Fradi újság (1990)
1990 / 1. szám
5 Fradi v újság Akit elátkoztak, pokolra kívántak az Üllői úton... Vincze Géza visszatért a klubhoz A Ferencváros labdarúgó szakosztályának utánpótlás nevelése az elmúlt években enyhén szólva sok kívánni valót hagyott maga után. A legszomorúbb bizonyítéka a nem túl magas színvonalú szakmai munkának az, hogy csak elvétve kerülnek fel az első csapat keretébe saját nevelésű játékosok. Egész biztos, hogy ez a sanyarú helyzet kényszerítette a klub vezetőit arra, hogy néhány héttel ezelőtt kinevezték Vincze Gézát utánpótlás igazgatónak. Ennek apropóján beszélgetünk a szakemberrel.- Főfoglalkozásban végzi ezt a munkát?- Nem.- Akkor ezek szerint szerződéses viszonyban áll a klubbal. Árulja el mennyiért szerződött?- A mellékfoglalkozású fizetésem bruttó 8000 forint.- Akkor az ön esetében már egyáltalán nem igaz, hogy Magyar- országon az utánpótlás edzőket gyengécskén fizetik.- Dolgoztam én annakidején főfoglalkozású edzőként is az ifjúsági első csapamái, az a pénz, amit kaptam bizony nem volt elég arra, hogy egy négytagú családot eltartsak. Ha valamit minél előbb ki kellene harcolni a magyar labdarúgásban az mindenekelőtt az, hogy végre tisztességesen fizessék meg a fiatalokkal foglalkozó szakembereket, ne csak alamizsnát adjanak nekik.- Egyébként hol dolgozik főállásban?- A Semmelweis Orvostudományi Egyetem testnevelési tanszékén.- Leket, hogy a jövő az, hogy az utánpótlás-trénerek csak mellékállásban tevékenykednek majd a kluboknál?- Könnyen előfordulhat, mivel a gyerekek iskolai elfoglaltsága miatt az edzések kilencven százalékban délután vannak.- Lesz-e a közeljövőben változás az FTC serdülő és ifjúsági edzőinek vonatkozásában?- Erről még korai beszélni, jelenleg az edzők minősítése és értékelése van folyamatban. Szeretnénk a lehető legkorszerűbb eszközökkel és módszerekkel nevelni a fiatal játékosokat. Nekem az a meggyőződésem, hogy túl a szakemberek futballismeretein, a gyerekeknél a leglényegesebb a nevelői, pedagógiai készség.- Miért nem érhető el az, hogy a Fradinál csak olyan edzők foglalkozzanak az utánpótlás korú játékosokkal, akik valamikor maguk is neves, elismert ferencvárosi labdarúgók voltak? Az olaszoknál és az an-/ góloknál ezt az igazán patinás klubok alapkérdésnek tekintik.- Kétségtelen, hogy ez egyáltalán nem elhanyagolható kérdés. Többek között a klubhűségre nevelés szempontjából ez nagyon fontos, arról nem beszélve, hogy az a labdarúgó, aki pályafutása után ott maradhat egyesületénél, nevelheti az ifjúságot, az egész biztos, hogy beleoltja tanítványaiba is a klubhoz való kötődést. De gondoljon csak bele abba, hogy ilyen kevés pénzért és főleg megbecsülésért kik azok a szakemberek, akik rohannak kezüket, lábukat törve, hogy az ifjú futballpalán- tákkal foglalkozzanak.- Vincze úr, az az igazság, hogy amikor az FTC első csapatának edzője volt, önt sokan elátkozták és pokolra kívánták az Üllői úton.- Azt hiszem, hogy ez nem a többség hangja volt, egy-egy szélsőséges szurkoló véleménye lehetett pusztán. De nagyon jól tudja, hogy a mi munkánk negatív kritika nélkül nem létezik.- De ezek a nem éppen hízelgő vélemények nem voltak alaptalanok.- Egyvalamire büszke vagyok, az én időszakomban került a klubhoz Pintér, Keller, Fischer és még jó néhány olyan játékos, aki később értéke lett a Ferencvárosnak.- Érzése szerint most miért választották utánpótlás igazgatónak?- Szerénytelenség nélkül mondható, hogy a 70-es években, majd a 80-as évek elején utánpótlás vonalon úgy érzem figyelemre méltó edzői, nevelői és pedagógiai munkát végeztem. Talán emiatt hívtak vissza.- Ebben sok igazság lehet, mert más kluboknál is azt mondják, hogy ez a Vincze egy született utánpótlás edző.- Köszönöm ezeket a jó szavakat. Véleményem szerint a mi munkánk fokmérője egy valami lehet, hogy hány játékost tudunk feladni az NB I-es gárdának, a többi mind csak mellébeszélés.- Azt sem hallgathatjuk el ebben a beszélgetésben, hogy az elmúlt bajnokságon a kiesésre álló III. Kér. TTVE csapatát vette át és tevékenységét siker koronázta, mert bentmaradtak az NB II-ben.- Én az óbudai csapatnál egyszerűen csak bizonyítani akartam önmagámnak és másoknak, és bevallom itt tért vissza igazán az önbecsülésem és a hitem. Eddig kézle- gyintve intéztek el, hogy ez csak az utánpótláshoz ért, de azért ez valójában bravúr volt, amit a csapattal végrehajtottunk, tudniillik decemberben, amikor átvettem a gárdát öt százalék esélyt nem adott senki arra, hogy ez az utolsó helyen álló gárda bent tud maradni az NB II- ben. Bevallom nagyon szép félévet töltöttem a ÜL Kerületi TTVE-nél, és ez edzői pályafutásom egyik jelentős szakasza marad.- Akkor miért nem maradt NB Il-es edző?- A Semmelweis Orvostudományi Egyetemen a testnevelési tanszéken jól érzem magam és pillanatnyilag eszem ágában sincs főfoglalkozású trénernek lenni.- Milyen elképzeléssel kezdte el a munkát az FTC-nél?- Hiszek abban, hogy az elképzeléseimet sikerül maradéktalanul végrehajtani, meggyőződésem, hogy rendet lehet teremteni utánpótlás vonalon, s azt tapasztalom nemcsak bennem, hanem másokban is ég a vágy, hogy valamit produkáljon. Szó, ami szó ráfér a Ferencvárosra, hogy valamit tegyünk a mérleg serpenyőjébe, mert a pillanatnyi helyzet nem túl rózsás.- Na, és ha néhány hónapon belül újabb ajánlatot kapna valamelyik felnőtt csapattól, mit terme?- Ebben a feladatban hiszek éppen ezért nem kívánok kapkodni, következetesen végig akarok menni azon az úton, amin most elindultam. Ifi II. őszi első csapata. Ülő sor, balról: Gróf, Laskai, Bubcsó, Juhász, Szalai, Lóczi Középső sor: Antos L. intéző, Gosztonyi, Laki, Módos, Horváth L. edző, Ruff, Balogh T. Harmath, Balogh A. Harmadik sor: Jánoska, Sziklai, Kuczkó, Fekete B., Petrók, Bóna
