Fradi újság (1990)

1990-08-16 / 1. szám

ff-IR A IP 1 It f 'g k § Abban a kis országban, ame­lyet úgy hívnak, Magyarország, sok sikeres ember vált már sze­mélyes konfliktusok, vélt vagy valós sérelmekből kialakult ellen­ségeskedés áldozatává. így esett, hogy a Ferencváros el­múlt évben sikert sikerre halmo­zó jégkorongcsapatának edző­je is felállni kényszerült a kispad- ról, mielőtt saját célját - a Fradi­ból Európa-hírű nagycsapatot alakítani - elérte volna.- Hargitai Károly, a klub elnö­ke behívatott a Húsvét utáni el­ső munkanapon, és közölte, az a kellemetlen feladat jutott neki, hogy tolmácsolja a szakosztály­vezetés döntését, miszerint a jú­nius 30-án lejáró szerződésemet nem kívánják meghosszabbíta­ni. Túl régóta vagyok már a Fe­rencvárosnál, frissíteni szeretné­nek-mondta. Másik indok az volt, hogy nincs tekintélyem a csapat előtt, nincs szakmai tekintélyem. Ha egy edzőnek nincs tekintélye, nem tud eredményt elérni, már­pedig a Fradi tavaly bajnok volt, idén pedig a legjobb magyar csapat, ha nem számítom a kije­vieket, hiszen a jászberényi együttest a válogatott sem tud­ta legyőzni. Régi barátom. Nyilasi Tibor, akkor még a klub elnökségének tagjaként azt javasolta: egy az elnökségnek írt feljegyzésben válaszoljak ezekre a vádakra.- Gondolom, az egyszerűbb lett volna, ha szó nélkül félreáll...- Igen, azt az események be is bizonyították, és azóta meg is bántam. Sokkal könnyebb hely­zetben lennék most, mert a kö­vetkező elnökségi ülés csavart még egyet a történeten. Május­ban az elnökség azt a döntést hozta, hogy mégis meghosszab­bítják a szerződésemet, de en­nek d döntésnek a hátterében nem szakmai szempontok vol­tak, hanem a pénz! Ugyanis egy dél-koreai cég hárommillió forin­Hokikedvelő fradisták Jégkorong „örökrangadó augusztusban! A III. Atlasz-Népstadion kupáért: augusztus 26-án FTC - Ú. Dózsa mérkőzés a Budapest Sportcsarnokban. Az apa megy, de a fiú marad fos szponzori támogatását sike­rült a szakosztály részére meg­szereznem és ez „támogatta" az én ügyemet. A tárgyalások az­óta is folynak a dél-koreaiakkal, de biztos vagyok benne, hogy születik megállapodás részükről az egész klubbal, és ebből jelen­tős részt kapnak majd a hokisok is. Amikor az elnökség szerződés­hosszabbításról szóló döntését Is­mertették a szakosztály vezetői­vel, ők egy ellenfeljegyzést nyúj­tottak be az elnökségnek: amennyiben én maradok az edző, az egész szakosztályveze­tés egyöntetűen lemond. A mai napig nem tudom, mi az a ha­talmas bűn, amit elkövettem, mi az okát, hogy egyetlen ember nem szavazott mellettem, pedig a szakosztályvezetésben vannak olyan emberek, akiket nem is is­merek, a nevüket sem tudom. Van olyan is, akit én hoztam ide, hogy segítse a munkámat. A klub válasza: amennyiben a szponzori szerződés létrejön, én maradok, ha nem, akkor inkább a szakosztályvezetés...- A teljes vezetőséggel harag­ban volt?- Nem. Csak két emberrel vol­tam konfliktushelyzetben. Az el­nök és az elnökhelyettes volt ugyanis a tavalyi MesterCoop- féle profi szakosztálymodell megvalósításának legfőbb aka­dályozója. Mivel én ennek a megvalósulása mellett álltam ki, tehát ellenük szavaztam, ők úgy vélték, az ellenségük vagyok, és innen ered a konfliktus. Ők egyébként még tavaly meg akartak szabadulni tőlem, de mivel ez akkor nem sikerült, az egész évet ilyen ellenséges han­gulatban dolgoztuk végig. En­nek ellenére azt hiszem, a mun­kámmal nem volt gond, és tiszta lelkiismerettel nézek minden Fra- di-szurkoló szemébe, mert az eredmények engem igazolnak.- Hogyan lett mégis szerző­désbontás a presztízsháború vé­ge?- Mivel a szponzori tárgyalá­sok elhúzódtak - mind a mai na­pig nem jött létre megállapodás -, újra behívatott a klub elnöke. és közölte; akár lesz szerződés, akár nem, keressek magamnak új munkahelyet. Ez két héttel a szerződésem lejárta előtt tör­tént, június 15-én. Két hét alatt, ráadásul nyáron, egy jégkorong edzőnek nagyon nehéz elhe­lyezkedni, de eddig eredmé­nyeim és a „szakmai tekinté­lyem" segített. Több egyesület Is megkeresett. Ezek közül a buda­pesti NSZE volt a legszimpatiku­sabb. Ezt fogadtam el.- Idáig is gyakorlat volt, hogy egy vezető edzőnek kell támo­gatók után néznie, ha a szakosz­tály anyagi helyzete bizonyta­lanná válik?- Ez nem volt gyakorlat, de én nagyon szerettem volna, hogy profi módon működjön a szak­osztály; hogy igazi nagycsapat­tá váljon a Fradi; hogy egy reális értékrendet kialdkíthassunk, ahol lehet a játékosoktól köve­telni, és meg is tudjuk őket ezért fizetni. Ehhez természetesen pénz kellett. A szakosztályveze­tés megelégedett a langyos víz­zel, nem nagyon törte magát, hogy pénzt szerezzen, hiszen mint a megszállott dolgoztam, az eredmények pedig jöttek. így Is, amikor eljöttem, a szakosz­tálynak másfél millió forint hiá­nya volt! Ezt a gazdasági veze­tőtől tudom. Ezért én a vezető edzői feladatok mellett, ebbe az utánpótlás edzőkkel történő foglalkozás is beletartozik, sza­bad időt és benzint nem kímél­ve, különféle cégektől próbál­tam támogatást szerezni. Siker­rel, mert azt el kell mondanom, hogy ebben az évben, tehát ja­nuártól júniusig, a szerződésem lejártáig 1,2 millió forintot sikerült összegyűjtenem a jégkorong szakosztály számára. Az Orbán-sztori második feje­zete: a kis Orbán története. A Fradi sikereiért aggódók már az apa távozását is nehezen emésztették meg, de ha még a gyerek is elmegy, szóval., azt nem bírta volna el jelentősebb háborúk nélkül sem a klub, sem a szakosztály. A fiú ügyéről elő­ször az apát kérdeztük, akit még a saját történeténél is jobban megviselt ez az ügy.- Az érzelmek hatására el­őször Gyuri is úgy gondolta, ve­lem jön oz NSZE-be, és továbbra is együtt fogunk dolgozni - mondta. - Ez indulatból hozott döntés volt, ami azt hiszem, tö­kéletesen érthető is ebben a helyzetben. Úgy gondoltuk, Gyuri soha nem kapta meg az eredményeiért, az elvégzett munkájáért járó elismerést - és itt nemcsak anyagi elismerésre gondolok, bár fizetése is méltat­lan egy válogatott sportolóé­hoz, hanem arra, hogy hiába volt tavalyelőtt az év játékosa, hiába volt a csapat legeredmé­nyesebb gólszerzője, jutalom­ban sohasem részesült, egy váll- veregetésre sem volt ideje a klub vagy a szakosztály vezeté­sének. Később Gyuri egyre job­ban elbizonytalanodott a dön­tését illetőne, hiszen mindig iro­dista volt. Szereti a játékosokat, szereti a közönséget - azt hi­szem, a közönség is szereti őt -, így végül maradt a Ferencvá­rosban, amivel én is egyetértek, bár a döntésben nem befolyá­soltam. Annyit hozzátennék, köz­ben itt a Fradiban is rendező­dött Gyuri státusa, jobb anyagi feltételeket teremtett számára az egyesület a jövőben.- Több szempont miatt is na­gyon nehéz volt a választásom - mondja ifjabb Orbán György. - Az egyik, hogy gyerekkorom óta édesapám irányítja sportpálya- futásomat, felkészülésemet, és nagyon nehéz elképzelnem, hogy egymás ellen játszunk egy Fradi-NSZE mérkőzésen. A másik viszont, hogy huszonhárom éves vagyok, és szakmailag tovább­fejlődni természetesen inkább a Fradiban tudok. A harmadik szempont: én ízig-vérig irodistá­nak tartom magam, rossz érzés lett volna más színű mezt felhúz­ni, ez ellen a csapat ellen, ez el­len a közönség ellen játszani... Egy igazi fradista az ilyenbe be­lehal! És ha valaki, akkor én Igazi fradistának érzem magam! FRADI ÚJSÁG. □ Megjelenik hetenként a RUBIN Kft. kiadásában. □ Kft. igazgatója. □ Lapmenedzser: Fehér Tamás, □ Szerkeszti a Felelős szerkesztő: Nagy Béla. □ Szerkesztőség: Bp. IX. Üllői út 129. Fényképek: Pozsonyi Lajos, Magdics László, Fradi fotótár. □ Lapte Virág, Vadas Szabolcs. □ Szedte: Argos Kft. □ Készült a Szikra LapSWEyHEjlU 90-1914. □ Felelős vezető: dr. Csöndes Zoltán, vezérigazgató. □ Te rj^MiEiMagyar Posta.

Next

/
Thumbnails
Contents