Fradi újság (1990)
1990-09-27 / 6. szám
nagyobb tiszteletet, elismerést és megbecsülést kaptam, senkire nem lehet egy szó panaszom, mindegyikük inkább azt leste, figyelte, hogy mit végezhet el pluszban, mintsem bármit megpróbált volna az edzésből lecsalni, vagy a mérkőzésen le- laufolni... Az öltözőben olyan a fegyelem, hogy soha életemben nem gondoltam volna, hogy én ilyet képes leszek tartani, s ami a legszebb, ezt egyáltalán nem kényúrként, diktátorként parancsuralmi módszerekkel érem el... Nevetünk, hülyéskedünk, viccelünk, néha mindenki dől a röhögéstől egy-egy jó poén okán, de kint a pályán elvégezzük amit kell, s ez a lényeg... Mit pattogjak akkor, amikor egyszerűen nincs okom arra, hogy bárkinek Is befeszítsek...- Fogalmam sincs, miért védekezel, én egy árva szóval nem mondtam olyat, hogy feszítsd keresztre mondjuk a Pólingot...- Nem védekezem, tényeket mondokl Ez egy lelkes, szorgalmas, .minden újra fogékony társaság, amelyik már-már igazi baráti közösségként él együtt. Persze, hogy a szakmai színvonal tekintetében nekünk Is nagyon sok a tennivalónk, de én nem arra szerződtem, hogy szeptemberben vagy októberben a brazil vagy a német válogatott fut majd ki zöld-fehér színekben... Tudom azt is, hogy néhány játékosnak a jelenlegi keretben erősen behatárolt a tudása, annyira képes, amennyit nyújt, s azt is tudom, hogy ez a Ferencváros szintjén kevés... Ezektől majd természetesen idővel megválunk, jönnek újak, s akkor majd egy más szintről indulhatunk. Most azonban ez van, s én edzőként boldogan látom a legkisebb előrelépést is... Örülök annak, hogy Pintér Attila lassan olyan fegyelmezett, mint egy spártai katona, lehlggadni, megnyugodni látszik, semmi baj vele, a sallangok lekopnak a magatartásáról és a játékáról egyaránt, ha megfigyelted, már egyáltalán nem fegyelmezetlen az, amit a pályán csinál... Fischerrel sincs semmi bajom, ő is sokat változott előnyére, nagyon sajnálom, hogy egyszerűen képtelen a kapuba találni, s ez olyan bénítóan hat rá, hogy szinte remeg... Meggyőződésem, hogy az első gólja után felszabadul benne minden gátlás, elmúlik ez az átkozott görcs és akkor újra a régi lesz... És most, még mielőtt megkérdezted volna, tudatosan a két leginkább bírált, a szurkolók és az újságírók által legtöbbet szapult játékosról beszélteml- Alábecsülsz, ha azt hiszed, hogy ezzel megúsztad... Ml a helyzet a Bánki Dodóval?- Ó egy külön fejezet... Nem tagadom edzőként sem, hogy talán ő áll a legközelebb a szívemhez, hiszen a „régiek" közül vdló, tulajdonképpen az egyetlen, akit már játékoskoromban ismertem. Egy kicsit talán elfogult Is vagyok vele, annyira szeretem, de bizonyos tényeket sajnos neki Is, nekem is tudomásul kell vennünk... Nevezetesen azt, hogy vannak bizony ma már olyan mérkőzéseink Is, amelyeken egy nálánál kisebb tudású, ám a pályát felszántani kész játékos talán többet tehet a sikerért. És ez nem azt jelenti, hogy a Dodóra nincs szükség,.. Sótl ,Egy kicsit visszavetette őt a sérülése Is, tudod, egy fél éve ment el azzal a hülyeséggel, hogy egyszer belerúgott egy tornatermi öltöző padjába... Utol kell érnie magát és akkor még nagyon sok szép meccse lesz a Fra- dibanl Gondolod egyébként, hogy éppen én Irtanám ki a Fradi játékából a játékosságot?...- Engem nem kell győzködnöd Bánki ügyben, mert elfogult híve vagyok, még akkor Is, ha az eszemmel tudom, hogy az ó Ideje lassan lejár. De azért amikor megkapja a labdát, s van egy kis helye, meg Ideje arra, hogy felnézzen... szóval, én már jószerivel csak az ilyen pillanatokban érzem magam újra a „régi* Fradi pályán...- Ez világos, ezt nem is vitatja senki. Arról van csak szó, hogy azért a jövőt is elő kell már valakikkel készíteni... Nézd meg ezt a Keresztúri gyereket... Heteken át téringeztünk arra, hogy majd Antwerpenben játsziki És a mezőny legjobbja volt... Vagy itt van ez a nagyon tehetséges, szorgalmas Lipcsei Péter. Vele azt kell mostanában megértetnünk, hogy nem fog mindig játszani a csapatban, mert ma olyanok az NB Iben az erőviszonyok, hogy a Fradinak, az Üllői úton, azaz a hazai meccseken egyszerűen nincs szüksége beállásra... lipcsire viszont Igenl Idegenben, meg néhány olyan meccsen, amikor itthon is lesz speciális védő feladat... És még van három-négy olyan tehetséges fiatalunk, akit úgymond „tűzben tartunk", speciálisan készítünk egy-egy nagy feladat megoldására... A törzs adott, azt hiszem a szurkolók is látják, hogy körülbelül melyik az a csapat, amelyik ebből a jelenlegi keretből kezdőként pályára léptethető. Az ilyen kis apró finomságok pedig, mint amit Upcseivel, Keresztúrival, Bánkival kapcsolatban említettem, annak a szúk szakmai stábnak a „játéka", amelyre most a csapat Irányítását bízták. Ha jól csináljuk sikerünk lesz, ha rosszul, úgyis mennünk kell. A sorsát egyik edző sem kerülte még el...- Jó, hogy említed ezt, úgyis meg akartam kérdezni, mondd Tibi, bár előrebocsátom: tudom, hogy ez így első hallásra valami eszméletlen ostobaságnak tűnik... szóval, jó dolog ma NB l-es edzőnek lenni?- Nekem jó... Én élvezem, sót határozottan tetszikl Nem gondoltam volna, hogy ez a munka ilyen élvezetes is tud lenni, hogy ennyire meg lehet szeretni, hogy ennyire hozó lehet nőni egy csapathoz. Persze, most erre nyugodtan mondhatod azt, hogy te aztán előre megmond- tad, én meg nem hittem nekedm, hiszen éveken át hiába győzködtél arról, hogy igenis szálljak már ringbe, mindig, minden hívást, felkérést elutasítottam... Ha ez neked elégtétel, akkor most ünnepélyesen kijelentem: igazad voltl- A fenének van szüksége az elégtételre, nekem untig elég, hogy újra boldognak, bizakodónak, jókedvűnek látlak, s hogy most már nem kell attól tartanom, hogy a magyar futball élő klasszikusa elkallódik; múltjához, tudásához, emberi kvalitásaihoz méltatlan beosztásban kényszerül a futball-klblc szerepét domborítani... És örömmel látom, pontosabban hallom azt Is, hogy a közönség hat forduló elteltével ugyanúgy szeret, mint játékosko- rodban, vagy, mint amikor először ültél le a klspadra. Most, amikor a PMSC-t megvertétek 1:0-ra, s amikor a játékról nem lehetett azt mondani, hogy máris Itt az Üllői úti futball Kánaán, szóval, akkor a lefújás ufón néhány másodperccel a zászlós gyerekek nem Fischer, Pintér vagy az új kedvenc, Szenes nevét kántál- ták fergeteges boldogságukban, hanem azt, hogy „Nyilasi Tibi... Nyilasi Tibi...” Hidd el nekem, mert már nagyon sok edzői sorsot, pályafutást kísértem végig, ez a csúcs, ennél többet edző (Fradi edző!) nem kaphat a közönségtől...- Tudom és köszönöm. Csak tudod mitől félek? Hogy eljön az az idő, amikor majd azt mondják: Tibi „bácsi" köszönjük,..- Ettől félsz? Ilyet csak abszolút sikeres edzőknek szoktak kiabálni...- Te őrült, én attól félek, hogy azt mondják majd... „bácsi"... LakatT. Károly Mit mondjak, ez a Martin Founda látnok lehetett, vagy csak az egész egyszerűen váteszes költő, mint a „műfaj” legkiválóbbjai. Igen, Canon Sportif Yaoundé néven ismerte meg a vörösmezeseket a futballvilág. Akkortájt még csak a Mvog Mbi-ben, a főváros evandóktól súrún lakott negyedében hódoltak a rendszeres focizás örömeinek. De a Goethe - Founda kettős nem lankadt. Közös erőfeszítéseik nyomán hamarosan megalakult Yaoundé másik (majdani) nevezetessége a Tonnerre Kalara Club. A zöld-pirosak egyszer majd az Afrikai Kupagyőztesek Kupájában csillognak. De még csak a harmincas évek közepén ballagunk az időben. Létrejön a Diamant is, az a banda, amely a fővárosnak az első országos bajnoki címet hozza 1966-ban. Vagyis Goethe és Founda derekas munkát végeztek. Hogy a focimániás költő sorsa hogyan fordult, én bíz meg nem mondom. Az viszont dokumentált tény, hogy Goethét megválasztották (1933) a Yaoundél labdarúgó szövetség első elnökévé. Ebből, a semmi kis gittegyletből, a Kamerun fociját áttekinteni, összefogni képtelen városi gyülekezetből nőtt ki a FECAFOOT, a mai nemzeti szövetség... A szakmai hitelükre valamit is adók nem tekinthetik a vakvéletlen művének, hogy éppen Kamerun válogatottja vitte be Afrikát elsőként a VB nyolcas mezőnyébe. A focitörténeimi tett nem volt éppenséggel minden előzmény nélkül. Emlékezhetünk, hogy a sárga-zöldek az 1982-es VB-n is elképesztették a fociért lelkesedő néptömegeket. Veretlenül, csupán rosszabb gólkülönbségükkel pottyantak ki a perui-lengyel-olasz csoportból. Trónon Az afrikai bajnokcsapatok és kupagyőztesek tornáinak összesítő táblázatát vizsgálgatva kiderül, hogy Kamerun a fekete kontinens vezető focihatalmassága, persze a szuper egyiptomiakkal fej-fej mellett haladva. Az Oryx, a Canon, az Union és a Tonnerre révén az ABK-ban öt aranyérmet, az AKK-ban három aranyat és három ezüstöt gyűjtött a közép-afrikai ország. Ennél több nemesfémet Afrikában egyesegyedül az egyiptomiak halmoztak fel. De, a Canon a maga hat döntőben szereplésével holtversenybe került a földrész legeremdényesebb klubja címéért a kairói AI Ahlyval. Mi több, 1976 és 1981 között minden egyes évben volt kameruni együttes valamelyik kontinentális torna fináléjában, A Canon az 1960-ban indult országos bajnokság első évtizedében még honi viszonylatban sem számított rettegett társaságnak, Védekező csapatként tartották számon a „vörösöket", márpedig szüntelenül hátrálva nehéz kitömni az ellenfél hálóját. Sorozatos doualai (Oryx, Caiman és Union) diadalok után 1969-ben végre kirúgták a szigorú védekezést szorgalmazó ma- dagaszkárl (!) edzőt és szerződtették Peter Schnittgert, A mifelénk teljesen ismeretlen német szakember vad rohamozásba kergette a Canont és Yaoundé ágyúja tüzelt is becsületesen. Olyannyira, hogy az 1969-70-es idény végeztével első ízben költözött a bajnoki trófea a Ahmadou Ahidjo-stadionba. Illetve, némi pontosít (ássa I tartozom, hiszen újabban a Tonnerre Kalara is ebben, az 50 ezer nézőt befogadó létesítményben rendezi hazai mérkőzéseit. Szóval, 1970 nyárelőjén az Ahidjo-stadion vörösmezes bérlői ünnepeltek. A folytatásban bőséggel nyílt alkalmuk önnön zsenialitásuk kiadós megünneplésére. 1986-ig a bajnokságban és a kupában is nyolc-nyolc alkalommal végeztek az első helyen, 1977-ben, 1985-ben és 1986-ban pedig dupláztak. És a „double" nem csupán Angliában a focidicsőség nonpluszultrája. Az afrikai bajnokok tornáján először 1971-ben tündökölt a Canon Sportif, a második győzelem évszáma 1978, a harmadiké pedig 1980. A kupagyőztesek seregszemléjén sem henyéltek a yaoundéi vörösök. 1979-ben arany, 1977-ben és 1984- ben ezüstérem termett az AKK-ban. Hát, ez az a dicsóségtábla, amelynek láttán a rút irigység sárga színébe vált át a Fekete Kontinens majd minden fociklubja... Jean Manga Onguene, Lea Charles Eyoun, Moé Emmanuel, Jean- Paul Akono, Gaston Paul N'Dongo, Paul N’Lend, Theophile Abéga, Thomas N’Kono, Gregolre M'Blda, Ibrahim Aoudou és Eloundou Onana. Ők lennének a Canon történetének legpompázatosabb focistái, ráadásul sorrendbe szedve. Yaoundéi szakírók szavazatai alapján alakult ki az erősorrend. Számunkra talán csak az a meglepő, hogy Abéga és N'Kono nem az élcsoportban tanyáznak. Ne feledjük, hogy a lista első hat futballistája az 1971-es ABK-t nyert gárdából való. Kamerun első nagy nemzetközi focisikerét learató társaság krémjének nevezhető a féltucat dicső harcos. No, és itt van mindjárt a legelső. Jean Manga Onguene. Az idei Mon- dialén ő ugrabugrált az oldalvonal mentén a sárga-zöldek mérkőzésein. Pályaedzói minőségben tevékenykedett. de voltaképpen csak a vak nem látta, hogy Valerij Nye- pomnyascsij címzetes nagyfőnök, a hatalmat az elegáns, szuperértelmes, az edzői szakmát Itáliában és Franciaországban kitanult Manga Onguene gyakorolja. Amikor a Ca- nonnal harmadjára is elnyerte az ABK-t (1980) és visszavonult, tulajdonképpen egész életművét díjazták az Afrikai Aranylabda odaítélésével. És még csak nem is az eljö- vendők kameruni szövetségi kapitánya az első Canon futballista, akit a legmasabb kitüntetéssel ékesítettek. 1979-ben Thomas N’Konót, a legendás kapust találták Afrika numero egy labdarúgójának, majd 1982- ben megismétlődött a befutó. 1984- ben ismét Canon-sztár tündökölt a csúcson, a Doktor, mármint Abega találtatott a legkülönbnek. A spanyolországi VB-n (1982) féltucat labdarúgót adott a keretnek a „Kameruni Fradiszerúség" N’Kono, M’Bom, Abega, Kunde, N’Guea és M’Bida, a „Szelídíthefetlen Oroszlánok" első világbajnoki gólszerzője állt a Canon alkalmazásában. Az idén „csak” öt főt számlált a vörösmezesek Mondiale-kontingense. Onana, M’Fédé (már Spanyolországba igazolt), Yombl, N’Dip és Maboang Kessack. De játszott Olaszországban Kunde, aki vénsé- gére lett hűtlen és távozott a Pré- voyance Yaoundéhoz. A második számú kapus Songo’o és a nyitány méretes potyagóljának szerzője Francois Omam Biyik a Canontól került Franciaországba, Nem szükségeltetik hosszasan körbemagyaráz- ni, hogy a „Kpa-Kum” labdarúgói nélkül egyszerűen nem létezhet a kameruni válogatott. Az a csapat, amely ma már legszélesebb körben tiszteletnek, megbecsülésnek örvend, amely valósággal dúskálhat a jobbnál jobb meghívásokban. Február 6-ra például a Wembley-stadl- onba hivatalosak Makanakyék. Úgy látszik az angolok nem feledték el micsoda keserves, egyben mázlis körülmények közepette gyűrték le Kamerunt a VB-n, a négy közé kerülésért. Igyekezet Érdekes, hogy a válogatott tartópillére a bajnokságban az elmúlt négy idényben nem remekel. A Tonnerre, a fővárosi vetélytárs többször is ünnepelt, de még az a csoda is megesett, hogy az eddig nem Is ismert, alig 70 ezer lakosú Bafoussam városába vándorolt a trófea. A Canon legfelsőbb köreiből valók úgy érvelnek, hogy a hosszan elhúzódó válságot még Abega 1984-es távozása Idézte elő. A játékmester - sok más honfitársához hasonlóan - Francia- országba szerződött, méghozzá elszánt viták közepette, Hogy milyen indulatok kavarogtak az öltözőben és a klubelnök rezidenciáján, azt a sorozatos lemondások bizonyítják. Abega hűtlensége után lemondott Akono, az edző, alig hat hónappal később utódja Manga Onguene is követte példáját, majd Ollnga Jenner klubelnök vált meg az egyre kényelmetlenebb ülést adó széktől. Koungou Ferdinand, a jelenlegi „president” hatalmas erőfeszítéseket tesz immáron - öt esztendeje - a régi dicsőség felélesztésére. Ha már Manga Onguenét el kellett engednie a válogatotthoz N’Dongót és Akonot, az 1971-es aranycsapat két ászát nyerte meg a szakvezetői teendők ellátásának, Dolgoznak, erőlködnek, próbálkoznak, igyekeznek, de hát a kapuban nem N’Kono, a hátvédsor tengelyében nem Kunde áll. A középpályán nem Abega irányít, M’Bida visszavonult, Omam Biyik meg a franciaföidön gyártja a gólokat. Olyan klasszis meg, mint Manga Onguene ötven évben egy, ha születik. Török Péter élő klasszikusa val
