Fradi műsormagazin
1986. június
Guadalajarai repülőtéri emlék Öregfiúként a stadionavatón. . . Rudas mellett a felejthetetlen Lázár Gyula. lekben búcsúra készülve. S elkezdte rugdosni a gólokat. Az lett a vége, hogy gólkirályi címet nyert a „fakóban”. Aki pedig a tartalékok között ilyen eredményes, annak a legjobbak között van a helye, vélte az első csapat mestere, Soós Károly, s jelezte Rudasnak, hogy számít rá az „egyben”. A megtiszteltetés cirógatta az önérzetét. Felvillant benne a kép, hogy ismét telt ház előtt vonul a többivel, hogy még egyszer megmutassa a világnak, mit érhetett volna el, ha nem jön közbe az álmokat összetörő sérülés. Végül nem hagyta, hogy elhatalmosodjon rajta a vágyakozás a múlt után. Szép csendesen visszazökkent a valóságba, amelyben már semmi sem volt a régi. A lábára gondolt, amely megkopott,s ellenfeleire, Lórántra s a többi ereje teljében lévő Honvéd játékosra, akik mellett már vajmi kevés esélye maradt. Mint hajdanában, pályája kezdetén, most is illőn megköszönte a lehetőséget, de nem élt vele. Csendben, szinte észrevétlenül vett búcsút a hőn szeretett játékától. Aztán később szeretett pályájától is. Ez a búcsú mentes volt minden különösebb érzelgősségtől. Húsz év után csak annyit mondtak neki, hogy „rád már nincs szükség. Ürítsd ki a lakást és költözz máshová”. 1953-ban pedig elvették tőle a kocsmát is. Epilógus, amelyből kiderül, hogy a futballtól nem lehet elszakadni Visszavonulása után egy ideig edzősködött. Előbb az Egyetértésnél, majd a LángNB ll-es csapatánál. Néhány vaskos csalódás után 1959-ben ebbe is belefáradt. Azt mondta, elég a fociból, és több mint tíz évig a tájára sem nézett a labdarúgó pályáknak. Még az Üllői úti stadiont is nagy ívben elkerülte. Közben volt saját üzlete, élte az üzletemberek s a futball nélküli polgárok életét. 1970-ben mégis visszatért a Fradiba. Ügy, mint futballista. Az öregfiúk hívták, a régi cimborák, hát persze, hogy felejtett mindent, kicsi és nagy sérelmet. Jött, vetkőzött, mezt öltött, s megint focizott. Jó szívvel, önfeledten. Mint régen. Hetvenötig játszott, de aztán ismét abbahagyta. Nem saját jószántából. Orvosi parancsra. Szívritmus zavarai figyelmeztették. Arra, amire egyszerűen nem akart odafigyelni, amit nem akart tudomásul venni. Hogy bárhogy fáj, tovatűnt az ifjúsága. De maradt azért az öregfiúk között. Ha nem is a pályán, de annak közvetlen közelében. A csapatvezetői tiszt lett az övé. Mivel ott látták a játéktér körül, a szövetségből is megkeresték. Hívták dolgozzon a fegyelmi bizottságban is. Rudas Ferenc pedig ezt sem utasította vissza. Manapság be vannak táblázva napjai. Ha hétfő, akkor — öregfiúk meccs. Ha kedd, akkor MLSZ fegyelmi ügyek és így tovább. Hogy nem sok ez a leterhelés? Ugyan kérem, mondja minden különösebb pátosz nélkül. Az ember azt csinálja, amit szeret, s az ilyesmiben nem lehet elfáradni. Így él ma az egykori kiváló hátvéd. Üzletvezető egy borozóban^ nagynéha barátok közé ülve elmeséli: talán a százszoros válogatottságot is elérhette volna. Csak egy tempóval később kellett volna odaérnie saját kapuja elé. Ha hagyta volna azt az egy labdát, hogy gólba menjen ... De sohasem hagyta. Várkonyi Sándor 13
