Fradi műsorlap (1989)
1989. március 25.
2 Fradi műsorlap Kupagyőztes! Kupagyőztes! Kupagyőztes! Kupagyőztes! Balról: Dr. Füredi orvos, Szakonyi, Rázga, Dr. Laczkó szakosztály elnök, Dr. Szívós vezető edző, Szabó, Pethő, Ambrus, Fazekas, Varga J, Loványi, Juhász edző, Szöllősi szertáros, Gyöngyösi, Vad, Varga G., Bíró, Molnár, Giovanelli technikai vezető „Amerikából jöttünk... eleveníthette volna fel a régi mondókát az FTC vizilabdacsapata a Magyar Népköztársaság Kupa kezdetén. Az együttes ugyanis hazai felkészülés helyett a tengeren tú- lon töltötte a holtidény egy részét, és sikeresen riogatta az amerikai és kanadai ellenfeleket; tíz mérkőzést vívott és tizet nyert meg. A hazaérkezést követő átállást bizonyára megkönnyítette, hogy az első MNK-ellenfél, az Eger, felettébb mostoha körülmények közepette készülhetett az összecsapásra. Fedett uszoda híján az egriek szabadban dideregték át a telet, és Pócsik Dénes szakosztály-igazgató úgy véli, e tény már önmagában eldöntötte a továbbjutás sorsát.- A nyitott uszoda párás levegőjében képtelenség technikai edzést végezni, taktikai formulákat gyakorolni — magyarázza a szakosztály-igazgató. — így a fizikai munka, az alapozás közepén vágtunk neki az MNK- nak. Pályaválasztói jogunkat is feladtuk, ráadásul szembetalálkoztunk az amerikai túráról feltöltődve hazaérkezett Fradival. Egy olyan csapattal, amely hetek óta játékban volt. Taktikai fegyelmezettségével, sok mozgá- sos játékával, a gyors megúszá- sokkal, az FTC nem hagyott nekünk esélyt. Ami azt illeti, valóban nem, hiszen mindkét mérkőzésen „kézilabda-eredmény ’ született. 17-6, majd 21 -9 arányban nyert a Fradi, és aki az utóbbi eredményről csak az újságokból értesült, arra gyanakodhatott: bírók az Eger egy játékosát végleg, csere nélkül kiállították. Pedig „csupán annyi történt, hogy sziporkázott a Ferencváros. Dr. Szívós István vezetőedző szerint, a fiúk maguk is meglepődtek azon, milyen szépen folyik kézről kézre, onnan meg a kapuba a labda.- Idegen bíráskodás mellett játszottunk tíz mérkőzést az USA-ban és Kanadában — mondja Szívós doktor. - A környezet, a gyönyörű létesítmények, uszodák feldobták a társaságot. A túra előtt korán januárban megkezdett alapozómunkát a hazaérkezés után keményen folytattuk, és a tengerentúli utazás fizikai fáradalmait leküzdve vártuk az AlNK-t. Az Eger ellen aztán sikerült igazán látványos, nagyszerű játékkal kirukkolnunk. A következő lépcső már me- redekebb kapaszkodót jelentett, hiszen a Budapesti Spartacus várta az FTC-t. Bolvári Antal együttese decemberben meg sem állt a KEK-döntőig, az MNK előző fordulójában pedig a Tungsram kiverésével jelezték a szövetkezetiek: télen sem felejtettek el pólózni. A Komjádi uszodában, pattanásig feszült légkörben, 10—7 arányú ferencvárosi győzelem született. Az őszi lendületét átmentett Fradi-közönség felettébb nyűgösen nyugtázott néhány elcsattant pofont és páran fogadkoztak: a visszavágón kissé átrendezik a Spartacus tanyáját, a Kőér utcai uszodát. Különösen hívére vette a publikum azt a csetepatét, amelyből Gyöngyösi András vérző arccal került ki. „Tojás’ azonban bizonyította, véresen (is) komolyan veszi a góllövést, hiszen mielőtt ápolást kért volna, meguszásból bevágott még egy gólt. Ez a nemes bosszú iskolapéldája... A visszavágón szerencsére „takaréklángon égtek a szurkolók, sőt, az első negyedben a csapat is. 5— 2-re húzott el a Spartacus, az ex-fradista Kuron olyan csavart gólt lőtt, hogy a zöld-fehér drukkereket is majdnem tapsra ragadtatta. Aztán persze észbe kaptak a Fradí-hívek: álljon meg a menet, Kuron már nem a mi fiúnk. Bőven maradt azonban alkalom a tetszésnyilvánításra, az FTC egyenlített, a vezetést is átvette, és bár végül egy gólos vereséget szenvedett, továbbjutása nem forgott veszélyben. (Dr. Szívós István: Jobb csapat a miénk, mint a Spartacus, és ez a két mérkőzés során be is igazolódott. Az első találkozón megfelelő előnyt szereztünk, a visszavágón pedig sikeresen megtartottuk azt. E továbbjutásban már kamatozódotta tavalyiBEK- sorozatban szerzett rutin is.) A negyeddöntőben a Szolnok megtette azt a szívességet, hogy kiverte a^ Vasast, így jött létre a „vidéki ’ négyes finálé: az FTC mellett a Szolnok, a Szentes és a Tatabánya várta a folytatást. A helyszín, a Komjádi uszoda a Ferencvárosnak kedvezett, a sorsolás annál kevésbé. Sikerült belenyúlni a sűrűbe, és már az elődöntőben kifogni a Szolnokot, az egyik legerősebb, legstílusosabb vízilabdát játszó magyar csapatot. A rutinos, öreg rókák és feltörekvő ifjú tehetségek kiválóan vegyített csapata három negyeden át dacolt a zöld-fehérekkel. Három dudaszó után is döntetlent mutatott az eredményjelző, az utolsó játékrészben azután sikerült elhúzni, és bár a Szolnok kapaszkodott, mégis lekéste a „Fradi-gyorsot.’ 12-11-es győzelmét annak köszönhette a Ferencváros, hogy több, a mérkőzés végeredményét döntően befolyásolni képes játékossal rendelkezett ellefelénél. A tulajdonképpeni előrehozott döntő sikeres megvívása után következett a Tatabánya. A tavaly óta sokat gyengült, ránézésre junior-, vagy ifjúsági csapatnak tűnő Bányász esélytelenül vágott neki az MNK-nak. Ern nek ellenére a „kertek alatt mégis belopakodtak a döntőbe. Kiverték a BVSC-t, a Honvédőt, véget érni nem akaró négyméteres párbajban búcsúztatták az elődöntőben a Szentest, és mire felocsúdtak, máris a fináléban találták magukat. Azaz, nem igazából volt idejük felocsúdni, mert a Fradi- fiúk hamar elhúztak 4—1-re. A TBSC-nek egyszer még volt ereje egyenlíteni, de újra előnyt szereztek a zöld-fehérek, és nem volt vitás a kupagyőzelem. A 14—10-es sikerrel végződött találkozó második felében már olyan tetszetős adogatás-sorozatokra is futotta, amilyet csak fóka-cirkuszban lát az ember. Azzal a különbséggel, hogy a derék fókák képtelenek olyan pontosan és erősen kapura célozni, mint például Gyöngyösi vagy Vad. Az éveken át szűkölködő Fradi-közönség tavaly júniusban belekóstolt a jóba, és azóta nagykanállal lapátolja a sikert. Vízilabda-bajnokság húsz év, jégkorongbajnokság öt év után, most pedig itt az MNK-diadal, 11 éves szünetet követően. Ismét zöldfehér áradat borította be a nézőteret, az MNK-serleg közelébe jutott drukkerek némelyike olyan babonás tisztelettel szemlélte a kupát, mintha csak Attila koporsóját bányászta volna elő a Tiszából. Hiába, a szurkolónak a 11 éves böjt is évszázados nélkülözésnek tűnhet fel. A vesztes csapat edzője, Ha- uszler Károly, fiai rutintalanságával magyarázta, hogy sorra beremegtek a kezek, de nem tagadta, számára a döntő bejutás is váratlan és örömteli siker. Dr. Szívós István sokkal kellemesebb helyzetben, a siker tényezőit elemezhette.- Ambrust Magyarország legjobb kapusának tartom, Gyöngyösit pedig a legjobb mezőnyjátékosnak. Vad az én listámon elsőhelyen áll a hazai balkezes játékosok sorában. Loványi óriásit fejlődött, nem véletlenül kapott meghívást a válogatott keretbe. Fazekasnak is hamarosan el kell jutnia a válogatottságig. Bíró Attila ugyancsak meghatározó egyéniség. Varga Gusztáv pedig kitűnő irányító. Igazi közönségcsalogató, látványos pólót játszunk, a fiúk is nagyon élvezik, hogy a szurkolók egy része vidékre is elkíséri a csapatot. A bajnoki címet illetően nem jósolgatunk, hátra sem tekintünk, mindig csak a soron- következő feladatra koncentrálunk, így most a Vasas elleni tavaszi bajnoki idény-nyit óra. A vízilabda-barátok naptárában bizonyára piros betűs ünnep április 1.. a tavaszi rajt. Az FTC MNK-győzelmével a KEK-ben való indulás jogát már megszerezte, és ha sikerül megvédeni a bajnoki címet is, nyáron kellemes gondok köszöntenek a Fradira: dönthetnek, hogy a BEK vagy a KEK küzdelmeit választják. Pillanatig sem titok, melyik a rangosabb trófea, de a szurkolók inkább a mennyiségi szemlélet hívei.Nyerjünk meg minden nyerhetőt, lőjünk annyi gólt, ahányat csak tudunk - mondják, és ez tagadhatatlanul vonzó és sikerorientált életfilozófia. Baliai Attila A VÍZILABDA MAGYAR KUPA NYERTESEI 1923: FTC 1924: FTC 1925: III. kér 1926: FTC 1927: III. kér. 1928: MTK 1929: UTE 1930: III. kér. 1931: UTE 1932: UTE 1933: UTE •1934: UTE 1935: UTE 1936: UTE 1937: MIK 1938: UTE 1939: UTE 1940: MAC 1941: BSE 1942: BSE 1943: MAC 1944: UTE 1946: MTK 1947: Vasas 1948: UTE 1949: FTC A VÍZILABDA MNK NYERTESEI 1951: Bp. Dózsa 1952: Bp. Dózsa 1953: Bp. Honvéd 1954: Bp. Honvéd 1955: Bp. Honvéd 1957: FTC 1958: Bp. Honvéd 1959: Bp. Honvéd 1960: Ű. Dózsa 1961: Vasas SC 1962: FTC 1963: Ú. Dózsa 1964: FTC 1965: FTC 1966: Szolnoki Dózsa 1967: FTC 1968: Szolnoki Dózsa 1969: FTC 1970: OSC 1971: Vasas SC 1972: Egri Dózsa 1973: FTC 1974: OSC 1975: Ú. Dózsa 1976: FTC 1977: FTC 1978: FTC 1979: Bp. Honvéd 1980: Szentesi Vízmű 1981: Vasas SC 1982: BVSC 1983: Vasas SC 1984: Vasas SC 1985: Szolnoki VSE 1986: BVSC 1987: Bp. Spartacus 1988-89: FTC MELYIK CSAPAT HÁNYSZOR NYERTE A KUPÁT? 17 alkalommal: Ú. Dózsa (UTE, Bp. Dózsa) 15 alkalommal: FTC 6 alkalommal: Vasas SC 5 alkalommal: Bp. Honvéd 3 alkalommal: III. kér. MTK, Szolnok 2 alkalommal: MAC, BSE, OSC, BVSC 1 alkalommal: Eger, Szeptes, Bp. Spartacus.
