Fradi műsorlap (1990)
Fradi műsorlap Krisztián romlatlansága Nem állhatom meg, hogy beszámoljak róla, mert érzelmileg mély nyomot hagyott bennem. Lassan egy esztendeje hallom emlegetni Lisztes Krisztián nevét, aki a Ferencváros serdülőcsapatában nevelkedik és oszlopos tagja az időnként nemzetközi tornákon részt vevő magyar korosztályos válogatottnak is. Édesanyjától tudom, milyen jő véleménnyel van róla Albert is, aki azt mondta Krisztiánról: mintha magamat látnám tizenhárom évesen. Szóval ellátogattam a Lisztes családhoz, ami sajnos már korántsem teljes, hiszen az édesapa öt esztendővel ezelőtt egyik pillanatról a másikra meghalt. Azóta Lisztesné egyedül neveli Krisztiánt és nála tán két-három évvel idősebb bátyját. A békásmegyeri lakótelep széléről indul el szombat reggelente Krisztián és (szinte minden alkalommal) édesanyja is, hogy 8 óra után már a Népligetbe érjenek, hiszen 9 órakor kezdődik a meccs. De Lisztesné számára mindez nem áldozat, hiszen amikor látja fia tehetségét egyre inkább kibontakozni és hallja a jobbára szülőkből álló közönség elragadtatott dicséretét, egyszeriben feledni tudja az egész heti munka fáradtságát, a két fiú neveléséveljáró anyagi próbatételt. Krisztián pedig fut, cselez, indít, lövi a gólokat. Egybehangzó vélemények szerint nem mindennapi tehetség. Van aki úgy tartja: lassan már nincs mit tanulnia a gyereknek, mert amit eddig ösztönösen megtanult, azt más talán egész életében képtelen lenne elsajátítani. Nézegetem a gondosan albumba ragasztott újságkivágásokat, amelyek a külföldi tornákon részt vett Krisztián dicséretét zengik. A „mini Puskás”, „A kis virtuóz” és ehhez hasonló címek sorakoznak. Krisztián pedig láthatóan boldogan, mégis minden önteltség nélkül lapozgatja. Esze ágában sincs szerénykedni, érzem, magatartásában nyoma sem lelhető a mesterkéltségnek. Nem azért, mert édesanyja vagy esetleg az edzője lelkére kötötte: eszedbe ne jusson nagyképúsködni. Krisztián egyszerűen természetesnek találja azt, amit tud, élvezi a játékot, de egyelőre nem hasonlítgatja magát másokhoz, kivált fölénye tudatában. Véleménye persze van. Mindenkiről... vagy majdnem mindenkiről. Szóba hozom előtte az elmúlt évek labdarúgóbotrányait, amiről már neki is hallani kellett. És hallott is róla. De nem egészen érti. Számára a mérkőzés egyetlen tétje és értelme a győzelem. Miért is adná oda bárki ennek lehetőségét? Hiszen ő minden egyes mérkőzésre (saját bevallása szerint még a köztudatban gyengébb csapatok ellen is) aggódva készül, van benne jó adag feszültség: vajon sikerül majd nyerni? Többnyire sikerül, s az így átélhető öröm ízét semmi más nem pótolhatja. Ugyanakkor azt is tudja: ő még kisfiú és csapattársai, ellenfelei is azok, a felnőttek világa más, egészen más... Nem tudni, amikor majd ő is közéjük érkezik, vajon miként gondolkodik. Ám a jelenlegi eszével, leikével képtelen lenne bármilyen megalkuvásra. Hiszen ő jó, nagyon jó játékos akar lenne, és ez nem képzelhető cl másként, mint teljes erőbedobással végig hajtani a mérkőzéseket, legjobb tudása szerint játszva. Krisztián életében még nem jelent meg a pénz. Az anyagiakról legfeljebb annyit tud, amennyit édesanyjától hall. Márpedig a család nem él rózsás körülmények között. Számukra azonban a pénz - bármennyire is szükségük lenne rá - nem mindenek fölötti kérdés. így aztán Krisztián sincs tisztában a benne rejlő anyagi értékkel. Szerencsére még nem veszik körül olyan állítólagos barátok, akik mindezt tudatosították volna benne. Csakhogy a hírnév nagy vonzerő. És Lisztes Krisztián nevét - ha így folytatja - öt éven belül megismeri az ország, sőt talán Európa is. Akkor egyszeriben túl sok lesz a csábítás. És ember legyen a talpán, aki ellent tud állni a hízelgésnek, a kecsegtető anyagi ajánlatoknak. Ennek a kisfiúnak bámulatos szerencsések az alapadottságai, s nemcsak azok, amelyek a labdarúgópályán fontosak. Melegszívű, végtelenül becsületes emberke, valószínűleg azért is, mert jól nevelték. Rokonszenwel, egyben aggódva figyelem majd a sorsát. Hogy aztán felnőttként is olyan értékes tudjon maradni, mint amilyen most. Attól tartok, nehezebb lesz romlatlanságát megőrizni, mint az országos (vagy talán a világra szóló) hírnévig eljutnia. Mert az utóbbi, érzem, sikerülni fog. Vass István Zoltán FA-, PAPÍR- ÉS TÜZELŐANYAG KÜLKERESKEDELMI VÁLLALAT 1393 Budapest V., Honvéd u. 20. Pf. 323 Telefon: 129-850 Telex: 22-4251, 22-4252 900 Pintér, a Fradi hetedik hátvéd mesterlövésze Pintér Attila a spanyoloknak lőtt két szép gólja után büszkén jártkelt társai között. Persze viccesen mondták neki: ilyen volt már nem is egyszer, hogy Fradi-hátvéd két gólt szerzett a válogatottban! Attila persze, hogy élénken érdeklődött: Béla! Régen tényleg rugdalták a hátvédek a gólokat?! Nem én vagyok az első kétgólos? Amennyiben pontos választ kívántam adni a derék fiúnak, bizony a történelemkönyvbe alaposan vissza kellett lapozni. íme kutatásaim eredményei: 1914. május 31. Üllői út: Magyarország-Franciaország 5-1 Payer Imre tizenegyesből. A fradisták közül tehát Payer Imre szerezte a válogatottban az első hátvédgólt. Stílszerűen az Üllői úton... 1914. június 19. Stockholm: Magyarország-Svédország 5-1 Ismét Payer Imre, de ezúttal szabadrúgásból. 1918. október 6. Becs: Magyarország-Ausztria 3-0 Payer Imre 2 gól! Mindkettő tizenegyesből. A meccs végén a két tizenegyest ítélő bírót a bécsiek megverték... 1940. április 7. Berlin: Magyarország-Németország 2-2 Sárosi III Béla egy 28 méterről leadott bombalövésből. Fradi-hátvédnek ez volt az első válogatottbeli akciógólja! 1945. augusztus 19. Üllői út: Magyarország-Ausztria 2-0 Rudas Ferenc tizenegyesből. A magyar válogatottnak a II. világháborút követően ez volt az első gólja! Tehát ferencvárosi hátvéd szerezte... 1945. szeptember 30. Üllői út: Magyarország-Románia 7-2 Rudas Ferenc tizenegyesből. 1949. október 30. Megyeri út: Magyarország-Bulgária 5-0 Rudas Ferenc szabadrúgásból. 1964. június 20. Barcelona: Magyarország-Dánia 3-1 Novák Dezső két gól! Az egyiket tizenegyesből, a másikat egy remek szabadrúgásból szerezte! 1965. október 9. Népstadion: Magyarország-NDK 3-2 Novák Dezső 25 m-ről lőtt bombaszabadrúgásból. 1969. október 22. Népstadion: Magyaország-Dánia 3-0 Szűcs Lajos ekkor védőként szerepelt és egy 17 m-ről leadott nagy lövésből szerezte második gólt. 1973. április 29. Népstadion: Magyarország-Ausztria 2-2 Bálint László nagy lövéssel alakította ki a végeredményt. 1974. október 13. Luxemburg: Magyarország-Luxemburg 4-2 Bálint László Tóth szabadrúgásból legurított labdáját Bálint, mintegy 18 m-ről lőtte a hálóba. * Azóta 15 év telt el. Pintér Attila a spanyoloknak lőtt két góljával „megtörte a csendet...” Két akciógőlja pedig bravúr javából! Az FTC 90 éves történetében az első, aki ilyet a magyar válogatott mezében véghezvitt! N. B. Pintér a Fradi őszi legjobbja Rákosi Gyula osztályozókönyvében az első öt névsora: Pintér 3,9 Keller 3,7 Simon 3,5 Limperger 3,3 Józsa 3,2 A legmagasabb osztályzat 5-ös. Egyébként a csapat őszi átlaga 3,1 - azaz a „Tanár úrtól” közepest kaptak diákjai... A védők nem véletlenül kapták a jobb osztályzatokat, hiszen hét mérkőzésen gólt sem kaptak, négyen pedig egyet-egyet... Köszönet az öregfiúknak... Amint az köztudott, az FTC-Ú. Dózsa bajnoki mérkőzés előtt a két klub öregfiúk gárdája játszott és a jegyárak + 5 forintjait felajánlották a mozgássérült gyerekek javára. Az FTC létesítményigazgatósága a ferencvárosi és az újpesti öregfiúk képviselőinek közreműködésével 59 060 Ft-ot utalt át a „Segíts” Rollitron Alapítvány számlaszámára. Egy csepp a tengerben, de az öregek valamit tettek a gyerekekért... Köszönet mindkét klub öregfiúk gárdájának, valamennyi résztvevőnek és közreműködőnek.
