Fradi újság (1990)
1990-08-30 / 2. szám
Hogy melyik csapatnak szurkolok? Kézenfekvő lenne a gyors válasz, hogy a Fradinak, mert különben miért Is írnék a Fradi Újságba a Fradiról - zöld tintával, A helyzet azonban nem ilyen egyszerű. Az ügy - mármint a szurkolás - a mi szakmánkban életveszélyessé válhat. Emlékszem még a sokat emlegetett intő példára, ami egy rádiós körkapcsolásos műsorban esett meg. Egy vidéken dolgozó kollégám így kezdte a tudósítását; a hazai csapat sajnos, 2:1- es vereséget szenvedett. Sajnos, ezért a .pártos' megfogalmazásért szelíden eltanácsolták a sportközvetítésektől. Mindörökre. Kétségtelen persze, hogy ezzel az emlékezetes mondattal mindenki számára világossá vált, melyik klub színeiért dobog a kolléga szíve. Fegyelmezet- lenl - és őszinte volt. Hogy melyik csapatnak szurkolok? Szóval, ne legyek többé sportriporter? A választás Minden úgy kezdődik, hogy az ember megtanul járni, és nem sokkal utána beszélni. Aztán visszabe- szélnl. Ezt követi az állandó ellentmondás, a .csakazértismástmon- dok-mástcsinálokhamegfeszülökis’, A recept egyszerű; végy egy sportrajongóédesapát, aki történetesen Honvéd-drukker, Mi marad a kölyök- nek? Nyilván a Fradi. Tehát dac szülte, hogy Ferencváros szurkoló lettem, és fiúosztálytársaim zömével szelíd terror alatt tartottuk azt a néhány nyeszlett Újpest-Vasas-szurko- lót. A Fradi hitvallássá vált, olyan fogalommá, ami megdobogtatja a szívet, könnyeket csal a szembe, felemel, megkülönböztet, valami azonosságtudatot jelent. (Megjegyzem, akkor még fogalmam sem volt a bundákról, a feketepénzekről, d kulisszák mögött zdjló mesterkedésekről, a magyar labdarúgás egészéről). Pedig akkor még csak a Népstadion jelentette az otthont a kettős rangadókat, a nagy FTC-Újpest rangadókat. Már előre kuncogtam, amikor láttam, hogy Szentmihályi a lilák kapusa. Ha a zöld-fehéreknél játszott Szőke Pista, és 18-20 méterről végezhetett el szabadrúgást, Szentmihályi fohászkodott az éghez, de onnan többnyire nem kapott megértést, oltalmat. Az ügyeletes Szőke-gól mindig megterhelte az Újpest kapuját Szőke káprázatoson tudott rúgni szabadot. Ez a csatár egyenesen arra született, hogy Szentmihályit bosszantsa. A helyzet alapvetően ma sem más, csak a nevek változtak, a folyamat viszont megindult és kísértetiesen emlékeztet a közel két évtizeddel ezelőttire, Szenes Sándor, ez az erdélyi irodista fiatalember az első bajnoki fordulóban kétszer is lehetetlen helyzetbe hozta a különben jóravaló, újpesti Brockhausert. Vajon ismerik Szőke Istvánt és Szentmihályi Antalt? Gombok Szilánkok Az Izgalom a tetőfokon, a fél ország újfajfa termelőmunkába kezd; a fővárosban és a megyékben rohamosan gyűlnek a lerágott körömdarabkák. A fülek a rádióra tapadnak, mert a Fradi VVK-mérkózést játszik az Atletica Bilbaoval. Az ifjú Novotny Zoltán hangja izgatott, vibráló. Mi lesz? Továbbjutunk? Hetvenezer ember szorong a Népstadionban, kiváncsiak a brazil Flamengo csapatára, de még inkább a Fradi-Vasas vegyescsapatra. Nem Farkas Mészöly és Ihász volt a fő szám, hanem Albert, Szűcs, Varga (?). Mi lesz a brazilok ellen? Semmi, mondhatnánk utólag, semmi gond. Tiszta fehérben a magyar vegyes, piros-kékben a dél-amerikaiak. A vége; 5:1 - Idei Ünnep. Albert fázósan dörzsölgeti a kezét, mert hideg az angol ősz. A Fradi kezdi a játékot Wolverhamptonban a Wandeers ellen. Eleve leírt csapat volt a Ferencváros az itthoni 2:2 után, és abban a kézdörzsölgetés- ben az is benne volt: gyerekek, itt marha hideg van, annyira, hogy még futballozni is csaknem lehetetlen. Hidegzuhanyos 0:4-ek, 0:5-ök, sejlettek föl, erre Kú Lajos (a sokszor dicsért, és még többször elátkozott tehetség) közelről bekotort egy labdát a kapuba. 2:1-re kikaptunk, de szó sem volt megalázásról, katasztrofális vereségről - csupán egy csöndes kiesésről a kupában. Megint kupa és megint Alberti (Furcsa módon még gyerekfejjel is érezhető volt a Flóri különleges tehetsége, vitatott egyénisége a reklamálással, a hihetetlen gólérzé- kenységgel, a finomkodással, a hallatlan elegáns cselekkel, a lazsálással - és a csúcsteljesítménnyel. 1966, angliai világbajnokság, Magyaror- szág-Brazilia 3:1) Flóri. Nélküle nincsen Ferencváros, ó pedig nincsen Ferencváros nélkül. Látom itt, látom ott. Hol az öltözőfolyosón ad tanácsot, hol a Nap Tv- ben segít tippelni a totózóknak, hol meccset néz Idegesen. A pálya környékén él, mert másképp nem élne. Véget ért az első császárság kora, jött a másodiké. A második császárnak a neve Nyilasi Tibor, a Nyíl, aki a magyar labdarúgás legutóbbi 15 évének legnagyobb egyénisége volt. Persze, hogy jól focizott, persze, hogy vezérként tisztelték, elviselték, de olyan ritkán adatik meg egy császár életében, ami vele történt. Fejéről levéve a babérkoszorút elment Bécsbe, aztán évekkel később a lelki és anyagi meggyőzés hatására újra dolgozni kezdett az Üllői úton - leült a kispadra. Szurkolók, lássatok csodát, egy nyári tornagyőzelem után a Fradi elment a Megyeri útra elpáholni az Újpestet, hogy csak úgy porzott. Szenes először, Fonnyadt másodszor, Bánki harmadszor. Szenes negyedszer, Fonnyadt ötödször. Tibor, lehet hogy Itt az ideje leporol- gatni a vitrinben őrzött babérkoszorút? A szeretet öl A tekintetekről nem Is beszélve. Számomra mindig kaland az Üllői útról mérkőzést közvetíteni - főleg rangadót. Előttem a lelátón a szurkolók, akik közül még a leghalvé- rúbb Is törődött már a játékvezető és a vendégcsapat családfájával. Hiába, nagyon szeretik a Fradit. Nos, közvetítek, beszélek, egyszer csak cserél az FTC, ráadásul a bíró le Is küldött valakit a pályáról. Rossz nevet mondtam, tévedtem. Jópár tucat szurkoló szenvedélyesen szorította a fülére a zsebrádióját, és persze fél pillanat alatt 'kiszúrta" a hibát. A szó elszállt, az említett urak megfordultak, öklüket rázták, a fejükre mutogattak élénk mozdulatokkal jelezvén, hogy elmebéli képességeim némi kívánnivalót hagynak maguk után. A szájuk is mozgott, s bár a fejhallgató miatt nem hallottam a kiáltásokat, a kitűnően követhető szájmozgásról tudtam olvasni. Nem is tudom, mit csináljak, elküldték jó messzire. Most menjek vagy maradjak? Deák Horváth Péter Előrebocsátom: egyáltalán nem vagyok otthonos a szerződéskötésekben. A hivatalos papírokkal kapcsolatos viszonyomat hűen jellemzi, hogy adóbevallási íveimet rendszeresen a szomszédom tölti ki (ezt már csak azért Is elmondom, hogy övé legyen a felelősség). Ettől függetlenül, nyugodtan ki merem jelenteni: a legkülönbözőbb szerződéskötések egyikének voltam szemtanúja augusztus tizenötödikén, a Hargita hegységben. Felteszem; erdőben még egyetlen forintról sem írtak alá megállapodást, hát még harmincmillióról! Márpedig a lombok alatt ilyen nagyságrendű szerződést szentesített egyrészt Magyar Zoltán, a Ferencváros ügyvezető igazgatója, másrészt dr. Magyar Ernő, a Hargita Kft társtulajdonosa. Az FTC futballszakosztálya - a francia Jean- Claude Bras cége jóvoltából - már eddig Is sokszoros milliomos volt, most pedig tovább gazdagodott. Az újabb támogatás összegéről még csak annyit: Bras úr csinos huszonöt „millcsije” a kívülállók számára szinte szerény ajándéknak tetszhet az Idáig ismeretlen hazai szponzor felajánlásához képest... Ezért még akkor Is megérte a kies romániai tájra utazni, ha a rendkívüli autóútra oda-vissza huszonhat óráig tartott. A hosszú távú kocsikázás előzménye: Magyar Zoltán felhívott, hogy volna-e kedvem egy erdélyi kiránduláshoz, amelyen valami fontos dolog történik az FTC szempontjából. Többet az ügyről - hiába faggattam - nem árult el, én pedig töprengeni kezdtem: ml lehet a meghívás mögött? Talán megalakul a Ferencváros természetjáró szakosztálya? Esetleg élővilág-szakkört nyit a népszerű klub? Vagy Szenesen és Patkóson kívül további Játékosokat Igazol Romániából, ám ha Igen, miért épp az erdőben? (Mert hiszen az idehaza „Fa kettőnek” becézett Facchettire sem a rengetegben talált rá az Inter.) Szóval, ml lesz a határon túl? Miután erre sehogy sem tudtam rájönni, elhatároztam: elkísérem Magyart. Akkor még nem sejtettem, hogy két Magyarral megyek. Miként az Indulás előtt és utána sem, hogy: hova... A névrokonok sokáig úgy ültek az Audl- ban, hogy hozzájuk képest Agárdi Pétert, a Néma levente címszereplőjét a bőbeszédűek közé lehetett sorolni, és mosolyogtak, csak mosolyogtak... Majdnem hozzátettem, hogy sokatmondóan, de az Igazság az, hogy a megfejthetetlen derű szamomra nem mondott semmit. De lassanként elhagytuk a határt, és ettől kezdve végétért a talányos urak szótlansága. „Az a helyzet - avattak be végre a titokba -, hogy aláírunk egy megállapodást Hargitán. Igen, a Hargitán, ha már a szerződő felek egyike a Hargita Kft." Megjegyzem rögtön: a felek valóban semmit sem bíztak a véletlenre, hiszen az éjszakát - hol másutt? - a Csíkszeredái Hargita Hotelben töltötték. Mert bizony az autóút vége az éjszakába nyúlt... Aztán másnap reggel hegyi vándorokká változtak, és hosszasan kerestek egy olyan tisztást a magasban, amelyen a madár se jár. Majd diadalmasan rámutattak egy fatönkre: „Ez Jó leszl”, és a meglehetősen alacsony, írásra csak guggolva alkalmas erdei „tárgyalóasztalon" kiteregették a szerződés előre elkészített példányait. Szignók Itt, szignók ott, azután egy-egy pohár whisky a nagy tételű megállapodás örömére, és befejeződött az Igazán nem mindennapi ceremónia. A kaland azért nem ért véget, mert még haza Is kellett jönni... Időnként úttalan utakon haladt az autó, de a két Magyar a legkevésbé sem törődött ezzel a „kis” kényelmetlenséggel. Dr. Magyar Ernő azért sem, mert a szerződés pillanatától kezdve a Ferencváros labdarúgó-szakosztálya egyik alelnökének Is tudhatta magát, Magyar Zoltán meg azért nem, mert harmincmilliót a legritkább esetben kasszírozhatnak a hazai futball- részlegek. Olyannyira ritkán, hogy Ilyen összeget - legalábbis a magáncégeket tekintve - még sohasem áldoztak Magyarországon a labdarúgásra. A pénzt meg a Ferencvárosban Is szeretik, kiváltképp az ezreseket. Tetszenek tudni: azok nagy tételben nemcsak sokat érnek, hanem FTC-szemüveggel nézve szépek Is. Merthogy zöldhasú- ak... Hegyi Iván Mik k jimfa
