Fradi újság (1990)
1990-09-27 / 6. szám
aSEEWM^PBISI I. 1990. szeptember 19. 6 óra 30 perc. A klub zöldszínű autóbusza kikanyarodott az antwerpeni különítménnyel a klubház parkolójából, hogy a repülőtérre szállítsa a Ferencváros labdarúgó csapatát. Vagy száz szurkoló ordítva, énekelve, zászlókat lengetve búcsúztatta a „fiúkat". „Mindent belel Ott leszünk ml Isi" - kiabálták. A lehetőséget a Flotta Tours Utazási Iroda biztosította, amely két Fradl-hívekkel tömött autóbuszt indított Antwerpenbe.- Ez a legolcsóbb lehető-. ség, hogy lássuk a Fradit - magyarázta egy kövér szurkoló a társának.- Nekem így is el kellett adnom a kabátomat, hogy kifizethessem a 3990,- forintot-felelte egy kölyökképű.- És mi lesz, ha továbbjutunk?- Örömmel árusítom ki az egész ruhatáramatl - mondta húsz évének minden bölcsességével. A zöld-fehér zászlókkal díszített buszok elindultak 1500 kilométeres útjukra. A vezető készségesen tette a szurkolóktól kapott kazettákat a magnóba. Meglepetésemre, mintha a Liverpool szurkolóinak buzdítása, éneklése, hangzavara szólt volna a hangszórókból. Pedig nem volt szükség hangulatkeltésre... A Kossuth toborzó dallamára megállás nélkül kántál- ták a szöveget: Azért megyünk Antwerpenbe Énekelve, ünnepelve, Kupagyőztes lesz a Fradi! Gólkirály lesz Szenes Sanyi! Éljen a magyar szabadság! Éljen a Fradi! Fíegyeshalomnál öt perc alatt átléptük a magyar határt. Valaki elismerően jegyezte meg, hogy a kiskato- na is Fradi drukker. Honnan tudod? - kérdeztem. Nem látod, hogy zöldben volt? - hangzott a válasz. Később az út folyamán komoly vita alakult ki arról, hogy ki az Igazi futballista. Egyesek saját gyerekkorukat emlegették, mások felmenőikkel példálóztak, egy szerény fiatalember pedig megjegyezte, hogy kisfiának első szava az volt: Fradi. Ezzel el Is dőlt a vita. A szurkolótábor egy áruházlátogatás során felszerelte magát a továbbiakra. Tekintélyes mennyiségű sör, petárda és duda került fel a buszra, melyeket természetesen ki is próbáltak. Reggel hatkor értük el a belga határt. Belgiumról az első benyomásunk igen kellemes volt, kivilágított autópályán folytattuk utunkat a cél felé. Útközben maradt Idő az útikönyv lapozgatására is, jóesően tapasztaltuk, hogy a mohácsi csatában elhúnyt II. Lajos királyunk özvegyét, Máriát, aki később németalföldi helytartó lett, a belgák ma is úgy tekintik, mint a reneszánsz idők nagyasszonyát. Megérkeztünk! Első ütünk rögtön a Bosuil-stadionhoz vezetett, ahol már buszokkal, személykocsikkal érkezett magyar szurkolók várták a pénztár nyitását. A magyarok jegyei kivétel nélkül az egyik kapu mögötti szektorba szóltak, ide belga szurkolók nem is jöhettek be. Mint a pénztáros hölgytől megtudtuk, mintegy tízezer belga és ezer magyar látogatóra számítottak. Számos rendőr sétált a stadion körül és udvariasan kérték a vezetőket, hogy járműveinket a számunkra kijelölt, kerítéssel elzárt és rendőri felügyelettel biztosított parkolóba állítsák le. Miután egész napunk szabad volt, gyalog indultunk városnézésre. A reggeli lapokból megtudtuk a kupaszerda eredményeit is - a pécsiekén kívül, melyet csak délután olvastunk az újságokban. Mindezek ismeretében kialakult a szurkolótábor egyöntetű véleménye: a továbbjutásra a Fradi a legesélyesebb magyar csapat. Ebben bízva róttuk a hosz- szú utazás után Antwerpen utcáit. Megcsodáltuk Európa első tőzsdéjét, első felhőkarcolóját és a kikötőt. Érdekes volt, hogy a két partot a folyón nem híd, hanem alagút köti össze, így a nagy óceánjárók is jól felúszhatnak a széles vízen, Természetesen látogatást tettem a labdarúgók szálláshelyén is. A szálloda csendes, nyugodt környezetben a folyó partján épült, Minden biztosítva a tökéletes pihenéshez: uszoda, szauna, gyúróterem. Nem maradt el a Szépművészeti Múzeumban Rubens műveinek megcsodálása sem. Számomra mégis Adrian van de Velde képe volt a legérdekesebb. Az 1662-ben készült festményen egy befagyott tavon korcsolyázó emberek bottal a kezükben egy csúszó golyót ütögettek. Talán nem is Kanadából indult el a jógko- rongozás? A stadionba villamossal indultunk visszafelé. Harmincfős csapatunkat a villamos mellett haladó rendőrautók kísérték. Hogy honnan kerültek elő, rejtély marad. A Bosuil-stadionban színpompás látvány tárult "elénk, az egyik bejáratnál zöld-fehér, a másiknál piros-fehér szurkolók gyülekeztek. Közöttük, körülöttük búkósisakkal és egyéb eszközökkel felszerelt rendőrök álltak és udvariasan terelték őket a kijelölt helyeik felé. Az egyik tisztet németül kérdeztem meg, hogy hallött-e már a Fradi- szurkolókról. Mekkora erőkkel vonultak fel a biztonsági emberek?- Mi minden mérkőzésre egyformán készülünk - felelte. Érdekel d foci, hallottam a Fradiról is, de sajnos nem fogom látni a mérkőzést, mert a bejáratnál kell maradnom. Bátorságot merítve odamentem a híres-hírhedt belga szurkolók egy csoportjához is. Zászlót cseréltünk, és elkérték zöld-fehér sálamat. Mivel erre még szükségem volt, a mérkőzés utánra ígértem oda nekik. Rendkívüli volt a biztonsági ellenőrzés. Bár lógott az eső lába, az esernyőket is elvették. Petárdát kerestek a fényképezőgépek tokjában, cigarettásdobozokban. A lelátón ott állt a négy-ötszáz magyar szurkolóval szemben a belgák, a Royal Antwerp szurkolóinak tömege. Csendben, zászlók lo- bogtatása nélkül várták a mérkőzés kezdetét. Nem úgy mint mi... Igazi Üllői úti hangulatot teremtettünk, melyet csak fokoztak focistáink. Patkós kapufát lőtt, Topor 5 méterről az üres kapu mellé emelt; Nem akartunk hinni a szemünknek. Közben a tábor dobosának dobverőjót a rendőrök elvették, de ő levette cipőjét és azzal diktálta tovább a ritmust. Labdarúgóink egyenlő ellenfelei voltak a belgáknak, Az utolsó félóra volt a legnehezebb. Beszorultunk és csak szabálytalanul tudtuk a hazai csapat támadásait megtörni. Amikor a bíró végre hármat fújt a sípjába, ünneplésbe kezdett a tábor. Robbantak a petárdák. Papírdobozok repültek a magosba. Kel- lerék először a klspadhoz, majd hozzánk futottak. A drótkerítés és a rendezők sem tudták meggátolni az éneklést, az öröm kinyilvánítását. Észre sem vettük, hogy közben a stadion kiürült. A rendőrök kiklsórtek bennünket és felültettek a buszokra. Rendőrautókkal vezettek ki a városból. így nem tudtam ígéretemet megtartani: nem találkoztam a belga szurkolókkal. Majd Zalaegerszegen cserélünk sálat! Molnár József Az Ötlet e heti számából Kigolyózott milliók Tettek helyett kinyilatkoztatások Hol vannak a katonák? Repülő vállalkozás Fából vaskarika A BNV-ről jelentjük
