Fradi újság (1991)
1991 / 11. szám
FRADI ÚJSÁG Flóri „riválisa” voltam... Hovatovább jóval több, mint két évtizede űzöm azt a gyönyörű, s egyben rettenetes mesterséget, amit (sport-újságírásnak hívnak, s igazán nem a hivalkodás mondatja velem, eddig még téma, feladat, cikk-keretek közé foglalandó eset nem fogott ki rajtam. Valahogy mindig úgy, szinte maguktól jöttek- folytak a sorok, egy meglehetősen hosszú, úgynevezett rákészülő szakasz után magának az írásnak az elkészítése a percek, a félórák, az órák rutinfeladatává degradálódott. Most meg már napok óta hú- zom-halasztom a dolgot, vagy szá- zadszor kezdem el az egészet, hogy az első néhány szó papírravetése után kitépjem a gépből a lapot, s újat fűzzek a helyére. Megszámlálhatatlan, sorrendbe nem tehető, logikus gondolati fűzérre fel nem fonható események, történések sora kavarog bennem, s bennük csak és kizárólag egy a közös: Albert Flórián... Albert Flórián gyermek- és tinédzser-korom bálványozott királya, istene, császára, szultánja (nem tudom, hogy ennél több főméltőságú rang létezik-e egyáltalán...), aki olyan volt nekem úgy 1967-1968 táján, mint a gitárja húrjaival ismerkedő, első szolfézs-óráira járó, jó hallású gyereknek, mondjuk John Lennon a Beatles géniusza. Ahogyan ő, úgy Flóri is több volt nekem egyszerű jól cselező, jól fejelő, sok gólt rúgó futballistánál. A példakép volt és a minden, a zsinórmérték az élet dolgaiban eligazodni még nem igazán tudó tinédzser-gyereknek. Könnyű nekem, mondhatja bárki, hiszen míg akkoriban egy hozzám hasonló korú és érdeklődésű srác a legjobb esetben is csak a Fra- di-pálya korlátjának támaszkodva figyelhette messziről, vagy a klubház ajtajában érinthette meg egy isALBERT FLÓRIÁN szeptember 15-én 50. születésnapját ünnepelheti. A Fradi egyik legnagyobb já- tékosegyénisége több, mint fél életét az Üllői úton élte át... Afra- disták így, hol máshol, mint az otthon zöld füvén köszönthetik a „Császárt”. Albert Flóriánt, az egyetlen magyar Aranylabdást pedig a köszöntőkön, megemlékezéseken túl mi mással lehet ünnepelni - mint futballal... A hatvanas évek Fradija - a hetvenes évek Ferencvárosával mérkőzik! Az Albert által meghívottak bizony nem kis értékei voltak a klub történetének. íme nóhányan a meghívottak közül: Mátrai Novák, Góczi, Takács B. Szűcs, Perecsi, Orosz, Fenyvesi dr., Rákosi, Katona, Németh M., Juhász István (San Diegoból ő js hazajön!), Horváth L, Horváth Á., Rátkai, Karába, Varga, nos Flóri őt tenáldotta pillanatban a Császárt, addig nálunk, a Tizedes utcai lakásban mondhatni mindenhetes vendég volt. Akkor és azt beszéltem meg vele, amikor és amit csak akartam. Édesapám, akit dr. Lakat Károly néven ismert, tisztelt (s azt hiszem szeretett) a futballtársadalom, éppen akkor volt a Ferencváros edzője, amikor Flóri csillaga valahol a Mars, a Saturnus és a Jupiter körül keringett... Ebből logikusan következik, hogy a bajnoki mérkőIs hívja a hatvanasévek Fradijába. A hetvenesek: Hajdú, Bálint, Martos, Vópi, Ebedli, Nyilasi, Szoko- lai, Takács L, Pogány, Rubold, Szőke, Rab, Mucha, Megyesi, Branikovits, Judik... Albert egy félidőt a hatvanas, egy félidőt a hetvenes évek Ferencvárosában játszik. Ahogy mondta, így biztos, hogy győztes csapatban ünnepelheti nevezetes születésnapját... Mert itt döntetlen nem lehet az eredmény - amennyiben iksz a meccs, Novák és Szőke addig lövik a tizenegyeseket, amíg eldől a nosztalgia mérkőzés sorsa. A sors ajándéka egy ilyen születésnapi mérkőzés - és talán azoknak is ajándék és örök emlék lesz, akik szeptember 15-én vasárnap délelőtt fél tizenegykor az Üllői úti lelátókon helyet foglalnak. Nem, nem kell a helyüket kereszések utáni esték (éjszakák...) rendre nálunk végződtek, hiszen még azon az egyemberként összetartó csapaton belül is volt egy mag (Novák Dezső, Szűcs Lajos, Albert Flóri, Rákosi Gyula, Katona Sanyi), amely mindenhová együtt járt. Az EDOSZ-ba, a Moszkva Bárba, a Sarokház presszóba, az Olympiába, vagy éppen (általában a nagy „körút” legvégén) hozzánk. Felejthetetlen, csodálatos, egy életre elég futball-muníciót adó esgélni - mindenki oda ül, ahová akar. És tulajdonképpen a pénzüket sem kell nagyon keresgélni. Az 50 éves Alberthez - 50 Ft-os belépőjegy dukál... Annál is inkább, mert akik Flórit annak idején futballozni látták - nos, már sokan közülük nyugdíjasok... A műnyomó papírra készített zöld színű jegy - ahogy mellékelten látják - egy fényképes, dedikált emléklap. Az ötven éves Alberttól pedig - még mindig öröm emléket kapni. Az emlókjegyek csak a Fradi ajándékboltban és a Kruj Fradi shopban kaphatók. És még egy Albert-kuriózum is kapható a mérkőzés napján: a Centenáriumi Fradi forintok közül, amelyiken Albert fényképét publikáltuk - nos, Flóri 50. születésnapján, 50 Ft-ért kapható... ték voltak. Még akkor is, ha ilyenkor természetesen elsősorban a magyar nóta és nem az élet nagy ösz- szefüggéseinek megvitatása játszotta a főszerepet. Biztos, hogy kevesen tudják: Flóri torkában (a mai napig) egy pacsirta rakott fészket. Ez az ember olyan gyönyörűen énekel, hogyha arra a pályára adja a fejét, ugyanúgy megélt volna belőle, mint jónéhányan a dalolás úgymond profi művelői közül. Minden nótát ismer, s ami fontos: nemcsak a sablonná szaggatott, unos-untalan hallható refréneket, hanem a köztük lévő összekötő szövegeket is. Lehet, hogy sokak szemében földhöz ragadt, piti-kis emléknek minősül ma, de akkor és ott léleg- zet-elállító élmény volt: egy Fradi- Vasas rangadó után (2-1-re nyert a csapat) valahol a nagy budapesti éjszakában, az örök Fradistával Koós Jancsival futottunk össze. A zenekar kezdte a Fradi indulóval, aztán végigjátszotta az összes, akkor futó, divatos slágert, mígnem átcsapott az „ügy” cigányzenélésbe. Negyedszázad... telt el azóta, de mintha ma lenne, úgy emlékszem, Koós Jancsi a Leestek a téli havak című roma- evergreen-1 énekelte, valami fenomenálisan, s a társaságban Albert Flóri volt az egyetlen, aki hanggal követni tudta. Olyan duót alkottak ők ketten, ott, abban a piszkos-füstös étteremben, amilyen Flóri és Varga Zoli volt a futballpályán... Mert az az utóbbi maga volt a futball-varázslat, kérem... Mint angyalok a holdraszállást, úgy nézték akkoriban az emberek, hogy mit művelnek ezek a labdával és az ellenfelekkel a pályán. Mese az, hogy akkor nem fogtak szorosan embert, meg „négyszögletes volt a labda...” A futballnak két ekkora varázslója azóta se tette lábát a zöld futball- mezőkre, s a jelent, pontosabban a jelennel együtt a jövőt is figyelő ember státuszából, mondom: néhány évtizedig még nem is fogja... Jó, megengedem, volt közöttük néminemű nézeteltérés. Zoli picit türelmetlen volt, pedig hányszor, de hányszor mondta neki apám, hogy „Várd ki a sorodat... Itt te következel a trónon a Flóri után!” Flóri pedig pillanatok alatt rájött, hogy égen-földön nincs más komoly riválisa a futball-császári trónon, mint ez a csupa-csont, csupa tehetség, vérbeli futballzseni. Jó, megengedem, néhányszor kétségkívül megforgatták egymásban a kést (hogy mennyire nem volt ez igazán komoly, annak legékesebb bizonyítéka Zoli fellépése a születésnapi zsúr-meccsen), de igaz ám az is, hogy az akkoriban már a felhők szélén lépdelő Albert, azonnal „átjátszotta” az akkor még tulajdonképpen névtelen és éppen nősülő Varga Zolinak az első lakását, s minden tekintélyét, népszerűségét latba vetette, hogy a válogatottban is helyet kapjon mellette. Most meg is ülök, s órák óta azon gondolkozom, mi a jó fenét lehetne írni ennek a derék Flórinak a félévszázados fennállása alkalmából. Lehet-e a tengerből kiemelni öt vagy hat cseppet, lehet-e a szénakazalból kivenni azt a néhány szál szénát, ami a kazalnak az abszolút jellemzője. írtak arról, amikor egy mexikói túrán apámmal úgy összevesztek (meglehetősen egyoldalú volt a dolog, az öreg szidta Flórit, mint a bokrot, mert finoman fogalmazva „nem egy Aranylabdáshoz méltó módon” játszott a Jalisco nevű csapat ellen...), hogy azt a Császár a mai napig emlegeti, s azt mondja: „Ha hozzá tudtam volna jutni a repülőjegyemhez, azonnal hazajövök...” Vagy meséljek arról, hogy amikor a Flamengo bemutatóra hívta meg Flórit (egy magyar mutatta be Brazíliában, hogy hogy kell futballozni!), hetekig járták apámmal a legkülönbözőbb hivatalokat, hogy az engedélyekre pecsét kerüljön, mert akkoriban még nem olyan világot éltünk, hogy... csakúgy kinézek ide egy kicsit Braziliába... Fogyasszam a papírt olyan szóra sem érdemes dolgok miatt, mint az, hogy nekem, a Fradi kölyök,-majd ifi semmire sem jó középcsatárának (jut eszembe, milyen érdekes is: végeredményben Albert „riválisa” voltam...) órákon át magyarázta: hogyan kell a védőről lefordulni; hogyan kell a labdát úgy fedezni, hogy az csak a tiéd legyen; hogyan kell a szögletekre, beadásokra a védőt megelőzve érkezni a kapu elé... Hogy mindig bevett maguk közé, amikor kiskapuztak, hogy olyan valaki volt, akit nemcsak csodálni, futballistaként tisztelni, hanem szeretni is lehetett... Nem, ezekről sem írni, sem beszélni nem lehet. Egy ilyen élmény beépül a szervezetedbe, veled él, mint a szíved, s fene tudja miért, de szívesebben hallgatsz, nem beszélsz róla, minthogy világgá kürtölnéd. Most, amikor Flóri 50... persze, hogy hangosabban, vehemensebben reklamálnak a leírott szóért az emlékek. Most, amikor Flóri 50... az én életemben is lezárul egy szakasz. Most, amikor a Flóri 50... az sokkal több, mint egy egyszerű születésnap. Most, amikor a Flóri 50... az ég világon semmit, de semmit nem jelent, mondd vagy üzen a megszokott fordulat: Flóri, Isten éltessen... Lakat T. Károly 50 • 50 • 50 • Albert • 50 • 50 • 50
