Fradi műsorlap (1989)

1989. szeptember 16.

1989. szeptember 16. Üllői út: FERENCVÁROS-VIDEOTON „Gólokban gazdag 90 percet látunk” Kovács József a székesfehérvári­ak egykori válogatott labdarúgója sok Ferencváros-Videoton mérkőzés aktív szereplője volt. Kis villám visszapillantásunk mi mással kezdődhetne, mint a kezdeti évek­kel...- Fehérváron középiskolásként a Videoton ifjú labdarúgója voltam. Igaz, akkor még VT Vasas volt a klub neve... Előbb csatárt -jobbö- szekötőt - játszottam, majd szinte évről évre hátrébb kerültem. Fede­zet, végül hátvéd, söprögető posz­ton kötöttem ki. Az első csapatban 1968-ban mutatkoztam be - a Sal­gótarján elleni meccsen. 14 évig hajtottam a Videoton sikereiért.- Melyek voltak a legemlékezete­sebb mérkőzéseid?- Mondanom sem kell, hogy a fővárosi csapatok elleni 90 percek­re - főleg a Fradira - fokozottan készültünk. Sok nagy csatát vív­tunk - az egyik legnagyobb az Üllői úton volt. A Ferencváros-Videoton baj­nokságeldöntő találkozó életem egyik felejthetetlen kilencven per-, ce. Sajnos az 1-1 a Fradi aranyát jelentette... No persze, kelleme­sebb Üllői úti emlékem is akad - 1980-ban 5-2-re győzött a Vidi a Ferencváros oroszlánbarlangjában! Ezt sem sok vidéki csapat mond­hatja el... Ami a nemzetközi találkozókat illeti, a nápolyi kupameccsünk fel­ejthetetlen. A Videoton 80 ezres közönség előtt ekkor játszott először! A fanatikus közönség nagy hangzavara bizony ma is a fü­lembe cseng...- A Videoton első csapatánál kik voltak a kedvenc edzőid?- Egyértelműen Kovács Imre és Kovács Ferenc. Két nagy felké­szültségű, ragyogó szakember - akik egységes, stílusos és főleg kitűnő szellemű Videotont hoztak létre.- Válogatottság?- 1971-ben mutatkoztam be, ép­pen egy fradista helyén. Páncsics Miki megbetegedett, így váratlanul a Málta elleni 90 percre megkap­tam a címeres mezt. Összesen 18 alkalommal viseltem, köztük az NSZK híres labdarűgősztáijai el­len is. A svédek elleni emlékezetes 3-3-as VB- selejtező szomorú bú­csú volt...- Búcsúztál Székesfehérvártól is...- Igen. 1980 nyarán Újpestre szerződtem - dehát az öt évből hármat sérülten szenvedtem át. Két porc- és egy achillesműtétem volt! így 1985-ben abbahagytam az aktív futballozást és egy ideig a li­la- fehérek utánpótlásának techni­kai vezetője voltam.-Hogyan kerültél mostani beszél­getésünk helyszínére, a Moszkva tér meUetti kis, elegáns Gösser korsó sörözőbe?-1987 májusában Vadász Zoltán a Dél-budai Vendéglátó igazgatója bízott meg az új üzlet megnyitásá­val. Azóta - gondolom közös meg­elégedésünkre -jól megy a söröző.- Térjünk vissza a futballmúlthoz. Kik voltak azok a ferencvárosi játé­kosok, ölökkel szimpatizáltál, elsősorban játékuk miatt Egyálta­lán szeretted a fradistákat?- Amennyire egy ellenfelet lehet szeretni. A Ferencváros játékosai­nak tudását mindenki elismerte. Félelmetes csatársora tiszteletet parancsolt. Albert cselsorozatai, góljai, Varga látványos játéka szá­zezreket ragadott tapsra. De Rá­kosi munkabírása, hajszálpontos, szinte hihetetlenül pontos beadásai is legalább ilyen emlékezetesek. Aztán Szőke Pista meg a későbbi fradisták is nagyszerű labdarúgók voltak.- Mikor láttad a mai Ferencvárost játszani?- Pár éve az Üllői úton. Igyekez­tek, küzdöttek. Persze más ma már a játék.- Fehérvárra leutazol a meccsek­re?- Csak nagyon ritkán - ha időm engedi. Pesten persze majd mindig megnézem őket. Ez az átszervezett fiatal gárda, ha ilyen töretlenül fejlődik, sok örömet okoz majd szurkolóinak. Nemcsak itthon, ha­nem a nemzetközi porondon is.- Kint leszel az Üllői úton? Mit vársz a szeptember 16-i Ferencvá- ros-Videotonmérkőzéstől?- Mindenképpen ott leszek a le­látón és úgy érzem, hogy egy gó­lokban gazdat 90 percet látunk. Hogy melyik csapat szerzi a több gólt? Én természetesen „utódai­mat” szeretném győztesnek látni - dehát a félelmetes Fraditábor ott­honában manapság ez csak keve­seknek sikerül... Nagy Béla FERENCVÁROS-VIDEOTON MÉRKŐZÉSEK AZ ÜLLŐI ÚTI STADIONBAN 1974. szeptember 14. VIDEOTON-FTC 3-2 Az új Üllői úti stadionban a Videoton volt az első vidéki csa­pat, amely győzni tudott! 1976. június 9. FTC-VIDEOTON 1-1 A Ferencváros-Pusztai emlékezetes góljával - bajnok lett, akkori nagy riválisa: a Videoton előtt! 1977. június 4. FTC-VIDEOTON 2-0 A Fradi győzelme csak a 88. percben vált biztossá. 1977. november 12. VIDEOTON-FERENCVAROS3-0 Hajdú Jóska bravúrjai mentették meg az FTC-t a nagyobb góíkülönbségű vereségtől! 1978. december 2. FTC-VIDEOTON 3-2 A 83. percben a csereként beállt Giron fejelte a győztes gólt. 1980. március 22. VIDEOTON-FrC5-2 A Ferencváros egyik legfájóbb - kiütéses - Üllői úti veresé­ge... 1981. február 28. FTC-VIDEOTON 3-1 A bajnokság élén álló két csapat nagy csatájának ezúttal a zöld- fehérek voltak a nyertesei. Pedig a Vidi már 1-0-ra ve­zetett és Pogány egy 11-est is kihagyott 1981. november 2. FTC-VIDEOTON 3-0 Fölényes Fradi győzelem - az eredmény ezúttal a Vidire volt hízelgő... 1983. november 26. FTC-VIDEOTON 0-0 Óriási iramú, érdekes, izgalmas mérkőzés volt A két csa­patnak ez az egyetlen góltalan 90 perce az Üllői úton. Az egyetlen gólhoz a Fradi állt közelebb: a 84. percben Rubold tizenegyesét Disztl hárította! 1984. október 6. VIDEOTON-FTC 1-0 A Fradi végigtámadta a mérkőzést de a 81. percben Gömöri gólja eldöntötte a 2 pont sorsát Érdekes, hogy a gólszerzőt a következő percben lecserélték... 1985. október 26. VIDEOTON-FTC 1-0 Kerekes - a volt fradista - belőtte a labdát, Szántó bombá­ját a kapufa hárította... 1986. december 6. FTC-VIDEOTON 1-0 A Mikulás-napi meccset Fradifölény jellemezte - egyetlen Dukon- góllal. 1988. május 14. FTC-VIDEOTON 3-0 Fradi-győzelem, reális eredménnyel. Vaszil élete első ferenc­városi gólját éppen volt csapata ellen szerezte. És mekkora bombagól volt! 1988. október 29. FTC-VIDEOTON 2-1 Józsa Miki egyik nagy mérkőzése. Bravúros dolgokat produ­kált - a győzelem fő részese volt Az eddigi Üllői úti mérleg: 14 7 2 5 21-18 Mindez természetesen a Ferencváros szempontjából. N.B. KOMAROMI TIBOR VISSZAFOGLALTA TRÓNJÁT Kitűnő birkózónk immár harma­dik VB aranyérme az egész Fradi­tábor nagy-nagy öröme. Lapzártáig még nem tért haza sikerének szín­helyéről, így hazai nyilatkozataira, a Ferihegyi fogadtatásra következő számunkban még visszatérünk. Most a Népsport tudósítása alap­ján villantjuk fel a sikemap törté­néseit, a „hősköltemény” pillanata­it... * A ferencvárosiak 25 éves világ­bajnokának, Komáromi Tibornak, utolsó csoportmérkőzésén a finn Niemi ellen kell szőnyegre lépnie. Még egy pontozásos vereség is Ko­máromit juttatná a döntőbe. Aki ismeri az tudja, hogy ő mindig nyerni akar, számára csak a győze­lem az elfogadható eredmény. En­nek szellemében lép most is szőnyegre. Magabiztosan, látvá­nyosan birkózik, hamar vezetést is szerez. Már 3...0-ra vezet, amikor csinál egy félkört a szőnyegen. Az­tán visszatér ellenfeléhez, még két­szer leviszi, s ezzel vége is. Komá­romi Tibor döntős. Hamar besza­lad az öltözőbe, végigfekszik az asztalokból összeállított alkalmi gyúrópadokon és fájdalomtól el­torzult arcai, szinte sírásra görbülő szájjal mondja:- Nem, nem, ez nem lehet igaz. Kifordult a bal bokám, ne vegyétek le a cipőmet, megőrülök a fájda­lomtól. Nem, ez valóban nem lehet igaz! Kirobbanó formában van. Niemi ellen már úgy birkózott, hogy min­denkinek tátva maradt a szája a csarnokban. Erre most jön a baj. Nagy József válogatottunk gyúrója már érkezik a jeges vödörrel, baj­nokunk ebbe lógatja be bal lábát cipőstül. A kapitány, dr. Hegedűs Csaba mégis rábeszéli Komáromit, hogy vegyék le a cipőt, majd dr. Sidó Zoltán megvizsgálja a „balost”. Néhányan, akik körülálljuk Komá­romit, elfordítjuk fejünket, olyan látvány tárul elénk. ...Lemondóan legyintünk. Ko­máromit ölben viszk ki az öl­tözőből, irány a helyi klinika, ahol már törzsvendégnek számít, hiszen kedden éppen a fülgyulladásával kezelték már ott.- Megröntgenezték Tibi lábát, csontsérülés nincs, erős bokaszalag- húzódás viszont van - hozza a hűt dr. Sidó Zoltán. * Felfokozott érdeklődéssel várja mindenki a Komáromi-Mamiasivli döntőt. A jelenlevő szakemberek és a külföldi újságírók hada egyfor­mán feni a fogát a meccsre, ők jól tudják, hogy ez a csata mindig él­ményszámba megy, nagy csemege. Mit sem sejtenek arról, hogy Ko­máromi jelen pillanatban ismét az öltözőben fekszik, még lábra sem tud állni, nemhogy méltó ellenfele legyen az olimpiai, világ- és Euró- pa-bajnok Mihail Mamiasvilinek. Fájdalomcsillapító injekciót kap bal bokájába, valamint dr. Carl Wirth, az amerikai csapat orvosa és dr. Sidó Zsoltán együttesen speciá­lis rögzítőkötést helyeznek el Komá­romi bokáján. Világbajnokunk sé­rülését jól álcázva lép fel a szőnyegre, ahol már ott várja a nagy ellenfél, aki kihívóan int felé. Mintha csak ezt mondaná: „Gye­re csak, pajtás, úgy is én vagyok a jobb!" És Komáromi megy is. Tu­domást sem véve iszonyú fájdal­máról, hajtja, űzi ellenfelét, s egy levitellel meg is szerzi a vezetést. Mamiasvili egy mögékerüléssel egyenlít, emelni, pörgetni nem tud, mert kicsúsznak a zónából. A bírók térdelő helyzetbe küldik Komáromit, így folytatódik a küz­delem. Óráknak tűnnek a másod­percek, ám Komáromi ellenáll minden ostromnak, bravúrosan vé­di Mamiasvili minden akcióját. Ál­lásból folytatják Öt perc leteltével nem változik az eredmény, követ­kezik a hosszabbítás. Alig telik el húsz másodperc a rá­adásból, amikor a ferencvárosi bir­kózó hóna alá kapja Mamiasvili fe­jét, lehúzza, legyötri szőnyegre, s befejezvén az akciót, mögé kerül. Tapsol, tombol a CERM kiállítá­si csarnok közönsége! Komáromi Tibor megszakítás nél­kül, immár harmadszor világbaj­nok! Visszaszerezte a 82 kilogrammos súlycsoport tavaly elvesztett trón­ját, és ezzel alapos választ adott a kétkedőknek is, akik a szöuli olim­pia döntőjében Mamiasvilitől el­szenvedett veresége után odáig merészkedtek, hogy még azt is megkérdőjelezték: Komáromi Ti­bor egyáltalán tud-e birkózni. Tud. Nagyon Tud! *- Két dolog miatt döntöttem úgy, hogy vállalom a finálét. Az egyik az, hogy a csapat lincseléssel fenye­getőzött, amennyiben nem állok fel Mamiasvili ellen, míg a másik, hogy örömet kívántam szerezni válogatot­tunk szakágvezetőjének, a kórház­ban levő Müller Ferdinándnak Kö­szönet mindenkinek, aki hozzásegí­tett ehhez a sikerhez, köszönöm a kapitánynak, dr. Hegedűs Csabá­nak, s köszönet egyesületi edzőmnek, Szőnyi Jánosnak is - ad­ja első nyilatkozatát a világbajnok, Komáromi Tibor. Bicegve lép fel a dobogóra, dere­kára csatolják az aranyövet, el- játsstók tiszteletére Himnuszt, amelyet laroknyi magyar tábor könnyezve hallgat végig.

Next

/
Thumbnails
Contents