Fradi műsormagazin
1987. október
VALLOMÁSOK Két olyan ferencvárosi „jég- barát" vallomását rögzítettük, akiknek ez a sportág különösen kedves, mondhatni szívügye. Apa és fia. HUNYADVÁRI ZOLTÁN Már az ötvenes években én köszörültem a fiúk korcsolyáját. Hogy milyen régen volt mindez? Érzékeltetésül: Rajkai Laci mesteredzőnk, akkor még játékos volt . . . Akkor még fémvázas korcsolyák voltak, ma már műanyag a váz, sőt a cipő is. Csak a korcsolya éle acél. Régen még a fémet törés után megheggesztettem, a műanyag váz na eltörik, nem lehet javítani. Egyébként a műanyag korcsolyák létét az állandó hőmérsékletű fedett csarnokok elterjedése tette lehetővé. Nekem fedett csarnokba kevés dolgom volt, bár százszámra változtak a Fradiban a játékosok . . . Kedvenceim kezdetben a hatvanas évek elejének kitűnő játékosai voltak, majd a hetvenes évek aranycsapata. Tízszer nyertek bajnokságot és még a nemzetközi szereplésük is figyelemre méltó volt! Nagyon szerettem ezt a sikergárdát, a kedvencem Kereszty Ádám volt. Természetes, barátságos viselkedése, no és kitűnő játéka azt hiszem sokaknak imponált. A régiek közül a két Öcsire — Horváthra és Póthra — emlékszem nagy szeretettel. Ők a pályán, a magánéletben nagy vagányok voltak, de tőlük egy tiszteletlen szót soha nem kaptam. Pedig, jó néhány évig élesítettem az ő korcsolyájukat is . . . Napjainkban az első csapat mellett az öregfiúk — az „én" egykori fiataljaim — is vissza-vissza hívnak minden meccsükre. Hát elmúlt az idő, bizony már régen volt, amikor Zoli fiamat a jégre, úgy 8-9 éves korában először levittem . .. w IFJ. HUNYADVÁRI ZOLTÁN Gyermekkori éveim kedves emlékei közé tartozik a Kisstadionban átélt sok-sok Fradi hokimeccs. Emlékszem milyen zsúfoltak voltak a lelátók, majd minden alkalommal özönlött a nép a Fradi meccseire. Mennyire élveztük a gyors akciókat, a nagy bodicsekeket. És hát a Fradi győzelmeit ... A kedvenc sorom a Balogh, Raffa, Horváth, Jakabházy, Schwalm összetételű ötös volt. Hej, de sokat tapsoltam nekik! Aztán a hetvenes években a Farkas, Hajzer, Kereszty, Mészöly, Hav- rán sor gyönyörködtetett. Hullottak a gólok, egymásután születtek a bajnoki címek! A hetvenes évek aranycsapatának minden bajnokságnyerése nagy élmény volt, de az ,,aranyszériát'' befejező 10. bajnoki címnél bizony még el is érzékenyültem . .. Talán érthető ez, ha elmondom, hogy minden, szó szerint, minden Fradi jégkorongmeccsen, még vidéken is, majd harminc éve ott vagyok! Jeges élményeimet nem cserélném el szinte semmivel. Micsoda emlék például a Kisstadionbeli Füssen elleni BEK siker! Futballmérkőzésen nincs sokszor olyan hangulat, mint ami ezen a hoki fesztiválon volt. Talán ezek a szép emlékek is teszik, hogy nekem a „fűtetlen" Kisstadionban jobban „ízlenek" a jégkorongmeccsek, mint a melegebb, de nem testközelben lévő Budapest Sportcsarnokban . . . Nekem mindegy, hogy hol játszanak a fiúk, csak egy a lényeg: szorítsák meg a bajnoki címért folytatott harcban minél jobban az U. Dózsát. Mert a szoros eredményű mérkőzések, a nagy csaták vonzák a szurkolókat, és akár a Kisstadionban, akár a BS-ben olyan jó hallani tízezrek tombolását, amint egyként kiáltják: Hajrá Fradi! Lejegyezte: Nagy Béla 29
