Fradi újság (1990)
1990-10-12 / 8. szám
A hazai tekeélet őszi szenzációja, hogy Vecseri Erika, a Szegedi Építők világbajnoki ezüstérmes versenyzője átigazolt a Ferencvárosba. Vele jelentősen erősödött a zöld-fehérek együttese. A huszonhét esztendős tekézőnővel az egyik edzés után beszélgettünk az FTC otthonának számító BHG-csarnokban.- Kezdjük a "kályhánál": hogyan lesz egy vékony lányból tekéző? • Mint oly1 sokan, én is bábúállítóként kezdtem, méghozzá a makói pályán. Édesapám a Szeged melletti település csapatában játszott, és lényegében ő tanított meg tekézni. Tizenkét éves koromban kerültem át a megyeszékhelyre, a DÉLÉP együtteséhez. Itt Török Tivadar és Tóth Zsolt voltak az edzőim.- Melyek a legjobb eredményeid? - A legbüszkébb az 1988-as budapesti világbajnokságon elért második helyre vagyok. Csapatban két VB-aranyérmet szereztem, és jó néhány más színű érem is van a vitrinemben. A szegediekkel nyolcszor nyertem magyar csapatbajnoki címet.- Miért jöttél el Szegedről?- Még áprilisban felröppent a hír, hogy a következő idényben nem kapunk támogatást az Építőktől, s hogy a szerződések lejárta után, még a nyáron, szélnek eresztik az ismét bajnokságot nyert csapatot. Szerettünk volna együtt maradni a lányokkal. Egy kft. megpróbált segíteni, de gyorsan ők sem tudtak mit tenni. így munkanélküli segélyt vettünk fel, és három hónapig ilyen "háttér" mellett jártunk edzésre. Aztán Budapestről, egy kft-től olyan munkalehetőséget kaptam személyes ismeretség révén, amelyben fantáziát látok. Gondolnom kellett a gyerekeim jövőjére is, ezért elfogadtam az ajánlatot. Először úgy volt, hogy abbahagyom a tekézést. De végül úgy alakult, hogy munka mellett tudok majd edzeni. - Miért éppen az FTC-t választottad?- A Fradi mindig szimpatikus volt számomra, és ezt nem udvariasságból mondom. S ha már folytatom a tekézést, olyan csapatban akarok játszani, amelyik jó eredményeket érhet el. Itt mindenki kedvesen fogadott, és ez nagyon jólesett.- Milyen csapatnak tartod a mai Fradit?- Jó képességű játékosok alkotják, s akár bajnokságot is nyerhet. Persze, a meggyengült Szegedi Építőktől és a közepes Tatabányától elszenvedett vereség nehéz helyzetbe hozott - most már mondhatom: bennünket.- Az ominózus tatabányai mérkőzésen még nem játszottál, noha előtte már egy hete rendszeresen a Fradival edzettéi. Miért nem léptél pályára?- Nyáron azt mondták a szegedi vezetők, hogy senkit sem akadályoznak terveiben, szabadon távozhatunk más egyesületbe, ha úgy gondoljuk. Ám mire sor került az átigazolásomra, változott a kép, s végül csak ötórás tárgyalás után született meg a két klub egyezsége. Szegeden szolgálati lakásban éltünk, most a Ferencváros segített, és hozzájuthattam egy tanácsi lakáshoz.- Milyen formában van az immár fradista Vecseri Erika?- Sajnos, meglehetősen rossz formában. Június óta nem foglalkozott velem edző, csupán esetlegesen, és bizony, elromlott a stílusom. Sokat kell dolgoznom ahhoz, hogy visszanyerjem régi önmagam.- Rövidesen kezdődik Budapesten az Európa Kupa, amelyen a nemzeti bajnokságok ezüstérmesei vesznek részt.- Mit vársz az EK-n önmagadtól és a csapattól?- Ami engem illet, izgulok, hiszen régóta nem játszottam igazi tétmeccsen. Az ellenfeleket nem ismerem, de így is bízom benne, hogy harcban leszünk az első helyért.- A teke kortalan sport. Mit szeretnél még elérni a pályán?- A mi sportágunk valóban nincs életkorhoz kötve, de egyszer én is abbahagyom. Addig azonban még szeretnék egyéni világbajnoki címet is nyerni. Ha megvalósulna Vecseri Erika terve, akkor az már a ferencvárosi tekesikerek számát növelné... Margay Sándor Legutóbb a gólt hiányoltam ezeken a hasábokon. Hát, szó, ami szó, ezúttal gólban nem volt hiány! Ám mielőtt ezekről beszélnék, pergesük vissza egy kicsit az emlékezet filmkockáit. Péntek délután. Az öltözőben példás rend és tisztaság. A padokon patyolattiszta mezek, nadrágok és sportszárak. Már csak a játékosok hiányoznak. Nyilasi Tibor érkezik. Bevallom, rendkívül furcsa számomra a kép. Mondhatnám azt is: az edző magányossága. Az arcán kérdőjelek sokasága: vajon mit csináltak a játékosok, mióta nem látta őket? Vajon úgy jönnek-e hogy éhesek az újabb sikerre, vagy elégedett arcokkal találkozik majd az edzésen? A magamfajta "idegennel" minderről beszélne is, meg nem is! Aztán érkeznek a játékosok, és ekkor már a magabiztosat kell játszani, a határozottat, aki erőt és elszántságot önt mindenkibe. És ezzel a Nyilasi Tiborral találkozhattak már a Telesport nézői is, akik hallhattak kupaellenfélről, dán fociról, továbbjutási esélyekről, válogatott kerettagságról. És a többi? Egyáltalán kit érdekel a "többi"? Ha nyer nuyd a csapat, akkor elsősorban a játékosok teszik zsebre a sikert, ha meg kikapnak, akkor lehet bármilyen zseniális is az edző, úgy is az ő nyakába varrnak mindent! Szóval, a gólok és a mérkőzés. Keller József Talán csupa nagybetűvel kellene írni a nevét. Hiszen véghezvitte azt, ami minden csapatkapitány álma. Eldöntött egy nagyon fontos csatát. Persze, számtalan izgalmas dolog adódott a gólja után, ám mégis ez volt a legfontosabb. Hiszen ez volt az első. Ez volt az a gól, amely megtörte az ellenfél, az MTK-VM ellenállását, az volt, amely világosan az ellefél tudtára adta: itt ma nincs keresnivalója. A saját térfeléről indulva észrevette azt a pillanatot, hogy most nem társakat kell keresni, hanem neki kell véghezvinni a Nagy Tettet. Nem keresett kibúvót, nem adott jobbra-balra egy alibi átadást! Nem! Határozottan kapura húzott, és laposan a jobb alsó sarokba vágta a labdát. A kocka el volt vetve! Fischer Pál Az Üllői út százszor istenített és százszor elátkozott fenegyereke. Akiről éppen a siófoki közvetítés után mondta Nyilasi, hogy most már ideje gólt lőnie, hiszen miért is tartana az edző a csapatban egy csatárt? Nos, Pali barátunk úgy játszott, ahogy azt már hosz- szú ideje mindenki várta. Gyors volt és határozott Bátran belement a közelharcokba. Lendületes sprintekkel zilálta szét a kékfehér védelmet. Minden megmozdulása élményszámba ment, és minden megmozdulása őrületbe kergette az ellenfelet Cseppet sem volt tehát véletlen, hogy a kiharcolt tizenegyes rúgását rábízta a szakvezetés. És persze, ez is micsoda különleges csemege! Az egykori Fradi-kapus, Zsiborás Gabi állt vele szemben, aki pontosan ismeri Fischer minden erényét és hibáját! Az ilyen eseteket kétszeresen nehéz belőni. Ráadásul, ha kimarad: marad az egyetlen árva gólocska előny, és ilyenkor tízből kilencszer törvényszerű az egyenlítés! Talán mindez végigfutott a csatár fejében is. Ám a lelátó és a televízió nézői már csak azt láthatták: Fischer nekifut, Zsiborás eldobja magát a jobb sarok felé, és a Fradi csatára higgadtan a tátongó bal oldalra emeli a labdát: 2-0. Most már végérvényesen eldőlt! Ehhez csak annyit: az egész magyar labdarúgás érdeke azt kívánja, hogy a "régi" Fischer Pali már soha többé ne térjen vissza az Üllői útra! Hogy mi maradt még meg bennem a mérkőzésről? Hát, az elmaradhatatlan dumaparti a közvetítés befejezée után, amikor a szurkolók odajönnek a teraszra, hogy amúgy frissiben meghány- juk-vessük a látottakat! Ezúttal csupa elégedett, mosolygó arcot láttam. Ami, ha nem láttam volna a meccset, akkor is pontosan tudatná: a Fradi nyerte a 161. örökrangadót! És a pálya környékén az egyik kiskocsmában talán épp’ akkor már csapra is verték az újabb hordó sört! Knézy Jenő ezüstérmes »Fradiban
