Fradi újság (1990)
1990-08-30 / 2. szám
pakk—királlyal nem, hogy nem tudok elaludni, amíg nem tudom a heti hokiforduló eredményeit... TI ugyanúgy, mint Flórlék a futballpályan, a sportág művészei, vagy kevésbé pá- toszos kifejezesse! élve zenészei voltatok, akiket Jó volt nézni, hallgatni, mert üteme, ritmusa, harmóniája volt annak, amit csináltatok... Ugyanúgy, mint a futball, a hoki Is más játék volt akkor, és egészen más játék most. Annak Is más volt a szépséggé, ennek Is más... Nem szabad összehasonlítani, mint ahogy hiba a maiakon szá- monkémi a ml tudásunkat, ha volt egyáltalán. A kor volt más, a hangulat, az ország, maga az élet... Akkor komoly programot jelentett hokl- meccsre járni, mert olyan lókat lehetett szórakozni a Dó- zsásokkal, vagy szegény Babán Józsival... Az az Idő egyszer és mindenkorra elmúlt. Sajnálom, de tudomásul kell venni. Azt Is, hogy ma már a magyar hoki, mint nemzetközi tényező végeredményben nem létezik? Es, hogy ezért nem a Játékosok hlbáztatha- tók? Pedig közönsége lenne, talán még több Is, mint ennek az ezer sebből vérző, agonizáló magyar futball- nak... Ezt a magyar hokit lehet szidni, lehet ezredszer Is lefejezni, lehet százmillió töltényt lőni a testébe, kivégezni azonban úgysem tudja senki. Ez egy olyan csodálatos játék, amelynek maindig lesz nézőközönsége, s amely mindig felszínre fogja hozni a maga zseniális tehetségeit. Nekem ez a sportág jelenti az életemet, én voltam a klube- dzótől a szövetségi kapitányon át a szaktanácsadóig minden, pontosan tudom, hogy milyen merényletek történtek ellene olyan emberek részéről, akiknek korcsolya soha az életben nem volt a lábukon...' Sajnos én egyedül, pontosabban egy maroknyi, hozzám hasonló megszállottal együtt kevesek voltunk a rohamos hanyatlás megállításához. de amit sok, nagyokos sportvezető eltervezett, miszerint ennek a sportágnak csak az elsorvasztása lehet a fő- csapás Iránya, szóval... az csúfos kudarcot vallott... Amilyen nagyszerű Játékos voltál, edzőként már közel sem tudták csodát tenni. Sót, annyi botrány volt kjörü- lötted a sportágban, hogy ahhoz képest Clcclollnáról nincs mit mesélni, mondani... Botrány... Milyen relatív minden. 1970 és 1980 között a Fradival edzőként 10 bajnokságot és 10 kupát nyertem. Aztán jött 1974, a valaha volt legfényesebb magyar BEK szereplés jégkorongba... A kontinens hat legjobb csapata közé kerültünk, a Klagenfut vert ki végül bennünket, aztán Jött egy puccs ellenem... Olyan ügyek sorozatából pattant ez ki. amelyekbe a mai eszemmel már nem mennék bele, hiszen ma már pontosan tudom, hogy olyan nevetségesen kevés pénzért, amit Magyarországon jégkoronggal keresni lehet, nem szabad az én maximális, amerikai profikra szabott követelményeimmel fellépni. Ugyanez vonatkozik arra az Időszakra Is, amelyet szövetségi kapitányként a válogatott mellett töltöttem, pedig ott sem volt éppen eredménytelen a tevékenységem, hiszen 1981-ben a pekingi vb- n 3. lett a válogatott... Számomra a legdöbbenetesebb fejezete a Jakabházy sztorinak az a néhány év, amelyet a futballisták, majd a birkózók mellett töltöttél el... A futballcsapathoz erőnléti edzőnek egy ügyeletes hoki klebrudalásom után Dalnoki Jenő hívott és már az első velük végig dolgozott év végén a csapat, Nyilasi vezérletével, bajnokságot nyert... Nagyon jól éreztem közöttük magam. A legcsodálatosabb .másodállás" azonban a Hegedűs Csaba vezette birkózó válo- gatottho kötött, 1981 és 1987 között lehettem közöttük, s ez életem egyik legcsodálatosabb kirándulása volt. TF tanárként Is mindig érdekelt a küzdelem, az akaraterő, az embernek az a képessége, amellyel legyőzi önmagát. Ezt aztán a birkózók között nap mint nap tapasztalhattam, tanulhattam. Fantasztikus emberek, amíg élek nem felejtem el őket. A hokival végleg szakítottál? Olyan .előélet’ után, mint az enyém, adhatok erre olyan választ, amelyet akár egy nap, akár egy év múlva ne lehetne a fejemre olvasni? Azt azért nem hiszem, hogy már holnap vállal] valamilyen funkciót a hokiban, hiszen éppen most értél sporttudósítói pályafutásod csó- csára, a nemrégiben újra OPSH-vá lett sportminisztérium alelnökeként a sportvezetés csúcsait Járod... Ez aztán fantasztikus karrier és még csak nem Is támadható, hiszen Gallov Rezsővel együtt, a különböző SB-k, SH- k, ISH-k történetében először két olyan ember került a csúcsra, akik minden tekintetben abszolút profik és akik oda valók... Ml annyira megszoktuk az elmúlt negyven évben, hogy sportfógóré (nagyon elenyésző kivétellel) csak és kizárólag kirostált párt vagy szakszervezeti funkcionárius lehet, hogy amikor először hallottam a Gallov-Jakabházy kettősről, esküszöm; elhallásra, vagy sajtóhibára gyanakodtam. Nálunk nagyon ritkán kerülnek ugyanis a legmegfelelőbb emberek a tudásuk szerinti jegmegfelelóbb helyre... Örülök, ha így látod, sportvezetőkként azonban még sokat kell bizonyítanunk. Rám talán, az akkor még nem hatalmon levő MDF megbízása alapián kidolgozott sport- programom után gondoltak, s kinevezésemet követően Is a leginkább testhezálló feladatot az iskolai sportot és a rekreációt kaptam. Mit mondjak, most, hogy országos méretekben kezdem a vizsgálódást, már látom, hogy a helyzet több, mint katasztrófád ezen a területen, no de ml azért kaptuk a megbízatásunkat, hogy a diagnosztizálás helyett a konkrét gyógyításhoz fogjunk. 6800 testnevelő tanárt kell partnerré tennem záros határidőn belül abban, hogy megállítsuk azt a tendenciát, amely az úgynevezett pejoratív-rangsor legvégére sodort mindkét... Lehet, hogy visszamenőleg Is adsz egy szekundát, de... ml az a pejoratív rangsor? Minden, ami az életben rossz, romboló...Válás, alkohol, drog, dohányzás, inaktív életmód...Ebben vagyunk ml tök utolsók EurópábanI A sportvezetés csúcsait Járva milyen segítséget tudsz adni mondjuk a Fradinak, amely hovatovább nemcsak a legnépszerűbb, de egyben a legszegényebb magyar klub Is? Mindenben segíteni fogok, amiben csak lehet. Ez persze nem Jelenthet elvtelen előnyöket, olyan háttértámogatást, amely a többi klub rovására történne. Én soha az életben nem fogom megtagadni a Fradit és mindig büszke leszek arra, hogy ennek a családnak a tagja vagyok, de azért most már egy kicsit nagyobb családban, a magyar sport famíliájában kell gondolkodnom. Ez annyira szép volt, hogy Itt és most nagy tisztelettel megköszönöm a beszélgetést. De azt azért még elmondom, hogy... Tudom, arra a feleletedre, legalább hatost kellett volna kapnod. Na, akkor most már utólag én Is megmondom, hogy abban a hármasban bőven benne volt, hogy állítólag valamikor te Is játszottál a Fradiban... Lakat T. Károly A River Plate nem éppen koldus famíliába, de igen rossz helyre született. Főhadiszállásától macskaugrásnyira tanyázott a Sportlvo Barracas, a Boca Juniors, és a roppant népszerű Racing Avellaneda is. Az angol támogatókat rendszeresen meg- pumpolva 1923-ban költözhetett el a gárda a Nuriez kerületből, hogy kikerüljön végre a konkurrenciaharc tűzfészkéből, Az arisztokrácia lakta Palermo kerület Alvear utcájában kapott labdázó helyet és építette fel 20 ezres stadionját. A büszkeségtől dagaozdó honfoglalók dehogy gondolták, hogy 1938-ban újra hurcolkodnak. A Figueroe utcába, a 78 ezres Monumental-sta- dionba, a saját puccos, szépen kiglancolt portájukra... A vastag bukszák A második költözés idején már a Los Millonarios becenévre hallgatott a gárda. Vezetői ugyanis hanyag eleganciával vagdosták a tárgyalóasztalra a pesó-milliókat.Különös. A River egy sort sem írt az argentin futball őstörténetébe, nem csillogott a kacifántos amatőrkorszakban sem. 1920-ban megnyerte ugyan a három bajnokság egyikét, de ettől még nem kezdett fölfelé folydogálni a Parana folyó. 1932. március 13-án másodszor született meg a klub. Akkor csatlakozott az alig egy éves profibajnoksághoz. Mindjárt nyert is. A vastag bukszájú mecénások ugyanis megvették Carlos Peucellét, az 1930-as vb-n ezüstérmet nyert válogatott félistenét és Bemabé Ferreyrát, akit az ellenfelek túlcsorduló szeretettel .Vadállat” néven emlegettek. Ferreyra, a 35 millió pesós szerzemény szerény fiú lehetett. Arany nyaklánccal jutalmazott minden kapust, akinek nem tudott gólt rúgni! Három szezon alatt három kapus ölthette fel a legendás Ferreyra-láncot... Hát, így kezdődött. A folytatást már sűrítettem, mert sosem érnék a végére. A „Metró” nagymenői A Milliomosok dícsóségtablóján akkor igazodunk el, ha ismerjük a bajnokság hajdani lebonyolítási rendjét. A nagyvárosi klubok alkották az első osztályt és versenyeztek a Metropolitan-bajnok címéért. Ennek bevégeztével az élboly kiegészült az úgynevezett .vidék” legjobbjaival és kezdődött a Nemzeti Bajnokság. 1931-től 1985-ig (a bajnokság egységesítéséig) Argentina idényenként kétszer ünnepelt bajnokot. Először a .Metró", majd a .Nációnál” aranyérmesét. És akkor most jöhet a dicsőséglista. Metró bajnok: 1932, 1936, 1937, 1941, 1942, 1945, 1947, 1952, 1953, 1955, 1956, 1957, 1975, 1977, 1979, 1980, 1985. Nációnál bajnok: 1975, 1979, 1981, 1986, 1990. Amatőr bajnok: 1920. Libertadores Kupa, a dél-amerikai klubcsapatok versengése: 1966 (2.), 1976 (2.), 1986 (1.). Világ Kupa-győztes: 1986. A legjobb dél-amerikai labdarúgónak dukáló Aranykoronát az uruguayi Enzo Francescoli a River alkalmazottjaként érdemelte ki 1984-ben. A versengés Ezüstkoronásai (2. hely) a Milliomosok képviseletében: Fillol (1978), Alonso (1975) és Francescoli (1985). A River Plate világbajnokai: Fillol, Luque, N.Alonso, O. Ortiz és Passarella 1978-ban. Pumpido, Enrique és Ruggeli 1986-ban. A nyári Mondialén Batista és Serrizuela alkotta az ezüstérmes válogatott River-kontingensét. A dicsőség tablói A Monumental-stadion kacskaringós folyosóin véget nem érő tablósorozat őrzi a dicső múltat. Nagy, még nagyobb, legnagyobb futballisták állják a nosztalgiázó utódok pillantásait. Itt van például az 1936-os bajnok, az első Campeon Absuluto Magyarán, az első kikezdhetetlen nyertes (1935 végén szűnt meg az utolsó kalózliga). „Vadállat” Ferreyra mellett Renato Cesarini, Carlos Peucelle, Adolfo Pedernem és Jósé Manuel Moreno feszít a győztesek között. A kontinens legpompásabb támadó-ötöse verődött össze a negyvenes évekre a Riverben. Juan Carlos Munoz, Jósé Manuel Moreno, Adolfo Pedernera, Angel Labruna és Félix Loustau. Ez az öt férfiú alkotta a La Máquinát, azaz a „gépezetet”. Valóban csodamasinaként gyártották a gólokat. Az 1947- es bajnok tablóján felbukkan egy Alfredo Di Stéfano nevű süvölvény, aki később, már tar fejjel a Real Madridban Kopa, Puskás Öcsi és Gento társaságában játszott néhány jobb meccset... Nem hagyhatom említés nélkül az 1955 és 1957 között zsinórban három bajnokságot szállító szupercsatársort sem. íme: Norberto Menéndez, Omar Sivori, Walter Gomez, Angel Labruna és Félix Loustau. Szökkenjünk át 1966-ra, a Libertadores Kupa ezüstérmeseire. Raul Carrizo, a kapus alig 23 évet(!) húzott le a RP szolgálatában. A védelemben az uruguayi Matosas, a középpályán honfitársa Cubilla, elől a két Onega fivér Daniel és Er- mindo, no és Mas. Egy évtized múltán is csak a n2. hely sikeredett a Libertadoresben, Fillol, Perfumo, Pasarrella, Alonso, Luque és Mas vezérletével. Újabb évtizedet kellett várni az első kupagyőzelemre, de azt megtetézték a Világ Kupa tokiói elhódításával. Hogy kik? Pumpido, Rugger!, Gutierrez, Gailego, Enrique, Alonso, Alzamendi, Francescoli, Caniggia és Trog- llo. A nyolcvanas évek elején futólag megfordultak a Riverben olyan ászok, mint Kempes, Ta- rantini, Olarlicoechea és Ramon Diaz. Az egyesületi tangó A Milliomosok legénységét - így dukál - a legmarkánsabb mesterek gardírozták. Angel Labruna több mint egy évtizeden át. Aztán Dl Stéfano, Cap, Ramos Delgado, Varacka, Pedernera, Cubilla és Cesar Me- nottl. 1989-ben vette át a csapatot Daniel Passerella és edzősködésének gólyaévében mindjárt megcsípték az első helyet. A nyárelőn már a Passarel- la-legénység énekelte a bajnoki banketten a Ríver tiszteletére írt legendás tangót. Carlos Gardel szerezte még 1928-ban. A „Pata Dura” arról szól, hogy a „River focisták izmos lábai mindig diadalmaskodnak...” Török Péter leisure sg ’ le u try-si f fiti
