Fradi újság (1992)

1992 / 9. szám

FRADI ÚJSÁG Vallomások, villanások... az utolsó 180 perc előtt Albert Flórián - kétszer Manyik Marika Balogh Gábor A Belgiumban ért viszontagsá­gok után végre igazi otthonra lel­tem itt az Üllői úton. A hosszú kiha­gyás és az az alatt felszedett súlyfe­lesleg miatt ősszel nem úgy ment a játék, ahogy kellett volna, ezt nem is tagadhatom. De tavasszal vissza­nyertem régi önmagam, és be tud­tam bizonyítani, a Fradinak is meg­érte, hogy idehoztak. Sikerült fon­tos gólokat szereznem, úgy érzem, hasznára váltam a csapatnak. Mint bizonyára sokaknak, nekem is a Honvéd elleni rangadó volt a leg­emlékezetesebb. Óriási bravúrt vit­tünk végbe, hogy Kispesten ilyen ki­élezett helyzetben is nyerni tud­tunk. Rúgtam egy gólt, adtam egy gólpasszt, és az elsó félidőben is a hálóba találtam teljesen szabályos körülmények között, csak a játék­vezető meg a partjelző ítélte meg úgy a stadionban, hogy lesen vol­tam. Szerencsére így is hoztuk azt a két pontot. Külön öröm, hogy a má­sik legveszélyesebb ellenfélnek, a Vácnak is bevettem a hálóját, az a gól többet ért, mint akkor gondol­tuk. Igaz, hogy csak kölcsönbe adott az MTK, de nagyon szeretnék itt maradni az Üllői úton, a vezetéssel már leültünk tárgyalni. És azt mondták, számítanak rám. Remé­lem, az anyagiak nem szólnak köz­be, a többi meg már nem rajtam múlik.- Izgalmas, gyötrelmes, önfeledt örömeket hozó ez a tavaszunk. Szurkolók tízezrével tódulnak a meccseinkre. A hangulat valami egészen csodálatos. Mindenki si­kert, győzelmet, a mi győzelmein­ket akarja az Üllői úton. Tudjuk, nem mindenhol és nem mindig mi vagyunk a legjobbak - na de azért vagyunk fradisták, hogy szívünk minden dobbanásával szolgáljuk klubunkat, szurkolóinkat. És ezt a csapatot, ezt a szurkolótábort a kö­zös siker élteti. így volt ez, amikor játékos voltam és így van most is. Vallom, a Fradi így együtt futballis- tástől, szurkolóstól az ami, az a ha­talmas erő, amely mindent legyőz­het. A mi drága szurkolóinktól kap­juk azt az erőt, ami minket az élre visz. Istenem még 180 perc?! Csak sikerüljön! A nagy álom itt van kar­nyújtásnyira... ha beteljesedik, mil­liónyi magyarnak csalunk öröm­könnyeket a szemébe... Medgyessi Lajos az FTC autó­busz vezetője:- Életem felejthetetlen óráját hozta ez a bajnokság. Azt amikor a Nyilasi Tibor Koltai Gábor kispesti pályáról elindultunk és ahogy az Üllői útra értünk, soha nem feledem. Azt az ünneplést nem lehet felülmúlni. A drága szur­kolók ha tudták volna, felemelik a játékosokat vivő autóbuszt és vállu­kon viszik az Üllői útra. Szinte tol­ták a buszt - ünnepeltek, énekeltek - bevallom a meghatottságtól, a szurkolói szeretet ilyen megnyilvá­nulásától könny gyűlt a szemem­be... Manyik Marika nyolc éves szur­kolónk:- Anyukámmal és apukámmal sokszor kijövök a Fradi meccsekre. Jó itt lenni - az tetszik a legjobban, amikor a szurkolók ütemesen tap­solnak a Fradinak. Örülök, hogy az PMSC elleni meccsen kezdőrúgást végezhettem, még egy új zöld-fehér csíkos nadrágot is kaptam a szüle­imtől. A focisták nagyon kedvesek voltak hozzám, amikor a pályára mentünk... Popov József, az FTC volt lab­darúgója:- Most két fordulóval a bajnok­ság befejezése előtt a sikervárás ter­mészetes állapotában, mi mást mondhatnék: emlékezetes, és re­mélem nem kiabálom el - gyönyörű idény tanúi lehettünk. Nyilasi Tibi nagyon összehozta ezt a társaságot, s bizony a baráti légkör meglátszik a csapat életében. Mind a vidéki, mind a budapesti meccseken rend­re ott voltam - és valamennyi fiú­nak köszönöm a látottakat és kö­szönöm szurkolótársaim nevében az örömszerzést... Kemény Kázmér és fia Mucha József:- Életem minden nagy emléke az Üllői úthoz, a Fradihoz köt. Ifjú­ként jöttem a klubhoz és immár a kispadhoz, az edzői munkához is egy évtizedes múlt köt. Minden vá­gyak legnagyobbika valósulhat meg „perceken” belül. Bízom benne, hogy közös munkánk gyümölcse beérik és lelkes hangulatú szurkoló­inknak begyűjtjük az aranyat. Játé­kosként átéltem a bajnoki elsőség édes ízét, most szeretném edzőként is megkóstolni azt... Albert Flórián:- Amikor a csapatra nézek, ahol a fiam is ott kergeti a labdát - nos elmerengek. Magam elé képzelem a hajdani Fradi pályát, az egykori fa lelátókat, ahonnan mi is legalább ekkora buzdítást kaptunk a , drága szurkolóktól, mint a fiamék. Az ég minden kincséért ki nem monda­nám a bűvös szót, hogy mit szeret­nénk és miben bízunk. Minden perc, minden labdaérintés, amely az ellenfél térfelén történik, előre­visz a célhoz. Őrjítően szurkolok a csapat sikeréért, amely az FTC-ben eltöltött negyven évem lélekemelő pillanatát hozná. Ami pedig a csalá­di éremgyűjteményt illeti, nos a fi­amnál is ott fénylene az az érem a kezében, amilyent az apja négyszer is átvehetett. És mindezt - mind­ketten - Fradi-mezben... Mucha József Koltai Gábor rendező:- A Fradi nekem többet jelent annál, hogy ülve beszéljek róla. Amint látják, én a meccseken is hir­detem, hogy „előre zöld sasok”! Köszönöm, hogy az idén oly sok örömet okoztatok... Kemény Kázmér zenekarvezető, menedzser:- Pontosan negyedszázada va­gyok kapcsolatban szeretett egye­sületemmel. Persze, hogy az aján­dék rendezvények kapcsán - amit jó szívvel adunk. Negyedszázad - azóta immár felnőtt a fiam - aki majd tovább hirdeti a zöld-fehér igét. No, azért június végén, a foga­dáson még én várom a fiúkat a Tán­csics hajóra. Remélem „aranyos” kedvünk lesz... Havasi Mihály:- Istenem, ha sikerülne! Pedig minden azt sugallja, hogy sikerül - és én mehetek tablót készíttetni. Életem egyik legnehezebb évét a fi­úk; úgy érzem széppé, felejthetet­len örömmé varázsolják. Akik eb­ben minket segítettek, azoknak a csapat, a szakosztály nevében tisz­telettel megköszönöm... Nyilasi i Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents