Fradi Sport (1990)
10. szám
király, aki a legtöbb cselt tudja, aki a legtöbb gólt rúgja. Milla pedig egyszerűen csodálatos volt! - Mégis, nem egy csapattársa nyilatkozta, túlfuttatják az Öreget, a Milla csoda fel van fújva. - Ezt én is hallottam, de megmondom őszintén nem nagyon értettem. Ezek a játékosok elfelejtik, hogy Roger akár a pályán kívül is mennyit jelenthet egy csapatnak. Mondom ezt annak ellenére, hogy tudom, született már nála simulékonyabb, kedvesebb ember is. Azt se felejtse el, hogy az argentinok elleni meccs után már mindegyik védő készült Miiiából, arra figyelt, csak az Öreg ne rúgjon gólt. Az eredményt mindannyian ismerjük. - Hogyan látja ön az afrikai futball jövőjét? - Ha csak a tehetségek száma és a futball szeretete számítana, biztos, hogy nagyon rövid időn belül felnőnénk Európához. Nigériában és a többi fekete orzságban is rengeteg a szegény gyerek, akiknek a foci az egyetlen esély arra, hogy híres, ismert ember legyen, hogy a bálványaihoz hasonlítson. Sajnos azonban a mai sportban már csak a pénz számít, és ebben mi nem tudjuk felvenni a versenyt az olaszokkal, nyugatnémetekkel, de talán még a dánokkal sem. Szerintem folytatódik majd a folyamat, a középszerű afrikai játékosok is Európát tekintik a Kánaánnak. Afrika csak akkor tud lépést tartani a legjobbakkal, ha gazdaságilag is megerősödik. De hogy ez mikor lesz? - Ön gól lőtt az Eintracht Frankfurtnak és nagyszerűen játszott a Ferencváros ellen is. Ha így flytatja, egymás után fognak a Bröndbynél is rangosabb kérők kopogtatni az ajtaján. - Nem tagadom, az én álmom is az, hogy egyszer egy igazi sztárcsapatban szerepeljek. Egyelőre azonban mindennel meg vagyok elégedve a Bröndbynél. Mélységesen egyetértek a vezetőimmel, akik azt tervezik, hogy Skandinávia legjobb csapatát csinálják a klubból. Ehhez persze rengeteg munka kell még, rengeteg meccs, egyre erősebb csapatok ellen. Olyanok ellen, mint a Ferencváros. • (andrás) SEM MOSTOHAGYEREK olykor, de bizonyos, hogy előbb-utóbb újra szilárdan áll a talpán. Nem érheti olyan vérveszteség, hogy a kifáradt kimúlt generációk ászait ne pótolja varázslatos gyorsasággal. Pedig még csak nem is sorolható be a portugál foci tradicionális, patinás, elismert, gyakorta megénekelt ősklubjai közé! Családok és barátok Alkalmasint kevesen hökkennek meg azon a bejelentésen, hogy az Ibériai-félszigetre is angol matrózok, katonák és kereskedők vitték el a XX. század áldását a labdarúgást. Az első focizó portugál - dokumentumokkal igazolhatóan - a népes Pinto Basto famíliában keresendő. A Lisszabon környékén, hatalmas és gazdag birtokán gazdálkodó papa Angliába küldte fiait No nem azért hogy a kapáslövés és a rálé- pős csel fortélyaival ismerkedjenek. De atya tervez, gyermek végez. A Pinto Basto gyerekek a stúdiumokban nem jeleskedtek, annál inkább kitüntették magukat a magániskolák közti ádáz focimeccsekben... A portugál labdarúgás 50. évfordulóját ünnepelve Guilherme Pinto Bastos az„0 Século" című lap 1938. október 15-i számában emlékezett meg az első, botorkáló lépésekről. „...Testvéreim, Eduardo és Frederico 1886-ban tértek haza_ Angliából, tanulmányaik befejeztével. Ők hozták hazánkba az első futball-labdákat. Igaz, Carcavelos- ban már korábban fociztak, de a helyi Cricket és Football Club valamennyi tagja angol haditengerész volt, és a katonai bázisra portugál még a foci űrügyén sem léphetett be." Nos, a Pinto Basto csemeték a családi birtokon, azaz a belasi farmon alakítottak ki valami pályaszerűséget, és kezdték el a mgdalózást. A baráti társaságukat osztották két részre, és dúltak a véget nem érő kihívásos, revánsos derbik. Becsületből, a sportdicsőségért küzdöttek, sokszor vérző fejjel és térddel, legtöbben úgy, hogy „igazi meccset" még nem is láttak. Hol is láttak volna? Mind a 22 játékos más-más mintájú, színű szerelést viselt bíró nem volt (ugyan mivégre?), akkortájt még a keresztlécet sem ismerték, a hálót még kevésbé. Senkit sem zavart... A belasi úrigyerekek tudták, hogy car- cavelosi tengerészek szóba sem állnak velük, így hát másfelé kerestek ellenfelet A Campo Pequeno (az első lisszaboni pálya) grundfocistái „ugatták’ a csapatjátékot, ezért a családi vállalkozás átkocsizott Cascais fürdővárosba, hogy szemrevételezze az ottani fociéletet 1888. október 15-én Cascaisban meg is vívták az első „hivatalos" mérkőzést Négy Pinto Basto - Guilherme, Eduardo, Frederico és Carlos - rúgta a port a szilaj cimborákkal... Csórók és pubigyerekek Kezdetben kizárólag a gazdag családok külföldön, avagy a legmárkásabb lisszaboni magániskolákban okított gyermekei futballoztak. Nem lehettek túl sokan, mivel hogy a századfordulón Portugáliában a nemzeti, ipari burzsoázia gyakorlatilag nem létezett. Mezőgazdasági nagyüzemét pedig csak elenyésző kisebbség tudta olyan virágzóvá fejleszteni, mint Pinto Bastóék. így hát a labdarúgás értelemszerűen az „alantasabb" néprétegekben kereste és találta meg tömegbázisát. A szegényebb fiatalok részben a menőkhöz való azonosulás lehetőségét, mások egyszerűen atlétizálási vágyaik kiélését látták a labdarúgásban és csatlakoztak. A pubigyerekek orra alá akarták dörgölni, hogy ők - mármint, akik nem ezüst kiskanállal a szájukban születtek - is lehetnek gyorsak, ruganyosak, erősek, és uram bocsá, konyíthatnak a focihoz is. Egymás után alakulnak a klubok. 1889- ben Joao Saldanha Pinto Basto (már megint egy!) hivatalosan is létrehozza a családi klubot. Az eddig megismert testvérek mellett felbukkan Fernando is. Ezi- dótájt a lisszaboni Vilar College megalapítja a Clubé Usbonense gárdáját Szülőatyja Carlos Vilar hadseregfőparancsnok! Szinte napra ugyanakkor a főváros centrumában életre hívják a Ginasio Clubé Portugues Usbonense együttesét. íme az ősklubok... Lisszabon fociéletének központja hamarosan áttevődik a Campo Pequenoról a Belém-negyedben fekvő Campo dós Salésias pályára. A hőskorszák valamennyi nagymenője ott rúgta tropára a cipőjét Már ha nem mezítláb ment el hazulról. Az 1893/94-es „idényben” csak Lisszabonban a következő klubok pattantak elő a semmiből: Clubé da Esperanca, Clubé da Estrela, Futebol Clubé Alcanta- rense. A kerületi egyletek mellett nekilendült az Academico FC, valamint a legrégibb lisszaboni árvaház gyerkőceiből verbuválódott Casa Pia de Usboa. A kis lelencekből lett „komoly" futballisták törték meg a carcavelosi angol haditengerészek egyeduralmát. 1897-ben ugyanis a Casa Pia országos meglepetést kiváltva legyőzte a Carcavelos CFC-t. És a Benficáról még mindig nincs említés! Nem is lesz egészen 1904. február 28-ig, amikor is egy Cosmé Damiano nevű fantaszta, maroknyi haverjával létre nem hozza a Benfica Football Clubot... Zsenik és félistenek Az alapító lett az első középcsatár, a kincstárnok, a titkárságvezető és a klubelnök egyszemélyben. A munka- megosztás akkori állapota nem jelez túl- fejlett struktúrát. Azt is feljegyezték, hogy a piros-fehérek 1907-ben bekebeleztek két náluk is csóróbb lisszaboni kiscsapatot, és azóta viselik a Sport Usboa e Ben- fica nevet. A Benfica maradt a névben, mert hogy így nevezik a főváros észak- nyugati negyedét, ahol az egyesület megszületett. A gyarapodás biztos jeleként 1913. augusztus 24-én etindították saját kfubúj- ságjukat és az „0 Benfica" mindmáig él és virul. Az „Orgulho de Portugal" (Portugália büszkesége) az 1934-ben elindult profi bajnokság történetében egyszer sem pottyant ki. Jobbára a tabella túlsó végén illett keresgélni a piros trikós, fehér nad- rágos társulatot. Az eddig összeharácsolt 28 bajnoki címmel és 24 kupagyőzelemmel kettős portugál csúcsot mondhat magáénak, noha a Sporting és a Porto sem tétlenkedett az elmúlt évtizedekben. Korszakos futballzsenik ékesítették a Luz(Fény)-stadion gyepét. A híres sporttelep egyébként a nyáron színtiszta klubtulajdon lett és új nevet kapott Estádio do Sport Usboa e Benfica. Nehezebb lesz megjegyezni, mint a Luzt. Szóval a korszakos zsenik. Az 1966-os VB-n bronzmedált nyert válogatottban Augusto, Eusebio, Torres, Coluna, Simoes és Germa- no kapott helyet. Eusebio mellékesként 9 találatával a gólkirályi különdíjat is elhozta. Az 1984-es EB-elődöntős gárda szí-. ne-virága is Benfica dicséretét zengi. Bento, Alvaro, Carlos Manuel, Chalana, Veloso, Diamantino. Sőt Flui Jordao is a sasjelvényes mezt viselte pályafutása kezdetén. Portugál kollégáink 1989-ben szerfelett bonyolult, soktényezős képlet segítségével „kiszámították" focitörténetük erősorrendjét íme, az élcsoport 1. Eusebio 121 pont 2. Humberto Coelho 110, 3. Tamagnini Nené 94, 4. Bento 89, 5. Coluna 86, 6. Gomes 64, 7. Augusto 59, 8. R. Jordao 57, 9. Carlos Manuel 51, 10. V. Mendes 50, 11. Simoes 49,12. Torres 47. Kettő (Gomes és Mendes) kivételével valamennyien a Benfica-család neveltjei! Jellemzőképpen a portugál válogatott legelső gólját is benficás lőtte. Madridban 1921. december 18-án Alberto Augusto pöttyintette be a focitörténelmi találatot Hazaiak és „jövevények” E Pluribus Unum" - azaz mindenki egyért Ezt a szép jelmondatot viseli mezén, a sasos jelvényben ma a brazil Ricardo és Valdo, a svéd Schwarz, Them és Magnusson, a bolíviai Sanchez, valamint a portugál Silvino, Veloso, Vitor Pa- neira, Riu Aguas és Pacheco. Hogy mit ér a gárda, azt éppen a Honvéd mérte fel a BEK 1989-90-es sorozatában. 0-2 és 0-7!!! Korábban kapott egy-egy verést a piros-fehérektől a Győri ETO és a Vasas. Az Ú. Dózsa mindjárt kettőt. A szimmetria kedvéért. Török Péter
