Fradi műsorlap (1989)

1989. augusztus 12.

­Caligaris Nemzetközi Labdarúgótorna Több mint harmincéves törté­nelemre tekint vissza az a labda­rúgótorna, amely futballista nem­zedékek tudásának kiteljesedését segítette elő. Olyan korosztály­nak (18—20 évesek) nyújt ez a rendezvény megmérettetési lehe­tőséget, amelynek kulcsszerepe van egy labdarúgó további pálya­futására. A Caligaris-torna későbbi csil­lagokat indított el a hírnév felé, és nem kis büszkeségünkre, ma­gyar sikereknek is örülhettünk. Lapozzuk most fel a Caligaris- kupa történetét őrző program­füzeteket. KICSODA UMBERTO CALIGARIS? A Po folyó melletti kiváros­ban, Monferreatóban született a torna névadója. Az ifjú Umber- |o először a város csapatának lett szemefénye, majd az ígéret földjén, a torinói Juventusban érvényesítette tehetségét. Mind­ez a harmincas években történt, így nem csoda, ha mi legszí­vesebben Sárosi Gyurkával ha- sonlítgatjuk össze. Umberto Caligaris — egy öreg­fiúk mérkőzésen - a pályán hunyt el. A stadiont mindig szentélynek tekintette, a fut­ballt hivatásaként érezte, öt­venkilenc válogatottságával so­káig vezette az olasz labdarú­gók válogatottsági listáját. A hatvanas években az ugyancsak legendás hírnév birtokosa, Facc- hetti viselte először nála több alkalommal az azúrkék mezt. Halála után szülővárosa úgy döntött, hogy egy utánpótlás- torna elindításával emléket állí­tanak szeretett földijüknek. Az első műsorfüzet bevezetőjében Carlin úr, a Tuttosport című lap szerkesztője kiemelte, hogy Cali­garis mindig segítette - fiatalabb csapattársai kibontakozását. Azt hiszem, ez ma is megfogadni- való javaslat... AZ ELSŐ ÉVEK, AZ ELSŐ GÓLOK... Az első meghívókat — talán túlzott óvatossággal — csupán a környező országokba címezték. A Vienna, az Olympique Lille, az Aarau, a Lugano, a Laneros- si, a Modena, az AS Roma ér­kezett a festői Monferratóba. A mezőny a hazai pálya előnyeit élvező AS. Casale csapatával egé­szült ki. A magyar klubok a második évben kapcsolódtak be a küzdel­mekbe. Az Ihász Kálmán vezette Vasas vett részt a tornán, de nem került a döntőbe. 1959-ben rendkívüli esemény történt. Szovjet focisták érkez­tek a kisvárosba. Sokan még az edzéseikre kilátogattak, hátha máshogy mozognak a keletről jött labdarúgók. A Torpedo Moszkva szereplése végül is csak egzotikus kirándulássá szelidült, ugyanis nem tudtak beleszólni a végső helyezések sorsába. És 1960-ban színrelép a legnépsze­rűbb magyar klubcsapat: a Fe­rencváros! A dobogóra ugyan nem sikerült felállni, de a stí­lusosan futballozó társaság el­nyerte a mindig kényes ízlésű olasz tifosók tetszését. Ezekben az években már ténylegesen európaivá lett. Megjelentek a Ca­sale sporttelepén a görög, a fran­cia, a bolgár, sőt az angol csapa­tok is. » 1963: AZ ELSŐ GYŐZELEM A Rosa Rossa szállodában szállásolták el a későbbi kupa­győztest. Géczi, Horváth, Pán- cics, Macsek, Juhász, Maróti, Nagy, Korpa, Szántó, Rátkai, Lukács, Szántay, Záhonyi, Né­meth, Varga, Molnár képviselte a zöld-fehér színeket. Méltókép­pen. A Fradi lett az első nem olasz védő, miután a döntőben az N. K. Hajdúk gárdáját is si­került legyőzni. A csapatból ké­sőbb négyen a címeres mezt is magukra ölthették. 1966: GYŐZELEM - MÁSODSZOR Az 1963-as és 1966-os győ­zelem között 1965-ben sem sok UTIPROGRAM A JÖVŐ ÉVI CALIGARIS TORNÁRA Már az idén szeretnénk felhívni szurkolóink figyelmét, hogy az 1990-es Caligaris torna nyitó mérkőzéseire és nagy olasz stadionok megtekintésére autóbuszos társasutazást szervezünk. A tervezett program: 1. nap: Utazás a Cooptourist légkoncicionált autóbuszával Villachba. 2. nap: Továbbutazás a Lienz, Cortina D Ampezzó, Trento útvonalon a Garda tóhoz. Szállás Gardában! 3. nap: Továbbutazás Milánóba — városnézés, a San Siro stadion megtekintése! Az esti órákban érkezés Casale Monferatóba. 4. nap: Tartózkodás, városnézés Casale Monferatóban, Este a Caligaris torna megnyitó programja. 5. nap: Egésznapos kirándulás Torinóba. Városnézés és an­nak a stadionnak a megtekintése, ahol az FTC 1965- ben a Juventus ellen megnyerte a WK-t! 6. nap: Tartózkodás, szabad program Casale Monferatóban. Este a ferencvárosi fiatalok mérkőzésének megtekin­tése. 7. nap: Továbbutazás Genovába — stadionlátogatás a Samp- i dohánál. Kirándulás San Remoba. . 8. nap: La Spezia érintésével továbbutazás Parmába. 9. nap: Parmai városnézés után továbbutazás Modennába, Ott is városnéző séta, stadionlátogatás. Szállás Vero­nában. 1 10. nap: Veronai városnézés, stadionlátogatás után Bolzáno érintésével továbbutazás Klagenfurtba. 11. nap: Klagenfurti séta után hazautazás Budapestre. A részvételi díjat a Fradi műsorlap első tavaszi számában közöljük, de kérjük szurkolóinkat, hogy - minden kötelezett­ség nélkül - jelezzék utazási szándékukat, a Fradi ajándékbolt­ban. hiányzott a trófea elnyeréséhez. A döntőben szenvedett veresé­get a gárda az Internazionale együttesétől. Az angliai világbajnokság évé­ben diadalmas gárda névsora is ide kívánkozik. íme, kedves gyűj­tők: Frivaldszky, Horváth, Bálint, Rab, Gundert, Vajda, Szőke, Branikovits, Németh, Pálmai, Bemát. A játékosokat az első megle­petés nem is a játéktéren, ha­nem a műsorfüzetet lapozgatva érte. A magyar zászló fehér sáv­jában ugyanis a vörös csillagot tűntették fel a szervezők, holott ez a szimbólum csak az állami cí­merben szerepel... Néhány oldal­lal beljebb aztán igazán patinás személyiség, Vittorio Pozzo mél­tatja a torna jelentőségét és a résztvevő csapatokat. Signore Pozzo az ellenünk győztes olasz világbajnok válogatottnak volt híres kapitánya. (1938 Pá­rizs: 2-4). Nos, a derék Vittorio, kiemel­ten is beszél a Ferencvárosról, mondván, hogy a nemzetközi futballélet egyik reprezentánsa ismét megtisztelte a Caligaris ku­pát. Egy statisztikát is. készítet­tek a lap szerkesztői. Összegyűj­tötték, hogy 1965-ig mely játé­kosokat válogatták be a hazájuk nemzeti tizenegyébe azok közül, akik e rangos vetélkedésben is szóhoz jutottak. A névsor néhány tagja szá­munkra is ismerős: az olasz Al- bertosi, az angol Tambling, a ju­goszláv Aljenovics, a szovjet Gri- gorjev, hogy csak néhány nevet említsünk. Azután innentől áj; landósul az FTC „Ferencvárosi hivatalos elnevezése. Szegény olaszoknak fogalmuk sem volt, hogy egy magyar jelzős szerke­zettel vesződtek eredménytele­nül. Azt az 1966-os döntőt egyéb­ként még ma is emlegetik a helybeliek. A Fradi a hazai Ca­sale gárdájával vívta a döntőt. A rendes játékidő döntetlenre végződött, következtek a tizen­egyesek. Pontosabban Szőke Pis­ta! Egy, mai ésszel már nehezen felfogható szabály értelmében, egyetlen játékos is lerúghatta valamennyi büntetőt. A hidegvé­réről és rugótechnikájáról híres jobbszélsőnk négy biztos ítélet­végrehajtás után az edzőhöz, Csanádi Ferenchez fordult: „Feri bácsi, berúgjam? A mester arca elfehéredett, de mire szólt volna, Szőke az ötödik tizenegyest is értékesítette. A labda a hálótar­tó vasról pattant vissza az egy kupacban ünneplő fradisták kö­zé. CSENDESEBB ESZTENDŐK... A kupavédőt természetesen ismét meghívták a vetélkedőre. A csapat névsora: Való, Bodnár, Vágvölgyi, Papp, Nagy, Bálint, Varga, Zalavári, Kerekes, Vigh, Rab, Szentannay, Branikovits. A gárda edzője Zalka András volt. A megjelent ismerte tő hang­súlyozni kívánja, hogy ebben a csapatban rúgja a labdát ,,il grande Albert . Hát igen, az aranylabda éve!... Egyébként mindvégig jellem­ző, hogy az ifjúsági csapatokat a felnőttek sztárjának nevével népszerűsítik. 1971-ben például a Hamburger SV-t Uwe Seeler említésével helyezik az érdek­lődés homlokterébe; Az ötlet igazán kitűnő. A néző eljátszhat a gondolattal, hogy esetleg újabb világsztárt fedezhet fel az ifjak között. Ebben az évben ismét utazhat a Fradi. Som Ferenc csapatvezető olyan játékosokat vitt magával, mint Ebedli és Vad. Nem mi, hanem a szervezők mondták, és írták, hogy ez a „dunai játék, a világ legszebb já­téka . Majd némi iróniával hoz­záteszik: ,?ezt mondják az öreg szurkolók. A csapat becsület­tel küzdött ugyan, de a dobogó­ról bizony lecsúsztak. 1972-ben Ács István vezetésé­vel és új reményekkel vágott az útnak a gárda. A reményeket táplálta, hogy a már akkor is rendkívül tehetséges Nyilasi Ti­bor is a csapattal tartott, sőt a később szintén elsőosztályú lab­darúgóvá lett Viczkó Tamás is. Eddigre már Európa szinte valamennyi országa delegált már klubot a Caligaris torna rendez­vényére. Presztiízs lett elutazni erre a kupakűzdelemre, amely­nek rangját még emelte, hogy az olasz televízió rendszeresen közvetítette a mérkőzéseket! Ca­sale di Monferrato szinte kihalt a meccsek idejére, és se szeri, se száma a legendás történetek­nek. Egy alkalommal a híres énekesnő, Rita Pavone is megje­lent a lelátón. Ettől kedzve^csak „vasárnapi háziasszonynak ne­vezték a helyiek. Akadt néhány rosszmájú szur­koló is. Ketten például össze­vesztek azon, melyikük jött csak azért a stadionba, hogy a hosszú- combú mazsorettek felvonulását tekintse meg. Más. Feltűnően sok a tinilány a nézők soraiban. „Biztos, ném a labdát nézik! ’ - szólal meg egy testes asszonyság. Lehet, hogy ő sem azt nézte. „NEHÉZ MESÉLNI A FERENCVÁROSRÓL" Aztán egy ideig nélkülünk, magyarok nélkül rendezték meg a tornát. Aztán olyan esztendő is előfordult, hogy kizárólag itáliai csapatok kergették a lab­dát, éppen tíz éve, hogy a Va­sas Izzó gárdája képviselte szí­neinket, de a csoportmérkőzések után nem jutottak tovább. Az eddigi utolsó bajnokság megnyerésének évében, 81-ben ismét a Fradi indult. A gárdá­ban olyan nevek, mint Koch, Bánki. Elődeik hírnevének meg­felelő fogadtatásban részesültek. „Ezek a fiúk mindig a szép já­ték hívei voltak, nagy futballis­tákat adtak Európának. Nehéz mesélni a Ferencvárosról, mint ahogy nehéz elmesélni Az Aidát, vagy az Odüsszeiát. Mindenkép­pen az egyik legkedvesebb társa­ság számunkra. Véleményük bi­zonyára annak dacára sem válto­zott, hogy fiaink ezúttal sem ju­tottak a legjobbak közé. A csizmaország számára örök­re felejthetetlen spanyolországi világbajnokság után még az is megfordult a szervezők fejében, hogy elhívják a bearanyozódott nagyokat a kupa döntőjére. A termiusnehézségek viszont köz­beszóltak. Nagy kár, mert a Fra­di ificsapatának sem ártott vol­na Paolo Rossi látványa. A fel­kerekedő gárdából csupán hár­man lettek NB I-es focisták: Kovács Imre, Mészáros Zoltán és Gregor József. Utóbbi a Honvéd- ban a válogatottságig vitte... Saj­nos, nem sikerült kiharcolni a to­vábbjutást. 1985-ben az MTK-VM képvi­selte Magyarországot. Két név az utazók közül: Orovecz György, Jován Róbert. Tavaly, és azután idén is is­mét a Ferencváros következett. A tavalyi, sikertelenebb kirándu­lás után (a csapatban Báder és Páling) az idei ezüstérem igazán kiváló teljesítmény!! Méltó a nagy elődök eredményeihez. Nagy szükség volt már egy lab­darúgósikerre ezekben az ínsé­ges időkben. Csak így tovább! BÖNGÉSZNIVALÓ A győztesek: 1957 Lanerossi Vicenza 1958 Brescia 1959 Brescia 1960 Fiorentina 1961 Juventus 1962 Fiorentina 1963 Ferencváros 1964 Dinamo Moszkva 1965 Internazionale 1966 Ferencváros 1967 Fiorentina 1968 Fiorentina 1969 Lanerossi Vicenza 1970 Torino 1971 Torino 1972 Torino 1973 Milan 1974 Blackpool , 1975 Internazionale 1976 nem rendeztek tornát! 1977 Juventus 1978 Internazionale 1979 Internazionale 1980 Internazionale 1981 Juventus 1982 Milan 1983 Milan 1984 Milan 1985 Milan 1986 Torino 1987 Glasgow Rangers 1988 Sampdoria 1989 Juventus összesítve: Internazionale és Milan 5-szőr Fiorentina, Torino és Juventus 4-szer Lanerossi, Brescia és FTC 2-szer Sampdoria, Blackpool, Dinamo Moszkva, Glasgow Rangers 1-szer Harminckét alkalomból csu­pán ötször nem olasz klub diadal­maskodott! Sőt csak a Fradi nyqrt két alkalommal... íme néhány név, amelynek viselői később naggyá lettek: Albertosi, Ivanov, Fedotov, Maz- zola II, Puliéi, Zaccarelli, Maidé­ra, Evans, Walsh, Baresi, Zenga, Bergomi, Galderisi, Costacurta, Robertson. A döntő mérkőzéseket sem akár­kik vezették: Lo Bello, Gonella, Casarin, Agnolin, D Elia... FOGADJUNK, HOGY NEM TUDTA... — egy ideig a kupát Galigaris lánya adta át a győzteseknek, — a mérkőzéseket a Natal Palli (25000 férőhely) stadion­ban rendezték, — az ünnepélyes megnyitón még népitáncosok is felléptek, — minden évben legalább har­minc támogatója és védnöke akadt a Caligaris tornának, — a juniorcsapatok minden alkalommal a felnőttek szerelé­sében futhattak ki a pályára, — az esti mérkőzések negyed tizenegykor kezdődtek, — az 1965-ös kupadöntőn az Inter kispadján Helenio Herrera ült, — a fanfárokat a torinói ca- rabinierik (csendőrök) fújták, — két focimeccs szünetében még rögbibemutatót is tartottak. Összeállította: Gréczy Zsolt

Next

/
Thumbnails
Contents