Fradi Sport (1990)
12. szám
5 Bánki Dodó „egy” élete Napjaim meg voltak számlálva Naplót írok. Mielőtt bárki is csóválná a fejét, előre kell bocsátanom, nem kezdtem új életet, nem fogadtam meg, hogy ezentúl precízebb, pontosabb rend- szeretőbb leszek, pusztán eleget teszek a Fradi Sport kérésének, s egy hétig tollba mondom mindazt, ami történik velem, általam és bennem. Hogy miért pont kedden fogok a naplóhoz, azt ne tőlem, hanem a szerkesztő uraktól kérdezzék. Szerintem is épp elég hétfő állna a rendelkezésünkre, de ők azt állítják, így frissebb lesz az újság. Szerdán már böngészhetik, mit is csináltam a hét elején. Persze, az már más kérdés, hogy ez kielégíti-e, feldobja- e a kedves olvasót. Egészen más lenne a helyzet, ha én lennék a miniszterelnök, s mondjuk hétfőn kigondolnám, hogy pénteken felemelem a benzin árát, és ezt a naplómban meg is írnám. Bizonyára elkapkodnák a lapot. Aztán meg felvásárolnák a benzint. így azonban, csak olyanokat tudok lejegyezni, hogy... November 13., kedd Naná, hogy tizenharma- dikával kezdődött a hetem. Nem is én lennék, ha ez másképp történt volna. De én én vagyok, Bánki József, született 1962. szeptember 11-én, a székesfővárosban, Budapesten. Nős. Egy gyermek boldog apja. Reményei szerint egy boldog gyermek apja. Este nyolc óra van, őrmezői lakásunkban teljes a nyugalom. Zsuzsa, aki jobban szereti, ha Zsuzsannának szólítják, lement futni, hogy visszanyerje szülés előtti önmagát, Anna, a háromhónapos utód pedig szunnyad. Áldott jó gyerek. Talán mondanom sem kell, tiszta apja. Szóval ideálisak a körülmények, hogy elmeséljem a mai napom. Hajnali nyolckor ébredtem. Zsuzsa kedvenc reggelimet, a bacon szalonnás tojásrántottát tette az asztalra. De hogy ne legyen olyan nagy az örömöm, megkért, a délelőttöt tölt- sem Annával, mert ő szeretne bemenni a városba, így otthom maradtam pelenkázni, etetni, büfiztetni és altatni. Be kell vallanom, nem áll jól a kezemben a gyerek, de tudomásul veszem, hogy egy atyának kötelességei is vannak. Meg aztán imádom ezt a kis makit. Délben közös családi ebéd, aztán irány a pálya. Háromkor szokásos meccs előtti átmozgató edzés sprintekkel és játékkal. Úgy érzem, hogy a Rába elleni csapatban én is helyet kapok, de erről biztosat csak holnap, az indulás előtt tudok meg. Hatkor már újra a családi fészekben, elfogyasztom laza vacsorámat. Hétkor fürdetés, etetés, majd Zsuzsa elhúzta a csíkot. A tévében a Guldenburgok öröksége, én inkább átolvastam a napilapokat. Zsuzsa közben megjött, izomlázra panaszkodik. Azt mondja többet futott, mint én szoktam. Lehet, hogy igaza van... Novemberit, szerda Meccsnap. Tízre már a stadionba kell érnem, így az ébresztőt gyors mosakodás, öltözködés és reggelizés követi, majd kocsiba vágom magam, s irány az Üllői út. A nevem ott a táblán a kezdő csapatban. Jók voltak a megérzéseim. A taktikai értkezleten megkapom, hogy illeszkedjek be az új játékrendszerbe, s ezen belül igyekezzek irányítani. 11-kor natúr szeletet, krumplipürét majd palacsintát ebédel a csapat, s délben buszra szállunk. Győrig újságokat olvasok. Elsősorban a hazai hírek érdekelnek. Lehet, sokak szimpátiáját elveszítem, de elárulom, hogy kormánypárti vagyok. Kíváncsian várom, a miniszterelnök miként alakítja át kabinetjét. Azt hiszem, Bőd Péter és Rabár kidől a sorból, talán még mások is. Bízom Antall Józsefben. Mást mit is tehetnék... Bár a tévé jóvoltából az egész ország láthatta a meccsünket, azért néhány mondatot nem árt róla írni, már csak azért sem, mivel győztünk. Borzasztóan jól jött ez a siker. Felzárkóztunk. Nekem nem ment valami fényesen. Nem vagyok a topon. Fáradtnak érzem magam. Azt hiszem, ez az ősz pályafutásom egyik legrosszabb ősze. A sérülésem és a gyerekvárás hátráltatott a felkészülésben, és ebben az új játékrendszerben nehezen találom a helyem. Elveszítettem a nagy-nagy szabadságom. Közös vacsora a Fradi étteremben, az ünneplés mellőzve, hiszen szombaton újabb meccs áll előttünk. Robogás haza, az otthon melegébe. Zsuzsa nem túl kíméletes, azt kérdi, nem szégyenlem-e magam a délutáni játékért. Tanácsokkal is igyekszik ellátni, azt azért köszönöm, nem kérem. Elég bajom van így is. November 15., csütörtök Fél tízkor már a pályán vagyok. Nyilasi Tibi a csapat diadalaként értékeli a győri győzelmet. Senkit nem emel ki, senkit nem sújt porba. Nekem azt mondja, jobb voltam, mint legutóbb, de még mindig nem hoztam önmagam. Tökéletesen egyetértünk. Az edzésen cicázás és kocogás. Frissülünk. Fél egykor megyek apuhoz a Sportkórházba. Kicsit jobban van, örül nekem. A fő téma persze újra csak a meccs. Ő is elégedetlen, de inkább előre néz, bíztat. Háromra vagyok otthon, s a család átsétál a lakótelep ABC-jébe, azaz bevásárolunk. Ezerötszáz forintért nem veszünk semmit. Őrület, hogy fogy a pénz! A délután további részében kicsit átrendezzük a konyhát, tologatom a bútorokat, megpróbálunk helyet szorítani az új mélyhűtőládának. Nagy nehezen sikerül. Zsuzsa azért a fejemhez vágja, hogy nem vagyok műszaki zseni. S milyen igaza van. Tény, hogy kalapáccsal fognék a falióra javításához és csavarhúzóval verném a szöget a falba, de miért kell erről fecsegni, amikor annyi minden másban majdnem tökéletes vagyok. Tessék csak megnézni, a kicsi Annámat! Én mindenesetre nézhetem, hiszen Zsuzsa kocog, s a nörsz szerepe ismét nekem jut. November 16., péntek A szokásosnál kicsit tovább alszom. Hiába, öregszem. Délelőtt olvasgatok. Zsuzsa ellenőrzi a zuglói illatszerboltját, én pedig tizenegy körül a pályára au- tókázom. Annára az egyik barátunk vigyáz. A Fradi étteremben ebédelek, natúr szeletet pirított gombával. Háromkor megejtjük a szokásos mérkőzés előtti edzést. Ahogy kedden meg- éreztem, hogy számol velem Nyilasi a kezdőcsapatban, most szinte biztosan tudom, az ellenkezőjét. A helyébe én sem tennék másképp. Hat körül meglátogatom a fatert. Megbeszéljük, miként rendezzük meg Anna keresztelőjét december elején. Abban maradunk, hogy a Villányi úti Szent Imre templomban lesz az ünnepség, majd valamelyik étteremben megebédelünk. Este Zsuzsa már nagyon vár. Megfürösztötte, megetette a gyereket, s menne futni. Megy is. Vacsorázom, majd lerogyok a tévé elé. Egyik csatornáról a másikra váltok. Nem igazán tudom eldönteni, melyiket szeressem. Leginkább a következőt. Gyorsan megunom, inkább tovább olvasok. November 17., szombat Átaludtam a reggelit, s csak tizenegykor ettem: erőlevest és pizzát. Húsosat. Fischer Palival és To- por Antival taxiba vágtuk magunkat és úgy siettünk a pályára. Nem kellett csalatkoznom, valóban csak a tartalékok között kaptam helyet. A Békéscsabát valósággal leütötte a csapat. Az első félidőt a kispadról a másodikat Józsa kapuja mögött melegítve láttam. Élveztem a meccset, bár néhány percre sem szánhattam be. Azt hiszem, hogy ősszel már nem végezhetünk a tabella tetején, de úgyis a vége a lényeg. Tudom, ez az utolsó évem a Fradiban, aztán valahol külföldön folytatom tovább. Nagyon szeretnék jó tavaszt magamnak, s egy szép búcsút. Bajnoki címmel. A meccs után Zsuzsa és Anna vártak rám a székházban, s együtt mentünk haza. Este átruccantak hozzánk a szomszédból Kelenföldről Dukonék. Béla felesége nyolcadik hónapban van, s a nők erről csevegtek, mi meg mindenről. Későn bújtunk ágyba. November 18., vasárnap Lustálkodtam, s csak fél tízkor keltem fel. Összeszedtük magunkat, s elmentünk a temetőbe. Sajnos, sok a halottunk. Rákoskeresztúrról jókorát utaztunk Pasarétre, a Pénzügyőr pályára, ahol megejtettük az ebédet. Isteni a konyha, s ráadásul a csapatot is nagyon szeretem. Csupa rendes, jóravaló gyerekből áll. Kár, hogy ezúttal vidéken játszottak. Azért Peremartonba nem zarándokolok el miattuk. Délután meglátogattuk aput a kórházban. Örült, hogy simán győztünk, míg a vetélytársak közül a Vác és a Veszprém kikapott, a Honvéd pedig ikszelt. Hétkor fürdettük Annát, s nyolctól Zsuzsa rótta a kilométereket. November 19., hétfő Visszatértem a megszokott ritmusba, s nyolckor hgytam magam mögött az ágyat. Fél tízkor jött össze a csapat az Üllői úton. Tibi értékelt: Csak így tovább! Persze, ez rám nem vonatkozott. Fél tizenegytől alaposan megdolgoztatott bennünket az edzői trió, s délben jólesett a fürdés. A pályáról feleségem üzletébe mentem, megnéztem mire van szükség, mert ha időm engedi, én vagyok az árubeszerző. A szerda-szombatra sűrűsödött játéknapok miatt az utóbbi hetekben kiestem a munkából, s épp itt volt az ideje, hogy bekapcsolódjak. Délután még kiugrottam nagymutterékhez Rákos- szentmihályra. Rántott hússal fogadtak. Hazafelé útba ejtettem aput, neki is vittem nagymama főztjéből. Otthon ablakot nyitottam a világra, egyszerre szólt rádió és tévé, s közben böngésztem az újságokat. A szovjetek aprítják egymást, Párizsban és Berlinben tüntetnek, Romániában sztrájkolnak, s Közel-Keleten egyre feszültebb a helyzet... Zsuzsa fut. Anna békésen alszik. Lejegyezte: Borókai Gábor
