Fradi Sport (1990)

12. szám

Jégrevitt huszárok A játék eredettörténetének mondáját már kismilliószor leírták. És minél több verzió lát napvilágot, annál ku­szább a história. Valahol Saskatchewan állam terüle­tén (de az is lehet, hogy Ontarióban, esetleg Brit Co­lumbiában), valamelyik csontkemény télen cefetül unatkoztak egy helyőrség katonái. Hogy a nagy fene unalomból fagyhalál ne le­gyen, az őrmester havat söpretett a beosztottaival. S mivel a harminc centis hó alatt a tó befagyott jégpán­célja húzódott, s mivel a hadfiak között történetesen huszárok is valának, majd minden összejött - a jégko­rongozáshoz! Bot helyett megtette a sep­rű, korong helyett a huszár­lovak gránitkeményre fa­gyott „citromja”. A korcso­lya - akkoriban - senkinek nem hiányzott. Amikor rá­jöttek, hogy pengén siklani kényelmesebb, kelleme­sebb és biztonságosabb is, akkor felcsatolták. Persze, később már nem lócitromot ütögettek és nem söprűvel. És főként nem helyőrségi katonák és nem is mindig befagyott tavon. Hát, így született meg Kanadában, úgy kétszáz éve a XXI. szá­zad csapatsportja, a jégko­rong. Bobby Orr, a jégkorongozás hátvédzse­nije. A Boston Bruins csodalénye 1967 és 1976 között villogott. 30 évesen az ötödik porcműtéte után vonult vissza. Orr zsinórban nyolcszor nyerte el a legjobb védőnek járó James Norris trófeát 1970- ben és 1975-ben az NHL pontkirálya lett - hátvéd létére... Kilépők voltak a belépők A századfordulón már százszám­ra működtek a regionális alapon szerveződött, amatőr hoki szövet­ségek. Egyik volt a sok kis neve­nincs „gittegylet’’ közül a National Hockey Association of Canada Li­mited, röviden az NHA. 1917 ta­vaszán belviszály robban ki négy csapat és a liga elnöke között. Piti ügyön, néhány dollárnyi költség­térítésen huzakodtak, de nyárra úgy elfajult a „béka-egér-hábo­rú”, hogy a négy klub elhatározta: kilép az NHA-ból. Ha már kiléptek, ........... val ahová be is kellett lépniök. Ezért 1917 november 22-én, Montreálban ünnepélyesen meg­alapították a National Hockey Le­ague tömörülését, amelyet a Nemzeti Jégkorong Liga név illet a magyarban és nem a széles körben terjengő hibás változat: az Észak-Amerikai hokiliga. A négy alapító: Montreal Canadi- ens, Montreal Wanderers, Ottawa Senators, és Quebec Bulldogs. Néhány héttel később ötödikként csatlakozott a Toronto Arenas. Az NHL első elnökének Frank Caldert választották. Róla még hallunk egyet s mást a későbbiekben. De­cember 19-én, Torontóban (ak­kortájt még csak ott üzemeltettek mesterséges jegű pályát) lebo­nyolították a NHL első bajnoksá­gának első fordulóját. A québeci Bulldogok azzal a len­dülettel, ahogy neveztek egy évre vissza is léptek a küzdelmektől, így tett a montreali Wanderers is, igaz más okból. Az év utolsó nap­ján ugyanis leégett a Montreal Arena és a csapat otthon nélkül maradt. Az NHL-ben pedig ma­radt három banda... Összerázták magukat a Bulldo­gok, egy költözés révén. Quebec- ből átruccantak Hamiltonba. A Toronta Arenas pedig nevet vál­toztatott St. Patricks lett belőle. Lám, mégsem halt meg az NHL. Olyannyira nem, hogy a sportág történetében elször 1923 március 16-án Foster Hewitt rádióriporter „élőben" közvetített hokimeccset (az Ottawa-Montreal derbit). Örö­mest meghallgatnám a hangfelvé­telt, már ha a viaszlemez egyálta­lában átvészelte az idő viharait A Boston Bmins és ezzel az USA is bekapcsolódott a jeges cirkusz­ba 1924 őszén. Akkor adták át Ottawában a szupermodem, 10 ezer férőhelyes jégstadiont. Egy bizonyos ur. uecil Hart pedig tró­feát ajándékozott az NHL-nek, amelyet az év legjobb játékosa érdemel ki. Kiváltotta a játékenge­délyt a Montreal Maroons is, az idény pedig meghozta az első já­tékossztrájkot. A Hamilton immá­ron profivá lett korongozói szün­tették be a pakkterelést, mert a rá­játszás minden meccséért plussz 200 dollárt követeltek. Kaptak he­lyette fejenként 200 dolláros bün­tetést, sőt a főkolomposokat még el is meszelték. A viharvert klubot új tőkéscsoport vettek és és New York Ameri- cansként működtette a továbbiak­ban. A mezőnyhöz csatlakozott a Pittsburgh Pirates. 1926-ban első Ízben, a jéghoki világbajnokának dukáló Stanley Kupáért kizárólag NHL csapatok mérkőzhettek! Jel­zésértékű mozzanat. Azt jelzi, hogy Kanada megannyi profi, fél­profi és amatőr ligája közül messze kiemelkedett az NHL!!! Megpuhult a kemémy korong Három amerikai csapat (New York Hangers, Chicago Black Hawks és Detroit Cougars) szállt be a bizniszbe 1926 nyarán, Így a me­zőny 10 együttesre bővült. Ezt már felezhették, méghozzá érte­lemszerűen egy Amerikai- és egy Kanadai csoportra. Torontóban is új gazdák hirdették az igét a SL Patricks nevet felváltotta a máig is „hatályos" Maple Leafs. Detroit­ban a Cougars a Falconsra váltott át, a pittsburghi Kalózok pedig költöztek: Philadephiába és a ke- resztségben a Quakers nevet kap­ták. Ekkor (1930) döntött úgy a liga, hogy engedélyezi a tarta­lékegyüttes és utánpótlásnevelő bázis együttes funkcióját ellátó farmcsapatok működtetését A new yorki Rangers, az Ameri­cans, a Detroit és a Boston azon­nal hozzálátott farmrendszerének kiépítéséhez. A harmincasok elején a Philadelp­hia összerogyott, az ugyancsak csődbe jutott Ottawa játékjogát átvette a St. Louis Eagles. 1933- ban a Detroit felvette mai nevét a Vörös Szárnyakat (Red Wings). Négy évvel később a Montreal Maroons tulajdonosai megelégel­ték a veszteségeket és kiszálltak. Hét klub maradt az NHL mező­nyében. 1938-as keltezésű rendelet sze­rint minden profi alkalmazottat na­pi öt dollár étkezési és 2,5 dollár szállásdíj illet meg. Nem dúskál­tak, annyi szent 1940 őszén pró­bálta ki a liga a Ross-Tyer cég ko­rongjait ha nem is könnyűnek, de túl puhának találtattak! Még abban az idényben átadták a kizárólagos jogot a Spalding sportszergyár­nak, amely ma inkább a profi ko­sárlabdázásban kaszálja a millió­kat. A háborús évek első áldozata a tönkrement New York (Brooklyn) Americans. Maradtak tehát hatan. A klasszikus féltucat, a mái fel- duzzasztott liga szilárd magja. A Montreal Canadiens, a Boston Bmins, a Chicago Black Hawks, a Detroit Red Wings, a Toronto Maple Leafs, és a New York Ran­gers. A háború utáni korszak zse­niális találmánya az All Star mér­kőzés, a legjobbak évenként egy­szer megrendezendő gálamérkő­zése. Az elsőt ebben a kategóriá­ban 1947 október 13-án játszot­ták Torontóban, ahol is a Maple Leafs legénysége (a Stanley Kupa védője) 4-3-ra elpáholta a liga vá­logatottját Később - a kosárlab­dázókhoz hasonlatosan - a Kelet és Nyugat válogatottja csapott össze. 1975 óta a két-két csopor­tot működtető Clarence Campbell és a Prince of Wales főcsoportok kiválasztottjai ugrálnak át a palán­kon. Az All-Star game gondolatát rög­vest követte a játékosok nyugdíj­szervezetének életrekeltése. Az évenkénti gálameccsek teljes be­vételét a kivénhedt hokisok nyug­díjalapjának felduzzasztására for­dítják. 1949-ben sütötték ki, hogy minden klub „védettnek" nyilvá­níthatja 30 játékosát, a többi, fe­jenként 25 ezer dolláros minimál áron szabadon adható-vehető. Modem rabszolgapiaci Még ak­kor is, ha a modem rabszolgák úri módon élnek. 1954-ben már a külcsínre is adtak. A játékvezető­ket fekete-fehér csíkos ingbe öl­töztették, a csapatok pedig meg­egyeztek, hogy a házigazda min­dig fehér alapszínű trikóban, az idegenben játszó a második szá­mú, azaz a színes szerelésben játszik. Ez sem közömbös... A kalózliga felmor­zsolása Torontóban 1961 augusztus 26- án megnyílt a Hockey Hall of Fa­me. Magyarán a Jégkorong Hír­név Csarnoka. Múzeum-szentély- panteon keveréke ez a méltán hí­res épület. A hoki ádáz hívei egy­szerűen csak a „hetedik menny­országnak" titulálják. Nem vélet­len, hogy az átadási ünnepségben John G. Diefenbaker, Kanada mi­niszterelnöke vezényelte a cere­móniát A hírnév csarnokában be­választható - elvileg - minden NHL játékos, edző, menedzser, játékvezető. Persze csak azok. akik kimagasló teljesítményükkel, eredményeikkel öregbítették a liga hírnevét. Aki ide bekerül, az már nem hiába élt - mondogatják Ka­nadában. És természetesen eljött az „újon­cozás", a toborzás, hivatalos ne­vén a draft. 1963 nyarán ejtették meg első ízben a nagy holtidény­beli látványosságot, az amatőr (egyetemi) hoki termésének el­osztását. A csapatok az előre meghatározott (olykor kisorsolt) sorrendben választhatnak a kisze­meltek közül. A draftra „érett" if­joncok korhatárát kezdetben (és az idén újra) a 18. életév betölté­sében határozták meg. A terjeszkedés megállíthatatlanná vált. 1967 nyarán féltucat új vál­lalkozónak mondott igent a liga igazgató tanácsa és a 25 millió dolláros ffbeugró" leszurkolása ellenében jégre lépett a California Seals, a Los Angeles Kings, a Minnesota North Stars, a Phila­delphia Flyers, a Pittsburgh Pen­guins, a St. Louis Blues. Az újdo- nászok alkották a Nyugati-cso­portot, a klasszikus féltucat pedig Keleti-csoport fedőnéven ügykö­dött. Két évvel később életre kelt a Buffalo Sabres és a Vancouver Canucks is. 1971-ben szinte a semmiből ter­mett elő a WHA nevű ellenlábas kalózliga! A legfényesebben szik­rázó csillagokat (Bobby Hull, Gor­die Howe) lopkodta el az NHL-től. Szponzorai azonban túlméretez­ték Amerika hokiigényét, túlkölte­keztek és a WHA süllyesztőbe ke­rült Fogalmazhatunk úgy is, hogy az NHL évtizedes, szívós ellenál­lásával legyűrte a kihívót Gordie Howe, az utolérhetetlen matuzsálem. Megadatott neki az, hogy két fiával együtt játszhassonl A Detroit Red Wings vezére 53 éves korában vonult vissza az aktív játéktól. Howe 1767 mérkőzést húzott le az NHL-ben és 801 gólt ütött. Ez utóbbi máig is a liga abszolút eredményességi rekordja. Az 1972-73-as idény kellős köze­pén létrejött az első „jeges csúcstalálkozó". Először a szovjet válogatott ruccant át Kanadába négy meccsre, majd az NHL Stars társulatának moszkvai ven­dégfellépései következtek. Az eredmény (majd) mindenkit elké­pesztett. A kanadai világsztárok csak az utolsó (8.) mérkőzés utolsó percében tudták a maguk javára fordítani az állást. Egy dön­tetlen mellett négyet nyert az NHL válogatott, hármat a szbornaja. Wayne Gretzky, „the Great One", ma­gyarul a Nagyember. A nyolcvanas évek kétségkívül legnagyobb formátumú csa­társztárja. Eddig nyolcszor lett pontkirály és kilenc alkalommal érdemelte ki az Év játékosa címeL Gretzky 1988-ban hagyta el az Edmonton Oilerst a Los Angeles Kings kedvéért A mezőny kivágta a21-et Szaporán jegyezték be az új és még újabb NHL „üzemegysége­ket". 1972 őszén látott a babér­gyűjtéshez a New York Islanders és az Atlanta Flames, 1974 őszén a Kansas City Scouts és a Was­hington Capitals. 1976-ban az alig kilencéves califomiai egyesü­let Clevelandbe költözött és a Bá­rók néven folytatta. A Kansas City játékjogát megvásárolta egy den- verí milliomos és létrehozta a Co­lorado Rockies együttesét. A szétfarigcsált clevelandi klub ron­csait a Minnesota fogadta be 1978-ban. Alig egy évvel később egyszerre négy régi-új társaság (a WHA maradéka) csatolhatott kor­csolyát az NHL-ben. A világhódító Edmonton Oilers, a Hartford Whalers, a Quebec Nordiques és a Winnipeg Jets. Beolvasztásuk­kal radíroztuk ki a hoki történe­lemkönyvéből a kalózligáról szóló passzust. Az Atlanta hokisait is utolérte a költözési láz, 1980-ban Calgary- ban kötöttek ki. A nevük maradt Flames. 1982-ben a Colorado Rockies sorsa pecsételődött meg és hamvaiból kelt életre a New Jersey Devils. És ezzel a mához érkeztünk. A mához, vagyis elver­gődtünk a két főcsoportban, négy csoportban marakodó 21 csapa­tos ligához. Nem ment könnyen, de mentsé­gemre szolgáljon, hogy 1917-ben Indultunk el az anyag elején. Folytatása következik. Török Péter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents