Fradi műsormagazin

1986. szeptember

ÚT A FÉLTUCATHOZ: DUPLÁVAL _______ A kapitány „jogutódja”: BRO LÁSZLÓ Július 28-án, jóval túl az ebédidó'n Bíró László odalépett mellém a Va­sas Fáy utcai sportcsarnokában.- Nem tudod véletlenül, hogy ki volt utoljára az a magyar bir­kózó, aki duplázott? Mondtam, hogy nem. Fejből ugyanis ritkán megy az ilyesmi. De megígértem klubunk ügyeskezű bir­kózójának, hogy alaposan utána­nézek. Megtörtént. Azóta tán maga Lacika is értesült arról, hogy kerek 15 éve a mai szövetségi kapitány, Hegedűs Csaba vitte véghez azt a bravúrt, hogy azonos évben mind­két fogásnem 82 kg-os aranyérmét zsebre rakta, 1971-ben. Rá pár hét­re a szófiai vb-n nyolc riválisát kétvállra csomagolta, és úgy lett világbajnok. Megemlítem Lacinak, hogy a magyar bajnokság után alig három hónapra neki is vb jön. Bólint.- És nem akármilyen vb lesz az. Mit mondhattam erre a július végi jóslatra? Csak hümmögtem.- Nem hiszed? Okoztam én már jónéhány meglepetést! Ez tény. Ki ne emlékezne 1982- es dicsőséges várnai európa-bajnoki menetelésére? Az akkor 21 éves ifjú valósággal szórta a zseniket jellemző virgonc szabadfogású tech­nikákat. Fittyet hányt a döntőben arra, hogy a szovjet Gogoljev két pontnyira volt a tecnikai tus­győzelemtől. 2:ll-es állásnál Bíró olyan fogást vett elő, ami enyhén szólva elképesztett mindenkit. Pedig Bulgáriában azután értenek egy kicsinykét a szabadfogáshoz ...- Igen, régen volt 1982. Most 25 vagyok, illene valamit az asztalra tenni. Megy az idő, nincs mese. Ha világbajnok lennék, akkor az úris'en irgalmazzon a 48 kilós olimpiai mezőnynek Szöulban! Akkor újra a régi nóta? Az 52 kilós vendégmuzsika után újra le­fogysz?- Nézd, a magyar bajnokság előtt alapos betegség kínozott. Nem voltam rendben, de annyit elhatá­roztam, hogy az első felvonásban, a számomra „kötelező” szabadfo­gásban újra meg kell mutatnom, mit is tudok! Úgy hiszem, a sor­rendben ötödik szabadfogású honi elsőségem született a legkönnyeb­ben. Nyílt titok: ha Bíró simán hozza versenysúlyát, akkor nem mak­rancos, úgy mozog a szőnyegen, mint ahogyan egykoron a világot jelentő deszkákon a varázshegedűs Paganini kezelte a vonót. Igaz, az egykori nagy vetélytárs, a diós­győri EB-ezüstérmes Szabó Lajos már inkább a civü megélhetés útját, módját fürkészi, s csak a bir­kózás mással nem pótolható ópiu­ma élvezete miatt jön el a főbb eseményekre, de őt legyőzni mindig nagy fegyvertény.- Tudtam ezt idén is, tudtam, hogy „Pipit” megverni egyet jelent az újabb bajnoki címmel. Már az ágon összejöttünk, s ezt a selejtező csatát 11:7-re nyertem. Ha tavaly, Csepelen akadt is vita kettőnk egy­más ellen vívott bajnok döntőjé­ben, ezúttal feketén-fehéren akkor húztam a jó lapokat ellene, amikor kellett. A döntő azután a szintén e vá­logatott, egykoron csepeli Retkes (manapság Abonyt erősíti) ellen merő formalitásnak ígérkezett. La­cika összesen 69 másodpercig kezel­te a vonót, akkor jött a tus. — Az ötödik szabadfogású baj­noki cím megnyugtatott. Amikor a döntő után hazamentem, csak arra gondoltam: egy jó alvás, és meglát­juk, mehet-e a kötöttfogású vetél­kedő is! Jót aludtam, másnap reggel odaálltam én is a mérlegre. Elvégre ha már az áprilisi pireuszi Európa- bajnokságon is kettőztem, ott vol­tam mindkét fogásban (azt a po­koli rossz sorsolást nem kívánom magamnak még egyszer ...!), akkor illik megmutatni, hogy nem csak világversenyen emelnek az érde­mesültek közé. Bíró olyan magától értetődő egyértelműséggel robogott el a dön­tőig, hogy arra csak csettinteni tudtak a hozzáértők.- Három éve áll fogadásom - ha jól emlékezem, három üveg szovjet pezsgőről van szó — Vadász Csabával. Nagyon szeretném össze­mérni vele a pengét, és ha én nyer­nék . . . Nos, Vadászt a döntő előtt „elkaszálta” a válogatottságért ko­nok egykedvűséggel küszködő Tiger Tibor (Ganz-MÄVAG).- Mondtam Tibinek a döntő előtt: „Annak idején, amikor én Turkevén kezdő suhanc birkózó voltam, felnéztem rád. Mert neve­sebb szolnoki birkózó voltál, és na­gyobb címeid voltak. De most megverlek, mert az a kötelessé­gem.” Ügy történt. Varázsos Bíró-féle „gabalyok”, és 12:10! Bíró duplá­zott, és hamiskás mosollyal jött le a szőnyegről:- Most nem tudom, hogy szá­mol el a szakosztályvezetés! A Fra­di hét bajnokságot nyert a két fogadásban, és én egyet ide is tet­tem, meg oda is. Akkor 3,5:3,5 az arány, nemde ...? Nem tudjuk. Azt viszont igen, hogy Magyarországon Bíró László a 62. olyan birkózó, aki mindkét fogásban aranyérmet érdemelt ki. Ötöt szabad-, egyet kötöttfogásban. Nos, akkor a vb-n találkozunk újra?- Igen! És 48 kilósán. Most 52-ről jöttem le - 52-re. Azaz nem gyötört a szauna, csak elfáradtam, iszonyúan elfáradtam. De nagy tartozásaim vannak a szabadfogású 48 kilónak, és ezt leróvom, ha addig élek is. És a kötöttfogás ..■.?'- Ha jól sikerül a szabadfogás, akkor lesz két nap pihenőm. Mert a szabadfogású 48 kilós döntő a négy közül a harmadik napon lesz, a kötöttfogású 52 kilós,pedig az ő négy napjuk sorában csak a máso­dik napon lép sorompóba. Nagy elgondolás. Annyi bizo­nyos: ha a 48 után 52-ben is indul­hat — közte a fogásnem-váltás, ne feledjük! -, az párját ritkító sporttörténeti érdekesség lesz. Jó fogyást, duplázó! Szabó Sándor 31

Next

/
Thumbnails
Contents