Fradi műsorlap (1989)

1989. március 11.

2 Fradi műsorlap RUDAS FERENC, A LEGENDÁS JOBBHÁTVÉD Akiért bolondultak a Rudas Ferencet már évtize­dek óta legenda lengi körül. Gyorsaságáról történetek, szto­rik egész sora él. Daliás, alakjá­ról, impozáns megjelenéséről még.ma is tucatnyi epizódot em­lítenek fel az idősebb szurkolók. Elegáns, s modernségében évtizedekkel a korát megelőző jobbhátvéd játékáról - már a negyvenes évek elején felfutott és támadta az ellenfél kapuját, amikor a legendás brazil Djalma Santos vagy Mátrai Sanyi még csak pendelyes gyerek volt - ho­zsannákat zengenek azok, akik megcsodálhatták könnyedségét, kivételes klasszisát. Lábtörésé­nek a sportpályafutását szó sze­rint keresztbetörő esetnek a le­gendája még ma is téma: „Henni repült, Rudas kinyújtotta a lá­bát, aztán egy hatalmas reccse- nés... Hányszor, de hányszor hallót- tam ezt a fájdalmas sporttörténe­ti epizódot idősebb-barátaimtól. Gondoljuk csak meg, ebben a nem éppen kisasszony-futballban azóta hány és hány szerencsét­len játékosnak tört el a lába, de egyikükből sem lett legenda. Ru­das Feri olyan játékos volt, any- nyira kivételes egyéniség, hogy az ő kínjait mint a népballadák verssorait, úgy adták szájról-száj- ra a Fradi-drukkerek: „Feküdt a hordágyon és még visszanézett a pályára, és a játékostársakra, s a szemével valósággal buzdította őket. Fájdalomtól meggyötört arcáról is az sugárzott: hajtsatok a csapatért, küzdjetek szíwel-lé- lekkel színeinkért... Mi ez, ha nem balladai mélység és szinte határos a népmesék legyőzhetet­len hősének tetteivel. Rudas Ferenc most 68 éves, s ahogy nők esetében mondani szokták, nyugodt szívvel leta­gadhatna legalább tíz évet. Beszélgetésünknek az ad ak­tualitást, hogy negyven eszten­dővel ezelőtt nyert bajnokságot az a legendás Ferencváros, ame lyiket minden idők egyik legjobb hazai klubcsapataként tartanak számon. Az 1949-es gárdáról van szó, a Henni — Rudas, Kispé- ter, Szabó — Kéri, Lakat — Bu­dai, Kocsis, Deák, Mészáros, Czi- bor csodálatos 11-ről, amelyik­nek Rudas Ferenc volt a csapat- kapitánya. Nos, e fényes győze­lemre emlékezve a feledhető FTC — Siófok meccs előtt a le­gendás jobbhátvéd végezte el a kezdőrúgást.- Mindig csodálatos köny- nyedséggel futott le a pályáról. Azt hiszem, ennyi idős korban az emberek talán még azt is meggondolják, gyorsabban lépje­nek-e a busz után.- Az az igazság, hogy hat éve készülök erre a kifutásra, ugyan­is ennyi ideje akasztottam végleg szegre a focicsukát. 62 éves ko­romig kergettem a labdát az öregfiúk között, mipdig azt mondtam, akkor kezdődik az iga­zi öregség, ha az ember már az old boyok közül is kiöregszik.- Egyetlen kiló , súlyfelesle­get sem lehet észrevenni Rudas Ferencen.- Mindössze három vagy négy kilóval több a súlyom, mint aktív játékos koromban. 79—80 kiló. voltam akkorm amikor a válogatottban szerepeltem és most 83 lehetek.- Ehhez a remek kondíció­hoz egész biztos, hogy hozzátar­tozik egy rendszeres sportolás.-- Sajnos, nem. Mindössze az úszás és a sétálás maradt, mivel körülbelül tíz éve szívritmuszava­rom van.- A mai futballrajongók dön­tő többsége nem is látta játszani Rudas Ferencet, mégis nagy tisz­telet övezi a nevét. S hírneve az évek múlásával is fennmaradt.- Gondolom, a fiatalabb év­járatú drukkerek háromszor is rákérdeznek, hogy ki is volt az a Rudas. Dehát ilyen az élet. De egy biztos: én magam is ér­zem, hogy a publikum, a Fradi- tábor kedvel. Ez egyvalamiből fakadhat: megérezték rajtam is, hogy tiszta szívből és önzetle­nül imádom ezt a klubot, a zöld-fehér színeket.- Hány éves volt, amikor először játszott a Ferencváros első csapatában.- 1941. november 23-án a Salgótarján ellen játszottam elő­ször a Ferencvárosban. És hu­szonévesen olyan óriási szeren­csém volt, hogy egy harminc méterről lőtt bombagóllal, ame­lyik pontosan a felső sarokba vá­gódott, mutatkozhattam be. Tombolt az Üllői úti stadion, és ettől a perctől kezdve csak a sé­rülésem miatt maradtam ki a csa­patból.- Válogatottságainak száma? 1943 és 1949 között 23­szor húzhattam magamra a címe­res mezt, s ha nem jön közbe az a bizonyos súlyos sérülés, egész biztos, hogy még jónéhányszor’ bekerültem volna a nemzeti 11-be.- Szakemberek állítják, hogy az aranycsapatnak senki más nem lehetett'volna a jobbhátvéd­je, csakis Rudas Ferenc.- Lehet, de én nem szeretem azt a játékot a sportban, amikor a mondatok úgy kezdődnek: „Ha így történt volna... Ha ak­kor nem jön közbe a balszeren­cse..., A futballban nincsen „Ha .. Csak szigorú tények. Az én karrierein ott siklott ki. ami­kor annál a szerencsétlen össze­csapásnál eltört a lábam.- Beszéljünk most kelleme­sebb témáról. A Ferencvárosban mi a legmaradandóbb élménye?- Az első mérkőzésem és az 1949-es bajnokság frenetikus ün­neplése .- Ki volt a legjobb barátja az FTC-ben?- Kispéter Miska, Lakat Kar­csi. Mészáros Dodó és Henni Gé­za. De nyugodtan merem állíta­ni, hogy szinte minden játékos­társammal nagyszerű viszonyban voltam. Csodálatos közösség volt akkor a Ferencvárosnál, s ennek döntő szerepe volt a sikerekben.- A legkedvesebb edzője?- Minden tréneremet tisztel­tem, becsültem. De leginkább Urbanesik Gábor állt közel hoz­zám. Nem volt edzői papírja, nem rendelkezett különböző is­kolákkal, de az erőnléti felkészí­tés és a taktika a kisujjában volt. Fantasztikus ösztöne volt a tré- nerséghez, jó érzékkel tudott ta­nácsot adni, megfelelő pedagógi­ai vénája volt, s csodálatosan rá­érzett egy-egy mérkőzésre.- Öriz-e különböző ereklyé­ket a játékos pályafutásából?- Igen, lakásomban a hall tele van régi futballemlékekkel. Egyébként a közelmúltban ad­tam Nagy Béla barátomnak egy régi kedves emléktárgyat. A Szent István Kupa kicsinyített mását, amelyiket 21 éves korom­ban nyertünk el.- A súlyos sérülése után med­dig játszott még?- 1950 tavaszán történt a lábtörésem és egészen 1954-ig erőlködtem, hogy visszanyerjem a régi formámat. Az akaraterőm­mel odáig jutottam, hogy még nemzetközi és bajnoki mérkőzé­seken is szerepeltem, de be kel­lett látnom, hogy már csak ön­magam árnyéka vagyok. Képzel­je el, hogy a fejemben tudtam, hogy mit kell csinálni, de a lá­bammal már képtelen voltam mindezt végrehajtani. Most gon­dolja el, hogy azon a pályán erőlködtem, ahol még látták a régi villámgyors Rudas Ferencet futballozni. Keserves próbálko­zásokat tettem, hogy újra a régi legyek, de nem ment. S ettől bi­zony fizikailag és lelkileg egya­ránt szenvedtem. Szenvedtem, gyötörtem magam, de a lábam már nem engedelmeskedett. Tudniillik az történt, hogy a törés után nem mozgatták ki a bokámat, s ettől lett sokkal merevebb. Ami a mozgásban, a labdalevételnél érezhető volt. Szóval ne szépítsük a dolgot, én a törés után már sohasem nyer­tem vissza a régi formámat. A búcsúnak ez volt az egyik oka. A másik pedig az volt, hogy nem tudtam elviselni az emberek szá­nakozó tekintetét.- Tudom, hogy társadalmi munkásként ma is dolgozik az MLSZ-ben.- Igen. Több mint tíz esz­tendeje a szövetség Fegyelmi Bi­zottságának vagyok a tagja. Ezt a gyakorta népszerűtlen funkci­ót is megpróbálom tisztességgel ellátni, lehetőség szerint úgy, hogy a lelkiismeretem tiszta ma­radjon, s mindig emelt fővel jár­hassak a pályákon.- Azt mesélik, hogy annak idején Ün volt a labdarúgók kö­zül a nők egyik bálványa.- Van benne valami. De Szusza Feriért a gyengébb nem legalább ennyire rajongott. Szóval sikerei voltak a hölgyeknél?- Azt hiszem, igen. De Szu­szával együtt ezt a viselkedésünk­kel. az öltözködésünkkel is meg­próbáltuk alátámasztani.- Mikor volt először autója? Amikor a szüleimmel át­vettük a Ferencváros éttermét, itt a pálya sarkán. Néhány évre rá az édesapám vett nekem egy Opel Rekordot Szó ami szó, éppen vonszolta magát. Ez 1947- ben volt, s az ára 7500 forint volt. Tudja, ez még olyan időszak volt, amikor még ujjal mutogat­tak az emberek egy-egy autó után, s a pestiek pontosan tud­ták, hogy egyik vagy másik kocsi kié. Egy hajnali mulatás után ezt az autót összetörtem, s a követ­kezőt csak 1949-ben tudtam megvenni. Az ÉDOSZ futballt és minket, játékosokat szerető gép­kocsivezetői szereztek egy öreg 1900-as Mercedest. Ez is csodá­nak számított akkoriban. Beval­lom, nekem mindig az autó volt az egyik hobbim... Persze a szív­ügy — az örökké a foci marad. (gyenes) mn móR csak «mijÉK...- Ha azt mondom 1968, mi jut erről a dátumról Novák Dezső eszébe? + Hogy húsz évvel fiatalabb voltam. Meg, hogy akkor még nem azon múlt a hétvégi boldogságom, hogy berúgja-e a csatá­rom a helyzetet, vagy sem. hanem a saját teljesítményemre is építhettem. Végezetül pedig egy csodálatos mérkőzés. Amely­nek egyik szereplője voltam. Játszottam a világválogatottban a brazilok ellen.- Minek köszönhette egy magyar hátvéd, hogy FIFA mez­be öltözhetett? + Előtte az olimpián jártunk Mexikóban. Ott látott játsza­ni Cramer mester, a világválogatott edzője, aki a japán csapat edzője volt. És nie ghívott bennünket. Albertet. Farkast, Szű­csöt, s engem. Ötven éves jubileumát ünnepelte a brazil szö­vetség. Ennek tiszteletére rendezték a meccset.- Kik voltak még hivatalosak a FIFA csapatba? * ■ Csupa nagy játékos. Jasin, Sesztyernyev, Schuszter, Beckenbauer, Owerath, Dzsajics, Amancio, hogy csak a krémet említsem.- A braziloknál ki volt a legnagyobb sztár? + Természetesen Pelé. De a többi is csodálatosan futbal­lozott., A százhúszezer néző pedig remekül szórakozott, hi­szen játékot látott, a szó igazi értelmében. Ott, akkor minden­ki játszott. Felszabadultan, könnyedén, látványosan. Nem volt rugdosás, kíméletlen közelharc,, senki sem akarta megfélemlí­teni a másikat, csak átjátszani. Lóvá tenni, kicselezni, túljárni az eszén. A brazilok persze szokásukhoz híven eldugták a lab­dát. Ilyenkor mi üldöztük őket. De ha nálunk volt, mi is eldug­tuk. Akkor meg ők vadászták. A közönség meg szinte végigtap­solta a 90 percet. Végül a hajrában rúgtak egy gólt a hazaiak, s ezzel 2—1-re legyőztek bennünket.- Cramer mester adott valamilyen különleges taktikát a meccs előtt? + Nem volt rá szükség. A szakember tudta, hogy úgy is te­szi mindenki a dolgát. Lényegében az volt az eligazítása, hogy menjetek fiúk, aztán futballozzatok. Előző nap volt egy edzés, kicsit mozogtunk, aztán másnap úgy játszott a társaság, mintha évek óta egy csapatot alkotna.- Kaptak valamilyen ajándékot a játékosok? + Igen. Egy órát, s a szerelést.- Nem volt a találkozó után mezcsere? + Abban az időben ez még nem volt divat. Egyébként sem adta volna oda senki a FIFA feliratú mezét. Az mindenkinek emlék.- Hogy’ ment a játék Novák Dezsőnek, az ördöngős brazil szélső nagyon megkeserítette az életét? + Hát tett egyet és mást a bosszantásomra. De végülis azt lúszem nem okoztam csalódást, hiszen nem cseréltek le, vé­gigjátszottam a találkozót.-És gondolom De tmar Cramert is megtartotta jó emléke­zetében? + Tennészetesen. De úgy fest, Ő sem felejtett el, hiszen tíz év múlva Budapesten tartott előadást. Mint edző én is részt vettem rajta, s a jeles szakember nyomban megismert. Húsz év. S, hogy elszállt. Húsz évvel ezelőtt négy magyar futballistát is meghívtak a világválogatottba. Hol van már ez az idő... v.s.

Next

/
Thumbnails
Contents