Fradi újság (1990)
1990-08-30 / 2. szám
Kettesben a Jakabházy László: ,i ÉÉI Ili li»i i Hl iiÉÉí!' Laci, ez egyszerűen fantasztikus... Tudod, hogy én még vizsgáztam Is nálad? Most mi a fantasztikus? Az, hogy találkoztunk, vagy az, hogy vizsgáztál? Mert az előbbi még csak hagylán. de tudod, így utólag... az a vizsga... Ezzel azt akarod mondani, hogy... Nem akarok én semmit mondani, rég volt, felejtsük el... Ne felejtsükl En akkor ott, nálad a TF irodádban Igenis egy rekreációs professzor színvonalán mozgó előadást tartottam és a mai napig nem értem, hogy miért nem kaptam, mondjuk... hatostl Igaz, a te követelményeidnek megfelelni... Remélem ez nem célzás arra, hogy szigorú tanár voltam, akit utáltak a diákok? Most már, hogy túl vagyunk a dolgon, akár mondhatnám ezt Is, de őszintén: nem lenne Igazi Szerettünk, tiszteltünk, s mindig csodálattal adóztunk akaraterődnek, fanatizmusodnak. Hogy mind a mai napig képes vagy naponta kétszer edzeni, hogy hajnalban és késő este futsz, hogy egy gramm fölösleg nincs rajtad, amit meg a Jégkorong érdekében teszel, az egyszerűen csodálatra méltó... Mondd Laci, te tulajdonképpen ütővel a kezedben és korcsolyával a lábadon születtél? Nem egészen, de majdnem... Egész életemet végig kíséret ez a nagyszerű, csodálatos, Magyarországon mégis oly elhanyagolt és mostohán kezelt sportág. Azt viszont talán senki sem tudja, hogy én teniszezőkén 1 kezdtem... A Fradiban, természetesen... Naná, hogy ott, hol kezdhettem volna máshol? Azt hiszem, 1952-ben mentem le először a Fradi pályára, ahol akkoriban, Fáncsl Feri bácsinak köszönhetően, majdnem olyan élénk teniszélet folyt, mint futball... Állt még a régi pálya, a legendás öreg tribün. s körülbelül ott, ahol a mai pályán a zászlós gyerekek szoktak .szurkolni', volt az úgynevezett Fáncsy-placc... Ez nagyszerűen karbantartott teniszpályákat jelentett. Igazán boldog lehetett, akit oda beengedtek. Már-már minden jel arra mutatott, hogy teniszező leszek, de ez az átkozott, nyughatatlan vérem csak hajtott tovább, jelentkeztem a kézilabdázóknál, ott is látszottam, kapus voltam, de megfordultam a tornászok között Is... Ez olyan tipikus Jakab- házys történet: mindent csinálsz, minden újra fogékony vagy, s mindenben sikereid vannak... Sikerről ekkor még szó sem volt, az első talán Konoróth Gyula bácsi személyéhez kötődik, aki az Iskola Igazgatóm volt, s a gyeplabdázas magyarországi apostola. Meg nem mondom már hogyan, de hozzá kerültem az Építőkbe és már a válogatott keret tagja voltam, amikor a jég. pontosabban Albert Flórian elcsábítottl Laci, ha most azt mondod, hogy téged, a gyeplabdás Jakabházy Lászlót, a kor akkori futball-királya Albert Flórián hívott maga mellé a Fradiba balösszekötőnek, a Rákosi Gyula helyett, mert egyszer titokban meglesett egy kispályás futballmeccsen, s azt mondta, hogy .emberek, ez a Jakabházy maga a gyeplabdázóba bújt Dl Stefá- nó...", szóval... akkor én, ha a tanárom voltál, ha nem, azt mondom, hogy... Ne mondj semmit, nem így volt... Inkább valahogy úgy, hogy az ötvenes éveket én a szó szoros értelmében végig korcsolyáztam a Millenárison. A Bajnoki hoki-meccseket is ott látszották akkoriban, mert hol a nyavalyában játszhatták volna másutt, s Alberték már akkor Is megszállott hokiőrültek voltak. Soha. egy meccsről el nem maradtak volna... Ott barátkoztunk ösz- sze, mondták, ha úgy tudok gyeplabdázni, ahogy láttak, meg úgy korcsolyázok ahogy, akkor miért nem a hokival próbálkozom? Flórl hívása, bármilyen megtisztelő és kedves Is volt. egy Ilyen nagy váltáshoz azért kevés lett volna, de miután az akkori kor hokisztárjai, Raffa, Simon, Schwalm, Horváth Öcsi ugyanezt mondták, megpróbáltam... Az eredmény, hogy finoman fogalmazzak, Ismert... Rajkai Laci bácsi edzősé- ge alatt 1960 és 70 között az a csodálatos, s azóta Is klasz- szikusként számontartott Fradi hokicsapat, ha jól emlékszem 10 magyar bajnokságot nyert... Ennyit feltétlenül nyerni kellett, mert később megkaptam a Fradi örökös bajnoka címet - valamennyi sportrelikviámmal, trófeámmal együtt a garázsban őrzöm őket, mint a szememfényét mert a lakásban egyszerűen nincs több hely. Nem szeretem a statisztikákat, mert a számtan nem az erősségem, de a tévedés különösebb veszélye nélkül állíthatom, hogy nyolc világbajnokságon és egy olimpián játszottam a magyar jégkorong válogatott színeiben és olyan 50 körül húztam magamra a címeres mezt... Pontosan húsz évvel ezelőtt hagytam abba az aktív játékot, mert akkor már a Tf-en tanítottam, mint tanársegéd... Magát a főiskolát az aktív játékos évek alatt végeztem el, tudatosan készülve azokra az Időkre, amikor már nem a sportból fogok megélni... A Jégkorong magyarországi riporter-pápája, Török Laci felfog ordítani a gyönyörűségtől, vagy rosszabb esetben azt mondja, hogy szemen szedett módon hazudok: de az a bizonyos Horváth, Jakabházy, Schwalm fémjelezte Ferencváros olyan varázslatos mérkőzéseket Játszott, hogy egyiken, másikon még én Is ott voltam, pedig minden mondható rám, csak az JZj ver Nagybecsületszavamra komolyan beszélek. Fradi csak egy van! Jártamban-keltemben soha sehol másutt nem halottam hírét a „Fradlzmus" átható, dinamikus Jelenségének. Széles Futbóllában sehol sem Ismerik azt az olthatatlan lángolást, a fanatikus (vak)hltet, a minden mélységen átlendítő alázatot, amely kizárólag a zöld-fehér hívek sajátja. Mester utca, Illatos út, Bakáts tér, Sóház strasse. Ha fatomyos hazád nevezetességeit sorolom, hát persze, hogy az FTC a sírig elkísérő szerelmesed, a mlndenséged. Tűzoltó utcai volnál, netán Vágóhíd-kömyékl? Nincs mit csodálni. Am milyen késztetés hatására emeli magasra a zöld-fehér lobogót a bódvaszentandrásl suhanc? Hiszen még a Mezőgazdasági Vásár alkalmából sem Járt Budapesten. Az Üllői úti pályáról emlékképet nem, legfeljebb képeslapot őriz. Szlovákia, Galánta körzet, Réca nevű falucskájában vendéglátóm kisfia azt selypíti: „a FJadlnak szujtolok“. A Haller térnek, a hajdanán a Máriásy út és a Gubacsi út sarkán elterülő „Négyzetnek" hírét sem hallotta. Miért pont a Fradiért szorít? Miért nem a Vasas, a Honvéd vagy a Dózsa a szíve csücske? Ml okból feszítette szét a Ferencváros a szokványos kerületi csapat dimenzióit? Hogyan nőtte túl nagyságrendekkel az ugyancsak regionális alapon szerveződött Kispestet, Újpestet, vagy a hőskorban tömegeket éltető Hungáriát? Jöhetett a zord Idő, hét szűk esztendő, gólaszály, kútmélye, edzóválság, a kurzus tilthatta a „híveknek" a szentély látogatását, sót még a csendes Imát Is. Az áldozok száma nemhogy csökkent volna, gyarapodott. Csúfolhatták az arany- lábúakat ÉDOSZ-nak, Kinizsinek, az elnyúhetetlen „Fradizmus" átvészelte, túlélte a történelem viharait, majd Faustusként kelt újra életre... Feltétlen megírandó szociológiai, politológiai tanulmányszintézis lesz hivatott feltárni a „Fradizmust" létrehozó és fenntartó történelmi-társadalmi okokat. En addig is töprengő tisztelettel húzom ki magam e Jelenség előtt és kijelentem: argentin Fradi nem létezik! Van viszont valami hasonló, körvonalaiban, haloványan reája emlékeztető. A River Plate... Az „első" labdák Itt-ott megkapirgáljuk az ügyet és London még szégyenbe kerül, Az angol főváros ugyanis a múlt századi labdarúgás királyi székhelyeként él a közhitben. Európában nem lelni párját annyi bizonyos. Ám, egy hírneves dél-amerikai kikötő állja az összehasonlítást. Az egykoron Jó levegőjéről (innen a neve) és a többkilónyi ezüstdísztől roskadozó indián őslakosairól nevezetes Buenos Aires! Alkalmasint a foci világtörténetét oda 's vissza fújok kezében is megremeg az újságpapír: az argentin labdarúgás 1891-ben ünnepelte első bajnokát! Pesti eleink az épülő New York palota formáját gusztálták, amikor a Saint Andrew's Scots School Buenos Aires labdarúgói megszolgálták a bajnoki diplomáikat. 1891-ben! Bizony még két teljes esztendőnek kell leperegnie az idő rokkáján, amíg Szafka Manó torna tanár úr igazi .bőrbe bújtatott gumilabdát és légsűrítő pumpát" rendelt Londonból a II. kerületi Katolikus Főgimnázium diákjainak. A másik «első" labdát Löwenrosen Károly importálta. Ezzel bénáz- tak a Pékerdóben 1896-ban a Rókus kórház ápolói és a Törekvés Dalárda műkedvelő focistái. Teljes negyed órán át, a harmadik lábtörésig. Ekkorra az argentin fővárosban már majdnem minden kerület futballklubot működtetett: Quilmes, Belgrano, Lanus, Sarandi, Avellaneda, Barracas.Boca, Palermo, Retiro, Lobos, Lomas... A harmadik verzió szerint Stobbe Ferenc, a „Miszter” hozta magyarhonba az első (?) futball-labdát 1897 őszén és állítólag a Millenáris-pályán őgyelgő biciklisták közé hajította. Ekkortájt már negyedik bajnoki címét ünnepelte a Lomas Athletic Club, a XIX. századi argentin foci nagymenője. Lüktetett a fociélet a La Plata partján, ám a River Plate, a későnjövő még az idők méhében rejtezett. Hogy azután hírnévben, népszerű- ségbhen lepipálja valamennyi szomszédját. Az ezüst folyók Bridge - Buchanam, Clark - Cowes, Evill, Goodfellow - Jacobs, G. Leslie, W. Leslie, MacKennie, Mohr. így festett a Lomas, a négyszeres argentin bajnok legjobb összetételében. Bizony, bizony, Buenos Airesben is angol kereskedők, tengerészek, vasút- és hídépitő mérnökök állták körül a foci bölcsőjét. 1899- ben reppent fel a gondolat, ■ hogy exkluzív sportklubot volna jó alapítani a Buenos Airesi angol kolónia csemetéinek. Alapítottak. Az Athletic Clubot. Tószomszédságában, a Déli- kikötőnél két kis csóróklub a La Rosales és a Santa Rosa várta a végzetét.Az 1900-as év május 25. napján egyesült három társulás, létrehozván a Club Atleti- co River Piatét. River annyit tesz, hogy folyó, a plate jelentése ezüst. A Rio de la Plata (Ezüstfolyó), a gigantikus tölcsértorkolat partján más nevet nem is választhattak volna. Fehér trikókat vettek, ráfestettek - vállszalagszerűen - egy vastag piros csíkot, kiegészítették az akkortájt szokványos fekete nadrággal és máris összeállt a később világszerte jólismert színkombináció... Úgy mondják a krónikák, hogy a River Plate első húsz esztendeje csendben telt el. Minő tájékoztatlanság! A század első két évtizedében ugyanis Argentínában a „labdarúgás polgár- háborúja" dúlt. Csak a fővárosban három - önmagát egyként országosnak és hivatalosnak minősítő - liga működött. Veszett harc folyt a mecénásokért, a nézőkért, az ügyes srácokért és persze a grundokért is.
