Fradi műsorlap (1989)

1989. május 27.

Fradi műsorlap te öföMwvoláráo művészei Az utóbbi évtizedekben nem igen volt olyan mérkőzése a Fe­rencváros labdarúgócsapatának, amelyen legalább egyikük ne lett volna ott valamelyik kapu mö­gött. De számtalanszor feltűntek a jégkorongozók, a vízilabdázók és a kézilabdázók mérkőzésein, és gyakran megfordultak a Fra­diban űzött valamennyi sportág különböző eseményein is. Ugyan­úgy hozzátartoznak ők a Ferenc­városhoz, mint a Fradi-címerhez a kilenc csík. Pozsonyi Lajos és Magdics László. Fotósok, vagy ahogy a szurkolók hívják őket, „művész urak”. Az örökkévalóság művészei ők. Felvételeiken nagy és kis események nagy és kis figurái egyaránt megtalálhatók. * POZSONYI LAJOS tősgyö­keres ferencvárosi, a IX. kerü­letben nőtt fel. Most 57 esz­tendős. — Tizenhárom éves korom óta tartozóm a Fradihoz - em­lékezik. - Jelentkeztem a kö- lyökcsapatba focizni. Center let­tem, majd beállítottak a kapuba, és ez meghatározta az életemet. Tizenhat évesen már az ifi első csapat kapuját védtem. Az ifjú portás szeretett kor­csolyázni, és abban az időben a Fradi teniszpályáját telente rendszeresen felöntötték. A srá­cok gyakran hokiztak, kiskapu­ra. Pozsonyi Lajos természete­sen a kalitkát őrizte. A jégko­rongozók egyik vezetője felfi­gyelt rá, és megkérdezte tőle, lenne-e kedve „igazából hokiz­ni. A 17 éves fiúnak volt, és el­ment a Városligeti Műjégpályá­ra próbajátékra. Ahogy az már ilyenkor lenni szokott, a fiatalember ottra­gadt. Egy év múlva már a felnőtt­csapatban játszott, majd 1951 és 1971 között sokszor magára öltötte a válogatott mezét. Köz­ben fényképész szakmát szerzett, és 1957-től a Kogéptervnél dol­gozott, mint fotós. Ma is ennek a vállalatnak az alkalmazottja.- Játékos pályafutásom alatt kevés időm volt a sportfotózás­ra — mondja. — Amikor befe­jeztem a játékot, egy évig a fel­nőtt csapat edzője voltam, majd felkértek, hogy fényképezzek a Fradinak. Örömmel tettem en­nek eleget, hiszen így egyszerre hódolhattam két szenvedélyem­nek, a Fradinak és a fotózásnak. Bajban van, amikor arra ké­rem, idézzen fel néhányat leg­emlékezetesebb felvételei kö­zül. Azért egy-két eseményt mégis felelevenít. Albert Flóri búcsújátéka a ZTE ellen a Nép­stadionban, Nyilasi Tibi négy gólja Tatabányán, a női kézi­labdázók KEK-győzelme a Kör­csarnokban, a vízilabdázók sike­rei a hetvenes években, Csányi Béla világbajnoki sikerei Cseh­szlovákiában, napjaink jégko­rong-bajnokcsapatának mérkőzé­sei.- Én elsősorban gólkat sze­retek fotózni — magyarázza. — Ezért mindig az ellenfél kapujá­nál foglalom el a „tüzelőállást . A jó pillanatfelvételekhez szerin­tem egyaránt szükséges a sport­beli és a szakmai rutin. Gyakran úgy dolgozom, hogy kezembe fogom a gépet, a kaput élesre állítom, és nézem a meccset. Ha a mieink átjönnek a félpályán, már figyelek, és ha kell, azonnal megnyomom a gombot. A gólo­kon kívül szeretem a gólok és a mérkőzések utáni örömteli pil­lanatokat is fényképezni, győz­tes csapatokról fotót készíteni. Az emberben felmerül: ho­gyan tudja egy ízig-vérig fradis- ta fotós megállni, hogy a gólok­nál ne emelje fel a karját örö­mében? Pozsonyi Lajos elma­gyarázza: elsősorban nem mint Fotó: Magdics László szurkoló, hanem mint fotós éli bele magát a játékba, és ezért ez neki nem okoz problémát. Ha már a problémánál tar­tunk: örökre emlékezetes marad számára a Sparta Praha elleni labdarúgó-mérkőzés Prágában. Szokásának megfelelően ott is elhelyezkedett az ellenfél kapu­jánál, ám a csehszlovák rendő­rök kivezették a pályáról. így kénytelen volt a nézőtérről, vér­mes prágai szurkolók gyűrűjé­ben fényképezni. Régi igazság, hogy annak, aki a sportban tevékenykedik, meg­értő házastársra van szüksége. Nos, Pozsonyi Lajos szerencsés ember. Feleségével 32 éve él együtt — egyetértésben. Mint mondja, részben neki köszönhe­ti, hogy annak idején nyugodt körülmények között sportolha­tott, és később fotózhatott. Hu­szonegy éves fia korábban a Fra­diban focizott, és rendszeresen kijár a mérkőzésekre. Pozsonyi Lajos a márciusi küldöttközgyűlésen megkapta az FTC örökös tagja kitüntetést. MAGDICS LÁSZLÓ 53 éves. Édesapja ismert sportoló volt. Nyert magyar bajnoki címet 800 m-es síkfutásban, és tagja volt az amszterdami olimpián a magyar válogatottnak.- Tőle örököltem a sport szeretetét - emlékezik. - Igaz, édesanyám is kedvelte a spor­tot, gyakran kijárt apám verse­nyeire. Én magam fiatal ko­romban fociztam és vízilabdáz­tam. Tízéves korában vitte ki elő­ször édesapja a Fradi-pályára. A zöld-fehérek 13 ß-ra lelépték a Győri ETO-t, s attól kezdve megszállottként járt a focimecs- csekre, még vidékre is elkísérte a csapatot. Szerszámkészítőnek tanult, és immár harminc éve a Kőbá­nyai Porcelángyárban dolgozik. Két évtizede anyagbeszerző. A fényképezésre sokáig nem is gondolt, mígnem 1966-ban ka­pott édesapjától egy Exa-500 nevű masinát, és azzal kezdett fotózni. Jó barátja volt a hon- védos Tussinger, és így első sportképeit a kispesti pályán készítette. Megtanult laborálni, ám három esztendeig csupán ön­magának fényképezett. — 1970-ben egy áprilisi va­sárnap délelőtt a régi pályán ját­szott a Fradi öregfiúk labdarú­gócsapata — meséli. - Nálam volt a gépen, csináltam hát ké­peket. Aztán néhányat odaad­tam Hirschpold Árpádnak, az öregfiúk szakosztályvezetőjének. Két hét múlva vettem egy Fradi- műsorlapot, és nagy meglepeté­semre, benne voltak a képeim. Nagyon örültem neki, és elmen­tem Nagy Bélához, az FTC kró­nikásához, hogy szívesen fotóz­nék a Fradinak. Hát, így kezdő­dött. Azóta alig volt olyan Fradi- focimeccs, amelyen ne lett volna ott a pálya szélén vagy a kapu mögött. Pontos statisztikát ve­zet, s ennek alapján kiderül, hogy a május 3-i, Répcelak elleni MNK-mérkőzés volt Magdics László 528. fotós meccse. Persze, nemcsak labdarúgó­mérkőzéseken látni jellegzetes, kecskeszakállas figuráját. Gyak­ran megfordul kézilabda-, jégko­rong- és vízilabdameccseken is. Sokáig ő szerkesztette a vállalati újság sportrovatát. Elvált, és sza­badidejének nagy részét a sport­fotózás tölti ki. Sajátos hobbija, hogy a játékvezetőket is fény­képezi. A fotós szakmában köztu­dott: Magdics Lászlónak párját ritkító archívuma van. Sokszor kér tőle képet a Foci és a Képes Sport is. Élményeiről szólva az elsők között említi, hogy Pozsonyi Lajossal karöltve sikerült Nyilasi vakmennyi ezüstcipős gólját megörökíteni, ö készítette an­nak idején az új FTC-stadiont ábrázoló képeslapot is.- Szeretem azokat a sport­ágakat is, amelyek nincsenek a szurkolók érdeklődésének kö­zéppontjában - mondja. - Ki- kimegyek tekemérkőzésekre - egy ideig az NB I-es Kőbányai Porcelán intézője voltam - és birkózóversenyekre is. Büszke vagyok arra, hogy én fotózhat­tam Bíró Laci esküvőjén. Néhány évvel ezelőtt már rendezett egy kis kiállítást leg­jobb felvételeiből. Most is vala­mi hasonlón gondolkodik, ám egyelőre nincs rá pénze. Sport­könyvekre, régi újságokra vi­szont nem sajnálja a pénzt. Egyik legféltettebb kincse a Nemzeti Sport 1927—28—29-es évfolya­ma. Mivel szeret főzni, szakács­könyvgyűjtemény is sorakozik polcain. Pozsonyival minden foci­meccs előtt tippelnek. Vajon a mai mérkőzésen melyikük lesz a szerencsésebb — a tippelésben és a fotózásban? Margay Sándor Fold: Pozsonyi Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents