosztalgiám. Elég régen el­döntöttem már, hogy klubot cse­rélek, ezért nem is volt olyan fáj­dalmas a döntés. Kardos István Ausztriából, Innsbruckból tért haza. A sógorok enyhén szólva sem számftanak pólós nagyhatalomnak, ezért Kar­dostól először nem azt kérdez­tem, miért tért haza, hanem azt: miért ment ki? Hogy jött létre az innsbrucki szerződés?- A nagynónóm Innsbruckban él. Meglátogattam, lementem az uszodába, ahol felajánlották, hogy maradjak ott védeni. Ilyen véletlenül alakult az egész.- Ehhez képest két évre kinnra-. gadtál. Megérte?- Gyenge az ottani bajnokság, az osztrák vízilabda amatőr sport. Ami nálunk a póló, az Ausztrálban a sízés. De a védés mellett kinn két évig egyetemre jártam, ide­genforgalmat tanultam. Letettem egy nyelvvizsgát, amelyet német nyelvterületen mindenütt elfogad­nak. Jövőre szeretném megkez­deni itthon a vendóglátóipari főis­kolát.- Céltudatos terv. És a póló? Három éve te voltál a fő magyar kapusígéret. Ausztriában nem re­kedt meg a fejlődésed?- Úgy láttam, ha még egy évet elveszítek, nem leszek képes megvalósítani a célomat, nem tu­dok bekerülni a válogatottba.- Meddig adtál magadnak ha­táridőt?- Ezek távlati tervek, de termé­szetesen minél hamarabb. Jövő tavasszal szeretnék bejutni a ke­retbe.- Ehhez a klubodban, történe­tesen a Ferencvárosban kellene brillíroznod. Szerinted meddig juthat a bajnokságban ez az átala­kított- átalakult Fradi?- A mai vízilabdában tulajdon­képpen minden lehetséges. Re­mélem, bekerülünk a rájátszásba. Minden az edzéseken dől el.- Azért az nem az edzésen dőlt el, hogy az FTC-be igazolsz. Ha­nem hol, miért?- Dr. Szívós István keresett meg, mert hallotta, hogy hazajö­vök. Korábban négy évig voltam a játékosa, amikor az utánpótlás válogatottnál dolgozott szövetsé­gi kapitányként. Nagyon szíve­sen jöttem a Ferencvároshoz. Egyedi ez a szurkolótábor, ez a miliő, a Fradi a legismertebb ma­gyar klub.- Újabban nem divat az élspor­tot a tanulással összehangolni, te a kivételek egyike vagy...- Szerintem az embernek min­denképpen foglalkoznia kell a jö­vőjével. Ha befejezem a pályafu­tásomat, valamiből meg kell él­nem. Az edzések mellett érde­mes tanulni, dolgozni, mert ez a sportra is kedvezően hat vissza.- Ezek szerint képzeletbeli lis­tádon a vízilabda elveszítette az első helyet?- Nem, most a póló az első, le­galább négy évig, az atlantai olimpiáig. Tizenhét éve vízilabdá­zom, érzem, hogy nem tudom csak úgy abbahagyni. Azért isjöt­tem haza részben Ausztriából, mert a játék ott keveset jelentett a számomra. Mit tehetnénk ehhez hozzá? Remélhetőleg itthon majd többet jelent. És Kardos ugyancsak so­kat jelenthet Ferencvárosnak. Csakúgy, mint Kökény. Akkor pe­dig mindketten úgy érezhetik majd, érdemes volt átigazolni a szomszédból. Párszáz méter vagy kilométer ezen esetben egy- remegy. Ballal Attila „JÓ A HANGULAT, JÓKA JÁTÉKOSOK”...- Kiöregedtem az ifi korosztály­ból, a tartalékcsapatnál meg nem tartottak igényt a szolgálataimra. Az első csapatba úgy sem fértem volna be. Mindenképpen játszani akartam, így odébb kellett állnom. No nem mentem olyan messzire, csak ide a szomszédba, az NB Ill- ban szereplő Építőkhöz szerződ­tem.- Volt benned egy kis sértődött­ség?- Kicsit keserű szájízzel távoz­tam, de mit tehettem? Titokban azért mindig reménykedtem, hogy valamikor visszahívnak és ismét fel­húzhatom a zöld- fehőr mezt. Mert számomra egész életemben ez volt a legkedvesebb színösszeállítás.- Ha jól számolom, hat évig erősí­tetted az Építőket. Ott is termelted rendesen a gólokat, feljutottatok az NB II-be, és ezt nagymértékben ne­ked köszönhették. Olyannyira, hogy élvonalbeli klubok is felfigyeltek rád. Bejelentkezett érted a Honvéd, és az az együttes is, amelyre azóta vártál, amióta eljöttél onnan... És te mégis a kispestieket választottad...- Már februárban tárgyaltam a kispesti vezetőkkel, a Fraditól saj­nos csak későn kerestek meg, mi­után már szóban mindenben meg­állapodtunk és írásban is rögzítet­tük a feltételeket.- Életed első NB 1-es gólja ho­gyan maradt meg az emlékezeted­ben?- Ne is kérdeztd! Az Üllői úton rúgtam a Fradi kapujába. Komo­lyan mondom, az egyik szemem sírt, a másik meg nevetett. És ezt senki ne vegye utólagos mentegető­zésnek vagy valamiféle bocsánatké­résnek az egykori „vétkeimért”. Ez a teljes igazság.- Semmi okom kételkedni, hiszen olyan pletykákat is hallottam felőled, hogy a Hon véd öltözőben különböző Fradi-relikviákat, évkönyveket gyűj­tögettél Sőt, a fogasod felett ott dísz­elgett egy ferencvárosi játékos fény­képe is...- Nem cáfolom ezeket az állítá­sokat. Mert akkor hazudnék...- Kispesten bőven volt részed sike­rekben.- Hát igen! Az egyik évben baj­nokságot nyertünk, s miénk lett a kupagyőzelem is. Majd két évre rá szintén mi végeztünk a táblázat élén, én pedig gólkirály lettem. A két sikerév közti időszakot hamar elfelejtettem...- Következett a Balaton-part fő­városa, Siófok Úgy sejtem, ebben nagy szerepe van egy játékostársad­nak akit akkor nem utoljára követtél egy másik csapathoz.- Igen, Fodor Imivel nagyon jó barátok vagyunk, kiválóan megért­jük egymást a pályán és azon kívül is. Valóban ő ajánlott be a Siófok­hoz. Eleinte rószaszínú álmokat kergettünk, aztán ahogy a németek eltűntek, pillanatok alatt fel is éb­redtünk. Nem szeretném őket meg­bántani, de jövőre aligha jutnak a középmezőnynél feljebb.- Most viszont a bajnokcsapat tagja vagy. Mikor merült fel, hogy visszájősz az Üllői útra?- Februárban már szó volt róla, amikor hazaértem arról a furcsára sikeredett cádizi próbajátékról. Ak­kor azonban még túl sokat kértek értem a siófoki vezetők. De abban már megállapodtunk, hogy később visszatérünk a dologra és a követke­ző bajnokságra szerződtetni fog­nak.- S lön. hadd kérdezzem meg új­ból: Te Józsi, hogy érzed magad itt az Üllői úton?- Ez a társaság nem véletlenül vívta ki tavaly a bajnoki címet. Jő a hangulat, jók a játékosok, mi kell még? Minden adott ahhoz, hogy új­ból komoly eredményt produkál­hassunk. De jó így beszélni, többes szám első személyben... (nasz-) Az FTC labdarúgó öregfiúk őszi mérkőzései augusztus 24. Üllői út: FTC-Újpesti Agill. augusztus 31. Attila u.: Bányagép-FTC szeptember 7. Üllői út: FTC-Gázművek szeptember 14. Ikarus p.: Ikarus-FTC szeptember 21. Üllői út: FTC-Pónzügyőr szeptember 28. Czabán S. tér: Volán-FTC október 5. Üllői út: FTC-MAFC október 12. Hungária krt.: MTK-FTC október 19. Üllői út: FTC-Kőbányai Közért október 26. Üllői út: FTC-Budafok Törley november 2. Lehel út: BKV Előre-FTC

Next

/
Thumbnails
Contents