Fradi újság (1990)
1990-08-30 / 2. szám
Diadal a Megyeri útonl ..... Á lló sor balról: Józsa, Flscher.SImon, Keresztúri, Pintér, Szenes. Elöl: Lipcsei, Bánki, Fonnyadt, Topor, Llmperger, Keller. Egy pillanatig se higgye senki, hogy ezt is csak a ferencvárosi szurkolók bosszantására találták ki gonosz, pokolbeli Illetőségű szellemek; mindenkit megnyugtathatok: hasonló előfordult már a Ferencvárosnál nagyobb csapatok életében Is... Jó, megengedem, bosz- szantó egy ügy: úgy kezdeni a bajnokságot, hogy az ember elkíséri a kedvenceit a Megyeri útra (vagy ha végleg, esetleg csak időlegesen leszokott már a meccsrejárás- ról, akkor leül a tv képernyője elé) s még az első üveg sört sem tudja magához, pontosabban a szájához emelni, a Fradi máris vezet az egyik legádázabb és legősibb vetóly- társ otthonában... Vezet - méghozzá: micsoda góllal! Ki ne emlékezne rá: Keller hozta fel a labdát d Dózsa térfelén, Fischerhez Játszott, a népszerű Pali (háttal a lilák kapujának) hanyag-lezseren beleperdí- tett egyet, pontosan az érkező Szenes elé, aki élete első magyar bajnoki mérkőzésének első percében, akkora bombát zúdított az .év kapusa' díj átvételétől még mindig mámoros Brockhauser hálójába, hogy az gól lett volna a földkerekség valamennyi bajnokságában, a Bundesligától a Copacabana homokján rendezett kiskapus meccsig... És a java még csak ezután következett. Csak a szerelmi gyönyör olyan lehengerlő és olyan mámorító, amilyen transzban játszotta végig ezt a meccset a Nyilasi vezényelte gárda, az ember a sok-sok rossz, sőt mondjuk ki bátran szörnyű múltbéli tapasztalata alapján már szinte félt: állj, elég, ez sok a jóból, tartsunk meg valamit belőle a jövő hétre is... De akkor már nem volt megállás! A zöld pdripák vágtatását földi erő meg nem fékezhette... Még a rosz- szul játszók (mert higgadt fejjel visszagondolva voltak azért Ilyenek Is a zöld-fehéreknél...) produktuma Is elviselhetónek tűnt; még az sem bosszantott fel most Igazán senkit, hogy Fischer a fizika minden tör- vónyszerúségéánek fittyet hánvva, három métertől képes volt a tök üres kapu mellé rúgni a labdát; az pedig egyenesen a .zöld sasok" (kölcsönvéve nagyrabecsült Esti Hirlapos kollégáim Szabó Ferenc és S. Tóth János Immáron .hivatalos" elnevezésnek számító Fradi megjelölését...) javára írattatott, hogy egy katasztrófában gyenge újpesti védelem között mutatták be a maguk labda-táncait. Az újpesti öt gólból Szenes két találata számított csak mestermunkának, a további három előtt kabarétréfába illő jeleneteket követően jutott a Dózsa kapujába a labda; az egyébként nagyszerűen Játszó Fonnyadt Zsoltnak arról a találatáról pedig, amikor sípcsonttal (I) lekezelt egy labdát, majd d hálóig futott utána... egyenesen novellát lehetne írni... Bezzeg, ez a Szenes gyerek... Ki hitte volna, hogy ilyen nagyszerű futballista? Jó, jó, a bajnokság kezdete előtt már lehetett hallani, hogy a Fradinál két .román-magyar-Ma- rddona' tréningezik, de az az igazság, hogy mindenki Patkóst ítélte jobbnak... Erre jön ez a .Szenes-ember", s a hátán .hordja le' a bajnok Újpesti Dózsát a legsötétebb pincébe... Rúg két élmény- számbamenő gólt, s még attól sem riad vissza, hogy mindeközben professzionális megoldások sorát mutassa be. Lehet, hogy a ml futball-nyomo- rúsághoz szokott magyar szemünk és a vereségektől régen megnyomorított lelkünk képtelen csak azonnal befogadni és feldolgozni azt, ami szép, jó, vagy egyenesen nagyszerű?... Mert Szenes Sándor bemutatkozása ilyen volt... Megyeri úti lelátón komoly szakértők szájából már ^hangzott az Is, hogy ezt a szenest .honosítani' kéne, hiszen a válogatottban Is bőven elkelne egy ilyen sokat futó, jól és erőteljesen szerelő, a labdával remekül bánó, irányítani és végre (I) messziről Is nagyszerűen rúgni tudó középpályás... Sajnos, ma már tudjuk, hogy hátrább uraim az agarakkal, sem Szenes, sem a Ferencváros esetében nem szabad túlzásokbd esni! A cso- dáldtos Megyeri úti délutánt uavanis már d következő fordulóban követte egy több, mint kínos kora este, amikor az Üllői úti .félház' előtt a Tatabánya a szó szoros értelmében leiskolázta a zöld-fehéreket. Pedig újra ott volt Szenes és ott volt (a megbetegedett Simon kivételével) mindenki, akinek köze volt a lilák megsemmisítéséhez. A Tatabánya ellen pályára lépett Ferencváros mégsem hasonlított mógcsak atomjaiban sem arra a Ferencvárosra, amely 0:5-tel volt képes kezdeni a bajnok otthonában... Ez a Ferencváros már a .régi" Ferencváros volt, olyan csapat, amely tessék-lássék módon támad, támadgdt ugydn, de akclóindk nincs vonalvezetése, támadásai életlenek, mint a kicsorbult kés, játékosai pedig d második félidő elejének egy bizonyos időszakát nem számítva olyan kedvetlenül futbdlloznak, mintha ezzel szívességet tennének valakinek... A Tatabánya, vagyis az a csapat, amely a teljes NB I- es mezőnyben a legnagyobb átalakuláson ment át a nyáron; amely kulcsjátékosok sorát vesztette el néhány hónap (vagy hót) leforgása alatt; amely úgy lépett pályára az Üllői úton, hogy sokan idegenvezetőt követeltek melléjük, mert egy fia játékos nem sok, de annyit sem Ismertek közülük, szóval... az a Tatabánya úgy nyert a Fradi ellen, ahogy nem szégyellt! Okosan, taktikusan, rendkívül szervezetten játszvd, bemutatva a korszerű labdarúgásnak azon elemeit, amelyek (legalábbis eddig...) d Magyaroszágtól nyugatra eső országok fut- ballpályáln volt a mindennapok szurkolói élményei Miként képtelenség minden igényt kielégítő választ adni arrd, hogy a Fradi röpke egy hét leforgása alatt hogyan jutott a fellegekből a pokol legmélyebb bugyrába, ugyanúgy nincs válasz a tatabányai metamorfózisra sem... A legközelebb talán akkor járunk az igazsághoz, ha azt mondjuk: Ilyen ma a magyar labdarúgásl Nyerhetsz akkor, amikor arra az ég világon senki nem számít, s amikor olyan gyenge vagy, mint egy mellhártya-gyulladásban szenvedő őszi légy, de veszíthetsz akkor is, amikor fittnek, erősnek, minden szempontból felkészültnek érzed magdd... Tragédiáról persze szó sincs! Ha a Fradi egy árvd kis potyagóllal kikapott volna Újpesten, de aztán éppen a megyeri formát mutatva egy ötössel küldi haza a Tatabányát, akkor most mindenki repesne a boldogságtól, mindenki arról beszélne, hogy a jövő nagy csapata van kialakulóban, s hogy a Nyilasi Tibi munkája, keze nyoma, máris milyen nagyon meglátszik ezen a gárdán... Nem így történt, ezért Fradi körökben most fokozottabb a szomorúság, pontosabban: szordino- sabb már a hang, mint volt a Dózsa elleni csoda után, pedig sem a fellegekben járásra, sem a teljes apátiára nincs valós és reális ok! Az 1990-91- es bajnokság első két mérkőzésén a zöld-fehér 11 atulaj- donképpen nem tett mást, mint tudásának legszélesebb skáláját mutatta meg közönségének... Annál jobban, mint ahogy a csapat a nyitánon Játszott, nagy valószínűség szerint ebben az Idényben már nem fog, annál rosszabbra viszont, mint tette a Tatabánya ellen, szintén nem lehet képes! Aki tehát látta Fis- cheróket Itt is, meg ott is, azt olyan nagy meglepetés már nem érheti, hiszen... Én mégis azt mondom: a Fradistáknak van miért örülni... Ebben a koldus-szegény, s tehetségekben délnyugat kenyai szinten szűkölködő NB I- ben, talán még mindig nekik van a legperspektivlkusabb csapatuk, ha ezt a nyakatokért kifejezést futballra egyáltalán lehet alkalmazni. Nem említek mást, csak annak a Lipcsei Péternek az esetét, aki egyik napról a másikra került be a legnépszerűbb magyar futballcsapat kezdő tizenegyébe, s aki a Dózsa, majd a Tatabánya ellen Is egy öreg, rutinos, kipróbált tanár módjára futballozott... Ráadásul a második, azaz a súlyos kudarccal végződött mérkőzésen több, mint egy órán át a létező legkritikusabb poszton, a középhátvéd helyén kellett helytállnia! Olyan poszton, amelyért nem tizenvalahány éves gyerekembereknek találtak ki, s ahol minden más beosztásnál fokozottabb a bukás lehetősége. De ez a Lipcsei gyerek fényesen bevált. Úgy, mint Szenes Újpesten. Csak a Lipcsei esetnek kisebb volt a lángja, mert a Fradi kikapott... Majd megtanulja lassan ő is, hogy a kettő között milyen elementárisán nagy a különbség... (lakat) Hat gól meg kettő,., de micsoda hat és„. micsoda kettő! I i a
