Fradi műsorlap (1989)

198. május 20.

) Keresztúri Andrást befogadták a többiek A téli alapozás idején két új arc tűnt föl a Ferencvárosi lab­darúgók házatáján. A Budafokon játszó Vanicseké és a Daba- son futballozó Keresztúri Andrásé. Vanicsek az alapozás befe­jeztével visszatért eredeti egyesületéhez, tarsolyában remény­beli ígérettel: a tervek szerint a következő bajnokságra már az Üllői útra szerződhet. Keresztúri András viszont ottragadt, s a Fradistákkal együtt folytatta a felkészülést. Sőt, egyszer-egyszer már az első csa­patban is helyet kapott a tavasz folyamán. Edzés után beszél­gettünk a hosszúra nyúlt, halkszavú fiúval.- Cegléden születtem, ott is nevelkedtem, s ebben a város­ban kezdtem futballozni is, mondja. - Már játszottam a dabasi felnőtt csapatban is, amikor megérkezett a behívó. A seregben a Honvéd Bem József BE-ben folytathattam a játékot. Lesze­relésem után pedig Dába&a szerződtem. Edzőm, Pataki dok­tor, aki egykor szintén a Ferencvárosban játszott, s tagja volt az 1975-ben KEK-döntőt vívó csapatnak, hívta föl az FTC szakvezetőinek figyelmét rám, s így kerülhettem az Üllői útra. Számomra ez többszörösen nagy lehetőség. Érzelmileg gye­rekkorom óta kötődöm a Fradihoz, ezért nem kis boldogság játékosként is zöld-fehérben kifutni a pályára. Másrészt pedig szakmailag is rengeteget jelent élvonalbeli klubhoz kerülni. Intenzivebbek az edzések. Több alkalom nyílik a kondicio- nális és a technikai fejlődésre. Azt már e rövid idő alatt is ta­pasztaltam, itt sokkal gyorsabb a játék, képzettebbék a játé­kosok. Fejben és pályán egyaránt jobban koncentrálnak, s precízebben oldják meg a feladatokat. Nem mondom, az elején nagy kérdés volt számomra, meg- tudok-e felelni az NB I-es követelményeknek. Kissé féltem is. Aztán láttam, sok munkával, alapos, komolyan vett edzések­kel fel tudok zárkózni, meg tudom szerezni a szükséges erőn­létet. Ha pedig ez megvan, akkor a sok edzés meghozza az eredményét a technikai hibák kijavításában, a kombinációs készség fejlődésében is. Szeretek edzeni, s úgy érzem, bírom is a terhelést. Mucha József, a második csapat trénere megerősíti az el­mondottakat.- Valóban jó alany Keresztúri András, kitűnő baloldali középpályás válhat belőle. Szükséghelyzetben hátvédet és csa­tárt is lehet játszatni vele - mondja Mucha József. - Akar, szeret játszani, mentalitása is passzol az ideális futbaUistáké- koz. Kiemelhetem továbbá, hogy rendkívül gyors, 12 másod­percen belül futja a 100 métert. Hasonlóan, mint Páling, Fony- nyadt, Wukovics.- Sokan kérdezik tőlem, mi a jobb: kis csapatból érkez­ni fiatalon nagy egyesülethez, vagy eleve patinás klubnál kez­deni a focit? — pillant föl Keresztúri András. Szerintem az sem hátrány, ha valaki egy kis csapat rutinos öregjei közül érkezik. Pest megye bajnoksága a területi bajnokságok közül amúgy is a legerősebb, mert a főváros környéki kis egyesüle­tekben játszanak a nagyobb klubokból kikopott egykori me­nők. Én is játszottam például Tóth András, Weinper, Izsó Ignác ellen, s mondhatom sok hasznos fogást, számos trük­köt tudtam ellesni tőlük. Ezeket a nagyobb klubokban felnövő játékosok csak később ismerik meg, ami bizony hátrány is le­het. Erőnlétben ugyanakkor ők járnak előrébb. Ügy vélem, a magam 21 és fél évével még nem késtem le semmiről. Lassan fél éve edzem együtt az első csapat és a junior tag­jaival. Ügy érzem, most már befogadtak a társak. Az „egyben ’ a Répcelak elleni MNK tét mérkőzésen cserélt be Fonnyadt Zsolt helyére Rákosi Gyula, s szerepeltem a „nagyok ’ között a Vác, illetve a Dunaszerdahely elleni mérkőzésen is. A junior­ban pedig Győrben játszottam bajnokit, s a mérkőzés vége előtti percekben az én gólommal sikerült kiegyenlítenie a csapatnak. Szakmám: állategészségőr, az Állategészségügyi és Mezőgaz­dasági Szakközépiskolát végeztem. Azért választottam ezt az iskolát, mert nem akartam elmenni Ceglédről tanulni, nehogy más városban véletlenül eltávolodjak a labdarúgástól. Gimná­ziumba azért nem jelentkeztem, mert nem adott volna szak­mát, s terveim között nem szerepel a továbbtanulás. A család természetesen nagyon örül, és büszke rám, hogy a Fradiba kerültem. Az 50 ezres lélekszámú Cegléden is sok a barát, az ismerős, akik szorítanak nekem, hogy sikerüljön a zöld-fehérek között megkapaszkodni. Egyelőre naponta Ceg­lédről járok be, de ősszel minden bizonnyal Pestre költözöm. Keresztúri András eldöntötte, a sportnak, a futballnak szen­teli élete következő időszakát. Ennek rendeli alá magánéletét is. Ez azt jelenti, mindig csak annyit enged meg magának, amennyit lehet. Hogy ez mire lesz elegendő? Hamarosan kiderül - a pályán. (hJc.j.) Az FTC,FOOTBALL OSZTÁLY” jegyzőkönyvéből A Fradi futballmúzeumban olvasható az a kézzel írt egyko­ri jegyzőkönyv, amelyben az „ősfradisták” tetteiket papírra vetették. Valószínű, hogy nem a késői utókornak szánták, de ör­vendetes, hogy az azóta eltelt évtizedek alatt megmaradt. Az FTC Football Osztálya 1900. december 3-án alakult — ezzel kezdődik a jegyzőkönyv - de már 1900. december 11-i dá­tummal érdekes és sporttörté­neti szempontból is jelentős ese­ményekre bukkan a könyvet la­pozó érdeklődő: „Ezután Horváth Ferenc I. kapitány indítványára, hogy ha­talmazza fel a bizottság Kárpáti Béla footballosztály elnököt és őt arra, hogy ők az összes bu­dapesti fottball clubot közös elő- értekezletre hívhassák össze, me­lyen a magyat football bajnok­ság eszméje lenne megvitatandó és az eszmék megvalósítására szükséges további lépések megál­lapítása. A bizottság egyhangúlag örömmel fogadja el az indítványt és adja meg a kért felhatalmazást az elnöknek és a kapitánynak Ezzel az ülés befejezést nyert. * Az 1901. január 15-i dátum­mal bejegyzett sorok tanúsítják, hogy a szervezőmunkában a fradisták oroszlánrészt kaptak - és azt elvégezték. A január 22-i ülés jegyző­könyvéből megtudhatjuk, hogy „Kárpáti Béla elnök jelenti, hogy a Magyar Labdarúgók Szövetsége f. hó 19-én 14 sportegyesület részvételével megtartotta alakuló közgyűlését, ő és Horváth Ferenc a bizottság megállapodása szerint képviselték az FTC-t. Még egy érdekesség olvasható ebben a jegyzőkönyvben: Mala- ky Mihály II. kapitány bemutat­ta az úgynevezett , .match köny­vet”, amit a bizottság tagjai örömmel üdvözöltek és egyben kérték Malakyt, hogy ne csak az FTC csapatának összeállításait rögzítse a könyvben, hanem az ellenfél adatait is. Sajnos ez a könyv az elmúlt évtizedek alatt elveszett, pedig napjainkban a Fradi fútballmúzeum egyik nagy értéke lehetne... Az 1901. február 12-i ülés­ről többek között ez olvasha­tó: „Kárpáti Béla elnök öröm­mel jelenti a bizottságnak a vá­lasztmány azon határozatát, hogy ezentúl a pályán a foot- ballozásból eredő bevételei úgy a trainingek, mint mérkőzések jövedelmei a football osztályt illetik és hogy ezen bevételeket az osztály fogja kezelni. Egyúttal jelenti, hogy a választ­mány megszavazta az új goal há­lók elkészítését, valamint a kapu­nak az előírt nagyságra leendő átalakítását. A bizottság az elnök ezen jelentését örömmel veszi tudo­másul. * Fölolvastatik a MUE átirata, melyben I-ső csapatunk, esetleg II. csapatunkat is f. évi április hó 21-én az FTC pályán tartan­dó mérkőzésre hívja ki, mely egyúttal bajnoki mérkőzés lenne. A bizottság a MUE, kihívását április 21-éré elfogadja. ’ Az FTC első bajnoki mérkő­zésére nagyban folytak az előké­születek. Az április 16-i ülés jegyzőkönyvében erről is olvas­hatunk: „A bizottság kimondja, hogy április hó 21-én a MUE és az FTC bajnoki mérkőzésén a hely­árak a következők lesznek: szá­mozott szék 2 korona, I. hely 1 korona, II. hely 40 fillér. A bi­zottság egyszersmind a 2 koro­nás jegyekből nyomat 1000 db- ot és az 1 koronás jegyekből is 1000 db-ot. Békés Róbert indítványa az FTC tisztikarának évi szabadje­gyek kiadása tárgyában. A bizottság kimondja, hogy ilyen évi szabadjegyeket nem ad ki, de minden nagyobb mérkő­zésre a tisztikarnak névreszóló tiszteletjegyeket ad ki. Kárpáti Béla indítványára a bizottság pályarendezőkül felké­ri Békés Róbert, Hermann Lász­ló, Malaky János és Dr. Schneider Béla urakat. Egyben kimondja a bizottság, hogy a MUE bajnoki mérkőzésre a tagok külön meghí­vandók és e célr^ 500 db meghí­vó nyomtatandó. * Aztán elérkezett a nagy nap, de a Soroksári úti pálya zöld­fehér érzelmű közönsége csak az első félidőben örvendhetett: „Az első félidő elején inkább a fe­rencvárosiak támadnak és rövid idővel a kezdet után a MUE hát­védeinek tétovázó játéka alkal­mat nyújt Borbásnak a vezető goal megszerzésére. Újabb felál­lás után megint az FTC támad és a Borbás által szépen centere­zett labdát Pokomy védhetet- lenül lövi a MUE kapujába. Az első ferencvárosi gólok te­hát bajnoki mérkőzésen is meg­születtek — dé a félidei 2-0-as vezetés után az első két bajnoki pont megszerzése elmaradt. (MUE-FTC 5-3). Arra egészen júniusig kellett várni — s a Mille­náris pályán született meg (FTC -Bp. SC 5-1). Az FTC tehát azon a pályán szerezte első baj­noki győzelmét, ahol később a nemzeti tizenegy... Egy érdekes hír az 1901. február 26-i jegyzőkönyvből: „Horváth Ferenc kapitány föl- olvassa Pékány és Baumler fény­képészek levelét, melyben kérik a football csapatokat, hogy je­lenjenek meg műtermükben le­fényképezés végett. A felvételek után képes levelezőlapokat óhaj­tanak kiadni. Az első és a II. csapat ennek folytán le is fény­képeztetek” Amikor a fradisták néhány hónappal később a Servette Genf csapatával a Soroksári úti pályán mérkőztek már ezt a fotót adták emlékül a svájciaknak. Az „ősfradisták” fényképe a genfi csapat múzeumában vajon látható még? Nekünk szerencsé­re maradt egy kópia... Nagy Béla 5 9

Next

/
Thumbnails
Contents