Fradi műsorlap (1989)

1989. április 15.

1989. április 15. Üllői út:

Ferencváros - MTK-VM

»Begyújtom a tüzet a játékosokban«

Félidejéhez közeledik a bajnokság tavaszi idénye. Hat forduló telt el s ez az időszak igazából nem csinált különösebb felfordulást a táblázaton. Az élen egymás sarkában tülekedik a mezőny jobbik fele, egyik csapat sem tud megszökni a többitől, de az alsóházban sem rendeződtek a „lovagias ügyek’. Senki sem akar beletörődni nehéz helyzetébe s iszkol a sor végéről, a kiesőzónából. Az eddigi történések azt bizonyítják, hogy kiemelkedő együttesek s az úgynevezett pofozógépek híján alig akad olyan találkozó, ahol biztosra vehető, hogy nem borul fel egykönnyen a papírforma.

A Ferencváros labdarúgói is sűrűn meglepték szurkolóikat a tavasz folyamán. Kezdték rögtön a nyitányon. A Siófok együttesét nem tudták legyőzni az Üllői úton s még a tizenegyes párbajban is alul maradtak. A folytatás sem volt jobb, mivel kikaptak Vácott. Ezután a sereghajtó Dunaújváros utazott fel a fővárosba, ez az akadály már végleg simának tűnt a fradisták előtt, mégis csak nagy kínkeservvel tudták lebirkózni ellenfelüket Bánkiék^A soron következő találkozón, Újpesten is meglepetéssel szolgált lúveinek az FTC, de ezúttal kellemessel. A tábla zat aljáról menekülő Dózsa otthonából győztesen tértek meg a zöld-fehérek, hogy aztán egy fordulóval később nagyvonalúan elajándékozzák a Megyeri úton szerzett pontok javát otthonukban a Haladásnak. Kispesten aztán heves küzdelemben vesztett a Fradi a Honvéd ellen s így érkezett el az örökrangadóhoz.

— Hogy érezte magát tavasz- szál a kispadon a vezetőedző? — érdeklődtem Rákosi Gyulától.

o Jóval több lett az ősz hajszálam, mint volt — fogalmazott röviden, de tömören a szakember.- Gondos főkönyvelőhöz illően elkészítené a hat forduló gyorsmérlegét?- Röviden; Kezdtünk Siófok ellen. Nem nyertünk, mert a játékosok azt hitték, hogy a vendégek majd megszeppent kisdiákok módján viselkednek az Üllői úton s minden különösebb megerőltetés nélkül ki lehet oktatni őket. Tévedtek. A Vác ellen persze már egy hitét veszített társaság állt ki, hiába próbáltam lelket verni beléjük, simán kikaptak. Következett a Dunaújváros s aki látta a találkozót, az tanúsíthatja, hogy voltak itt is jócskán gondjaink. Végül egy védelmi hibát követően tudtunk csak felülkerekedni. A Dózsa ellen viszont változott a kép. Végre egy találkozó, amelyikből presztízst csináltak a mieink. Az addig ugyancsak csikorgó csapatjátékunk sokat javult, s mellé jóadag küzdőszellem is párosult. Bár az újpestieknek is volt helyzetük, ezeket nem rúgták be, mi viszont kihasználtuk a lehetőségeinket. Na gondoltam, megint egyenesbe kerültünk, a játékosok ráéreztek arra, hogy minden pontért meg kell küzdeni s nem csupán a. meccseken, hanem a hétköznapokon is. De nem. A játékosok zöme fenemódon elégedett lett a győzelemmel, s mint korábban nem egyszer, megint nagyon eltelt magától. Mi lett a vége? Elvitt a Haladás két drága pontot. A Honvéd ellen egy félidőn keresztül megint összekapta magát anársa- ság. Az egy félidő azonban általában kevés az üdvösséghez. Ez történt tehát eddig. És most jön az MTK.- Mi az oka a nagy hullámzásnak?

o Sok van belőle. De a leglényegesebb az az, hogy úgy szerepel a csapat a hétvégi meccseken, ahogy hétközben tréningezik. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy minden gyakorlatot elszabotálnak, de azt igen, hogy a játékosok többsége nem azért edz, hogy gyarapítsa erejét, technikai repertoárját, hogy több, jobb legyen ellenfelénél, hanem azért, mert muszáj. Nem túlzók, ha azt mondom, mostanában nekem kell elsősorban szenvednem az edzéseken. Hogy végignézzem, milyen fantasztikus „odaadással dolgoznak egyesek nap mint nap. Mert teljesen mindegy, hogy mit csinálnak, ügybuzgalmukra csak azt mondhatom: lehangoló. Nógatni kell őket, mint a rossz lovakat, s a minimális munkakedv nélkül még a futballpályán sem lehet selejtmentes munkát végezni.- Lehet, hogy túlságosan kemények az edzések?

o Ugyan. Lassan már nem merem igazából megterhelni őket. Az átlagos munka után is fáradságra, izomfájdalmakra panaszkodnak. Én meg töprengek, hogy mi lehet az, ami olyan megerőltető az edzésmunkánkban. Bár nem tudtam rájönni, de elkövettem azt a hibát, hogy

Fonnyadt Zsolt, a Megyeri úti pályán elért két gól után. Apropó Fonnyadt- hogy tetszik a jól hangzó Ferencvárosi vagy a Fonó név?...

könnyítettem. Visszavettem a terhelésből, arra pedig már nem is mertem gondolni, hogy esetleg napi két edzést is tartsak. A Honvéd elleni mérkőzés azonban meggyőzött, hogy ez nem járható út. Ahhoz, hogy ez a társaság kilencven percig bírja az iramot, ahhoz még többet kell dolgozni. És többet is fogunk. Legfeljebb aki ezt a többletmunkát nem vállalja, annak szépen megköszönöm, s egy darabig nem számítok rá.- Mi lesz, ha kulcsembereket kell ilymódon megreguláznia?

o Mi lenne? Velük sem teszek kivételt. Mint ahogy nem tettem eddig sem. Más kérdés, hogy ez az eredményesség rovására mehet, s akkor hallgathatom a rosszalló megjegyzéseket, hogy minek lcipenderítani a stabil embereket a csapatból, inkább büntessem meg többezer forintra, de hagyjam játszani, mert a csapat érdeke. De mi van akkor, ha a pénzbüntetés után ugyanolyan lélektelenül játszik, mint ahogy tréningezik? Akkor mi haszna belőle a csapatnak? Semmi. Ráadásul még demoralizál. Sajnos rossz a természetem. Nem tudok megalkudni, Ez pedig futballedzőknél nem mindig előny.. Visszatérve még a fegyelmezésre, egy komoly profiklubnál, ahol van húsz jó futballista, ott egy sztárt is nyugodt szívvel kihagyhat az edző. Mert aki a helyére lép, az megszakad azért, hogy produkáljon, hogy bentragadjon a kezdőtizenegyben. Nálunk egy feltörekvő ifjú végigbóklássza a 90 percet, hát persze, hogy egy cseppek sem ideges a mellőzött „menő . Miért is lenne az, hiszen tudja, hogy rövid úton úgyis kénytelen visszatenni őt az ember. Nincs verseny, s verseny nélkül nincs fejlődés.

— Több pontja azért bánja a csapatnak, mert a legkecsegtetőbb helyzetekben is hibázott, vagy éppen figyelmetlen, fegyelmezetlen volt valamelyik csapatrésze a döntő pillanatokban. De nem csupán nagy lehetőségeit, de még a büntetőit is elpuskázta az együttes.

o Hasonlóan magyarázkodnak a játékosok is. Náluk is rendszerint a pályán van a „ha is. Ha 0—0-nál berúgjuk a helyzetet,

meg ha' nem hagyjuk ki a tizenegyest, akkor más lett volna a helyzet. Valóban más lett volna. De nálam a „ha” nem játszik. Mert az mindig felmenti a futballistát. Nem szerencsés játékos rúgja be a helyzeteit, nem az értékesíti a büntetőket, hanem az, aki képzett, aki felkészült, aki mindig kellően ráhangolt a küzdelemre. A nem igazán harcra kész sportoló viszont gyártja a kifogásokat. A gyatra hazai szereplésünket már többen úgy ideologizálják meg, hogy a csapat nem tud itthon játszani, mert fél, hogy a kezdeti eredménytelenség után a közönség hamar kikezdi, elveszi az önbizalmát és így tovább. Nos ez csak mese. Kibúvó keresés. A mi közönségünk valójában képes szárnyakat adni a játékosoknak. Persze ha csapnivaló, lélektelen játékot lát, akkor hangot ad nemtetszésének-. De lehet előtte emelt fővel is veszíteni. A Honvéd meccs után hazafelé megéljenezték az együttest s mondták kórusban; szép volt fiúk. Pedig kikaptunk, s fütyülhettek volna. De nem, mert látták, hogy hajtott, hogy küzdött a gárda.- Következik az örökrangadó, az FTC-MTK összecsapás. Ott ismét presztizscsata várható?

o Én nagyon remélem, hogy igen. Az biztos, hogy a felkészülésen nem múlik. Sem a fizikáin, sem a pszichikain. Begyújtom, be én azt a bizonyos tüzet a játékosokban, annyi szent. Megmondtam nekik, hogy aki nem tud minden erejével, idegszálával az elkövetkezendő napok edzésmunkájára koncentrálni, az mielőbb tegye fel a kezét, mert akkor tudom,hogy kivel nem számolhatok. Ügy fest, erre a találkozóra már Pintér is csatasorba állhat. Katonaideje alatt is edzésben maradt s a találkozóig minden bizonnyal leszerel. Ha a bajnokság végén a dobogóra akar jutni a Fradi és hiszem, hogy nem csupán én vágyom erre, hanem valamennyi csapattag is, akkor mostantól kezdve minden pontot nagyon meg kell becsülni, minden pontért meg kell verítékezni. Ennyi tehát a Ferencváros feladata s ez nem kevés.

Egy tucat VB-.t járt fradista... Az Ausztráliában rendezett jégkorong világbajnokságon ők képviselték színeinket: Szepeshelyi szó. elnök- helyettes, Balogh, Szajlai, Póznik, Hudák, Orbán, Hajzer, Orbán edző. Szabó, Pin dák, Paraizs, Dobos.

I