Fradi műsorlap (1989)

1989. március 11.

1989. március 11. Üllői út: FTC - Dunaújváros SZEZONNYITÓ tanulságokkal Nem sikerült valami fényesen az FTC labdarúgóinak tavaszi rajtja. A nyitányon Kincsesék nem tudták legyőzni az Üllői úton a Siófok együttesét. De nem csupán a rendes játékidő­ben nem bírtak ellenfelükkel, hanem a találkozót követő ti­zenegyes párbajban is alulma­radtak. Mélyen tudása alatt szerepelt a zöld-fehér gárda, de még így is kezében volt több­ször is a győzelem. Először ami­kor hat perccel a mérkőzés be­fejezése előtt megszerezték a ve­zető gólt, ám nem becsülték meg a drága előnyt s egy perc leforgása alatt elkótyavetyélték. A szerencse aztán még egyszer melléjük szegődött, előnnyel vár­hatták az utolsó, a sorsdöntő tizenegyest. Ha Dukon a kapu­ba talál két ponttal gazdago­dik a Fradi. De nem. Ezt a lehe­tőséget is elszalasztották, s For­tuna harmadszor már nem mo­solygott rájuk. A mérkőzés után nem volt kifejezetten rózsás' hangulatban a csapat edzője, Rákosi Gyula, ettől függetlenül készségesen vállalkozott egy kis beszélgetés­re.- Gondolom nem ilyennek képzelte az idénykezdetet? o Hát nem. Egészen másnak. Optimista voltam, bíztam a sike­res évnyitóban. De miért is ne bíztam volna, hiszen a játéko­sok becsületesen felkészültek, edzésmoráljuk, ügybuzgalmuk kifogástalan volt a télen, kellő­en ráhangolódtak a nyitótalálko­zóra is, talán túl sok volt bennük a feszültség, a bizonyítási vágy, s emiatt lett görcsös, kapkodó a játékuk.- Még mielőtt rátérnénk a Siófok elleni találkozóra, megkér­ném meséljen a nyitányt megelő­ző NSZK-beli kirándulásról. o Négy napig voltunk távol, ezalatt két mérkőzésen szerepel­tünk, harmadosztályú együtte­sek ellen. A Füschét 3—1-re, a Türkiyensport 1 —0-ra győztük le. Az első találkozón nehéz volt eldönteni, hogy melyik a rosszabb, az idő, vagy a pálya megvilágítása. Végül egyöntetű volt a véleményt hogy holtver­seny van a kettő között. Bár alig lehetett látni a kapukat, Dzur- ják, Páling és Kincses csak kita­pogatta és betalált. A követke­ző összecsapáson a török közös­ség csapata ellen az. időjárás ha lehet, még egy lapáttal rátett. Olyan eső öntötte nyakon a pá­lyát, hogy nem lehetett rajta játszani. Vendéglátóink azonban elvittek bennünket egy másik ke­rületbe, ahol egy műfüves játék­téren lejátszottuk a meccset. Oda is kijöttek a nézők", s egy egészen jó kis csata alakult ki. Itt Wukovics volt a gólszerzőnk. Ami a lényeg,, mindkét német csapat, harmadik osztály ide, harmadik osztály oda, jól meg­hajtott bennünket, tehát nem jártunk ott hiába.- Akkor most jöhet a bajno­ki nyitány. Hogy érezte magát ezen a délutánon a kispadon ? o Szörnyen. S azzal töltöt­tem az időt, hogy kerestem a magyarázatot a gyenge teljesít­ményekre.- És megtalálta ?­o Nem nagyon. Szerepet játszhatott, mint korábban is említettem a túlzott akarás, ta­lán nyomasztotta őket az, hogy tudták, itthon, hazai közönség előtt nem kaphatnak ki a Sió­foktól. Ám a te.rvszerűtlenségre, az ötlettelenségre, a sorozatos figyelmetlenségekre elég nehéz kielégítő magyarázatot találni. Sajnos a kulcsemberek, a rutinos, tapasztaltabb futballistáink mondták elsősorban csődöt. A szürke, elképzelés nélküli játék­ban is voltak lehetőségeink, csak: hát az öszpontosítás az, csapni­való volt. A vendégek nem csak fegyelmezettebben, ötletesebben futballoztak, hanem lényegesen többet futottak a mieinknél. Ha elől elveszítették a labdát pilla­natok alatt visszazárkóztak, ha kellett tizenegy emberrel védték kapujukat.- 1-0-nál mire gondolt? o Sok mindenre, csak arra nem, hogy ez az eredmény alig egy percet él csupán. Örültem, hogy végre megszereztük a veze­tést, természetesen üzentem a pályára, hogy most már becsül­jék meg ezt a gólt. Mi lett belő­le? Egy egészen gyermeteg hiba után kiegyenlített az ellenfél, s még örülhettünk, hogy nem rú­gott újabb gólt. Mindez csak azért, mert a védők lazán fog­tak embert, a középpályások pedig nem segítették kellően -a hátsókat.- De még a tizenegyeseknél is élt a remény, hogy a háromból legalább két pont itthon marad. Hitt ebben még? ó Hinni szerettem volna,'de azt is jól tudtam, hogy a mieink nagy lelki hátrányba kerültek az­zal. hogy így kicsúszott a kezük­ből a rendes játékidőben a győ­zelem, ’ Kijelölte a 11-es rúgókai, vagy önkéntes alapon állt össze a stáb? o Aligha lenbe célravezető, ha az edző döntené .el, hogy ki­nek kell rúgnia a büntetőket. Akit erre rá kell beszélni, az fél, aki pedig fél, az bizonytalan. S végül egy edzői döntés esetén a felelősség sem az övé lenne. Te­hát én is úgy kezdtem, hogy megkérdeztem, ki az az öt, aki vállalja. Bánki nyomban jelent­kezett, Kincses is. Fischer vi­szont már mondta, hogy_ nem meri felvállalni. Mit mondhat­tam erre? Ha van más jelentkező, ám álljon félre. De nem volt és így alakult ki a kezdő ötös.- S akik odaálltak a tizen­egyes pontra letett labdának, ők a legbiztosabb ítéletvégrehajtók? o Az edzéseken általában nem Hibáznak. De más az edzés és más a meccs. Az edzésen nincs tét, ott lehet szórakozni, nyu­godtan kockáztatni, és néha bi­zony szórakoznak is a büntetők­kel. Pedig e tekintetben sincs kivétel, aki bármilyen- edzésgya­korlatot lezserül csinál, az min­dig a meccsen bosszulja meg ma­gát.- Tehát sok pénzt nem tett volna fel a Fradi 11 -esekre? irtrvrvrtrvrk AZ ÉV ELSŐ GYŐZELMEI, GÓLJAI... február 15. Ny. Berlin: FTC—FÜSCHE 3—1 (2—1) G.: Dzurják, Páling, Kincses Józsa—Simon, Limperger, Sträusz, Keller—Topor, Bánki, Kin­cses -Páling, Dzurják, Dukon. Csere: Wukovics, Fonnyadt, Bus. Nagy Zs., Vajda. február 16. Ny. Berlin: FTC—TÜRKIYEMSPOR 1-0 (0-0) G.: Wukovics Józsa-Simon, Bus, Limperger, Keller Topor. Bánki, Kincses— Wukovics, Dzurják, Fonnyadt. Cs.: Dukon, Vajda. o Arra számítottam, hogy Miki egy lövést csak megfog. Abban viszont már nem voltam olyan biztos, hogy náíunk min­denki betalál.- Tanulság á jövőt illetően? o Bár fájdalmas volt. hogy nem sikerült nyerni, de azért -nem dőlt össze a világ, A játék­ban ez is benne van. Talán peda­gógiailag még használ is, mert felébreszti a játékosokat abból a tévhitből, hogy az őszi második hely önmagában is elég ahhoz, hogy megrémüljenek tőlünk az ellenfelek. Rájönnek, hogy min­denki ellen meg kell feszülni, a mai erőfutball harcos, kemény, munkabíró embereket kíván, akik átgázolnak a falon is. Ha nem vagyunk kűzdőképesek, ak­kor alulmaradunk. És nem a kapkodás jele, ha ezután mások is lehetőséget kapnak. Sok ugyan­is az egyforma képességű játéko­sunk; s az élvezi a bizalmat, aki teljesít. Az itthon elszórt ponto­kat pedig vissza lehet szerezni. Csak alihoz idegenben kell nyer­ni. . Ez tehát a következő feladat. "v. s. Lapzártakor nagy-nagy örömhír érte a ferencvárosi tábort: jégkorongcsapatunk megnyerte a bajnokságot! A siker részesei lapunk következő számában emlékeznek az ,,aranyútra "...

Next

/
Thumbnails
Contents