Fradi Sport (1990)
10. szám
8 •Okechukwu a koppenhágai- Ushe, két hete nem hagy nyugodni a kérdés: látott már havat? - Havat? Nigériában persze nem. Sőt, huszonhárom éves koromig egyáltalán em láttam, utána is Dániában először. Mielőtt ide északra szerződtem féltem is egy kicsit a hidegtől, de hál’ istennek nincs semmi baj. Könnyebben megszoktam a környezetváltozást mint gondoltam. - Hogy kerül egy nigériai játékos Koppenhágába? - Nem hiszem, hogy álszerény lennék, de én Nigériában már ismert, jó játékosnak számítottam. Az országunk fiatal, kor- osztályos csapatai rendre jól szerepelnek a különböző kontinentális- és világ tornákon, úgyhogy a külföldi szakemberek is jobban figyelnek bennünket. Engem tavasszal az Afrikai Egység Kupán „szúrt ki” a klub egyik afrikai érdekeltségekkel rendelkező szponzora, utána utaztam próbajátékra a Bröndbyhez. Morten Olsen meg volt velem elgéedve, szeretettel fogadtak, és mivel Dániában is szinte mindenki beszél angolul, a nyelvvel sem volt problémám - szóval kezdhettem költözködni. - Gondolom az azért segítette a beilleszkedését, hogy nem egyszál magában érkezett Nigériából. - Friday Elahor nagyon jó barátom, vele valóban hamar túlestünk az első napok „kötelező” ijedtségén. Érdekes, hogy Friday-vel - aki egyébként mindössze másfél hónappal fiatalabb nálam - otthon Nigériában sohasem játszottunk egy csapatban - kivéve persze a válogatottat. Ő az ACB és a Bendel Insurance játékosa volt, én pedig a Falconban és a Flashben „nyomtam”. - Az olaszországi világbajnokságon várakozáson felül szereplő afrikai csapatok elsősorban játékosságukkal, könnyedségükkel tűntek ki. Ön hogyan illik bele ebbe az afrikai képbe? - Nézze, ha látta a koppenhágai Bröndby-Ferencváros meccset, akkor tudja, azért nem töröm el a labdát. Ennek ellenére az én fizikai adottságaim jobbak mint a kameruniaké volt. Tíz centi híján két méter magas vagyok, és nyolcvanöt kiló. Úgy érzem, ez az alkat jobban megfelel az európai elvárásoknak, elképzeléseknek. Csatár legyen a talpán aki engem felborít! - A kameruniak játéka, stílusa közel áll Önhöz? - Feltétlenül! Túl azon, hogy bár ez talán Európában nehezen érthető, de ak meruniak sikerét minden afrikai futballista magáénak érezte, maga a játékuk is tetszett. Otthon Nigériában az a futballUshe, Ushe, Ushe! - kántálta a koppenhágai Idraetspark közönsége. A szurkolók Ushe Okechukwut éltették, aki - szinte - egyedül verte meg a Fradit. A Bröndby csokoládé bőrű védőjátékosa elegáns tollvonással pipálta ki a feladatai közül a védőmunkát, sőt, utána megmutatta, középpályásként is számíthat rá Morten Olsen. Pillanatnyi megállás nélkül tekerte a szerelek-felmegyek-helyzetbe kerülök-visszamegyek wurlitzert. No meg „róla” ítélt tizenegyest a walesi játékvezető és ő rúgta a Bröndby második gólját...* AZÉRT A BENFICA FRADI CSAK EGY VAN Nagybecsületszavamra komolyan beszélek. Fradi csak egy van! Jártamban-kel- temben soha. sehol másutt nem hallottam hírét a „Fradizmus” átható, dinamikus jelenségének. Széles Futbóliában sehol sem ismerik azt az otthatatlan lángolást a fanatikus (vak)hitet, a minden mélységen átlendítő alázatot amely kizárólag a zöldfehér hívek sajátja. Mester utca, Illatos út, Bakáts tér, Sóház strasse. Fia fatomyos hazád nevezetességeit sorolom, hát persze, hogy az FTC a sírig elkísérő szerelmesed, a min- denséged. Tűzoltó utcai volnál, netán Vá- góhíd-kömyéki? Nincs mit csodálni. Ám milyen késztetés hatására emeli magasra a zöld-fehér lobogót a bódva- szentandrási suhanc? Hiszen még a Mezőgazdasági Vásár alkalmából sem járt Budapesten. Az Üllői úti pályáról emlékképet nem, legfeljebb képeslapot őriz. Szlovákia, Galánta körzet, Réca nevű falucskájában vendéglátóm kisfia azt selypíti: „a Fjadinak szujtolok”. A Haller térnek, a hajdanán a Máriásy út és a Gubacsi út sarkán elterülő „Négyzetnek" hírét sem hallotta. Miért pont a Fradinak szorít? Miért nem a Vasas, a Honvéd vagy a Dózsa a szíve csücske? Mi okból feszítette szét a Ferencváros a szokványos kerületi csapat dimenzióit? Hogyan nőtte túl nagyságrendekkel az ugyancsak regionális alapon szerveződött Kispestet, Újpestet, vagy a hőskorban tömegeket éltető Hungáriát? Jöhetett zord idő, hét szűk esztendő, gólaszály, kútmélye, edzőválság, a kurzus tilthatta a „híveknek” a szentély látogatását, sőt még a csendes imát is. Az áldo- zók száma nemhogy csökkent volna, gyarapodott Csúfolhatták az aranylábúa- kat ÉDOSZ-nak, Kinizsinek, az elnyűhetet- len „Fradizmus” átvészelte, túlélte a történelem viharait, majd Faustusként kelt új életre... Feltétlen megírandó szociológiai, politológiai tanulmányszintézis lesz hivatott feltárni a „Fradizmust” létrehozó és fenntartó történelmi-társadalmi okokat Én addig is töprengő tisztelettel húzom ki magam a jelenség előtt, és kijelentem: portugál Fradi nem létezik! Van viszont valami hasonló, körvonalaiban, haloványan reája emlékeztető. A Benfica... Mondok egy névsort A kérdés: milyen ismérv (jogcím) alapján rendeztem sorozattá a veretes neveket? Vagyis, melyik az az ékes gúnya, amelyik valamennyi mesterre illik? Korra, alkatra, súlyra való tekintet nélkül. Szóval, a névsorolvasás: Szabó József, Hertzka Lipót, Gutkás Ferenc, Siska Mihály, Biri János, Gutt- mann Béla, Czeizler Lajos, Elek Schwartz, Baróti Lajos. Nos? Zavar a vevőkészülékben? Se kép, se hang? Nem csoda. A kérdés becstelenül nehéz. Természetesen, ők valamennyien edzők. Világhírűek, jól vagy kevésbé jólismertek, még szinte ismeretlen is akad közöttük. Egytől egyig magyarok, vagy legalábbis magyarnak születtek, és a világtörténelem forgatagában szakadtak külhonba. Ettől még mindig nem áll össze a speciális sorozat. Ám rögvest kitisztul a kép, ha elárulom, hogy mind a kilenc úriember nyert csapatával portugál bajnokságot vagy kupát! Esetleg mindkettőt. Portugália labdarúgása - nem túlzás - mindörökre adósa a magyarnak... Az 1943-ban bevezetett profibajnokság első 11 esztendős szakaszában kizárólag magyar vezetés alatt álló gárdák nyertek. Hertzka három aranyat hozott a Benficának (1936-38), majd Biri megismételte a bravúrt a háborús években. Portugál szakvezető elsőre az 1945/46- os idény végeztével állhatott a rivaldafénybe. Már-már olybá tűnt, hogy a „hun- garók" az idők végezetéig egymás közt osztoznak. Mi, kései utódok tudjuk, hogy az aranykor nem következett be. Sőt! Azért daliás idők duplázó mestereiről valahogy meg ne feledkezzünk. Biri János a Benficával 1943-ban a bajnoki címet és a kupát is elnyerte. Czeizler Lajos 1964-ben vitte végbe a dicséretes tettet, az ezüstöshalántékú Baróti Lajos pedig 1981-ben duplázott a lisszaboni piros-fehérekkel. Szabó „Jósé" kettőzése sem ér kevesebbet csak azért, mert 1941-ben a Sporting menőivel csípte meg mindkét trófeát... Hát, ilyen is volt De most veszem észre, hogy nosztalgiázom a magyar foci elvesztett világhatalmi pozíciójáról. Valójában nem teszek egyebet, mint oktondi módon kotorászom régen elmúlt idők értelmetlenül zörgő avarjában. Csúf szokás. Jelentem, ezennel fel is hagytam vele... Gazdagok és szegények A trófeákban, ezüstneműben gazdag nagyklubok legszegényebbike a Benfica. Nem nyert Világ kupát, Szuper Kupát, KEK-et és még UEFA Kupát sem. Két „nyamvadt kis" BEK-diadal (1961,1962) ékesíti „csupán" a dicsőségtablóját Igaz, hogy 1961 és 1968 között öt (!) ízben is eljutott a Bajnokcsapatok Kupájának fináléjába, de hát mindez olyan régen történt, hogy tán csak a focistatisztikusok tartják számon a szomorú finalistákat Vesztesekkel az eredménycentrikus élsportban manapság nem szokás bíbelődni. Azért Guttmann Béla aranylábú gyermekeit, a BEK-győzteseket felsorolom. Costa Pereira - Joao, Germano, Angelo - Neto, Cavern, Cruz - Augusto, Santana, Eusebio, Torres, Aguas, Coluna, Simoes. Elsőre (1961) azt a Barcelonát verték 3-2-re, amelynek góljait Kocsis Sándor és Czibor Zoltán szerezték. S hogy milyen aljas ismétlésekre vetemedik olykor a focitörténelem! Kocsisék ugyanott, a berni Wank- dorf-stadionban vesztették el a BEK-et, ahol hét évvel korábban a világbajnoki döntőt. Mi magyarok 1962-ben is csak félszívvel örülhettünk a Benfica ismétlésének. Guttman Béla bácsi miatt repesett a szívünk, Puskás Öcsi miatt vérzett. A portugálok másodjára a lassan alkonyi visszfénybe borult Real Madridot tángálták el egy Eusebio névre hallgató ifjonc mozambiki vezérletével. Úgy, hogy mindezköz- ben Puskás 21 perc alatt bevert egy mesterhármast. Amikor meg nekünk már egyre ment, nyer vagy vészit a döntőben a lisszaboni sasjelvényes banda, akkor állandóan vesztett. 1963, 1965, 1968, 1988 és 1990. Ez, akárhogy is számolom, öt elbukott BEK-döntö. Európa- csúcs... A negatív tartományban... És mégis mindezek ellenére a Sport Lisboa e Benfica olyan világmárka, mint a Stradivarí, a Dior, a Rolls Royce vagy a Hitachi. Megvehet bárkit, a világ legdrágább profijait is, ha úgy akarja. Pártoló tagjainak száma megközelíti a 60 ezret, és csak azért nem haladja meg, mert ez a megszabott felső határ, már a klasszikus idők óta. Kizárólag akkor léphet be a sorszámmal várakozó a kiválasztottak exkluzív klubjába, ha valamelyik pártoló tag sajnálatos módon elhalálozik. így megy ez menőéknél... A Benfica név hallatán a focivilág bármely szegletében talpra szökken a közönséges földi halandó és keményen szalutál. Dukál a portugáloknak a „Fel-vi- gyázz!" vezényszó, ugyanis az SLB a fut- ballnagyság örök mintája és mércéje. Fájdalmas és balszerencsés körülmények között bukott el sorsdöntő meccseket de inkább úgy a sorozatok vége felé, semmint az első körben. Azt már mindenütt megtanulták, hogy a Benficával egy párba kerülni az álmoskönyvek szerint sem sok jót igér. Ez a társaság fél térdre rogyhat
