Fradi Sport (1990)

12. szám

> lfiZTARV|N|EGUKX A brazilok „csodapilótája” 1990. őszén második világ- bajnoki címét szerezte a Forma-1-ben. „Napjaink legjobb pilótája, de egy- szersmint önfejű, antipati- kus ember” -tartja róla az autóversenyek mai világát ismerők többsége. Amitől persze a tény még tény ma­rad: Ayrton Sennát nem le­het nem észrevenni, nem lehet nem megismerni. A milliomos brazilt a világ szinte valamennyi sport- magazinja vallatóra fogta az őszön. Az ezekben meg­jelent legérdekesebb kérdé­sek és válaszok között ma­zsoláztunk.- Önt mindenki Ayrton Sen- naként ismeri Európában. De mi a teljes, családi neve?- Ayrton Senna da Silva, egyébként 1960. március 21-én születtem Sao Pauló- ban, szóval a negyedik ik- szemben járok.-Aztmondják, mára család is milliomos volt...- Istennek hála, valóban so­ha nem kellett nélkülöznöm, apám ugyanis nagyon gaz­dag ember. A szüleim és két nővérem, Viviane és Leonar­da ma is Sao Paulo legelőke­lőbb negyedében, a Cantare- irán laknak.- Önnek azonban nemcsak Brazíliában van lakása...- Nem, valóban fenntartok egyet Monacóban is. Nyilván tudják, amellett, hogy gyö­nyörű a környék, az adófelté­telek is ott a legkedvezőb­bek.- Maradjunk mi azért még a gyermekkornál, a „gyökerek­nél". Mikor ült először volán mögé?- Négyévesen, ugyanis ak­kor váltottam át a háromke­rekű bicikliről a minigokartra. Igaz, az még csak egylóerős masina volt. Apámmal kötöt­tem egy megállapodást, mi­szerint ameddig jól tanulok, annyit gokartozhatpk, amennyit csak akarok. így mindig izgatottan vártam a hónapok végét, otthon Brazí- libáan ugyanis akkor osztá­lyoznak. Szerencsére jól ment a tanulás, ha meg be­csúszott néha egy rossz jegy, apám megértő volt. Azt hiszem, ő is élvezte, hogy én gokartozom.- Mikor indult először verse­nyen?- Tizenhárom évesen, az in- terlagosi pályán. Megjegy­zem, szabálytalanul, mert ki­csit „kiigazítottam” a szüle­tési dátumomat. Aztán min­den úgy történt, mint a me­sében: győztem. Én innen számítom versenyzői pálya­futásomat.- Azért még hosszú út veze­tett Estorilba, az első Forma- 1-es futamgyőzelemig...- Tizenegy hosszú esztendő. 1973. július elsején nyertem azon a bizonyos interlagosi gokartversenyen, majd 1985 április 21-én Estorilban. Köz­ben egyre többször jöttem már át Európába, először 1600-as, majd 2000-es For­ma Fordokkal versenyez­tem. Utána a Forma-3-as ka­tegória következett, közeled­tem a Forma-1-hez, a nagy álomhoz. Akkor már a Willi­ams, a Brabham és a McLa­ren is hívott tesztpilótának. Én viszont többre vágytam. 1983-ban a Toleman csa­pathoz kerültem, a Benetton Team elődjéhez. Ennél a cégnél írtam alá első Forma- 1 -es profiszerződésemet, ami 200 000 dollárról szólt. Csak, hogy a „nagyságren­det” mutassam: 1991-re 15 millió dolláros szerződést kötöttem a McLarennel. Vi­szont a 200 000 dollárosnak jobban örültem...- Ha már a szerződésnél tar­tunk: milyen kontraktusokat kötött eddig Forma-l-es pá­lyafutása során?- A Toleman-Hart 200 000 dolláros szerződése volt az első 1984-ben, majd a kö­vetkező két esztendőre egy- egy millió dollárt kaptam a Lotustól. A következő az 1987-es esztendőben a Re­nault motort felváltotta a Honda a Lotusnál, én meg már három és fél milliót kap­tam. Aztán 1988-ban már 7,5 millió, 1989-ben 9 millió, idén kereken 10 millió dollár került a számlámra. Említet­tem már az előbb, hogy a következő évre pedig 15 mil­lió dollárt kapok majd a McLaren cégtől.- Nyilván reklámszerződés is hoz a konyhára...- A brazil nemzeti bank, a Banco Nációnál do Brazil 1985 óta évi kétmillió dollár ral támogat.- Milyen autókat vezet „civil­ben” egy kétszeres világbaj­nok?- Nem csinálok nagy flancot, van egy Volkswagen Golfom és egy Mercedes 300 kom­bim.- Mert az igazi szenvedélye nem is az autóvezetés, ha­nem a repülés...- Az utóbbi igaz, de ez nem függ össze az előbbivel. Va­lóban imádok repülni, van például egy tízmillió dollárt érő, nyolcszemélyes magán­repülőgépem. Azt például imádom vezetni. De szívesen repülök helikopterrel is, sze­retem gyerekkorom óta a re­pülőmodellezést, s az utóbbi időben „rákaptam” a motor­csónakra is. Riótól körülbelül 100 kilométerre van az Ang- ra dos Reis nevű strand. Me­seszép környezet, s csak he­likopterrel, vagy motorcsó­nakkal közelíthető meg. Ép­pen nekem való!- Evezzünk - ha úgy tetszik, motorcsónakázzunk - kelle­metlenebb vizekre! Végigol­vasgatva a kollégák, azaz a többi Forma-1-es pilóta nyi­latkozatait, azt veszi észre az ember, hogy - finoman szól­va - nem rajonganak Ayrton Sennáért...- Csúnya, de nagyon is léte­ző emberi tulajdonság az irigység. S, ugye, kit irigyel­jenek a kollégái, ha nem a világbajnokot, akiről a több­ség azért elismeri, hogy a legjobb pilóta. De szerintem a Forma-1-et nem szabad összetéveszteni a játszótér­rel. Ott barátokat gyűjt az ember, a versenypályán pe­dig győzni akar. Mindenáron. S ez kizárja a barátkozást. Azt mondják, egoista va­gyok. De könyörgöm: a For- ma-1 az egoisták sportja! A profi pilótát csak a győzelem érdekli. Ezt diktálja vágyai, s ezért fizeti őt a csapata. Én maximálisan így gondolko­dom. Ezért vagyok minden idők legprofibb Forma-1-es pilótája.- Vallásos?- Mint a legtöbb brazil, úgy én is mélyen hiszek Isten­ben. Szükségem van a Bibli­ára, amely választ ad néha felmerülő kétségeimre.- A legutóbbi suzukai futam után is fellapozta a Bibliát?- Természetesen. De mielőtt bárki is megkérdezné: abban az ütközésben nem tartottam hibásnak magam. Hátulról meg akartam előzni Alain Prostot, mire ő egyszerűen jobbra rántva a kormányt be­vágott elém, mintha egy ajtót csukott volna rám.- Az, hogy Prost másképp látta az esetet, szinte termé­szetes. De a FISA elnöke, Jean-Marie Ballestre is neki adott igazat...- Ki csodálkozik ezen? Az el­nök egyrészt Prost honfitár­sa, másrészt velem régóta haragban van. Komolyan mondom, megdöbbentem volna, ha elismeri az igaza­mat.- Nem unalmas még a Sen- 1 na-Prost különháború?- Nincs szó különháborúról, csak miután Alain a legna­gyobb vetélytársam, vele csatázom a legtöbbet.- Gyűlöli Alain Prostot?- Szó sincs róla. De míg ré­gen felnéztem rá, s úgy gon­doltam, ő az egyetlen, akitől tanulhatok, mára csalódtam benne.- Akkor hát az 1990-es vi­lágbajnoki címet, Prost idei legyőzését többre értékeli, mint az 1988-as sikert?- A helyzet nem ennyire egy­szerű. Az 1988-as siker va­lóban sokat jelentett, hiszen végre világbajnok lettem. De egy kicsit természetes is volt, hiszen Prosttal azonos autónk, azonos motorunk, azonos „hátországunk” volt. Tényleg az döntött, hogy ki a jobb pilóta. Az idén azonban a tavalyi „horrorév” után fon­tos volt, hogy jól térjek vissza. Ráadásul Prost egy kiváló Ferrarival versenyzett. Mégis legyőztem, mert ha megnézik a statisztikákat, egyértelműen kiderül, hogy én vagyok a legjobb és a leggyorsabb pilóta.- Azért a suzukai futam, a Prosttal történt ütközés alig­ha szolgált örömére. Ennek ellenére: boldoggá teszi Ayr­ton Sennát a világbajnoki cím?- Természetesen. Bár ismét­lem, vétlen voltam az ütkö­zésben, nem hiányoznak ezek a „balhék” nekem sem. De a világbajnoki címet nem ezért a futamért, hanem egész éves munkámért vall­hatom a magaménak. S a győzelmek engem boldoggá tesznek. Dénes Tamás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents