Fradi újság (1990)

1990 / 2. szám

9 Fradi s* fél évszázaddal ezelőtt... Nem akármilyen izgalmakat hozott az 50 évvel ezelőtti tava­szi idény. És a végén nem is akármilyen ferencvárosi sikert: a Ferencváros jobb gólarányával nyerte a bajnokságot! Történt mindez azok után, hogy a tava­szi idény rajtjánál a Ferencváros az ötödik helyen állt - és a zöld­fehér gárdának volt a legrosszabb a gólaránya az élmezőnyben... A korabeli Képes Sport né­hány mondatát idézve pillantsunk vissza a Ferencváros e dicsőséges tavaszi „hadjáratára”: Úgy kezdődött, hogy a nagy hideg miatt a hóval borított pá­lyák láttán az MLSZ elrendelte: az első forduló elmarad! Aztán megkezdődött az idény - a má­sodik fordulóval: 1940. február 25. Ezen a vasárnapon még a Fra- di-pálya mindig használhatatlan volt, így a ferencvárosi vezetők a BEAC Mező utcai otthonába - a mai Skála áruház környékére - vitték az idénynyitót. „A Ferencváros-Szeged mér­kőzésre 5000 néző zarándokolt ki a BEAC sporttelepre. A góléhes Fradi közönség az első 45 perc­ben nem tudta ebbéli vágyát ki­elégíteni, mert Bihámy eredmé­nyes labdája csak a szegedieknek okozott volna örömet, ha lettek volna ilyen érzelmű nézők. Szü­net után a Tisza-parti csapat összecsuklott s Sárosi Gyurka pompás egyenlítő fejesgólja után már nem volt vitás a két pont sor­sa. És ezután érkeztünk el a hét legtanulságosabb jelenetéhez: a „könnyelműen elkalandozó hát­véd” bombagóljához. 1-1-es ál­lásnál Tátrai elé került a labda. A jeles jobbhátvéd átverekedte magát két emberen. 35 méterre volt a remekül védő Tóth kapu­jától. Közte és a szegedi háló kö­zött vagy 12 játékos s ugyan­annyi tavacska terült el. Tátrai gondolt egy nagyot és merészet, s amúgy istenigazából megvágta a labdát, ami vad erővel vágódott be a meglepett kapus felett a há­lóba. Tátrait remek gólja után, oázisként üdvözöljük, a pepecse­lés sivatagában.” 1940. március 3. Azaz ötven évvel ezelőtt is bajnoki forduló volt ezen a na­pon. A Ferencvárost Szombat­helyre szólította a sorsolás. A Fradi okos beosztással ját­szott Az első félidőben kipihen­te az út fáradalmait (0-0 volt az eredmény), a második félidőben aztán könnyen győzött 4-1-re. A mérkőzés szlp volt és az első fél­idő még a szombathelyieknek is tetszett... 1940. március 10. A Fradi az Üllői úton is meg­szerezte az első két tavaszi An- tot Igaz nehezen, hiszen a wol­noki védők majd mindent hárítot­tak. „A Fradi 1-0-ra legyőzte a Szolnokot ami egyfelől jó fényt vet a Szolnokra, másfelől rossz fényt vet a Ferencváros csatárso­rára. Különösen ha hozzátesszük, hogy azt az árva gólocskát is fe­dezet Sárosi III rúgta. A Szolnok egyébként az utol­só percekben egyenlíthetett vol­na. 1940. március 17. A tavaszi idény egyetlen fe­rencvárosi veresége ezen a napon született meg. Pedig a Megyeri útra is ezrével tódultak a ferenc­városi szurkolók... „Az első percekben, amikor Suhai közelről bevágta a Fradi vezető gólját még volt egy kis kezdeti élénkség, ez azonban fo­kozatosan ellanyhult. Lassan-las- san az utóbbi évek egyik legní- vótlanabb, csapkodó mezőnyjáté­ka lett úrrá a pályán és legálmo­sabb, unott közönye a nézőtéren. A holtbiztos favoritnak jelzett Ferencvárost túlzott bizalom kí­sérte, de az első újpesti gól után a szünetben már 5:1 arányban kí­nálták a lilák győzelmét és nem akadt senki, aki a fogadást tarta­ni merte volna! Az általános vé­lemény az volt, hogy már eddig is csak Csikós szenzációs védé­sei akadályozták meg az újpesti csapat kétgólos vezetését Nos, a második félidő lefolyása bősége­sen igazolta a nagyközönség el­őzetes ítéletét: a zöld-fehér csa­társor, ha lehetséges, még gyen­gébben játszott, mint az első fél­időben. Egyedül Csikós a kapu­ban állta továbbra is bátran és bravúrosan az újpesti nyomást.” Négy gólt azért így is „összesze­dett”... (Újpest-Ferencváros 4:1) 1940. április 14. Győzelem a Hungária körúti örökrangadón: Ferencváros­Hungária 2:0! „Amikor vasárnap délután a 28-as villamos nagyo­kat szuszogva felkapaszkodott az MTK-pálya előtti vasúti töltés te­tejére, alig akartunk hinni a sze­münknek. Békebeli kép tárult elénk. A pompás tavaszi nap­fényben úszó zöld gyepet rég nem látott lelkes emberkaréj vet­te körül. A levegőben vidám ta­vaszi slágerek fülbemászó hang­foszlányai hallatszanak, a töltés alján autócsodák sorakoznak és a bejáratok felé özönlő közönség arcán az igazi nagy futballdélutá- nok boldog izgalma ragyogott. A nézőtéren az urak világos könnyű felöltőkben legényked- tek, a hölgyek pedig legújabb ta­vaszi divatcsodáikkal és kalap­költeményeikkel varázsolták kedvessé és színdússá a nagy ta­vaszi derby kereteit. Azután a kö­zel 25 000 főnyi lelkes közönség üdvrivalgása közepette kivonul­tak a csapatok és elkezdődött a nagy színjáték. Az első percek iz­galmai igazolni látszottak a ha­talmas várakozást: rögtön a kez­dés után óriási iram alakult ki. A zöld-fehér inges ferencvárosi fi­úk nagy lendülettel rohamozták a Hungária kapuját Egyik veszé­lyes helyzetet a másik után te­remtették és amikor a szemfüles és mozgékony Finta a sok láb kö­zött védhetetlenül a sarokba lőt­te a Fradi vezető gólját: minden­ki - fradista és hungarista egya­ránt - elragadtatva fordult szom­szédjához: -Micsoda meccs! Mi­csoda küzdelem! Ez aztán az iga­zi vérbeli derby! És még csak most jön majd a java... Ám a ,java” sajnos nem jött. Ellenkezőleg, a játék mindinkább vesztett kezdeti lendületéből és feszült izgalmából. Csak Sárosi III egy-egy megmozdulása, vala­mint Hámori és Pósa játéka volt soka tígérő. A csatárok közül Fin­ta tűnt ki. Örökké mozgó, kígyó- szerűen hajladozó testcseleivel és áttörési kísérleteivel rengeteg ne­héz pillanatot szerzett a kék-fe­hér védőknek. Gólja is ötletes és gyors helyzetfelismerés szülemé­nye volt. Ami a gólt illeti, abban Gyetvai is ismét a régi volt, de csak a góljában... A délután lassan az alkonyba fordult. A bíró a ferencvárosiak diadalujjöngása közepette a játék végét jelezte és a 25 000 néző, ha nem is nagyvonalú, de szépen fa­iren és becsületesen végigküzdött örökderby emlékével széledt el a város felé vezető utakon.” * A Hungária elleni fontos győ­zelem után egy héttel ismét ran­gadó jellegű mérkőzést játszottak Sárosiék. 1940. április 21. Üllői út: Ferencváros-Kispest 5:1 „A Ferencváros-Kispest mér­kőzésen megjelent 12 000 néző közül 11 000 elégedetten távo­zott: lévén mindössze 1000 főnyi a kispesti szurkoló gárda... A zöld-fehérek megújrázták múlt­heti sikerüket A Hungária után újabb „nemes vadat” ejtettek. Pe­dig ha Nemes játszik az újonc Ulicska helyén a piros-feketék tá­madósorának tengelyében, egé­szen bizonyos, hogy más lett vol­na a végeredmény. A Ferencvá­ros frissen kezdett Két szélsője gyorsfutókat megszégyenítő sprintformában van s ez, vala­mint Sárosi III óriási formája ele­gendő volt a győzelemhez. A csatársor közepén Finta rengete­get dolgozott hol elöl, hol hátul, harcolt s játéka láttán meg is szü­letett a „finta-palinta” megállapí­tás. A doktorok csapatáról (Sáro­si dr. Szoyka dr.) talán még annyit, hogy Polgár formája is ál­landósult Jót tett a nősülés Dru- mi barátunknak...” 1940. április 28. Latorca utca: Elektromos-Fe- rencváros 0:0 A ferencvárosiaknak - érthető­en - nagyon fájt a Latorca utcá­ban hagyott pont. Ha győzött vol­na a Fradi szorosan felzárkózha­tott volna az Újpest és a Hungá­ria mögé. Amikor azonban híre jött a Hungária vereségének, so­kan így vigasztalódtak:- Még mindig jobb döntetlent csinálni az Elektromossal a Du­na partján, mint kikapni a Sze­gedtől a Hungária körúti pályán... 1940. május 5. Üllői út: Ferencváros-Gamma 3:0 „A mérkőzés eredménye hűen fejezi ki azt a különbséget, ami a két csatársor között volt Sőt ha a balszámy közötti különbségre gondolunk, akkor azt csak két­számjegyű gólaránnyal lehetne kifejezni. A ferencvárosi diadal fő részese ugyanis a Kiszely- Gyetvai baloldali kettős. Gyetvai válogatott formában van." Csikós is válogatott formában védett - az 1940-es év szuper igazolásának számított. 1940. május 12. Üllői út: Ferencváros-Bocskai 5:0 Két Gyetvai góllal kezdődött a mérkőzés, aztán a II. félidőben (széllel szemben) még hárommal folytatódott. Az ötödik gól külö­nösen látványos lehetett: „Sárosi III közel 30 méterről, széllel szemben bődületes nagy lövést ereszt meg és az „ágyú- gyolyó” a felső léc alsó éléről védhetetlenül vágódik a gólvonal mögé! A szurkolók tapsolnak és lábukkal dübörögnek a tribün deszka pallóján... Égi zene a Fra­dista füleknek.” , 1940. május 23. Kassa: Ferencváros-Kassa 1:0 „Az ötödik percben Takács a 16-oson belül teljesen feles­legesen, de tisztán láthatóan ke­zez. Vita nincs, amikor a játék­vezető a 11-est megítéli. Kiszely fut neki, lő, a jobb sa­rokra tartó lövést azonban a ve­tődő Jávor kiüti, Kiszely ráfut a labdára és mielőtt a védők közül bárki beavatkozhatna, a bal sa­rokba vágja. Senki sem hitte ak­kor, hogy ez lesz a mérkőzés egyetlen gólja.” Ez mindmáig a Ferencváros egyetlen NB I-es kassai gólja... 1940. május 26. Üllői út: Ferencváros-Törek- vés 6:0 Félidőben még csak 2:0-ra ve­zetett a Fradi. Lehetett volna há­rom is, de Sárosi dr. tizenegyest hibázott! Pedig minden gólnak jelentősége volt, hiszen a három nagy - a Fradi mellett az Újpest és a Hungária - azonos pont­számmal várta az utolsó fordulót! Ahhoz, hogy ez a helyzet kiala­kuljon a Hungária-Újpest ranga­dónak döntetlenül kellett végződ­nie. Mit ad istem 3:0-as Hungá­ria vezetés után4| riválisok ran­gadója 3;3-mal zárult! Az Újpest-Hungária meccs végén mindenki a Fradi eredmé­nyére volt kíváncsi. Amikor megtudták, hogy Sárosiék 6:0-ra győztek és ezzel a zöld-fehérek gólaránya lett a legjobb, letörten mondták a két tábor tagjai egy­másnak: -Hát kellett nekünk a döntetlen?! Megnyertük a baj­nokságot a - Fradinak! 1940. június 2. Sport u.: Ferencváros-Taxi 7:1 Ilyen még nem volt a futball- történelemben: a két azonos pontszámú listavezető a Ferenc­város és a Hungária szó szerint egymás mellett, látótávolságon belül játszotta bajnokságzáró ki­lencven percét! A szurkolók egyik pályáról a másikra átki­abálhattak... A Hungária saját pályáján fo­gadta a Gammát, a Taxi pedig a Ferencváros elleni meccsét a Sport utcai pályára, tehát a kék­fehérek otthonától méterekre lé­vő sporttelepre vitte! Azonos kezdési idővel együtt indult a labda... A Fradi szurkolók magabizto­sabbak voltak, de aztán lett nagy ijedelem, amikor a Taxi megsze­rezte a vezető gólt! Bizony soha jobbkor nem jött még 11-es a Fradinak, mint ekkor. Pósa lapo­san, elegánsan a jobbsarokba gu­rította a labdát Félidő: 1:1, mindkét pályán! A második fél­idő 2. és 4. percében Kiss Gyula két kapásgólja után a ferencváro- sialf fellélegezhettek. Aztán kato­nai szolgálat ide, ügyvédi vizsga oda „mindenki Gyurkája, Sárosi dr., három pompás gólt vágott be Parádi kapujába. A legjobban az utolsó mérkőzésen vágta ki a re­zet”. A mérkőzés, tehát a bajnok­ság utolsó percében (!) lőtt gól­jával pedig ő lett a gólkirály! A Fradi meg jobb gólarányával a bajnok! Hű, de szép lehetett 1940. június másodikén este hét óra körül fradistának lenni... Csak a „tavaszi bajnokság ” 50 évvel ezelőtt: 1. Ferencváros 12 10 í í 39: 8 21 2. Hungária 12 8 2 2 29:14 18 3. Újpest 12 6 4 2 29:17 16 4. Szeged 12 6 3 3 25:22 15 5. Gamma 12 6 2 4 32:23 14 6. Törekvés 12 pont 7. Kispest 11 pont 8. Szolnok 11 pont 9. Elekt­romos 10 pont 10. Haladás 9 pont 11. Bocskai 9. pont 12. Kassa 5 pont, 13. Taxi 5 pont (E PÍTKEZIK? Minden kőműves munkában segít önnek BÁLINTI LÁSZLÓ kőműves mester Dunaharasztl, Magyar u. 75. 2330 FRADISTÁKNAK SORONKÍVÜLISÉG!

Next

/
Thumbnails
Contents