Fradi újság (1990)
1990-10-12 / 8. szám
EZÚTTALI KÖZKÍVÁNATRA I "Csodálatos érzés most a Fradi edzőjének lenni..." (Még mielőtt a beszélgetés elkezdődne, néhány szót, amolyan magyarázat gyanánt, bár még az is erősen megkérdőjelezendő, hogy egy Fradi Újságban kell-e "magyarázni", ha az ember Nyilasi Tiborral beszélget... Ám a rend kedvéért, annyi talán mégsem haszontalan, hogy: két számmal korábban ugyanezen a helyen, ugyanezeken a hasábokon, ugyanebben a rovatban már beszélgettünk Nyilasi Tiborral. Aztán az események úgy hozták, hogy kikerülhetetlen volt az ismétlés, arról nem is beszélve: levelek, telefonok tucatja figyelmeztetettt arra: meg ne próbáljuk elkövetni azt a "gaztettet", hogy a Fradi futball-történelmé- nek talán egyik legérdekesebb hete után nem invitáljuk újra a Kettesben rovat vendégéül Nyilasi Tibort. így aztán...)- Tibi, remélem azt tudod, hogy ez egyszerűen csodálatos volt...- Nem értem pontosan, hogy mire gondolsz...- Azért ha egy kicsit jobban utána gondolsz, biztos vagyok abban, hogy rá fogsz jönni...- Még ebben a mai, csúnya világban is oly sok van, mi csodálatos...- Tibi, te viccelsz velem...- Nem, esküszöm, hogy nem, csak tényleg nem tudom, hogy momentán mitől vagy úgy oda?- Én nem vagyok oda semmitől, csak azt hiszem, pontosabban azt hittem, hogy te most a fellegekben jársz, nagy boldogságodban úgy repkedsz a föld felett, mint egy irányát tévesztett repülőgép, hiszen azért az mégse mindennapos, hogy valakivel egy hét leforgása alatt annyi minden történjen, mint veled és a csapatoddal... Kezdődött ugye minden azzal, hogy Kispesten kikaptatok...- Az a vereség nagyon fájt és nem azért, mert igazságtalanul kaptunk ki... Nem, azt a verést sajnos nagyon is megérdemeltük, mert nem úgy játszottunk, ahogy egyébként tudunk, s ahogy egy Honvéd ellen, Kispesten mindig is játszani kell. Nekem különösen fontos volt az a meccs, hiszen mégis csak az első úgynevezett szuperrangadóm volt edzőként, és... Kettesben- ...kikaptál 2-1-re... Nagy dolog, tudod milyen sokan fognak még Mezey György csapatától 2-1-re kikapni? Én igazán nem akarlak vigasztalni, de egy ilyen különbségű vereség még a Fradi, sőt még a te életedbe is bőven belefér...- Nem is a gólkülönbség volt ott a baji hanem azzal a játékkal, ahogy kikaptunk. A középpályán, vagyis a pálya legfontosabb részén mondtunk csődöt, egyszerűen képtelenek voltunk olyan képet festeni magunkról, amilyet egyébként néha már tudunk, s engem mindig halálra bosszant, ha valakiből éppen az nem jön ki, ami úgy egyébként benne van... Persze, hogy ki lehet kapni Kispesten 2-1-re... Mindenhol ki lehet kapni 2-1-re... Ebben a mai NB I-ben végeredményben még az Üllői úton is, de nem úgy, nem olyan gyermeteg, kétéves, önmegadó módon, ahogyan azt mi tettük. Megbeszéltünk, elterveztünk, felépítettünk valamit, aztán az égvilágon semmit nem valósítottunk meg abból. És ezt egy magára valamit is adó csapat nem teheti meg.- A Honvéd mérkőzés után amennyire becsültelek azért, hogy nyíltan szóltál a vereség okairól, s igazán nem vádolhatott senki sem a véleményed vattába csomagolásával, sem azzal, hogy ajnározod, esetleg teljes mértékben felmented a játékosaidat, legalább annyira meg is ijedtem a szavaidat olvasva, hiszen nagyon jól tudtam, hogy ugyanazokkal az általad erősen megkritizált játékosokkal, néhány nap múlva Zalaegerszegen nagy jelentőségű UEFA Kupa mérkőzésen kell pályára lépned, mi több: ott a továbbjutást kiharcolnod... Ilyenkor az edzők többsége a jövő érdekében hajlandó a ma minden bűnére feloldozást adni, ama (szerintem nagyon is torz) ideológia alapján, hogy egy szombaton tönkre vágott, önbizalmában alapvetően megingatott csapattal négy nap múlva nem lehet háborúba menni. Pontosabban lehet, csak akkor az a háború... el lesz vesztve...- Én nem gondolkozom ilyen áttételesen... Még mielőtt az edző- ségbe belevágtam, elhatároztam magamban, hogy nem folytatom ezt az örökkön "szempontok szerinti" nyilatkozgatást, hanem mindig azt fogom mondani, amit éppen érzek, ami az igazság. Ez tiszta helyzeteket teremt, játékos koromban én nem szerettem még azt sem, ha úgymond, az én lelki nyugalmam érdekében beszélt mellé az edző. Egy meccs az egy meccs, a másik meg a másik... Ami Kispesten történt, arról én elmondtam a véleményemet, nem voltam tekintettel senki érzékenységére, lelkivilágára, de vasárnapra már le is zártam magamban a történteket. A legfontosabb, hogy a sebeket igyekezzünk minél előbb begyógyítani, mert háborúba menni, hogy a te gondolatodat folytassam még mindig sokkal életveszélyesebb nyitott, vérző sebekkel, mint ha azokat a sebeket ejtjük ugyan, de azonnal el is feledkezünk róluk... Miért kellett volna nekem csupa szépet és jót mondanom a Honvéd ellen látott csapatról, amikor az a csapat kifejezetten rosszul játszott? A középpályások egyértelműen betliztek, támadójátékunk meg körülbelül annyi veszélyt jelentett, amennyivel a söÁzért a Rapid se Nagybecsületszavamra komolyan beszélek. Fradi csak egy van! Jártamban-keltemben soha, sehol másutt nem hallottam hírét a "Fradizmus" átható, dinamikus jelenségének. Széles Futbó- liában sehol sem ismerik azt az olthatatlan lángolást, a fanatikus (vak)hitet, a minden mélységen átlendítő alázatot, amely kizárólag a zöld-fehér hívek sajátja. Mester utca, Illatos út, Bakáts tér, Sóház strasse. Ha fatomyos hazád nevezetességeit sorolom, hát persze, hogy az FTC a sírig elkísérő szerelmesed, a mindenséged. Tűzoltó utcai volnál, netán Vágóhíd-kömyéki? Nincs mit csodálni. Ám milyen késztetés hatására emeli magasra a zöld-fehér lobogót a bódvaszentandrási suhanc? Hiszen még a Mezőgazdasági Vásár alkalmából sem járt Budapesten. Az Üllői-úti pályáról emlékképet nem, legfeljebb képeslapot őriz. Szlovákia, Galánta körzet Rica nevű falucskájában vendéglátóm kisfia azt selypíti: "a Fjadinak szujtolok". A Haller térnek, a hajdanán a Máriásy út és a Gubacsi út sarkán elterülő "Négyzetnek’' hírét sem hallotta. Miért pont a Fradiért szorít? Miért nem a Vasas, a Honvéd, vagy a Dózsa a szíve csücske? Mi okból feszítette szét a Ferencváros a szokványos "kerületi csapat" dimenziót? Hogyan nőtte túl nagyságrendekkel az ugyancsak regionális alapon szerveződött Kispestet, Újpestet, vagy a hőskorban tömegeket éltető Hungáriát. Jöhetett zord idő, hét szűk esztendő, gól-aszály, kútmélye, edzőválság a kurzus tilthatta a "híveknek" a szentély látogatását, sőt még a csendes imát is. Az áldozók száma nemhogy csökkent volna, gyarapodott. Csúfolhatták az aranylábúakat ÉDOSZ-nak, Kinizsinek■ az elnyűhetetlen "Fradizmus" átvészelte, túlélte a történelem viharait, majd Faustusként kelt új életre... Feltétlen megírandó szociológiai-politológiai tanulmányszintézis lesz hivatott feltárni a "Fradizmust" létrehozó és fenntartó történelmi-társadalmi okokat. Én addig is töprengő tisztelettel húzom ki magam e jelenség előtt és kijelentem: osztrák Fradi nem létezik! Van viszont valami hasonló, körvonalaiban haloványan reája emlékeztető. A RAPID... A BIRODALMI BAJNOK Hirtelenjében közös erőfeszítéssel és agytornával sem tudnánk még egy klubcsapatot előbányászni, amely két (!) országnak is bajnoka és kupagyőztese!!! Bizony ám. Ilyen különleges szerzet az osztrák Fradiszerűség, az SK Rapid Wien. A bécsi zöld-fehérek ugyanis az Anschluss (Hitler 1938 március 13-án bekebelezte Ausztriát a német birodalomba) után közvetlenül megnyerték a Tschammerpokalt. Mint Ost- mark-rangelső minősítették magukat a küzdelemre és "nagynémet" kupavédőként kerültek ki belőle. A történelem megbocsáthatatlanul gonosz fintora következtében. Tekintettel az ifjabb évjáratú olvasókra, némi magyarázattal tartozom. Tschammerpokal! így nevezték azidőtájt a német kupát, mert hogy a birodalmi sportminiszter történetesen Herr Tschammer volt. Valamit az Ost- markról is. Az Anschluss után Ausztria megszűnt létezni, mint állam és hivatalosan mint fogalom is. Még a szót sem szabadott nyomtatásban megjelentetni. A bécsi Austria (a Rapid ősi ellenfele) például 1939 áprilisában kénytelen-kelletlen felvette az Ostmark nevet. Csakúgy, mint az ország! Tehát az az egészen különleges helyzet állt elő, hogy a Rapid márciusban már gyakorlatilag osztrák bajnoknak tekinthette magát, amikor a császárvárosba bedübörögtek a német harckocsik. A zöld-fehér egyesület nem lehetett Ausztria 1938 évi bajnoka, csupán a német birodalomhoz csatolt Ostmark gau (tartomány) győztese. Kárpótlásként indulhatott a német kupában és ott a "vazallusok" - Binder, Pes- ser és Skoumal vezérletével - legyőzték uraikat. Sőt! Három évvel később a Rapid a német bajnoki döntőben is diadalmaskodott. A BRIT INVÁZIÓ Jártak oly idők is a bájos és megejtő Wien városára, hogy kifejezetten szerették az idegen földről érkezetteket. Persze, ők többnyire angolul beszéltek és a szaktudást hozták az osztrákoknak a távoli szigetországból. Jöttek az angolok és a XIX. század utolsó évtizedében lüktető metropolist varázsoltak a békés "konflisos, táblabírós, haboskávés, vurstlis" hangulatú Bécs helyére. Britek teremtették meg az osztrák főváros tömegközlekedését, építették ki csatornarendszerét, elektromos hálózatát, de még a gázellátásról is Albion fiai gondoskodtak. Ők teremtették meg és irányították a beruházási vállalatokat, a bankokat, a kereskedelmet Angol volt az utazási iroda (Thomas Cook and Son), de még az irodista asztalán az írógép is! Nos, a derék angolok, megfáradva az egész napi becsületes munkában, teáztak, szivaroztak, intenzív klubéletet éltek és futballoztak. Ahol ma a Práter áll, a kaszálón, és a város másik végén a Rotschild báró kertjében is pattogott a labda. A kilencvenes évek legelején már többé-kevésbé rendszeres fociélet zajlik még a Prater tőszomszédságában, a Jezsuita-réten, a Császárerdő tisztásain, a Dalosréten és a Kerekréten. íme, a bécsi ősfoci első helyszínei. Az említett Kerekrét igen fontos, mert Döbling-kerületben fekszik, márpedig a futballban jártasak jól tudják: a Vienna döblingi gárda... Az osztrák fociban az a furcsaság fordult elő, hogy egyszerűen képtelenség teljes bizonyossággall kijelölni a legelső klubot. Történt, hogy 1894 augusztus 22-én délután két társaság is klubalapító gyűlésre hívta beltagjait. Ugyanabban az órában kezdődött a Práterben és a Hohe Wartén, a "Szép Kilátáshoz" címzett vendég- fogadóban is a jeles focitörténelmi aktus. A Práter-kaszáló labdázói létrehozták a Vienna Cricket and Football Clubot, a Hohe Wartén pedig megszületett a First Vienna FC. A nevében ugyan ott áll, hogy az első (first), de hogy tényleg az első volt-e, avagy néhány perccel lemaradva a második, ezt már az Atyaúristen sem dönti el. A Krikettezők gyorsan beletörődtek a "numero 2.klub" tudatába és november 15-én, idegen pályán, a döblingi Kerekréten 4-0-ra elpüfölték az első számú bandát, a First Viennát. Tíz nap múlva a visszavágón újra behintettek a döblingieknek egy négyest. Vagyis a "Cricketern" becenévre hallgató társaságot tekinthetjük a bécsi futball első sztárcsapatának. A Rapid még nem létezett, hát a sárgakékek érték el a legmagasabb tetszésindexet.
