Fradi műsorlap (1989)
1989. szeptember 30.
Sajtómúzeum Újoncok” a vízben- Én 1974 januárjában, kilencéves koromban kezdtem pólózni a BVSC-ben - emlékezett Dóczi István. - Korábban úsztam, de azt mondták az edzőim, hogy nem jő a vízfekvésem. Ma sem vagyok egy nádszálvékony fickó, de akkoriban kifejezetten duci voltam.- Az én pályakezdésem kicsit más volt - mondta Csizmadia Zsolt. - Engem 1975-ben, hétéves FRADI MŰSORLAP A Ferencvárosi Torna Club kiadványa az Üllői úti mérkőzésekre Felelős kiadó: Hargitai Károly, az FTC ügyvezető elnöke Felelős szerkesztő: Nagy Béla Művészeti szerkesztő: Orbán László Fényképek: Pozsonyi Lajos, Magdics László Készült a SZÖVORG Nyomdában Felelős vezető: Bodnár Tamás 512/89 koromban vittek le a szüleim a lakásunkhoz közeli Tungsram uszodába, mondván, ha sportolok, nem kell rám annyit vigyázni. +Aztán olyan jól ment a játék mindkettőtöknek, hogy felfigyeltek rátok a szakemberek... D. I.: - Szépen haladtam előre, és 1981-ben lettem először korosztályos válogatott. Ugyenennek az évnek a végén játszottam először az OB I-ben. Összesen mintegy szá- zötven-százhatvanszor szerepeltem a különböző utánpótlás-válogatottakban. Cs. Zs.: - Sajnos, én nem számoltam még össze, de én is sokszor játszottam a válogatottakban. A legbüszkébb az 1985-ben nyert ifjúsági EB- és VB-ezüstre vagyok. Az első osztályban 1985-ben debütáltam. +Mikor játszottatok először - és utoljára - a felnőtt válogatottban? Cs. Zs.: - Nekem mindkettő csaknem egybeesett. Moszkvában, 1987 őszén, a szovjet-magyar mérkőzéseken játszottam. D. I.: - Négy évvel korábban én is a moszkvai szovjet-magyaron voltam először válogatott. Az utolsó fellépésem már majdnem két évvel ezelőtt történt. 1987 decemberében a budapesti Lee Cooper Kupán, a versenyen kívül induló válogatottban játszhattam utoljára. +Az okot és a kényszerpihenődet azóta is sokan vitatják... A kitartás elnyeri jutalmát - tartja a mondás. Nos, két válogatott vízilabdázó, Dóczi István és Csizmadia Zsolt többéves várakozás után igazolhatott csak a Ferencvárosba. A két játékossal néhány nappal a duisburgi KEK-mérkőzések előtt beszélgettünk. +Eddig csak felszínesen ismertek benneteket a Fradi-szurkolók Rövidesen azonban már nektek is fog szólni a biztatás, s talán a ti neveteket is zengi az uszoda. Kérlek mutatkozzatok be afradistáknak!- Na, igen. A mérkőzés hevében megütöttem egyik ellenfelemet, ez köztudott. Nagyon sajnálom a történteket. Kásás Zoltán, a volt szövetségi kapitány azzal büntetett, hogy azóta egyszer sem hívott meg a válogatottba.-t-Elterjedt, hogy a Dóczi egy balhés pali...- Nem akarom magam mentegetni, de ez egy mesterségesen felfújt dolog. így könnyebb volt engem lapátra tenni, s bár nem szeretnék egyetlen játékost sem megsérteni, de meg kell mondanom: olyanok is válogatottak lehettek, akik gyengébb képességűek, de úgymond „jó fiúk”. Sok provokáció ért a vízben, amelyeknek sajnos, felültem. A kiállítások után aztán megint el lehetett mondani, hogy a Dóczi egy fegyelmezetlen játékos. +Miért akartatok állhatatosan a Fradiba jönni? D. I.: - Először 1985-ben akartam jönni. Vonzott a Fradi, egyrészt azért, mert világéletemben a zöld-fehéreknek drukkoltam, másrészt meg itt játszanak a barátaim, Ambrus és Vad. Ám sem akkor, sem később nem engedtek. Időközben újabb tényező „taszított” a Fradi felé: a BVSC fokozatosan hanyatlottján pedig bajnok akarok lenni. Cs. Zs.: - Én Gyöngyösi „Tojással” nőttem fel, de nem ez volt a döntő. Egyre inkább úgy éreztem, szétesik a csapat a Tungsramnál. Meg aztán a szakmai munka sem volt megfelelő számomra ott, a Fradiban pedig jól dolgoztak az edzők. Nem volt könnyű a távozás, alapo- sap meggyűlt a bajom a Tungsram vezetőivel. Nem akartak elengedni, de én kötöttem az ebet a karóhoz. A vége az lett, hogy kitaláltak egy fegyelmit, és kilenc hónapra eltiltottak. Szeptember 20-án telt le a büntetésem. +Milyen szerepet szán nektek dr. Szívós István?- D. I.: - Elöl centerben kell megtartani a labdát, kiállításokat, négymétereseket kiharcolni, és térBorkóstoló az FTC-pályán Fröhlich a helyzet magaslatán - Mari néni hat-tridge - Az új átigazolási módszer - Éljen az Elnök Úr! - Zöld-fehér a mi színünk (A „Budapesti Újság” tudósítójától) Az FTC svájci stílusban épült klubbháza tegnap ismét kedves ünnepség színhelye volt. Az egyesületi étterem bérlője. Jankovits Aladár, mint már oly sokszor, ezúttal is módot talált, hogy a ferencvárosi fiúkat megvendégelje, természetesen a sportszerűség határain belül. Ez alkalommal borkóstolóra gyűlt össze a csapat, a népszerű gazda kiváló szőlőnedvekkel telerakott pincéjében. Amint munkatársunk a föld mélyébe vezető lépcsőn a színhelyre • igyekezett, máris víg nótaszóra, illetve a ferencvárosiak pattogó ütemű indulójára lett figyelmes.- Csak összetartás, harc és jókedély, legyen a jelszó és a cél! A prímet a dalárda legjobb torkú tagja, Sándor Józsi vitte, de Fur- mann is nagy igyekezettel iparkodott kellemes hangját érvényre juttatni. Fröhlich, az újonc franzstadti, a helyzet magaslatán, jobban mondva, a legnagyobb boroshordó tetején ülve, jobb ügyhöz méltó buzgalommal, verte hatalmas botjával a taktust, jókedv, jó hangulat mindenütt, mindenki énekel - azaz mégsem. Takács Géza, a népszerű „Mari néni” még az induló alatt is a kondíciója alapos feljavításán fáradozott. Hatalmas, de üres szalonnás és jófajta kolbászos tálak végső maradványainak elpusztítását ambicionálta, a rossz nyelvek szerint, - teljes sikerrel. Állítólag három tányér szalonnával végzett. Mari néni „hat trick”-et csinált. Közben a figyelmes házigazda szorgalmasan jár körbe-körbe az üveglopóval s igyekszik a szaporán kiürülő poharak megtöltéséről gondoskodni. A fiúknak, nem tudni miért, de a „menyecske” izük a legjobban, bár a többi bor sem maradt kellő értékelés nélkül. Mivel futbalistákról van szó, valamelyik kisütötte a rapidátigazolást s ha valaki az egyik újfajta borból még nem ivott, kórusban kérdezik:- Át vagy már igazolva?! Mindezek azonban - jóllehet Potya mester nincs itt - a legteljesebb sportszerűség szemmeltartásával történnek, senki sem élvezi mérték nélkül az italt, mindenki még a hátralévő mérkőzésekre gondol, de jókedv, hangulat van bőven. És amikor az „Elnök Űr”, Szigeti Imre, a Ferencváros nagy népszerűségnek örvendő vezére is betoppan, spontán kirobban a fiúkból a lelkesedés:- Éljen! Éljen! Éljen! Később a társaság felvonult a pincéből a klubbhelységekbe, ahol már a Ferencváros vezetősége is nagy számmal van képviselve. Egy lelkes klubtag leül a zongorához s megindul a tánc, melyet Fröhlich Sanyi nyit meg, mikor felkéri Szigeti Imrénét, a Ferencváros leglelkesebb rajongóját. Furmann, Szedlacsek is táncraperdülnek, sokan azonban a „Mari néni” táncára kíváncsiak, de a jeles hátvéd nem áll kötélnek. Obitz is stoikus nyugalommal, ülve nézi a párok forgolódását, valószínűleg a kislányán jár az esze. De az idő lassan múlik, már tizenegy óra is elmúlt s a bajnokcsapat játékosai már lassan szedelőzködnek. Hiába, a sportszerű életmód nem tűri a mértéken felüli kilengéseket. Még egyszer felhangzik zöld- fehérek indulója:- Nagy volt az FTC, nagy lesz az FTC... és a játékos gárda indul hazafelé. Hiába, azok a tradíciók, melyeket az új gárda a régiektől átvett, az a baráti szellem, amely a mai Ferencvárosban uralkodik, az nem teremthet mást, csak sok-sok dicsőséget. Mikor a sötét Népligeten keresztül hazafelé indulunk, még mindig a fülünkben van a zöld-fehérek sok szép sikerének titka:- Csak összetartás, harc és jókedély, legyen a jelszó és a cél! Woeeenhuber Oszkár (1927.) mészetesen gólokat lőni. Hátul, ha kell, az ellenfél középcsatárának lefogása lesz a feladatom. Cs. Zs.: - Elsősorban a védekezésben gondolt rám a mester. Támadásban, főleg az emberelőnyös helyzetekben, középről, hátulról kell veszélyeztetnem az ellenfél kapuját. +Nagy feladatok állnak a Ferencváros előtt ebben az idényben. Mit vártok a csapattól és önmagátoktól? D. I.: - Ä KEK-ben én a szabályok értelmében még nem játszhatok, de bízom benne, hogy döntőbe jut a csapat. A bajnokságot meg kell nyernünk. Óriási dolog, hogy milyen fantasztikus közönsége van a Fradinak, és meg kell hálálnunk a biztatást. Ami a válogatottságot illeti, most nem szeretnék semmit mondani. Jó erőben érzem magam, és remélem, a játékom önmagáért beszél majd, s az új kapitánynak talán nem lesznek előítéletei. Cs. Zs.: - Nekem szerencsém van, játszhatok a KEK-mérkőzése- kcn. Ugyanis engem már az MNK kezdete előtt leigazolt a Fradi, de mivel egy szezonban nem lehet két egyesületben szerepelni, ezért nem játszhattam. Megmondom őszintén, a fizikai állapotom még nem az igazi, de igyekszem ezen javítani. A KÉK-et és a bajnokságot meg kell nyernünk! Persze, tudom, rögös lesz az út. Válogatottság? Még fiatal vagyok, sokminden megtörténhet. Dóczi István 11-es, Csizmadia Zsolt 12-es sapkában játszik a Ferencvárosban. A két Fradi-újonc reméli, hogy a zöld-fehér szurkolók nemcsak a számozásról ismerik majd fel őket. Margay Sándor
