Fradi újság (1991)
1991 / 17. szám
6 FRADI ÚJSÁG Nagy, Kiss: jeles és jeles! Vb-n született olimpiai repülőjegyek Valamikor az őszelőn olyasmit nyilatkozott birkózó-szakosztályunk két kötöttfogású ásza: igen és talán. Sike András (57 kg) tippelt pontosan, legalább bronzérmet várt a vb-től, Komáromi Tibor (90) viszont úgy fogalmazott, bizony van vagy nyolc esélyes, és... Sike harmadik lett, Komáromi kiesett. Telitalálat! (Más kérdés, Tibi jóstehetségének nem nagyon tudtunk örülni...) Álló sor balról: Komáromi, Kiss S., Péteri, Nagy A., Nádasi Attila edző. Elöl: Nagy J., Bíró, Márkus, Sike, Cseri, Kollár E sorok írója abban az írásban megkockáztatta: a szabadfogásban is érdemes reménykedni, hiszen Bíró László (52), Nagy János (74) és Kiss Sándor (100) egyaránt képes meglepetésekre. Nos, Bíró, az egykori Európa-bajnok sajnos szintén búcsúzott, Nagy és Kiss viszont jelesre vizsgázott, ők ketten a várnai világbajnokságon hatodik és ötödik helyükkel megszerezték a katalán földre érvényes repülőjegyüket. Síkével együtt indulhatnak az olimpián, s ez nem kis bravúr! Ehelyütt most a két szabadfogású FTC-sportolót igyekszünk bemutatni. Mert hát mitagadás: az elmúlt bő fél évtizedben sokkal inkább Síkéről, Bíróról, Komáromiról esett szó e hasábokon, Nagy és Kiss valahogyan „meghúzódott” a háttérben. Pedig mindketten bőségesen megszedhették magukat rutinnal! Nagy Jani immáron nyolcadik világversenyes fellépésén esett túl a Fekete-tenger partján, de ilyen jól még sohasem birkózott. A múltban öt Eb-n tusakodott riválisaival. Volt negyedik, ötödik és hatodik. Ami a vilgábajnokságot illeti: az 1989-es megméretésre bizony azt kellett írni annak idején, gyorsan feledjük el! S hogy olimpiaspecialista, az rögvest kiderül. Ha úgy vesszük, immáron a harmadik ötkarikás csatája elé néz.- Hát, ha neked az 1984-es szófiai Barátság Verseny „olimpiai megméretés”, akkor ara nem tudok mit mondani... - húzza el a száját az 1964. augusztus 13-ikán született birkózó. - Bár akkoriban tisztes pénzmennyiséget „dobtak fel”, ha Los Angeles helyett Szófiában érünk el valamit, de azért engem alaposan lehangolt, hogy az Egyesült Államok helyett bolgár szőnyegen birkóztam. Szöul? Az más! 1988-ban nagyon élveztem a mozgást. Mitagadás, óriási erőfeszítésember került, amíg a honi riválisokat móresre tanítottam, s kijutottam Koreába. Gulyás, Berecz, egykoron még Podolszky Tibi is rendre keresztbe rakott, ha a válogatott mezért futottam versenyt. A végén olimpiai bajnokká avatott amerikai Kenneht Monday-t is megríkattad: mindössze 3:2-re nyert a szöuli aranyérmes az 1988- as olimpia 3. fordulójában ellened.- Arra a meccsre valóban büszke vagyok, dehát végül is kiestem. Talán Barcelona végre igazi berobba- nást hoz. Végre valahára kezd kije- gecesedni bennem a taktika, a finesz. Fogással, dobásokkal sohasem volt bajom. Úgy érzem, hét és fél éves válogatottbéli rutingyűjtés után, 1992 végre valami éremközeli helyet hozhat. Nehéz elhinni, hogy magyar szabadfogású érmes lehet olyan mezőnyben, ahol amerikai, szovjet, japán, koreai, mongol, német, bolgár klasszisok hemzsegnek.- Számomra is egyfajta lelki vívódást okozott éveken keresztül, hogy mire is vihetem én ekkora sztárok között. Azután szép lassan rájöttem: ha az első két percben megfelelően védem a lábam, visszatámadok, és pontelőnyre teszek szert, akkor a meccsek második felében „fel lehet szedni” az ellenfeleket. Kötöttfogású kapaszkodással borsot törhetek az orruk alá. Várnában a kellemesebbik ágon mentél előre!- Hát, ezen vitázhatnánk...! Három győzelem után (máig emlékszem, amikor a bolgár Hadzsievet elvertem 5:2-re, mekkora csend volt a várnai sportcsarnokban) jött egy olyan rangadó, ami fordított végeredményt is hozhatott volna. Az Európa-bajnok német Leipold ellen számomra is meglepő módon sikerültek a dolgok. Igaz, a hajrában Leipold indított, de a piros szőnyegrészen még belerántottam a srácba. Szerintem 3 pontot nekem kellett volna kapnom. A bírók tanácskoztak, azután 3:l-es végeredményt hoztak ki - a német javára. Sebaj, nem vagyok túlzottan mér- gelődős típus, majd jön a következő esélyem! Csak utóbb villant át bennem: de jó is lett volna az óvást megnyerni, mert akkor én mehettem volna a bronzéremért a szovjet Gadzsihanov ellen. Dehát nyugodt típusú ember vagyok, ritkán mérgelődöm elszalasztott sanszokon. Kiss Sanyi épp ellenkező típusú birkózó. Túrkevéről jött fel. Onnan, ahol Bíró Laci szívta magába az anyatejjel a szabadfogást. Az igazságtalan vereségek nyomán bizonyára többször elhatározta: egyszerűen megnyúvasztja a bírókat. így volt ez Várnában is. A mackós mozgású, külcsínyre a légynek sem ártó ember benyomását keltő Sanyi arca egy pillanatra végzetesen elborult, amikor a mongol Dvabchlantags ellen az utolsó, sorsdöntő akcióját fordítva „fütyülték be”. Hosszabbításról volt szó. Sanyi kontrázott, mégis a mongol mázsást hozták ki 3:l-re győztesnek. Szőnyi János kapitány óvott, s azt végre megnyertük. (Hja, Mongólia ellen köny- nyebb...!) Kiss a szőnyegen szerencsére erőt vett magán, pedig félő volt, hogy ráborítja az asztalt a zsűrire...- Nézd, én tudom, mit szenvedek a birkózáésrt - mondja Kiss Sanyi. - Öt éve csavarokat helyeztek el a gerincemben. Ugyanúgy, mint a kézilabdázó Fodor Jancsiéban vagy a futballista Murai Sanyiéban. Csak a mi „tekerős” sportágunkban sokkal többet kockáztat az ember. Ha befognak rajtam egy úgynevezett „csomagot”, amiből az esetek többségében nincs menekvés, inkább engedelmesen tusba hengerülök, nehogy megroppantsák a gerincemet. Sokat kockáztatok, sokat készülök, így olykor elszakad a cérna. Ha hirtelen belegondolok, ő az egyetlen aktív magyar birkózó, aki egyetlen világversenyen sem esett ki, azaz 3-3 eb-jén és vb-jén mindig a hat közé verekedte el magát! Nem kis bravúr!- Eleget álldogáltam a sorban az előttem hosszú éveken keresztül a válogatott mezt bitorló Robotka Pista háta mögött. Szerencse, itt, a Fradiban akadt edző, aki rájött arra, hogy Robotka ellen bizonyos kötöttfogású manőverekkel lehet valamit kezdeni. E rádöbbenés után már sínen is voltam. Ez a mai most már az én időm! Csakhát ott van már a szőnyegszélen a tehetséges ifjú csepeli trón- követelő, Gelénesi Nándor.- Hadd jöjjön! Ahogy hallom, korántsem biztos, hogy szabadfogásban kíván versenyezni, s még a súlycsoport között is hezitál, nem tudván dönteni a 90 és 100 kg között. Meg amúgy is, ha a barcelonai repülőjegy nem azé lenne, aki megharcolt érte, azt hiszem, borítanám is az asztalt...! Az az igazság, többet kellene edzenem, dehát kevés a pénz. A feleségem is dolgozik, sokszor nekem kell besegítenem, a kisfiámra vigyázni. De az olimpia előtt sok lapáttal „ráteszek”! Zokogva hullott a porba a félhold Várnában, amikor nemes egyszerűséggel két vállra fektetted a vb-n az idei Európa-bajnok török Kayalit!- Az olimpia idején túl leszek a harmincon, az évek elrepültek, rá kellett jönnöm: ha nyuszi módjára csak arra figyelek, hogy milyen sorsolásom van, akkor egy csomó időt eltékozoltam az életemből, mert mindig meghajolok a nagyobb nevek előtt. Barcelona nagyon vonzott, hiszen érzésem szerint ez volt az utolsó lehetőségem az ötkarikás részvételre. Meg kellett hát vernem az Európa-bajnokot. Hogy tussal sikerült? Hát, ez van! Hadd lássák, hogy a sokat szapult magyar szabadfogás is képes huszárbravúrokra! Sanyiból azután harapófogóval sem lehet olimpiai esély-jelzést kihúzni. „Csak a szovjet Leri Habelov ne kerüljön az ágamra” - mormolja. A klasszis szovjetet ugyanis nem kedveli, a tavalyi és idei vb-n egyaránt két vállra hengerült ellene. Nos, Jenő! - fordultam a rövid „portréfestés” végeztével Giczy Jenőhöz, klubunk birkózóiak új vezetőedzőjéhez. Mi a tipp Barcelonára?- Jani a szó nemes értelmében vett könnyed ember. Nem törik le a kudarcok, de most már valóban éreznie kell, hogy sokra hivatott. Nagy szerencse, megtanult bánni a testúlyával. Korábban rengeteg galiba akadt, az év első felében jól fogyott, a nyártól viszont egyszerűen szétesett. Kell a jó sorsolás az olimpiára. Sanyi? Amit egyszer ő a fejébe vesz, azt keresztül is viszi.- Ami pedig Komáromit és Bírót illeti (mert gondolom, kíváncsi vagy rá, ők képesek lesznek-e a barcelonai szőnyegre eljutni?), úgy hiszem: Tibivel nem lesz baj, hiszen a jövő áprilisi Európa-bajnok az első hat közötti helyezéssel kvalifikálja magát. Lacika helyzete már nehezebb, májusban Kaposvárott lesz az Eb. Ha jó sorsolást fog ki, az rengeteget javíthat a jövőjén. De hogy ott lesz- e a katalán fővárosban...? - ráncolja a homlokát, vakarja a fejebúb- ját... Reméljük! Szabó Sándor POSTABANK-JEGY II // UT A BIZTOS JOVO FELE P#STA BÁNK f mm f ■■ A BANK, AMELY IGAZAN KÖZEL ALL ÖNHÖZ!
