Fradi újság (1991)
1991 / 11. szám
FRADI ÚJSÁG 5 „Csikó” tanítja Síkének a szaltót - Ez és az nagy csaták előtt SIKE 30. KOMÁROM115 SZÁZALÉKOT MOND Kevesebb, mint egy év van hátra a barcelonai nyári olimpiáig. A szurkoló számol, így tesz a sportvezető, no meg maga a versenyző is. A kérdés, hezitálás témája ugyanaz. Mit eredményez Barcelona? Akik esélyekről beszélgetnek, mindig említik: „Hát, a birkózók ugye hoznak ennyi meg annyi aranyat.” így van ez évtizedek óta. Most, hogy klubunk egykori vezetőedzője, Sző- nyi János szövetségi kapitányként kormányozza a magyar birkózás hajóját az ötkarikás játékok felé, megnyugtathatok mindenkit: igazán szakavatott kezekben a kormányrúd. S hogy két ferencvárosi medálreménységünk, Síké András (57 kg, kötöttfogás), no meg Komáromi Tibor (90 kg, kötöttfogás) bizonyosan „hazai kezekben” van, azt igazolja; Szőnyi hosszú éveken keresztül irányítgatta e két klasszisunk munkáját. Hogy mást ne mondjak: az 1988-as szöuli nyári olimpián is e két fiú birkózott a legjobban, Sike arany-, Komáromi pedig ezüstérmet szerzett. „Mindig a kötöttfogás!” - füstölöghet ehelyütt a birkózásban jártas Olvasó. Hát kérem, e fogásnemben állunk jobban! De hadd tegyem hozzá (noha nem vagyok vátesz), a szabadfogásban is lesz mit szurkolni a zöld-fehér színekért. Az 52 kg-os örökifjú Bíró László mellett hitem szerint van reménye a csapattagságra Kiss Sándornak (100 kg) és talán Nagy Jánosnak (74 kg). Ne menjünk annyira előre a jövőbe, s most engedtessék meg, inkább a kötöttfogású favoritjainkról hadd írjunk pár méltató sort! Favorit... Egyáltalán egyetért-e Sike és Komáromi ezzel az előlegezett jelzővel? Sike: - Jól esik, és valóban én is úgy érzem, van reményem. Ha százalékosan kérded, hát úgy 30-at adok egy újabb aranyéremre. Komáromi: - Banditól eltérő módon én csak 15 százalékra voksolok. Újabb közös kérdés: a szeptember végi, október eleji várnai vb-n (aki súlycsoportjában az első nyolc között végez, az automatikusan barcelonai utazó!) simán sikerül-e kiharcolni az ötkarikás repülőjegyet? Sike: - Erről az ellenfeleket is kérdezhetnéd - engedik-e, hogy a nyolc közé lépjek...! De félre a tréfával! Nagyot csalódnék, ha bármilyen gondom is adódna az olimpiai hely megszerzése körül. Meglesz, érmesként jövök haza. Komáromi: - Lévén, hogy Szöul után súlycsoportváltoztatást határoztam el, a 82 kg-ből feljebb rándultam a 90-esek közé, érzésem szerint amolyan „szűz területre” tévedtem. Noha huzamosabb ideje ízlelgetem a 90 kg- ot, azért bizony értek, és érnek is még meglepetések. Azért én is Barcelonát várok Várnától. Ezek után külön folytatom a kérdezősködést. Előbb Sike Andris, majd Komáromi Tibi válaszolgat a kérdésekre. taktikát. Ezek a manőverek sokat jelenthetnek nekem.- Egysíkú forgáskombinációval is vádoltak sokan.- Ez a taktikai bizonytalanságomból fakadt. Két lényeges téren javítottam. Kocsis Ferenc (Az olimpiai bajnok „Csikó”, Szőnyi egyik válogatottbéli segítője. - A szerk.) egy újfajta hátraesést tanít. Ezt mi úgy mondjuk: szaltó. Remélem, Barcelonáig tökéletesen begyakorolom. Azután ott van néhány olyan elvezető megoldás, amikor az ellenfelet valósággal ráléptetek egyes dobásokra. Lekopogom, erőnlétemmel nincs gond, menni fog.- Mint magyar címvédő birkózó, bizonyosan van kellő rálátásod az esélyekre. Várnában a tíz közül hány magyar kötöttfogású menetel majd az oly fontos nyolc helyezett közé?- Legalább nyolc. Tudod, megeshet, hogy egyes srácok „belehúznak” a sorsolásnál, s akkor ott a kemény valóság, két forduló után jön a búcsú. De tudod-e, mekkora bravúr, hogy Szőnyi kapitánysága során a Szovjetunió mögött az idei Eb-n és a tavalyi vb-n is a második helyet harcoltuk ki a nemzetek pontversenyében? Hidd el. óriási ügy, olyan, mintha a Fradi futballcsapata teszem azt BEK- döntőben lenne második!- Mit hozol Sike Timinek Barcelonából?- Érmet. Lehet, hogy pontosan- Bandi! Szöulban megszorítás nélkül nyertél Azóta mennyiben változtak súlycsoportod erőviszonyai?- Bizonyára tudja az Olvasó, sokat botladoztam az olimpiát követően. Nem tagadom, a családi megélhetés zökkenőmentes biztosításáért is többet kellett mással foglalkoznom, s ez egy kicsit bizony elvonta időmet, figyelmemet a birkózástól. Ezek a gondok meglátszottak formámon.- Végül is ki térített a „helyes útra”?- Megszületett kisleányom, Tímea, aki 3250 grammal látta meg a napvilágot. Az ő jötte új erőt, kitartást kölcsönzött. Valahogy egyfajta felszabadultság vett rajtam erőt. Ennyit jelentenek a nők... De hogy kérdésedre válaszoljak! Érzésem szerint a szovjet Ignatyenko, aki az 52 kg-ból rándult fel közénk, nem okozhat túl nagy galibát. Erősen tartok a kubai és dél-koreai indulóktól. Kiismerhetetlenül „nyúlkál- natk”, nehéz ellenük józanul kombinálni.- Kicsit mintha stílustöréssel is bajlódtál volna!- Igen, Szöult követően túl előkészítetlenül vágtam neki világ- versenyes mérkőzéseimnek. Amolyan „lesz ami lesz” alapon építettem fel a taktikát, ami nem vezet jóra. Ebből leszűrve a tanulságokat, Kocsis Ferenccel, Rácz Lajossal és természetesen Szőnyi Jánossal csi- szolgatjuk az adott riválisra szabott ugyanolyan fémből vereik majd, mint a szöulit is kovácsolták. *- Tibi! Te az utóbbi két évben egyre inkább késhegyre menő csatát vívsz Farkas Péter világ- és Európa- bajnokkaL Mennyiben segíti ez a fejlődésedet?- Alapvetően felvillanyozott Peti jelentkezése. Kerülgetjük egymást a tétversenyeken, mint macska a forró kását. Nyert már ő is, nyertem már én is ellene. Tulajdonképpen ez az ideális. Hol a 82, hol a 90 kg-ban .jövünk össze”. Sokat jelent léte, mint ahogyan biztosan az ő formáján is érezni, hogy azért feladtam neki a leckét.- Voltaképpen ő ment egy súllyal lejjebb. Nem ideges-e, hogy fogyasztania kell a 82 kg-ra?- Biztosan az, de aki aranyérmet szerez, az később elfelejti a gyötrelmeket.- Most már végleges, hogy a 90 kg- ban maradsz?- Igen. Bár jóval erősebb, izmosabb is lehetnék közöttük, dehát ez van! Sokat kerékpározom, erősítek, hogy a felsőtestem is „kackiásabb” legyen. Tudod, a 82 kg-ban inkább a robbanékonyság számított. A 90 kg-ban viszont nehezeb megmozgatni az ellenfeleket, oda kell ám izom is!- Izom ide, izom oda, az Eb-n egy csapott szállóval úgy elverted a németek csodabírkózóját, Maik Bull- mannt, hogy öröm volt nézni.- Igen, a düh dolgozott bennem. Mert korábban tanuló módon kikaptam egy bolgártól, s majd szétrobbantam, hogy háromszoros világbajnokként ekkora baklövéseket tudok végrehajtani.- Mi volt a gond?- Túl közel mentem a sráchoz, úgy kerestem fogást. Elhajított kétszer is. Tanulság: meg kell várnom, amíg izzadni kezd az ellenfél, meg én is, s akkor le lehet lépni a dobásokról.- Az igazán nagy gond a szovjet induló!- így igaz. Potapov, Popov, Olej- nyik - nagy neveké Szerencse, csak az egyik jöhet a három közül. Szerintem Olejnyik lesz az, aki Várnában mezt húz. S ha ott „elkap”, megvan a barcelonai helye.- S miért csak tíz százalék az esélyed az aranyéremre?- Mert vagyunk vagy nyolcán olyanok, akik esélyesek. Ezek a fickók akkor is tudják már, mit kell ellenem csinálni, ha az ágyból vágja ki őket az edzőjük. Ilyen szinten már nincs titok. Csak apró fineszek. Bullmann például biztosan nem adja oda magát legközelebb a csapott szakóra ellenem. De majd előkészítek neki valami mást. Például legyűröm őt egy ötperces taktikai meccsen. De ez még odébb van, ne is idegesíts azzal, mi lesz Várnában!- Azért jól jönne a Fekete-tenger partján egy újabb, a negyedik vb- cím!- Nem vitás. De az idő halad, nem vagyok már „tini”, érzem éveim számát. Farkasnak azt köszönhetem, hogy egy kicsit lustuló, mackós Komáromiban felébresztette újra a virtust. Most újra pattogok a szőnyegen, bár inkább a biztos helyzetekre vadászok, nem megyek bele „uli-buli” dolgokba.- Az a tény, hogy nagy riválisod, Mihail Mamiasvili a szovjet válogatott vezetőedzője, miként érint?- Nagy ellenfél volt a szőnyegen is. Külön öröm, hogy tavaly, a vb-n, Ostiában Farkas Petya is móresre tanította. Tulajdonképpen Peti vett elégtételt rajta azért, hogy a szöuli döntőben engem levert. A Misa gyerek jó edző, de szerintem a Sző- nyi-Kocsis-Rácz trió kitalál valamit, miként tudnánk keresztezni elképzeléseit. Nekem nagyon fontos, hogy jó taktikai tanácsokat adjanak, bár magam is rendelkezem már kellő mennyiségű rutinnal.- Milyen érzés elnökségi tagnak lenni a Magyar Birkózó Szövetségben?- Ó, roppant megtisztelő, hogy a Versenyzői Tanács vezetőjévé kiáltottak ki. Csak tudod, az edzésekkel és az élet egyéb dolgaival annyi idő elmegy, hogy kicsit mintha formális lenne a tevékenységem. Dehát a srácoknak akad ügyes-bajos dolguk, s akkor én eljárok helyettük is, ha kell.- Meddig még Tibi!- Ha jól számolom, és ha a sors engedi, még három világverseny „fér bele”. Nehéz már újra csatába indulni. Barcelona nagy vonzerő. Hátha feledtetni tudom a szöuli kisiklást. Mert az ezüstérem 1988-ból nem eredmény számomra. Én nyerni akarok, sok érmet - pontosan hármat. Várna után jövő tavasszal dán földön Eb lesz, ott is illik csinálni valamit. És persze a csattanó a katalán főváros lehet. Mit nem adnék érte, ha arannnyal vonulhatnék vissza! Mert vége a dalnak, Barcelona a „hattyúdal”.- Egy-egy birkózóról nem is hinné az ember, micsoda belső feszültség halmozódik fel benne a világversenyeken! Te hogyan „ reagálod le ” ezeket a feszültségeket?- Ha kikapok, káromkodom, öt percig ölni tudnék. Ha nyerek, az jó, mert arra születtem. Ha világversenyt nyerek, bizony lecsúszik egykét korty. Ne hidd, hogy iszákos vagyok, de az olimpián nagyon a pohár fenekére néznék, ha megnyerném a 90 kg-ot. Jó csapat most ez a magyar, ha minden ideálisan sikerül (miért ne sikerülne, Szőnyi az ország egyik legjobb edzője!),'akkor több érmet is szerezhetünk. Persze egy magyar birkózó-válogatottra csak akkor figyelnek oda, ha arany is van. De azt előre, biztosan megtippelni, szinte lehetetlenség.-Azért hadd tippelje e sorok írója: a kettő közül egy azért bejön. Mindegy, Sike vagy Komáromi, csak meglegyen! Szabó Sándor
