Fradi újság (1990)
1990-08-16 / 1. szám
K*&&&*- Tudod, Flórl, azért te nekem még mindig maga vagy a két lábon járó, megtestesült csoda... És dacára annak, hogy Idestova negyedszázada Ismerjük egymást, ml több: azzal büszkélkedhetem, hogy a barátodnak tartasz, egyszerűen hihetetlen, miszerint Itt ülök veled szemben, ha akarlak, meg Is érinthetlek, azt kérdezek tőled, amit csak szeretnék, egyáltalán... minden pillanatban szembesülhetek a ténnyel, hogy neked Is csak két füled és két lábad van; te Is szoktál náthás lenni, szereted a barátfülét és sok szódával Iszod a fröccsöt. Te, a Császár, akinek hajdanán egy pillantásába beleremegett tinédzserkorom teljes leánygenerációja, s akinek egy kézfogása felért azzal, mintha John Lennon-nal parolázott volna az ember...- Kész, vége, befejezted?- Egyelőre Igen...- Na, ha jobban vagy már, akkor akár el is kezdhetnénk beszélgetni... Azért ültünk le, nem?- Nehogy azt hidd, hogy eddig bolondoztam, vagy felesleges tiszteletköröket róttam Őcsászárl fenséged előtt, amit mondtam, azt úgy Is érzem... Flórl, értsd már meg végre: te a Aki életének több, mint mai harminc-negyvenévesek örök bálványa maradsz...- És mondd már meg nekem, hogy ml az úristent kezdjek én ezzel a bálványsággal? Jó, Igyekszem mindenkihez kedves, udvarias, készséges lenni, eszem ágában sincs megjátszani magam. KI emlékszik már arra, hogy én, régen...- KI emlékszik? Mondj valakit, aki nem... Gondolod, hogy mindazt el lehet felejteni, amit te 1952-től ebben a klubban, ezen a pályán, ezekben a színekben csináltál? A zsúfolt házas meccseket, az álomjátékot, a káprázatos gólokat, a Flórl- szlalomokat, a pimaszul pökhendi góljaidat, a csípőre tett kezedet?- Néha én Is megdöbbenek, hogy milyen eszméletlenül régen vagyok Itt a Fradinál... Arra pontosan emlékszem, amikor a bátyám, aki a Hős utcában volt katona, 1952-ben lehozott Ide egy toborzóra... Száger Misi bácsi rámnézett, nem lehetett nagy véleménye, aztán Intett, álljak be... balszélrel így kezdtem. Aztán gyorsan lépdeltem előre, de nem hagytam ki egyetlen kötelező lépcsőfokot sémi Igaz, gyors volt a menet, hiszen még nem voltam 18 éves, és már túljutottam az első válogatottságomon...- Flórl, ez mai ésszel szinte felfoghatatlan... Egy most 17 és 18 év között járó Játékos legfeljebb álmodhat arról, hogy netán-tán bekerül klubja felnőtt csapatának tartalékjai közé, és ott, vagyis a fakóban, néhány percre pályára küldik... A mostani tl- zenhétéveseket még senki nem veszi komolyan, NB l-es szinten használhatatlanok, azt mondjuk rájuk: zöldek, érjenek még... Te meg Ilyen Idős korodban Európa akkoriban egyik legjobbnak tartott válogatottjában voltál a középcsatár...- Nem szabad elfelejteni, hogy az egy kicsit más világ volt, a futball sem hasonlított a maira, meg aztán, én akkor már Ifi válogatottként túl voltam két UEFA tornán... Emlékezzél csak vissza, amikor 1984-ben, az a bizonyos Kovács Kálmán- féle Ifi válogatott EB-t nyert Moszkvában, annak a csapatnak a legjobbjai Is nagyon gyorsan odakerültek az A válogatotthoz... Maradjunk csak Kovács Kálmánnál. Alig valamivel az Ifi EB után a Népstadionban, felnőtt válogatottként gólt lőtt a brazlloknakl Ezt az egész kitérőt egyébként csak azért tettem, hogy bizonyítsam, aki Igazi tehetség, az azért most is odakerül a legjobbak közéi A nagy kérdés, hogy meddig tud ott maradni...- Neked meglehetősen hosz- szú Időn át sikerült... 17 és fél éves voltál, amikor a svédek ellen már játszottál a Népstadionban, és ha 1969-ben Koppenhágában nem jön az az átkozott kapus, Engedahl, a mai játékosok tudását figyelembe véve, most, 49 évesen Is talán még beválogatnak...- Ez viccnek Jó, reális alapja természetesen nincs. Éppen elég volt nekem az, amit véglg- éltem. Hidd el, hogy keveseknek adatik meg olyan zsúfolt és olyan élményekben gazdag pályafutás, mint amilyen az AZÉRT A JÜVE SEM Nagybecsületszavamra komolyan beszélek. Fradi csak egy van! Jártamban-keltemben soha sehol másutt nem halottam hírét a „Fradizmus" átható, dinamikus jelenségének. Széles Futbóliában sehol sem ismerik azt az olthatatlan lángolást, a fanatikus (vak)hitet, a minden mélységen átlendítő alázatot, amely kizárólag a zöld-fehér hívek sajátja. Mester utca, Illatos út, Bakáts tér, Sóház strasse. Ha fatornyos hazád nevezetességeit sorolom, hát persze, hogy az FTC a sírig elkísérő szerelmesed, a mindenséged. Tűzoltó utcai volnál, netán Vágóhíd-környéki? Nincs mit csodálni. Ám milyen késztetés hatására emeli magasra a zöld-fehér lobogót a bódvaszentandrási suhanc? Hiszen még a Mezőgazdasági Vásár alkalmából sem járt Budapesten. Az Üllői úti pályáról emlékképet nem, legfeljebb képeslapot őriz. Szlovákia, Galánta körzet, Réca nevű falucskájában vendéglátóm kisfia azt selypíti: „a Fjadinak szujtolok". A Haller térnek, a hajdanán a Máriásy út és a Gubacsi út sarkán elterülő „Négyzetnek" hírét sem hallotta. Miért pont a Fradiért szorít? Miért nem a Vasas, a Honvéd vagy a Dózsa a szíve csücske? Mi okból feszítette szét a Ferencváros a szokványos kerületi csapat dimenzióit? Hogyan nőtte túl nagyságrendekkel az ugyancsak regionális alapon szerveződött Kispestet, Újpestet, vagy a hőskorban tömegeket éltető Hungáriát? Jöhetett a zord idő, hét szűk esztendő, gólaszály, kútmélye, edzőválság, a kurzus tilthatta a „híveknek" a szentély látogatását, sőt még a csendes imát is. Az áldozok száma nemhogy csökkent volna, gyarapodott. Csúfolhatták az aranylábúakat ÉDOSZ-nak, Kinizsinek, az elnyűhetetlen „Fradizmus" átvészelte, túlélte a történelem viharait, majd Faustusként kelt újra életre... Feltétlen megírandó szociológiai, politológiai tanulmányszintézis lesz hivatott feltárni a „Fradizmust" létrehozó és fenntartó történelmi-társadalmi okokat. En addig is töprengő tisztelettel húzom ki magam e jelenség előtt és kijelentem: olasz Fradi nem létezik! Van viszont valami hasonló, körvonalaiban, haloványan teája emlékeztető. A Juventus... Az önvallomás Nem kedvelem az éppen soromévá tárnáját egekig magasztaló sportújságíró bugyu- tácska típusfiguráját. Még kevésbé alakítanám örömest a Holdról ideröppent totál-tájékozatlant. Tudva tudom, hogy Itália labdarúgása - a magyarral ellentétben - nem központosított! Sőt! Amíg a budapesti csapatok tízből kilencszer tuttira mehetnek, Csizmaországban sejteni sem lehet előre, hogy Róma, Milánó, Torino, esetleg Nápoly tifozói ünnepelnek-e a bajnokság végeztével. Netán Verona, Bologna, Firenze vagy Genova városában tűzik fel a Scudettót? Akadt rá példa... Tanúsíthatom, hogy a lom- bardok íziben ölre mennek a Milánért. Ha piros-fekete helyett kék-fekete a trikójuk, akkor az Interért. Vettem hírét, hogy milyen nyűgös türelmetlenséggel várják a szárdok, hogy a Cagliari visszavergődjön az A-ligába. Mégis, mindezek ellenére élnek- virulnak a Juve Szurkolói Klubjai szerte Olaszországban. Varesé- től le Cataniáig a helybéli Ju- ventus-hívők ezrei tömörülnek az egyletekben, fizetnek elő programra, utazásra, sálra, trikóra, hírlevélre. Élhetnek ezer kilométerre akár a Zebrák torinói főhadiszállásától, a természetes azonosulás érzése dacol a távolsággal. Lett légyen szűkebb hazájuk akár a „csizma" karimája, vagy a sarka , az Öreg Hölgy vonzásköréből nem szabadulhatnak. Igaz, nem is akarnak. Nem állítom, hogy ez már az echte „Fradizmus". Azért valami hasonló... A magyarázat Fennkölt és magasztos kötelességem, hogy némi magyarázattal szolgáljatk. Zebrák és Öreg Hölgy! Folyvást a Juventus beceneveivel dobálózunk. Alkalmasint mégis kevesen tudják, miért nem teszem azt a Bölények és az Ifjú úr titulus ragadt rá a sportág egyik legparádésabb egyesületére. Fekete-fehér csíkos a mezük, még szép, hogy Zebrák és nem Gyurgyalagok. Ám nem mindig viseltek ők zebracsíkos inget. A sztori visszavezet a legöregebb A-ligás klub őstörténetébe. Mi magyarok még aléltan hápogtunk a Millennium gyönyöreitől (óh az a fenséges Feszty-körkép!), amikor Torinóban (1897) tucatnyi diák létrehozta a Sport Club Juventus együttesét. Ifjoncok valónak, hát az Ifjúság névre keresztelték egyletüket. Eredeti mezszínük a vörösei), a fekete nyakrésszel. A századfordulón ezzel a színkombinációval neveztek Piemont bajnokságába,.. Aztán az egyik alapító Angliában járva úgy beleszeretett a Notts County fekete-fehér csíkos szerelésébe, hogy sebtiben vásárolt egy teljes garnitúrát - a Juventusnak. Lám, ilyen incifinci eseményből pattannak ki a (fo- ci)történelmi evidenciák. A szín- változásról szóltam, jöhet az Öreg Hölgy, azaz a La Vecchia Signora. Nem 93 éves kora miatt nevezik imigyen szerte a sártekén. Hanem mert a külleme a legválasztékosabb ízlésre vall.
