Fradi újság (1991)

1991 / 13. szám

FRADI ÚJSÁG 5 % Régi fradisták bolgár emlékei Mészáros József és Dalnoki Jenő, A sors bolgár csapatot hozott a Ferencváros labdarúgócsapata szá­mára a Kupagyőztesek Európa Ku­pájának első fordulójában. A hetve­nes években előbb a Marek Sztake Dimitrov, majd a Lokomotív Szófia is túl kemény diónak bizonyult a Fradi számára. Az idegenbeli 0-3- ak után itthon mindkétszer csak 2-0-ra sikerült győzni. Úgy tűnik, az idei bolgár ellenféllel végre nem gyűlik meg a „Zöld Sasok” baja, hi­szen a Levszki Szófia otthonában lejátszott első mérkőzésen Lipcsei két és Deszatnik egy góljával 3-2-re nyert Nyilasi Tibor csapata. Egykori ferencvárosi labdarúgó­kat, akik edzőként is tevékenyked­tek az első csapatnál, arról kérdez­tem, hogy milyen emlékeik vannak a bolgár csapatokról. Dalnoki Jenő egy összeállítás so­rolásával kezdte az emlékezést:-Rúzsa - Lőrincz, Kalmár, Dal­noki - Szojka, Gyurik - Bablena, Tóth J., Deák, Mészáros Illovszky. Ez a társaság lépett pályára Szófiá­ban valamikor az ötvenes évek ele­jén egy B-válogatott mérkőzésen. Éppen abban a stadionban játszot­tunk, ahol most győztek a fiúk. Mit mondjak, borzasztó meccs volt. Mindkét csapatjátékosai iszonyato­san keményen, nemegyszer már durván játszottak. Előfordult, hogy egy-egy összecsapás után a nézők be akartak jönni a pályára. Én ak­kor még fiatal gyerek voltam, és az én keménységem fel sem tűnt azon a mérkőzésen. A szünetben bejött az öltözőnkbe a bolgár edző, és kér­te, hogy a botrány elkerülése végett cseréljék le Lőrinczet. ő egyébként a mostani válogatott Lőrincz Emil apja. Be is jött helyette Kónya, és tíz perc múlva már azt akarták a bolgá­rok, hogy inkább mégis Lőrincz játsszon. A Ferencvárossal több túrát fut­balloztam Bulgáriában. A bolgárok mindig erőből, keményen fociztak, soha sem volt könnyű ellenük ját­szani. Nem egy mérkőzésünk kis hí­ján botrányba fulladt, annál is in­kább, mert hazai bírók vezették a meccseket. A mi nagyobb tudásun­kat durvasággal akarták ellensú­lyozni a bolgárok. Manapság ők is, mi is gyengéb­bek vagyunk, mint régebben. A Fe­rencvárostól továbbjutást várok, különösen a kinti győzelem után. A közönség olyan pluszt jelent az Ül­lői úton, amelyet szerintem nem tudnak kiegyenlíteni a bolgárok. De nagyon oda kell figyelni rájuk, mert minden kupamérkőzés két részből áll, és a második még hátra van. Novák Dezső kellemesen gondol vissza a bolgárokra, hiszen az 1968- as mexikói olimpián ellenük ját­szotta a magyar válogatott a döntőt, és 4-1-re győzött.- Jó csapatuk volt annak idején a bolgároknak. Nem véletlenül vezet­tek ellenünk. Ám miután kiegyenlí­tettünk, majd a vezetést is megsze­reztük, elveszítették a fejüket, és három játékost is kiállított a játék­vezető. Valóságos balkáni ámokfu­tást rendeztek. Más alkalommal nem játszottam a bolgárok ellen idegen pályán, csak idehaza. Ha jól emlékszem, Plovdivban volt válo­gatott mérkőzés, de én éppen sérült voltam. A hazai meccsen már pá­lyára léphettem. Összességében azt mondhatom a bolgárokról, hogy kellemetlen ellenfelek, gyorsak, ke­mények, néha már túlságosan is. Edzőként elkerültem a bolgár csapatokat, sem a Fradival, sem az olimpiai válogatottal nem játszot­tunk velük. A fentiek miatt nem is bánom, ráadásul éppen a Fradinak vannak rossz emlékei róluk. A szó­fiai mérkőzés előtt azt mondtam, hogy valószínűleg nehéz percek várnak Lipcseiékre odakint, és sok­kal többet kell nyújtaniuk, mint a megelőző két bajnoki meccsen. Örülök, hogy nem csalódtam a fiúk­ban, és ezek után remélem, az Üllői úton már nem engedik ki a kezük­ből a továbbjutást. A többször emlegetett két bolgár fiaskó egyike éppen Friedmanszky Zoltán edzöségére esett. Dalnoki­Albert Flórián ötvenedik szüle­tésnapjának történéseiről bő fény­képanyagot láthatnak a szurkolók lapunkban. Az ünnepeltet arról kérdeztük, hogyan élte át a jeles na­pot.- Flórt, szeptember tizenötödikén mi okozta számodra a legnagyobb örömöt?- Bizonyára nem lepődnek meg rajta a ferencvárosi szurkolók, ha azt mondom: a feleségem köszön­tője. Ő annyi éven át jóban-rossz- ban kitartott mellettem, hűséges társam volt életem nagyobb részé­ben. Azon a vasárnap reggelen ne­gyed hétkor azzal ébresztett, hogy felbontott egy üveg pezsgőt, és fel- köszöntött. Ez azért nagyon nagy dolog, mert tudta, hogy nekem dél­előtt fél tizenegykor meccsem van, mégis elővette a poharakat. Persze, csupán egy kortyot ittunk, de hiszen nem is a mennyiségen, hanem ma­gán a gesztuson volt a hangsúly.- Ki volt az első „ civil ” köszöntő?- Már készülődtem a Fradi-pá­lyára, amikor megcsörrent a telefon hét óra tíz perckor» A mai csapat jobbhátvédjének, Simon Tibinek az hoz hasonlóan ő sem gondol vissza kellemesen a balkániak elleni mér­kőzésekre.- Alig kerültem a Ferencváros­hoz, máris játszottam egy bolgár csapat ellen, méghozzá éppen a Levszkivel kellett megküzdenünk. Ez 1958-ban volt, és egy olyan gép­édesanyja volt a vonal túlsó végén. Megkérdezte, hogy felköszöntött-e már valaki. Én azt mondtam, hogy még nem, ami tulajdonképpen igaz is volt, hiszen a családomon kívül addig más nem jelentkezett, leg­alábbis azon a napon.- Gondolom, az előző napokban megnövekedett a postád.- Örömmel mondhatom, hogy igen. Levélben, táviratban nagyon sok jókívánság érkezett. De a tele­fonom sem sokat pihent.- Tudom, hogy nem könnyű, de említs néhányat közülük!- Néhány ismerősöm Nyíregy­házáról csak azért utazott fel, hogy megszoríthassa a kezem. Azért ez nem akármilyen dolog. Miként az sem, hogy jöttek üdvözletek Euró­pa és Amerika nagyon sok városá­ból. Kassáról egy olyan telexet kap­tam, amelyen a VSZ Kosice labda­rúgócsapata köszöntött.-Az ötvenedik születésnapodról a sajtó is megemlékezett.- Valamennyi cikk közül a né­met Bild Zeitung írását tartom a legtöbbre. Aki ismeri egy kicsit az pel utaztunk Szófiába, amellyel egyáltalán nem tűnt gondtalannak a repülés. Erős, kemény csapat volt az akkori Levszki. Játékosként né­hányszor fociztam a velük vívott mérkőzéseken, de kevés sikert könyvelhettünk el. Harcos felfogás­ban játszottak, fizikailag képzettek újságot, tudja, mekkora dolog ab­ban kiemelten szerepelni.- Milyen élményeid voltak a Bla- ha Lujza téren, ahol a Nagy Béla ál­tal összeállított, a te képeddel az első oldalán megjelent Fradi forint füze­teket és a Nemzeti Sporthistória ró­lad szóló számát árulták?- Az alatt a két óra alatt szabá­lyosan görcsöt kapott a csuklóm az autogramosztástól. Több száz em­bernek kanyarítottam a papírra az aláírásomat, és mindenkinek volt néhány kedves szava. Fiatalok és idősebbek egyaránt jöttek. A két legkedvesebb élményem: egy há­rom év körüli kislány egy szál virág­gal köszöntött, míg egy hetvenen túl járó hölgy azt mondta, hogy „Isten éltessen, Flórikám, és kívánok még ötven évet”.-A mar csapat hogyan köszöntött téged?- Bár egy nappal a születésna­pom előtt bajnoki meccset játszot­tak, én mégis inkább a szófiai győ­zelmet tekintem ajándéknak. Ennél szebbet nemigen kaphattam volna tőlük. voltak, és bár a jó csapatmunka jel­lemezte őket, egy-két ászuk mindig volt. Mint a déli népeket általában, őket is vitte előre a fanatikus győz- niakarás. A mostani szófiai kupameccs előtt úgy véltem, komoly csapat­munkára lesz szükség a sikerhez, a lehető legkisebbre kell csökkenteni az egyéni játékot. Jelenleg ugyanis nincsenek meghatározó egyénisé­gek a középpályán és a csatársor­ban, ezért a csapat szolgálatába kell állítania magát mindenkinek. Fe­gyelmezett játék, a taktikai utasítá­sok betartása, ez a recept. Mind­annyiunk örömére győztek a mie­ink, de nem szabad elfelejteni: még nem dőlt el a továbbjutás. A vissza­vágón a Fradi lesz előnyösebb hely­zetben, ám a könnyelműség meg­bosszulhatja magát. Szóval, amit az első mérkőzés előtt mondtam, az Üllői úti találkozóra is érvényes. (-ys-)- Mit jelent számodra, hogy ötven éves lettél? .- Az ember életében minden év, amelyet megért, ünnep. Ez az ötve­nedik születésnap azért emelkedik ki a sorból, mert olyan körülmé­nyek között ünnepelhettem meg, amilyen kevés ember számára ada­tik meg. Ezúton is szeretném meg­köszönni mindenkinek, elsősorban Nagy Bélának, aki a program szer­vezője volt - ezt a csodálatos napot. És azt kívánom a Ferencváros mai játékosainak, hogy legalább így ün­nepeljék majdan az ötvenedik szü­letésnapjukat. Az OTTHON zöld gyepén pályára lépni azok előtt, akik végigkísérték pályafutásomat - egyszerűen csodálatos volt. Legye­nek egyszer ők is olyan boldogok, mint most én. Ez a nap ismét bebi­zonyította, hogy a Fradi egy nagy család.- Láthatunk még a futballpá- lyán?- Az öregfiúkban már egy ideje nem játszom, már onnan is kiöre­gedtem. Néha hétvégenként a régi játékostársakkal összejövünk egy kis teremfocira, amelyen már nem az eredmény a lényeg, hanem az, hogy újra együtt vagyunk.- Mit kívánsz magadnak a követ­kező ötven évre?- Magamnak egészséget, a csalá­domnak nagyon sok boldogságot. Ha ez a kettő találkozik, az lenne számomra a legnagyobb öröm. A Ferencváros valamennyi sportoló­jának pedig megszámlálhatatlan sportsikert kívánok, de nemcsak a következő fél évszázadra, hanem mindörökre. (-ys-) FRADI ÚJSÁG A Ferencvárosi Torna Club lapja Felelős kiadó: Dr. Szívós István az FTC ügyvezető elnöke Lapigazgató: Deák László az FTC ügyvezető elnökhelyettese Felelős szerkesztő: Nagy Béla Művészeti szerkesztő: Orbán László Fényképek: Pozsonyi Lajos, Magdics László, Fradi fotótár Szedés, tördelés: PHINTSELF Kit. Telefon: 129-7454 Felelős vezető: Dr. Kassay Árpád Készült a STATIQUM Kft.-ben Műszaki vezető: Szehr György Felelős vezető: Belecz Benedek „Isten éltessen minden fradistát ■ mindörökre” Friedmanszky Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents