Fradi újság (1990)

1990 / 5. szám

4 tradivújság SAJTÓFIGYELŐ Fischer Pali fontos góljai Fradi-szívek, szurkolói miniportrék TÚSZ FERENC Érdekes nevű szurkolónk szerencsére soha nem volt túsz, sem hadifogoly - így láthatta azt az 1946-os Ferencváros-Újpest mér­kőzést, amelyen a Fradi győztes gólját Mike szerezte.- Tulajdonképpen ez a ferencvárosi győzelem állított a zöld­fehér táborba - mondja. - Barátommal csak mint egyszerű érdek­lődők jöttünk ki a mérkőzésre és „fradistaként” távoztunk. A Fra­di játéka, győzelme rabul ejtett.- Ez a „rabság” 44 éve tart?- Bizony, bizony. Kivéve, amikor a meccsek idejére begyűj­tötték. Mert szurkolói pályafutásomhoz ez is hozzátartozik. Tag­ja voltam ugyanis az FTC Baráti Kör vezetőségének, és mint ilyen „elem” az ötvenes évek elején több alkalommal is a „szervek” vendégszeretetét élveztem. Persze több társammal együtt, akik ugyanúgy, ahogy én sem, soha egyetlen rendbontást, rend- szerellenes megnyilvánulást nem tettünk. Bűnünk a B-közép ve­zetőségi igazolvány volt. Persze ezt is elkobozták, - a tablóké­pünket is. Ezúton is kérem szurkolótársaimat, hogy akinek birto­kában van az 1948^9-es FTC Baráti Kör VEZETŐSÉGÉNEK tablóképe - adja kölcsön, hogy én is lefotózhassam...- Kik voltak a kedvenc játékosai?- Mindenekelőtt Kispéter, aki közismert volt emberszereteté- ről, határozott energikus játékáról. Nekem ezek a vonások na­gyon tetszettek benne. Nos és a Kocsis Sanyi, aki nekem több volt, mint játékos, szegről-végről szomszédnak és barátnak szá­mított. A hatvanas években a kedvencem - mint oly sok száz­ezernek - nekem is Albert Flóri! A 25 évvel ezelőtti VVK soro­zat felejthetetlenül szép álom -, amely szerencsére valóság volt.- Legszomorúbb emlék?- Az is a hatvanas évekre esett - persze, hogy a dorogi baj­nokságvesztés fáj a legjobban.- Napjainkban mi az ami szép, mi az ami fáj?- Fáj az, ha a fiúkban nem látom a legendás elődök igyekeze­tét, győzni akarását. Szép minden olyan győzelem, amely a Fra­di dicsőségét hirdeti. Külön felemelő számomra, ha idegen váro­sok nézőterein hallom a minket elismerő szavakat, a győzelmün­ket nyugtázó véleményeket. A Fradinak majd minden vidéki meccsét látom, hiszen vagy egyénileg, vagy a Cooptourist által szervezett (és milyen jól szervezett!) társasutakon részt veszek. Az Üllői úti stadionban a 3-as szektor a törzshelyem, mert a hár­mas a szerencseszámom. Szívesen felcserélném a 24-esre. Hogy mikor? Ha a Fradi futballisták megnyerik a következő bajnoksá­got. Az lesz ugyanis a huszonnegyedik... Nagy Béla Most már bezzeg nem nevet rajta senki... Pedig micsoda mulatság volt, amikor az utolsó itthoni esztende­jében már inkább guruló, mint fu­tó Fischer Pált egyszer csak az öreg kontinens talán legpatiná­sabb csapata, a holland Ajax le­igazolta! Voltak, akik azt hitték, ez nem más, mint rossz tréfa, vol­tak, akik annyi időt jósoltak neki holland földön, amíg kiér és aztán már küldik is vissza. Most pedig... több mint fél év után Fischer Pál mint a magyar futball törté­netének első holland bajnoka tér­het haza szabadságra. Hogy vissza is megy-e új állomáshelyé­re, az még erősen kérdéses, hiszen annak ellenére, hogy teljes jogú tagja az Ajax bajnokcsapatának, a kint töltött idő meglehetősen fel­emásra sikeredett a számára. Amilyen nagyszerűen kezdett, olyan szomorú volt a folytatás, rá­adásul nála még azt sem lehet el­mondani, hogy ha a vége jó, min­denjó. Fischer Pali Ajaxban eltöl­tött hónapjainak ugyanis furcsa volt a koreográfiája, éppen a for­dítottja annak, ami egy futballista számára igazán gyümölcsöző szo­kott lenni. Kiérkezését követően, amelyet egy alapos fogyókúra kö­vetett, egyre-másra jöttek a pará­dés Fischer-alakítások, s alig né­hány hét leforgása alatt egy Ma­gyarországon szinte leírt, nem igazán nagyra tartott játékos már- már új fejezetet nyitott Johan Cruyff egykori klubjának történe­lemkönyvében. Az akkor már zsi­lettpenge vékonyságú Fischer nyolc meccs alatt nem kevesebb, mint hét gólt helyezett el az ellen­felek hálójába, s ezek közül nem egy a győzelmet jelentette csapa­tának. Az előzetes várakozások­kal szöges ellentétben jól illeszke­dett be abba az állandó gépezetbe, amely az Ajax sajátja, s egyáltalán nem volt zavaró, hogy a „magyar” mindig húz még egyet a labdán, mindig valamilyen trükkön, cse­len, látványos megoldáson töri a fejét. A holland sztárcsapat szu­perkedvencével, Roy-jal ideális csatárkettőst alkottak, igaz, akkor éppen sérült volt az Ajax legjobb­nak tartott csatára, Pettersson. Hol Roy, hol Fischer lőtte a gólokat, sokan már nagy összegekben fo­gadták volna, hogy Pettersson fel­épülése után sem tudja majd Fis­chen kiszorítani. Leo Beenhak- ker, az Ajax edzője azonban abból a szempontból is abszolút profi, hogy a klub színeiben és érdeké­ben megsérült játékos számára az első lehetséges alkalommal san­szot ad a bizonyításra. Petterssont is visszaállította a csapatba, aki a felépülése után, ha lehet, még Fis- chemél is jobban játszott. Olyan jól, hogy a bajnokság végéig már gyakorlatilag nem változott az Ajaxnál a Roy-Pettersson csatár­duó összetétele, Fischer a kispad- ra szorult, annyi erő azonban már nem volt benne, hogy tartalékként foglalkoztatva követeljen helyet magának a csapatba. Lelkileg is feladta a harcot, egyre inkább el­Kevés magyar futballista kül­földi bemutatkozását figyelte olyan nagy érdeklődéssel a hazai labdarúgó- és szurkolótábor, mint Pintér Attiláét, a Ferencváros (24 éves) tizenháromszoros váloga­tott középhátvédjéét, akit klubja, tavaly december elsejétől, hat hó­napra kölcsönadott az akkor ki­esőjelölt, 16. helyen álló belga Beerscholnak. A játékos szerző­dése lejárta előtt hazajött, ponto­sabban, megköszönték szolgálata­it. Pedig nem így kezdődött.- Nagyon jól ment a foci - mondta -, kedveltek a szurkolók, és az első időben edzőmmel, a holland Aad Kondijzerrel sem voltak gondjaim. Öt gólt rúgtam középhátvéd létemre, és ez a tel­jesítmény nyolc pontot ért. Sok dicséretet kaptam a helyi sajtótól, más csapatok edzőitől, szurkolók­tól - szóval, ment a szekér- Legalábbis eleinte...- A franciák elleni budapesti, barátságos válogatott mérkőzés előtt viszont az edzőm nem akart hazaengedni. Pedig úgy kötöttem a szerződést, hogy ha meghívnak a keretbe, háromszor elengednek a fél év alatt. Az edzőm tiltakozott a hazai játékom ellen, máig sem értem, miért. Talán félt, hogy megsérülök.- Mégis hazajött. Mi történt ezután?- Edzettem.játszottam.demár nem volt felhőtlen a viszonyom az edzővel. Akkor következett az osztrákok elleni salzburgi találko­zó. Én mindenképpen haza akar­tam jönni. Szerdán volt a mérkő­zés, de hétfőn kilenckor még nem volt engedélyem, és repülőgépem vesztette a kedvét, elkényelmese- dett, s amikor a legnagyobb szük­ség lett volna arra, hogy bizo­nyítson, erre már nem volt képes. Mondhatni, a „csak azért is meg­mutatom” mentalitása hiányzott belőle. Ennek ellenére azt a hét gólt, amelyet az Ajax színeiben szer­zett, most már soha senki nem ve­heti el tőle. Ha ez a hét gól nincs, az Ajax ma nem bajnok... Képes Sport (1990. V. 15.) 11.30-kor indult. Az edzőm kö­zölte, hogy megtiltja az utazást. Én azt válaszoltam, hogy nekem mindennél fontosabb a váloga­tottban játszani. Félóra múlva alá­írattak velem egy francia nyelvű szöveget; nem értettem ugyan, de mivel más lehetőségem nem volt az utazásra, így kénytelen voltam aláírni.- Később nyilván kiderült a szöveg tartalma...- Igen. Az állt benne, hogy ha játszom az osztrákok ellen, nem tesznek be a csapatba a Mechelen elleni mérkőzésen. Csütörtökön visszamentem, délután edzettem, majd pénteken délelőtt is. Este vi­szont már várt a tolmács és az edzőm, és kijelentette, hogy nem játszom a Mechelen ellen, mert el­mentem Salzburgba. Később sem adott játéklehetőséget, csupán a tartalékcsapatban.- Mit gondol, miért nem ked­velte az edzője?- Azt hiszem, nem szerette a magyarokat. Fazekas Lacit, aki játékosként és edzőként is nagy si­kereket ért el Budapesten, nullá­nak tartotta. Mindenkivel kezet fogott a csapatból, csak Szabadi­val és velem nem. Többször üvöl­tött velem, szóval az ellenségem­nek sem kívánom ezt a helyzetet.- Konkrét kifogása nem volt?- De, a súlyom; 86-87 kiló voltam, és nyolcvannyolcnak kel­lett volna lennem. Égyébként a Fradiban 89 kilósán játszottam. Egyszer sem mondta, hogy kövér vagyok, sőt, le sem mértek. Amíg jóban voltunk és rúgtam a gólo­kat, ezzel a súllyal nem volt prob­léma. A másik indok, hogy nem jártam nyelvtanfolyamra. Ez igaz, csak épp azt felejtette el, hogy ta­nárunk francia nyelvből tanított flamandra, és én franciául sem tu­dok egy szót sem.- Anyagi követelése van a bel­ga klubbal szemben?- A hat hónapra járó pénzemet megkaptam, de a bentmaradásért járó külön prémiumot, ami szere­pel a megállapodásunkban, még nem.- Visszamegy Belgiumba, esetleg más külföldi csapatban folytatja, vagy hazajön, és újra itt­hon játszik?- Elhatároztam, hogy külföl­dön csak akkor játszom, ha nagy csapat ajánl szerződést. Több bel­ga és francia klub hív, még nem döntöttem. A legszívesebben azonban a Fradiban játszanék. Re­mélem, a szurkolók nem felejtet­tek el. Regőci Attila (Magyar Hírlap 1990. V. 17.) Mindig nagy dolog, ha egy lab­darúgócsapat tornát nyer valahol a nagyvilágban. Az még nagyobb dolog, eredmény, ha azt a tornát Angliában, a labdarúgás őshazá­jának tartott országban éri el. A lehető legnagyobb eredmény pe­dig az, ha ott a „Ködös Albion- ban" ezt, egy ificsapat, sőt egy kis iskolai csapat éri el. Most ez tör­tént. A Szent István Közgazdasági Szakközépiskola labdarúgócsa­pata alig pár hete érkezett haza Norwichból, ahol a helyi City - Kanáriknak becézik őket - rende­zésében, már hagyományosan minden évben megrendezik a Ka­nári Kupát. Ezen több korosztály­ban még több csapat vesz részt, a mostanin is több száz indult. Na­gyon nehéz ellenfeleket győzött le az István. A helyi Norwich City el­len parádés játékkal 4:1-re győz­tek Patonyi László tanítványai. A gólokat itt Földeák, Lukács, Dom- bai és Juhász szerezték. Aztán kö­vetkezett a harmadosztályú Gor- lestön Rangers együttese. Még ki­mondani is szép, 6:1 -re győzött az István. Gólszerzők: Dombai 2, Se­bők 2, Sinkó és Simon. A mindent eldöntő mérkőzésen, a legna­gyobb csatát hozó találkozón Szent István - Stanfield Liverpool 4:1. A nagyon kemény ellenfél, még nagyobb erőbedobásra ösz­tönözte azlstvánosokat, góllövök: Lukács 2, Rakonczai, Földeák. Olyan keményen játszottak az an­golok, hogy a végén több magyar játékosnak voltak kisebb-nagyóbb sérülésről árulkodó nyomok a lá­bán. A csapatról, helyesebben az is­koláról annyit kell, annyit lehet tudni, hogy tulajdonképpen a Fe­rencváros fiókcsapata. Nagyon sok játékos tanul ebben az iskolá­ban. A Fradi szívesen küldi ide ta­nulni őket, mivel itt nemcsak a labdarúgásrafigyelnek a tanárok, hanem a tanulásra is. Az iskola labdarúgócsapata az egyetlen Magyarországon, amelyik NB-s ifjúsági bajnokságban indul, s je­lenleg a tabella első helyén áll, s ha bajnokságot nyerne, az való­ban szenzációt jelentene. A KROMSCHRÖDER és STEINHOFF cégcso­port eladásra kínál ipari és háztartási gázmérőket, gáz­ipari berendezéseket és készülékeket. PONTOS MÉRÉS VILÁGSZÍNVONALON, amely garancia arra, hogy a fogyasztó csak az általa ténylegesen felhasznált gázmennyiség árát fizeti meg. Az energia drága - a pontos mérés költsége gyorsan megtérül. Steinhoff Iroda Budapest n. kerület, Margit u. 21. Telefon: 135-9359 Telefax: 115-6663 Telex: 202-538-456 P Pintér most már válogat Fradi fiókcsapat sikere

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents