Fradi Sport (1990)
10. szám
Sztárvendégünk: Salvatore Schillaci- Toto, Te lassan nem is a góljaidról, hanem a szinte kocsányon lógó, gúvadó szemeidről leszel ismert. Állítólag az olasz államelnök, Francesco Cossiga is „megrettent” a jojózó szempártól... Mit mondjak, az én csuklásom is elállt, amikor először láttam magam képen. Nem tudom egyébként, hogy a meccseken miért néznek úgy ki a szemeim, mintha földönkívüli lennék, de biztosíthatok mindenkit, az öltözőben már minden rendben van, szépen visszamennek a helyükre. Mi szicíliaiak különben is sokkal szang- vinikusabbak vagyunk, mint az északiak, az érzelmeinket is hevesebben fejezzük ki.- Sohasem mulasztod el megemlíteni, hogy déli, szicíliai vafly, hogy a szülővárosod Palermo... Ahogy a világ ismer bennünket olaszokat, a nagy család, az összetartozás, a kiabálás, a kövér mama és a hihetetlen szegénység- ez mind-mind dél. Számomra ez az igazi Olaszország. Én Palermo legszegényebb negyedében születtem, ott is nőttem fel. Ma már nem szégyellem bevallani, hogy srác koromban bizony előfordult, hogy a robogóról kikaptunk néhány retikült a Signorák kezéből. A futball itt mindennél fontosabb az emberek számára. Nézd meg, másként szeretik Matthäust vagy Klinsmannt Milánóban, mint Ma- radonát Nápolyban, vagy ahogy bálványoztuk az olasz foci nagy déli csillagait, Anastasit, Gigi Ri- vát.- Keveset tudunk a gyerekkorodról, a karriered indulásáról, pedig gyanítom, valahol itt lehet a fogcsikorgatva küzdés, a „sikert mindenáron” filozófia eredője... Mondom, szegények voltunk, de a szüleim, a három testvérem - Rosalia, Giovanni és Giuseppe- és én, nagyon összetartottunk. Az iskola nem ment valami fényesen, de az apám, Domenico nem csinált ebből túl nagy ügyet. Az ő álma is az volt, hogy profi futballista legyek. Tizenegy évesen kezdtem futballozni, az AMAT, a helyi közlekedési vállalat csapata igazolt le. Középcsatárt és szélsőt játszottam, és első két szezonomban hetvenöt gólt rúgtam. Hat évet maradtam az AMAT-nál, az utolsó évben a szertáros 2500 lírát ajánlott minden gólomért. Ekkor futballoztam először pénzért. Közben abbahagytam az iskolát, egy gumiszerelő műhelyben dolgoztam. A negyedosztályú Messina szerződtetett 1982-ben, náluk hét évet játszottam. Szépen ara- szolgattunk fölfelé, úgy tűnik, rám is ragadt valami, mert tavaly, a huszonhárom gólommal a Serie B gólkirálya lettem. Innen „emelt ki” a Juventus. El sem akartam hinni, hogy én, a palermói csóró tetszettem meg az „Öreg Hölgynek". Hidd el, még most is előfordul néha, hogy tapogatom magam a csíkos mezt, nem csak álmodom-e!- A latin országokban általános, szokás, hogy a legnagyobb gólvadászok dedikálni, ajánlani szokták a góljaikat valakinek. Te is így vagy ezzel? Én általában a családomnak szeretnék örömet szerezni a góljaimmal. Azért játszom, hogy a feleségem, Rita, és a két kicsi, Jessica és Mattia büszkék lehessenek. Igaz, a gyerekek inkább akkor boldogok, ha otthon vagyok. Mattia még csak négy hónapos, de már megismer!- Ha jól tudom, a feleséged is futballozott már... Ó, az csak amolyan próbaféle volt. Tudod, hogy van az, a feleségek néha (?) szeretik az ember fejéhez vágni, „mitől lenne ez olyan nagy dolog, ezt én is meg tudom csinálni”. Szóval amikor szerveztek egy meccset, amin színésznők és énekesnők játszottak, mondtam az én Ritámnak, most megmutathatja... Paolával, Andrea Camevale feleségével be is szálltak... Igyekeztek, igyekeztek, de azért Gigi Maifredi még nem szólt, hogy a jövő héten inkább a nejem jöjjön helyettem edzésre.- Biztos nagy sikere lett volna pedig, ha a VB-n ő áll be Carne- vale helyére. Maradjunk azért abban, hogy veled se járt rosszul Vi- cini... Svájc ellen, idén március 31- én voltam először válogatott, a Fi- orentina ellen megnyertük az UEFA Kupát, de ennek ellenére nem sokan tudták a Mondiale előtt, hogy ki az a Salvatore Schillaci. A vébé nekem egy életreszóló nagy élmény, a hat gól, a gólkirályi cím, a VB-Aranylabda mind-mind olyan, amiről csak álmodtam, vagy talán még álmodni sem mertem. Talán nem tudod, de az, hogy én ezeket a dolgokat elértem, az legalább annyira Roberto Baggio érdeme, mint az enyém. Az Anglia elleni bronzmeccsen 11-eshez jutottunk, és én vártam, hogy Baggio, aki nálunk a büntetőket rúgni szokta, odaálljon és bevarraj. Erre Roberto hozzám lépett, és azt mondta: „Rúgjad te, Toto, legyen meg a gólkirályi címed!”.- Ha valaki olasz középcsatárként gólkirály lesz a világbajnokságon, az aligha kerülheti el az összehasonlítást Paolo Rossival... Nagyon megtisztelő, ha engem Rossihoz hasonlítanak. Van persze a dolognak egy olyan „szépséghibája”, hogy Paolo világbajnok lett a Squadra azzurrával. Én az összes díjamat, dicsőségemet odaadnám, ha a FIFA elnökétől Bergomi vehette volna át a serleget. Nem sikerült, és én azon vagyok, hogy túllépjek az eufórián, az ünnepen, a Mondialén. Nekem minden hétvégén gólt kell lőnöm, mert a közönséget, a szurkolókat csak az új sikerek, az új sztárok érdeklik. András Dénes
