Fradi Sport (1990)

12. szám

Kettesben Mészöly Kálmán szövetségi kapitánnyal) aki szeriÉ- Kálmán, rólad már játékoskorodban köz ­tudott volt, hogy dacára annak, miszerint a vi­lágon talán egyetlen emberként a véred a piros mellett egy kicsit kék is, a lehelő legjobb kap­csolatban voltál például a Fradi-játékosokkal. <éshegyre menü, néha kifejezetten drámai töl- etű csatákat vivtatok a pályán, volt néhány ilyan botrányos bajnoki mérkőzésetek (emlék­szel a 4:4-re?...) amelyeknek a filmjét ma bár­melyik videotéka feltehetőé a horror-polcára, minoez azonban nem akadályozott meg sem léged, sem mondjuk az áldott emlékű, drága jó Farkas Jancsit abban, hogy akár azonnal a 1/asas-Fradi meccsek után ne töltsétek valahol együtt az estét (...) Flórival, a Novák Dezsővel, a Szűcs Lajossal, vagyis éppen azokkal, akikkel néhány órával korábban jószerivel legszíveseb­ben megöltétek volna egymást... Túl azon, hogy én azt hiszem: ma ilyen elképzelhetetlen, benned mindig is éreztem némi vonzódást a Ferencváros iránt, még akkor is, ha nálad Ós- vasasabb Vasast egyszerűen nem lehetett el­képzelni...- így volt, de azért azért soha sem szabad elfelejteni, hogy egészen más világot éltünk ak­koriban... A korszak, amiről te beszélsz a hat­vanas évek közepétől a végéig tartott, s való­ban úgy volt, hogy klubszínektől teljesen füg­getlenül a pályán kívül is nagyon jó barátok voltunk... Tiszteltük egymásban a sporttársat, a futballistát, meg aztán a válogatott is szorosan összekötött minket. Az akkori világ, pedig akkor milyen nehéznek, gyötrelmesnek is éreztük, egy operettfinálé volt a mai időkhöz képest, minden további nélkül elképzelhető volt, hogy akár reggelig is együtt mulattunk, szórakoztunk a Flóriékkal. Az volt csak egy kicsit bosszantó, hogy Budapestnek nem volt olyan bárja, mula­tója, vendéglője, presszója, amelybe ha mond­juk egyszerre léptünk be valamennyien, s a tár­saságban pontosan egyforma arányban voltak Fradi és Vasas játékosok, akkor ott a zongoris­ta vagy a zenekar ne azonnal a Fradi indulót kezdte volna el játszani... A végén már jobban tudtuk szinte, mint a fradisták... No, de tudo­másul kellett vennünk, hogy ez a klub egyetlen másikkal sem összehasonlítható, s éppen az bizonyítja hihetetlen népszerűségét, hogy a Fra­di indulót mindenki ismeri, a Vasasét pedig...- Több tucat felejthetetlen Fradi-Vasas bajnoki filmjét tudnám most végigpörgetni, egyre viszont úgy emlékszem, mintha most, itt, ebben a pillanatban is játszanák... Zsúfolásig leli Népstadion elölt játszottatok, igaz, ti szinte mindig zsúfolt Népstadion előtt játszottatok... és a Fradinak valamiért, gondolom azért, hogy megnyerje a bajnokságot, borzasztóan fontos volt a győzelem. Támadtak, mint az ördögök, no de akkoriban ez nem úgy ment, mint ma, hogy valahogy odabotorkálok a kapu elé, aztán valaki majd csak beszerencsétienkedi a labdát, hanem úgy, hogy a Bakos, Mészöly, Berendi, Ihász hátvéd-négyes ma már szinte elmesélhe- letlen színvonalú futballháborút vívott a Szőke, Varga, Albert, Rákosi, Fenyvesi csatársorral, 70 000 néző meg lélegzetvisszafojtva leste, hogy mikor jön az az egyetlen kis hiba, amire le lehet csapni, amit ki lehet használni, ami a győzelmet is jelenti egyben... Szóval, támadott a Fradi, már erősen a meccs vége felé jártunk, amikor a Flóri egyszer csak meglépett...- ...tudom, emlékszem! Félelmetes volt, még most, hogy mondod is beleborzongok. Jött ez az ördög, kicselezett már mindenkit, lent volt valahol az alapvonal táján, amikor tudtam, hogy eléje kell vetődnöm. Repültem is, mint egy TU 134-es, gondoltam, ha keresztbe fek­szem előtte, csak nem tudja beadni a labdát, hiszen ott meg a Varga Zoli állt tök egyedül... És tudod mit csinált?...- ... Kálmán kám, légy erős, tudom... Csi­nált egy cselt befelé, s amikor látta, hogy te fekszel, teljesen kiszorított és kiszolgáltatott helyzetben, a lábad túl az alapvonalon, a ke­zeddel automatikusan kapkodsz a labda felé, mintha te védenél és nem a Varga Laci, szóval, akkor... minta a játszótéren lenne, szépen be­levezette a kezedbe (!) a labdát... A 16-oson belül persze... Jóval később mesélte el, hogy te feküdtél a földön a labdát a két kezedben szorongatva, és őrjöngve kiabáltál a biró felé, hogy ilyen nincs, ez csalás, ez nem 11-es... És közben a kezedben a labda...- Ne mondd tovább, így volt... Ezt csinálta velem ez az öreg csibész, akinél nagyobb tu­dású játékossal én nem találkoztam a pályafu­tásom során, pedig nem lehet azt mondani, hogy gyenge mezőnyben futballoztam... De az igazsághoz tartozik, hogy csinált ő még ennél is csúnyább trükköket velünk... Fantasztikusan tudott futballozni! Elindult a félpályától és ha csak két-három métere volt, amikor nem csú­szott be neki valaki, amikor lendületet tudott szerezni, akkor a jóisten sem állította meg töb­bé. Egyszerűen végigszlalomozott a pályán a labdával és bevitte szinte a hálóig... Életében talán egyszer rúgott úgynevezett nagy gólt, a Szentmihályi Misinek, a Dózsa ellen, a 16-os- ról, kapásból, a feje fölé, majdnem meggyul­ladd! a háló...- Attól, hogy mindig megvert benneteket még nem kellett volna a civil életben is súlve- föve együtt lennetek...- Na, azért ne túlozzunk, mindig nem vert meg bennünket, mert azért voltak azokban az években Vasas győzelmek is, de a barátság nem azon múlott közöttünk, hogy a pályán ép­pen ki nyert. Nagyszerű volt akkoriban a válo­gatott is, persze, hogy a sok közös túra, a nagy meccsek, nagy győzelmek élménye összeho­zott bennünket. Meg aztán én nem voltam egy tiszetosza gyerek, megmondtam adott esetben a véleményemet a Flórinak is, ha csak álldogált ott elől, csípőre tett kézzel, rólunk meg hátul leszakadt a nadrág, s ő ezt valami furcsa, szá­momra érthetetlen módon sokkal jobban érté­kelte, mint akik csak ajnározták, meg hízelegtek neki... Gondolod egyébként, hogy azok, akik két olyan világbajnokságon, mint amilyen a chi­lei, meg az angliai volt immunisak tudtak volna maradni egymás iránt... Mi olyan győzelmek­ben voltunk benne, mint az angolok megyerése Chilében, vagy a 3-1-es magyar-brazil... És ak­kor még csak kettőt említettem...- Szerinted ma miért nincs ez ugyanígy?- Talán azért, mert jóval élményszegé- nyebb a futballvilág, a mai játékosok nagyon kevés katarzishoz jutnak a labdarúgás által, megváltozott a légkör a futballal és a futballis­tákkal szemben... Több a meccs, nagyobbak a követelmények, rengetegen játszanak már kül­földön, akik jönnek, játszanak, s már repülnek is vissza a csapatukhoz... Akik itthon vannak, azok meg kettes-hármas csoportokban járják a maguk útját, elmennek egy diszkóba, vagy én nem is tudom hol töltik el a szabadidejüket...- Tudnod kell, hiszen hosszú évekig együtt, egy lakásban éltél egy NB l-es mai, s igazán fiatalnak mondható játékossal, akit Mé­szöly Gézának hivnak... A mindennapokban kellett látnod és tapasztalnod, hogy milyen egy mostani fiatal futballista élete mondjuk a tié­tekhez képest...- Nem igazán jó a példa, mert azért Géza mégiscsak egy olyan közegben élt, amig ki FRADI CSAK EGY VAN DE AZÉRT AZ OLYMPIAKOSZ Nagybecsületszavamra komolyan beszélek. Fradi csak egy van! Jártam- ban-keltemben soha, sehol másutt nem hallottam hírét a „Fradizmus” át­ható, dinamikus jelenségének. Széles Futbóliában sehol sem ismerik azt az olthatatlan lángolást, a fanatikus (vak)hitet, a minden mélységen átlen­dítő áldozatot, amely kizárólag a zöld­fehér hívek sajátja. Mester utca, Illatos út, Bakáts tér, Sóház strasse. Ha fatornyos hazád nevzetességeit sorolom, hát persze, hogy az FTC a sírig elkísérő szerel­mesed, a mindenséged. Tűzoltó utcai volnál, netán Vágóhíd-környéki? Nincs mit csodálni. Ám milyen késztetés hatására emeli magasra a zöld-fehér lobogót a bódvaszentandrási suhanc? Hiszen még a Mezőgazdasági Vásár alkalmá­ból sem járt Budapesten. Az Üllői úti pályáról emlékképet nem, legfeljebb képeslapot őriz. Szlovákia, Galánta körzet, Réca nevű falucskájában ven­déglátóm kisfia azt selypíti: „a Fjadi- nak szujtolok!” A Haller térnek, a haj­danán a Máriásy út és a Gubacsi út sarkán elterülő „Négyzetnek” hírét sem hallotta. Miért pont a Fradiért szorít? Miért nem a Vasas, a Honvéd vagy a Dózsa a szíve csücske? Mi ok­ból feszítette szét a Ferencváros a szokványos kerületi csapat dimenzi­ót? Hogyan nőtte túl nagyságrendek­kel az ugyancsak regionális alapon szerveződött Kispestet, Újpestet, vagy a hőskorban tömegeket éltető Hungá­riát? Jöhetett zord idő, hét szűk eszten­dő, gólaszály, kútmélye, edzőválság, a kurzus tilthatta a „híveknek” a szen­tély látogatását, sőt még a csendes imát is. Az áldozok száma nemhogy csökkent volna, gyarapodott. Csúfol­hatták az aranylábúakat ÉDOSZ-nak, Kinizsinek az elnyűhetetlen „Fradiz­mus” átvészelte, túlélte a történelem viharait, majd Faustusként kelt új életre... Feltétlen megírandó szociológiai, politológiai tanulmányszintézis lesz hivatott feltárni a „Fradizmust” létre­hozó és fenntartó történelmi-társada­lmi okokat. Én addig is töprengő tisz­telettel húzom ki magam e jelenség előtt és kijelentem: görög Fradi nem létezik! Van viszont valami hasonló, körvonalaiban, haloványan reája em­lékeztető. Az Olympiakosz Pireusz! Régi cimborám és. klubtársam (a vi­lágverő MEDOSZ ERDÉRT-ben!) de sok­szor elmondta: „...Görögországban a foci - vallás. Minden egyes pálya kápolna, templom, székesegyház, az Olympiakosz pedig maga az Isten!"" Sztratisz Nikolaidisz lírai vallomását Hellasz labdarúgásáról akkor - süvöl- vényként - mértéktelen túlzásnak tartot­tam. Az évek múltával viszont úgy hozta a sorsom, hogy betekintést nyerhettem a nemzetközi futball mélyebb bugyraiba. Ki­alakult bennem valamiféle értékrend is és tapasztalataimra hagyatkozva mondha­tom: Sztratisz komám véleménye tökéle­tesen tükrözi a görög focivalóságot. Az Olympiakosz Pireusz kiemelt szerepe, népszerűsége már-már Fradi-nagyság- rendet jelez. Azt hiszem, ezzel mindent elárultam. Zavaros születésnap Mindjárt az elején elbizonytalanodik a toliam. A nemzetközi fociirodalom ugyanis nem tudja pontosan, mikor is született az Isten, illetve az Olympia­kosz! Pedig szüiinapja, az van neki. 1925. május 26! Akkor hát mi a bökke­nő? Az a bökkenő, hogy a piros-fehé­rek matuzsálemei esküsznek: történe- lemhamisitás történt. Bizonyítani nem tudják, de váltig állítják, hogy a híres klub az 1920-tól működő és öt évvel kséőbb feloszlott Union Pireusz hamva­iból támadt fel. Sőt, egyesek azt is re­besgetik, hogy egy, az Union jogelődje­ként felfogható laza szerveződésű tár­sulás már 1914-ben focizgatott. Abba­hagyom, mert lassacskán Periklésznél kötünk ki az ókori Görögországban és onnan már csak néhány bátor ugrás az Olimposz csúcsa Zeuszostól, Hérástól, valamennyi istennel, félistennek és ha­landóval... . Dokumentálható tény, hogy Görög­honban a huszas évek elején alakultak ki a feltételek a futballsport országos szervezetének kialakulására. Athénban is véget ért az a világ, amikor üres tel­keken, parkokban játszadoztak és min­den kerület a maga bajnokát deklarálta Athén rangelsőjének. Nem volt ez más­képpen az akkor még (közigazgatásilag) önálló Pireuszban, Szalonikiben és Lá- riszában sem. Önjelölt bajnokok tolong­tak egymás hegyén-hátán, igazi, orszá­gos bajnok kihirdetéséről termé­szetesen szó sem lehetett. Hiszen még a városi küzdelmek is áttekinthetetlenek, többtucatnyi játékos szerepeltetésének jo­gosságát vitatták. így fordulhatott elő pél­dául, hogy a Panathinaikosz az 1921- 22-es idény bajnokaként ünnepelte ma­gát, miközben a görög labdarúgó baj­nokság hivatalos kezdetét 1926. no­vember 14-én, másfél évvel az Olympi­akosz születése után hozták össze. Igen, akkor kezdtek sűrűsödni, forrni az események. 1924: az AEK születése. 1925-ben úgye színre lép a 31. sorszá­mot viselő görög klub, az Olympiakosz. 1925: bejelenti működését a PAOK. 1927: a görög szövetség csatlakozik a FIFA-hoz és a városi rangelsők torna­rendszerű küzdelméből kikerül az első mindenütt hivatalosnak tekintett orszá­gos bajnok. Lüktető világkikötő Pireuszról annyit (majd) mindenki tud, hogy a legfontosabb görög kikötő, s hogy egybeépült Athénnal. Pedig hajdan hét ki­lométeres vonatozás árán lehetett eljutni a fővárosból a tengerpartra. Aztán a hajó­építés, a kőolajfeldolgozás, a szesz-, a textil- és élelmiszeripar addig-addig fejlő­dött, amig a szakadatlan építkezés ered­ményeképpen Pireusz egyszercsak Athén déli külkerületévé vált. Tekintélyes előre­lépés, ha belegondolunk, hogy 1835 előtt a mai Pireusz helyén csupán az ókori vá­roselőd romjait láthatták az arra kirándu­lók. Themisztoklész, a szalamiszi győző alapította Peiraieusz városát úgy i.e. 475 körül. A rómaiak, nevezetesen Sulla fel-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents