Fradi újság (1991)
1991 / 11. szám
2 FRADI ÚJSÁG i A Fradi a Sportszínházban! A nyár elején egy nagyon hasznos kezdeményezés indult el. A Nemzeti Sport színháza. Mivel a színháznak Zugló és az ottlévő Cserepesháznak nevezett Művelődési Ház adott otthont, mint a körzet önkormányzati képviselője és sportszerető ember, kötelességemnek éreztem az indulás nehézségeinél segíteni. Néhány lelkes fradista fiatal segített a népszerűsítésben, a közönség toborzásában. A magyar sportélet leg- kiválóbbjai adnak itt hétfőnként találkozót. Az indulást Szenes Sanyi, Dzurják Csöpi jelentette. Majd jöttek a többiek: Bátorfi Csilla, az öttusázók, Egerszegi Krisztina és Csapó Gábor. Augusztus 26-án jött a csúcs: a Ferencváros volt a vendég! Hiszem, hogy senkit sem lep meg - abszolút telt ház volt. Ott volt a Zuglói Kábel TV is. Aztán feldübörög a taps és bevonulnak az est főszereplői: Albert Flórián, Havasi Mihály, dr. Szívós István, Nyilasi Tibor, Keller József, Lipcsei Péter és a kis F16- ri. Lukács György jeles sportújságírónk megnyitója után érdekes, kötetlen előadás vette kezdetét. Elhangzik egy figyelemreméltó bölcsesség dr. Szívós István elnökünktől: „Nincsenek nélkülözhetetlen emberek”. Ezzel mintegy megadta a választ a nyáron eltávozottakkal kapcsolatban. Nyilasi Tibi folytatta. Neki ezek az emberek ne hivatkozzanak arra, hogy szeretik a Fradit, mert akkor nem így viselkedtek volna. Megemlíti Pintért, aki az öltözőben esküdözött, hogy ő nem, soha, sehova - csak itt, és pár perc múlva a Fradi pálya parkolójában aláírt máshová... Lehet, hogy lesznek átmeneti nehézségeink amíg az új, fiatal játékosok belejönnek, de kell, hogy legyen türelmünk. Elnökünk ismertette a többi szakosztály helyzetét és örömmel mondta, mind a jégkorongozók, mind a vízilabdázók sikerrel töltötték a nyári hónapokat, azaz a lehetőségeket maximálisan kihasználva erősödtek. Nagyon részletesen kitértek mindannyian a labdarúgó utánpótlásunk kedvező helyzetére, dicsérték az ott folyó munkát. Minden hozzászóló, minden kérdező szavából érződött a Fradi iránti soha el nem múló rajongás és szeretet. Biztosították a vezetőket, akármilyen nehéz a helyzet, belépőjegyre mindig lesz pénzük a fradistáknak. Az est nem nélkülözte a humort sem. Albert Flóri egy ragyogó alakítását el kell mondani. Szót kért egy szurkoló és elmondta, hogy ő nem fradista, de tisztelettel van irántunk és hiányolja azt a szellemes játékot, ami az Albert féle csapatot régebben jellemezte. Véleménye szerint ha újra ezt tudja nyújtani a Fradi, az minden magyar csapatnak jó lenne, mert bár így is a Ferencváros a legnagyobb vonzóerő - de egy sziporkázó Fradinál biztos a telt ház. Albert: - Kedves sporttárs elismerve az igazát árulja el - mégis kinek szurkol? Az illető ötöl-hatol, végre Flóri unszolására kiböki, hogy a Kispesti gárdának. Albert: - Kérem sporttársam nyugodjon meg, mi a múltban is, de a jövőben is segítettünk és segítjük a kis csapatokat... Ami erre bejött, azt a parlamenti tudósítások úgy szokták írni, hogy „hosszantartó kacagás a t. Ház mindkét oldalán”. A műsor után még egy alkalmi „belsőhármas” nyilatkozott a Zuglói Kábel TV-nek: Albert-dr. Szívós-Nyilasi összetételben és okos szavaikkal arattak a csütörtöki adásnapon osztatlan sikert. Azzal zárom soraimat, hogy idáig is jó volt, de most még jobb fradistának lenni Zuglóban... Bauer Miklós Egy(sok-sok) csók és más semmi... Wukovicsot a váci pályán a játékostársak második gólja után össze- vissza csókolták. Aztán kiderült, hocjy ezért a gólért mégsem járt a sok-sok csók... Wukovics Laci emlékezetes váci meg nem adott gólja után nyilatkozta:- Amikor letettem a labdát, megkérdeztem a játékvezetőt, szükséges-e várnom a sípszóra. Közölte velem, hogy nem, így aztán gyorsan a hálóba lőttem. A játékvezető ezután kettőt sípolt, és még középre is mutatott. Aztán visszavonta a már megadott gon: hanem hagyta magát meggyőzni arról, - hogy az A bíró, a váciak erőtel- általa is megadott gól - jes reklamására nem hogy nem gól. Szóval ezentúl sárga lappal nem büntetett, érdemes reklamálni? A FRADIBAN Dr. Koch Róbert A szegény beteg jószágoknak még egy ideig nélkülözniük kell egyik jeles gyógyítójukat. A minden bizonnyal legjobban futballozó magyar állatorvos, dr. Koch Róbert egyelőre nem gyakorolhatja szép hivatását, ugyanis más jellegű elfoglaltsága akadt. Jelenleg irányító középpályásként azon fáradozik, hogy az ország legnépszerűbb labdarúgó- csapata, a Ferencváros minél eredményesebben szerepeljen a bajnokságban, valamint a hazai és nemzetközi kupaporondon. Nem rajta múlt, hogy az utóbbi hat évben nem ugyanezt tette. A 80- as évtized elején a legígéretesebb tehetségek közé tartozott az Üllői úton, 91 bajnoki mérkőzésen húzhatta fel magára a zöld-fehér mezt. A közönség hamar a szívébe zárta a „kis Kochot”, hiszen ő még a régi értelemben véve játszotta a focit. Jóbarátságban volt a labdával, cselsorozatai, tért ölelő indításai élményszámba mentek. Aztán egy szomorú napon hosszú időkre megfosztották ettől az élménytől a Fradi-szúrkolókat. Történt, hogy a ZTE elleni mécsesén a zalai illetőségű Török József hátulról páros lábbal ráugrott Robi achillesére.- „Ettől kezdve évekig fájt a lábam, s hiába jártam vele sorra a csodadoktorokat, nem tudtak segíteni. A műtétek ellenére egyszerűen nem akart javulni a sérülésem. Le kellett állnom. Akkor még azt hittem, örökre.“ Hazament Hajósra, s megkezdte „civil” életét. Napról napra kora hajnalban kelt, indult a kiskunfélegyházi vágóhídra. Állatorvosi diplomával a zsebében végzettségének megfelelően helyezkedett el, de valahogy érezte, nincs minden rendjén, ő egész másról álmodozott. No, nem mintha büdös lett volna számára a munka, ezt a kifejezést egy vágóhíd esetében különben sem lenne illdomos használni. Egyáltalán nem erről volt szó. Az ok ennél sokkal prózaibb, ráadásul egy volt labdarúgónál teljességgel érthető is. Nagyon hiányzott neki a labda. Nem bírta sokáig a szenvedést. Lesántított a hajósi megyei másod- osztályú csapat edzéseire, csakhogy labdaközeiben lehessen. Ha már ott volt, be is állt játszani. Sőt, a hétvégi mérkőzéseket is végigbicegte, így féllábon is kihagyhatatlannak bizonyult, a csapat legjobbjának számított. Hogy, hogy nem, egy jószemű német menedzser is felfigyelt a „bice- bóca” képességeire, úgy gondolta, ez a fiú korántsem tökéletes egészségi állapotban is megállná a helyét a nyugatnémet negyedosztályban. Elhívta hát Memmingen- be, a helyi klubhoz.-„Eleinte ott is szinte egyhelyben álldogáltam, mivelhogy futni nemigen tudtam, de így is szükségük volt rám. Az indításaimból jól megéltek a csatárok, rengeteg gólpasszt adtam, magam is gyakran találtam a hálóba. A közönség megkedvelt, éreztem a szeretetilket. ” A sok jó közepette még a sérülése is lassan, de biztosan gyógyulga- tott. Robi egyszercsak azon vette észre magát, hogy szaporábban is képes szedni a lábait, ráadásul, már nem is nyilallt belé a szokott fájdalom. Hirtelen rádöbbent, a sokáig beteg lábának immáron kijtyabaja sincsen. Több, mint öt esztendő után.- „Külön edzéseket végeztem, erőnlétileg felhoztam magam a kellő szintre. Úgy éreztem, újból a régi tudnék lenni, s amikor hallottam, hogy a Fradi érdeklődik felőlem, elhatároztam, megint megpróbálom az NB I- ben.” Az Üllői úton meg éppen egy karmester hiányzott, tavaly nem villogott senki sem az irányító középpályás posztján. Most tőle várják, hogy megoldja ezt a cseppet sem könnyű feladatot, s vezényelni fogja a társaságot. Nyilasi is bízik benne.- „Abban biztos vagyok, Tibit semmiben nem befolyásolja az a tény, hogy régebben játékostársak voltunk. Ismeri a képességeimet, remélem, nem okozok csalódást. Ha mégis, fél év után elköszönök Benne van a szerződésemben, ha nem felelek meg ellenszolgáltatás nélkül elmegyek Ha ez ne adj Isten bekövetkeznék akkor sem bánom meg hogy megpróbáltam. Egy életen keresztül furdalna a lelkiismeret, ha nemet mondtam volna egy ilyen felkérésnek Koch doktor úr egyvalamiben mindenféleképpen kiemelkedik az NB I játékosai közül. Valószínűleg az egész mezőnyben ő ért legjobban az állatok orvoslásához. Minden Fradi-szurkoló óhaja, hogy másban is társai fölé nőjön. És akkor nem kell az őszi idény végén búcsút mondania, hanem ráér később is. Rácz és Kuznyecov Zdrásztvujtye! - köszöntöttem szerintem tűrhető kiejtéssel beszélgetőpartnereimet a Fradi-étterem egyik asztalánál. Az átkos időkben kötelezően megszerzett, ám azóta nem is kissé megkopott orosz nyelvtudásomat azért elevenítettem fel hacsak egy rövid üdvözlő szócska erejéig is, mert társaságomban a Ferencváros két Szovjetunióból érkező idegenlégiósát, Rácz Lászlót és Szergej Kuznyecovot tisztelhettem. És ugye, egy kettejükkel készítendő interjút hogyan is indíthatnék stílusszerűbben. Szerencsére azonban a továbbiakban könnyedén áthidaltuk a nyelvi nehézségeket, hiszen az egyik riportalany, nevezetesen Rácz Laci eddigi 30 esztendejének túlnyomó részét hiába élte le nagy keleti szomszédunkban, attól ő még százszázalékosan magyarnak vallja magát. S ha már így van, természetesen a nyelvünket is búja. Ezért hát nyugodtan kérdezősködhettem magyarul, nem kellett megerőltetnem - valószínűleg úgyis feleslegesen - az emlékezőtehetségemet. Előszűr arra kértem őket, a lehető legrövidebben mutatkozzanak be, meséljenek eddigi pályafutásukról. Bár azt hiszem, Rácz esetében erre nem is lett volna szükség. A sokak szerint világklasszinak titulált játékost szinte mindenki jól ismeri.- 1981-től 90-ig szerepeltem a Dinamo Kijev csapatában - kezdte.- Ez alatt a kilenc év alatt háromszor nyertünk bajnokságot, egyszer miénk lett a Kupagyőztesek Európa Kupája. A válogatottban 48 alkalommal léptem pályára. Tagja voltam a 88-as NSZK-ban rendezett Eb- n ezüstérmet szerzett gárdának. Ez év elején meg ideszerződtem a Fradihoz. A Kuznyecov név sem cseng ismeretlenül a futballrajongók számára, de a szbornaja erősségének számító védőjátékos nem azonos a mi Szergejünkkel.- Én 1980-ban lettem élvonalbeli labdarúgó a Metalliszt Harkov- nál, majd két év múlva átigazoltam a Csernomorec Odesszához. Onnan mentem a másodosztályú Metallurg Zaporozsje egyesülethez. Összesen 238 mérkőzésen játszottam a szovjet első ligában.- S mire vagy a legbüszkébb?- 83-ban a Metalliszttal eljutottunk a szovjet kupa döntőjébe, ott
