Fradi újság (1990)
1990-10-12 / 8. szám
Gondolom nem vagyok egyedül azzal a megállapításommal, hogy nagy ötlet volt életre hívni a Fradi újságot. Ez az ízig-vérig zöld újság olyasmire vállalkozott, amely nemcsak a fradistá- kat, de mindenkit érdekel. Egy klub kulisszatitkai, sportolóinak egyéni problémái, a vezetőség jobbító elképzelései, mind-mind olyan témák, amelyekre még a mai, pénzszűkös világban is vevők az olvasók. Fradi újság! Ebben a kimondottan jó lapban is talán a legjobb rovat a Zöld tintával írtam. Nagyrabecsült kollégáim nevében ugyan nem nyilaik ózhatom, de én úgy érzem nagy megtiszteltetés, ha felkérik az embert, hogy írjon ebbe a lapba. Velem most ez megtörtént, és mit tagadjam, örömmel vállaltam, annak ellenére, hogy vajmi kevés közöm van (volt) a Ferencvároshoz. Hacsak az nem, hogy hosszú éveken keresztül ellenfélként szembenézhettem a Fradi focisták kai. Mielőtt leültem az írógépemhez, hosszasan gondolkodtam, vajon milyen formában írjak én ezzel a 'zöld tollal’. Legyek udvarias és kezdjem azzal, hogy már zsenge gyermekként, mint apró focipalánta éjszakákon át forgolódtam az ágyamban, azon agyalva, hogy vajon milyen trükkel is lehetnék én Fradi labdarúgó. Aztán tegyem még hozzá azt is, hogy bár sohasem játszhattam a zöld-fehéreknél, a szívem mélyén azért fradista voltam? Na nem, ezt nem tehettem, mert nem lenne igaz. Én mindig magát a futballt szerettem, és egy kicsit jobban azt a csapatot, ahol éppen játszottam. Nem volt sok, hiszen csak a Pécs és a Vasas színeiben léptem pályára. Egyszóval (bár lehet, hogy ezzel nem leszek népszerű) én soha nem volta Fradi szurkoló. Ma sem vagyok - a foglalkozásom miatt nem is lehetek... -, de az tény, hogy a Ferencváros szereplésére azért mindig fokozottan figyelek. Valahogy képtelenség kivonni magát az embernek abból a láthatatlan vonzás- kőrből, amely a Ferencvárost jellemzi. Persze azért rengeteg szép élményem, emlékem van, amely úgymond ferencvárosi vonatkozású. Soha nem fogom elfelejteni, hogy édesapám magával vitt a Népstadionba a Ferencváros - Internationale kupamérkőzésre. Micsoda hangulat volt! Telt ház, és mit tagadjam, rekedtre ordítottam magam, hogy: Hajrá Fradi! Fantasztikus volt élőben látni világhírű sztárokat, amelyek közé Albert és Varga Zoli is tartozott. Ez volt az első fradista élményem, és ott akkor magam is igazi fradista voltam. Aztán gyorsan szaladtak az évek, belőlem is NB l-es labdarúgó lett, és ellenfele lehettem Albertnak, Rákosinak, Szűcs Lajosnak. Akkortájt úgy néztem ezekre a játékosokra, mint az is- tenekre, és egyszerűen nem tudtam, szabad-e nekem egyáltalán leszerelnem őket, vagy uram bocsá’, beléjük rúgnom... Nem akarok a kelleténél érzelmesebbnek tűnni, de nekem minden Ferencváros elleni ösz- szecsapás ünnep volt. Nagyon szerettem ellenük játszani, pedig ez nem volt mindig fenékig tejfel. Amikor még Pécsett futballoztam, javarészben csak lehajtott fejjel közlekedhettem az összecsapások után, hiszen annyi esélyünk volt a zöld-fehérek ellen, mint ahogy az már szállóigévé vált, Szálasinak azon a bizonyos főtárgyaláson... Labdarúgó pályafutásomban 1975. nagy jelentőséggel bír. Kiesett a PMSC, és hármunkat, Kocsis Pistát, Tóth Jóskát és engem, fővárosi klubok kezdtek kerülgetni. Ekkor egészen közel kerültem a Ferencvároshoz, hiszen egy hajszálon múlott, hogy végül nem Fradi, hanem Vasas játékos lettem. Nos, ettől kezdve már alaposan megváltozott a helyzet, hiszen az angyalföldi csapat már méltó ellenfele volt a Ferencvárosnak. Sok-sok szikrázó mérkőzést játszottunk, és mindig nagyon sokan voltak kíváncsiak a találkozóra. Akkori edzőm, lllovszky Rudolf nekem osztotta Nyilasi Tibit. Mit mondjak... nem repestem a boldogságtól, mert Nyíl fantasztikusan jó spiler volt és egyáltalán nem volt könnyű ’hatástalanítani*. Előfordult, hogy ütöttem-vágtam ahol értem. Tibi sohasem szólt semmit, pedig egynéhányszor jogosan kapta volna fel a vizet. Vele kapcsolatban el kell mesélnem, hogy amikor már megszokottá vált a kapcsolatunk a pályán, már mérkőzés előtt megbeszéltük, hogy egyikünk sem csinál semmit, és akkor nem lehet baj. Tibi nem sérülhet meg, én meg nem kapok Rudi bácsitól le- tolást, hogy nem tudtam lefogni, így aztán több népstadionbeli ta- lálkozón egyszerűen végigsétáltuk a kilencven percet, csak éppen egymás kezét nem fogtuk meg. Labdához persze alig- alig értünk, mégis jó osztályzato- kat kaptunk másnap a Népsportban. Lehet, talán azért, mert egy percre sem tévesztettük szem elől egymást, vagy az is lehet, hogy egyszerre lépkedtünk, és ezt értékelték az újságírók. Mi persze ezt nem bántuk, és mivel tetszett, hát többször megismételtük. Talán meglepő lesz, amit most írok, de mi mindig remek kapcsolatban voltunk egymással, annak ellenére - gondolom mindkét félnél -, hogy amikor jött az összecsapás, óriási volt a felhajtás. Vezetők jöttek mentek és ezt meg azt ígértek, csak verjük meg a Fradit. Volt is mindig nagy küzdelem, de köztünk, játékosok között, harag sosem. Legalábbis én így éreztem akkor és érzem ma is. Ráadásul a válogatottban is együtt játszottunk. Bálint Laci, Martos Győző, NyilasiTi- bi, Pusztai Laci vagy éppen Ebedli Zoli Soha nem éreztette senkivel sem, hogy aki nem fradista, az már nem is ember. Ez így volt normális, és e nélkül nem tudtunk volna olyan eredményeket produkálni, mint amelyeket produkáltunk. Most, amikor Nyilasi Tibi lett a Ferencváros vezető edzője, őszintén gratuláltam neki, csakúgy, mint tettem azt Mészáros Ferinek, aki régi csapatunkat vette át. Mindkettőjüknek nagyon szurkolok a sikeres szereplésért. Nincsenek könnyű helyzetben, hiszen megváltozott a világ, s benne a játékosok. Könnyen lehet, hogy edzői munkásságuk alatt, sikertelenség esetén elvesztik hatalmas népszerűségüket, bár meg kell mondanom, én ebben nem hiszek. Két olyan emberről van szó, akiket jól ismerek, és tudom, minden idegszálukkal arra törekednek, hogy javítsanak a magyar labdarúgás helyzetén, beleadva apait, anyait. Azért is dicséret illeti a ferencvárosiak at, mert rájöttek: a régi struktúrában ma már nem lehet eredményesen dolgozni. Volt merszük változtatni, és ez a mersz hozta meg a segítséget, azaz Bras urat és a Hargita KFT-t. A zöld-fehéreknél jól tudják, hogy a kiváló szereplés a jó teljesítmény megkövetelésének alapja, hogy a háttér helyzete egyértelmű legyen, ók ezt megteremtették, és ennek eredménye ma egy új szellemű Ferencváros. Tették ezt úgy, hogy ma is sokan vannak olyan játékosok, akik régóta fradisták, mégis képesek voltak megváltozni, hiszen érdekeltté váltak abban, hogy olyan teljesítményt hozzanak, amely méltó a Ferencvároshoz. Nem tagadhatom, szeretek kimenni az Üllői útra, mert ott azt látom - még ha rossz formában vannak is a játékosok -, hogy aki pályára lép, mindent megtesz a siker érdekében. Érzik, hogy a közönségüket ki kell szolgálniuk, és nem elég csak a hajtás, hiszen a zöld-fehér publikum minden Üllői úti találkozón fesztivált akar látni. Ez nem könnyű feladat, de nem is megoldhatatlan. Ha manapság hiányoznak is a nagy egyéniségek a Ferencvárosból, mint annak idején Albert, majd Nyilasi, Ebedli, mégis megmaradt a hihetetlen nagy szeretet a csapatért. Hiszen ma is vannak nagyszerű játékosok a csapatban. Hogy csak néhány nevet említsek: Pintér, Limperger, Keller, Bánki, Fischer. Közülük lehet majd valaki a Ferencváros új, nagy egyénisége. Csak rajtuk múlik, mennyi idő múlva, mert a képességeik alapján már most azok lehetnének, de talán gon- dolkodásban még nem elég érettek. És ott vannak mögöttük a fiatalok, akik már egy más felfogásban indulnak el labdarúgó pályájukon, és ez a tény mindenképpen örvendetes. Befejezésképpen még csak annyit szeretnék megjegyezni: ismételten köszönöm a lehetőséget, hogy írhattam a Fradi Újságba. Örömmel tettem, mert egyetértek azokkal a törekvésekkel, amelyek a Ferencvárosnál folynak. Úgy érzem, a Fradi jó úton halad, és ha ehhez én is valamilyen formában besegíthetek, azt boldogan teszem, mert nekünkklabdarúgó-barátoknak, ez kötelességünk. Mint futballimádó, szurkolok a Ferencvárosnak, hogy minél sikeresebb legyen, hiszen ez a magyar labdarúgás érdeke is. Nekem pedig ez a legfontosabb. Zombori Sándor I ÜZLETI AJANLAT! | Túl vagyunk a FRADI ÚJSÁG elsó számain. Az újságé togadtatása Igen kedvező, nagyon sok dicsérő léve-;: let kapunk, nő a péfdányszám. Ugv tűnik, Önök meg* szefettéklapunkat, Éppézórt merészebb tervek meg-| ‘ valósításán tőrjük a fejünket. * | \ M ' , f| • I t$zeretnéhk: - Tisztelt .Olvasóink között FRADI ÚJSÁG ; részvényekéi kibocsátani. Sajót nyomdai rendszert ; vásárolnánk)‘még tartalmasabbá, bővebbé, színe-, sebbé igyekeznénk: Varázsolni a. lápot.' Ehhez van; szükségünk az Önök részvényjegyzéseire. 1000. 5000. 10.000 Ft-os részvényekel.óhajtunk ki-! bocsátani $ vállaljuk, hogy külön személyre szólóan,i önálló szerződésben az első év végén legalább 28. %-os kamatot fizetünk ki tisztelt „tulajdonostársaink"; között. . ^Természetesen az> összeg nincs korlátozva, bárki * többszörös részvénytulajdonos Is téhét.^ r;^Kérjük, tézsöszín postai utalványon á RUBIN Kft. c(-; méré,(Bp.-1631: Pf. 85) ö jegyzett összeget feladni szM veskedjenok, ezután mi mindenki részére, postafordultával ogyéni szerződést, valamint omléklapot kül-; jAz év folyamáfflószvényeselnk között különböző djándé^^^^^gd^egy|S. kiadványaikat» l^ekszünfőkell.ra rnn 0n P n ■ -vi tegyenek a megújult FRADI ÚJSÁG, lószvónyesökfegyenek lulajdonostársaink! RUBIN Kft '51 XUBIN Ivn.j .íw1 J;—V;.'■ ■'''' ■ -jj
