Fradi műsorlap (1989)

1989. szeptember 12.

Fradi műsorlap 7 Ismét a zöld \oz adu a f ég e Amikor tavaly tavasszal Né­meth Ferenc, a Budapest Sport- csarnok sportszervezője azzal a hírrel jött, hogy augusztusban jégkorongmérkőzés lesz a fővá­rosban, bizony, hitetlenül néz­tünk rá. Mifelénk ez — sajnos! — addig lehetetlennek tűnt. Aztán mégis lett meccs, s az l.NSI— Atlasz Kupát a Ferencváros nyer­te, miután 5000 néző előtt re­mek játékkal 8—3-ra lelépte örök riválisát, az Újpesti Dózsát. Az idén már nemzetközivé bővült a nyári hokihétvége. Pá­lyára lépett az osztrák Die Erste Wiener Eislauf Verein és a jugoszláv Crvena Zvezda is. Igaz, a két külföldi gárda eredményei nem „számítottak; , hiszen az NSí—Atlasz Kupa sorsa ezúttal is a Fradi—Dózsa összecsapáson dőlt el. Az első napon először a, lila­fehérek a belgrádiakkal játszot­tak, s a nézők nem rágták le körmüket izgalmukban. Mert bár szoros volt a találkozó — 3—3 lett a vége —, a játékot igencsak idényelejinek nevezhet­tük. A kissé álmos mérkőzés után parázs csatát vívott egymással a bécsi és a ferencvárosi gárda. A vendégeknél négy tengerentúli játékos is szerepelt. A 13-as Boyd az Egyesült Államokból, a 11-es Dallman Kanadából ér­kezett, míg a szintén kanadai származású 17-es Stockman és a 27-es Vener már osztrák állam­polgár. Jóllehet, nem az NHL színvonalát képviselték, a WEV két meccsen elért 17 góljából ők négyen 13-at lőttek. Gyors, kemény hokit muta­tott be a két csapat. Ami a ke­ménységet, a test test elleni játékot illeti, abban elsősorban a bécsiek jeleskedtek. Korcsolyázó­tudásuk szintén meghaladta a fradistákét. Ennek ellenére a zöld-fehérek végig jól tartották magukat. Két WEV-gól után a mérkőzés időpontjában hivatalo­san még nem átigazolt, de az Álba Volán játékengedélyével pályára lépett Kiss Tibor becene­véhez — Golyó — méltón vihar­zott el, és szépített. Az első vas­taps egy látványos Szajlai-Or- bán összjátéknak szólt, ami az egyenlítést jelentette. Noh£ a második harmad ele­jén ismét kétgólos bécsi vezetést mutatott az eredményjelzőtábla, a Fíadi nem adta fel, és három pompás gólt lőtt. Pindák—Do­bos— Pin dák -osztrák kapu - ez volt a korong útja a 3. zöid-fehér találatnál. Mayer eredményes kí­sérlete után Pindáfc végigszágul- dott a pályán, aztán 13. méter­ről akkora gólt lőtt Salat háló­jába, hogy a B-csopörtot is meg­járt portás talán még most is csóválja a fejét. 5-5 után Dobos újra a Fradinak szerzett vezetést, majd szerencsés góllal egyenlítet­tek az osztrákok. Akik látták a meccset, bizo­nyára sokáig fognak emlékezni arra az ökölcsapásra, amelyet Horváth Cs. és Dobos vívott két bécsi játékossal. Moharos já­tékvezető persze, kevésbé díjazta az NHL-ben is bizonyára elis­merést kiváltó produkciót, és 5-5 percre pihenni küldte a fiú­kat. A harmadik harmadban még láttunk néhány csetepatét, egy Kojsza-gólt és négy osztrák talá­latot. Mindent összevetve: a Fra­di nem vallott szégyent nagyobb tudású ellenfelével szemben, Pa­vel Volek, a WEV edzője — egy­kori csehszlovák válogatott — úgy nyilatkozott, hogy az FTC jó társnak bizonyult. És vasárnap jött a várva várt Ferencváros—ü. Dózsa mérkőzés (előtte a bécsiek 6—1-re nyertek a belgrádiak ellen). Talán a nagy meleg miatt, de most keveseb­ben látogattak ki a BS-be, mint az elmúlt évben. Ám mintegy háromezren így is összegyűltek a lelátón. A két szurkolótábor már több mint másfél órával a kezdés előtt „megtalálta” egy­mást, de ezúttal a szokásosnál kevésbé volt elfoglalva a „di­csérő” rigmusokkal. A kezdés előtt a jelenlevők egyperces né­ma vigyázzállással adóztak a nemrég elhunyt nagy Fradi-szur­— Mondja miért akar rólam írni — kérdezi Csalami Marika, az FTC titkárnője, aki a nemzet­közi feladatokat is ellátja., majd így folytatja: — Nincs abban semmi csodálatos, újságba való, amit mi mindennap teszünk a klubért. Ezek az úgynevezett szürke hétköznapok. Itt ünnep­nek az számít, ha pályára lépnek különböző csapataink, és főleg ha győz a Fradi. — Nos, engem pontosan ezek a hétköznapok érdekelnének, amelyekben sokak szerint nem kérhet senki olyan szívességet, amelyet ne teljesítene készsége­sen. — Azt hiszem ehhez egyvala­mi kell, az hogy az ember sze­resse a munkáját, s boldogan menjen be oda, ahová hivatása köti, ahol dolgozik. — S mióta van a Ferencváros­nál? — 1976. július 10-én kerül­tem ide, s ez volt életem talán legszebb pillanata. — Árulja el, hogy miért? — Kiskorom óta nagyon sze­retem a Ferencvárost, mindig ar­ról ábrándoztam, de jó lenne egyszer a zöld-fehér egyesületnél kóló, „Kalap’, azaz Zoliéi Já­nos emlékének. Hudákék valósággal nekiron­tottak a Dózsának, ám nem si­került gólt lőniük. Bár később csökkent az iram, néhányszor megtörtént, hogy a Fradi egyen­lő létszámban „felállt” a lilák harmadában. A Dózsa kapujá­ban Géczi remekül védett - Póz- nik is jól őrizte a hálót —, de nem sokkal a harmad vége előtt kapitálni kényszerült. Szajlai át­adásából a változatlanul csak kedvtelésből hokizó Balogh Im­re lőtt szép gólt (mi lenne, ha teljes erővel készülne...). Már az első játékrészben is egyértelmű volt: most a Fradi lényegesen jobb a Dózsánál. A zöldek erősödtek — Szabó dolgozni. Amikor ez sikerült, madarat lehetett velem fogatni.- Mindaz, amiről beszélünk tizenhárom esztendeje történt, s ennyire mély nyomokat ha­gyottönben?- Ma is pontosan ugyanazok az érzések vannak bennem, mint amikor beléptem ide. Változatla­nul azt vallom, csodálatos dolog, hogy a szenvedélyem és a mun­kám egy és ugyanaz, vagyis a Ferencváros. Ráadásul sok-sok nagyszerű embert ismertem itt meg, olyan sportolókat és veze­■ tőket, akiknek életútja, életfel­fogása példaadó lehet a fiatalok számára.- Melyik területen dolgozott először az FTCrben ?- 1976. júliusában jöttem ide — mint már említettem — és szeptemberben lettem az akkori elnök, Harót János titkárnője.- Egyből fejest ugrott az új munkakörbe?- Bevallom először féltem, s éppen ezért gondolkodási időt kértem a főnökömtől.- Miért izgult?- Attól, hogy nem ismer­tem még az itt dolgozó embere­ket, kivéve a labdarúgókat, mert azokat A-tól, Z-ig betéve tudtam „Coca a Dózsából, Mayer, Kiss T. (és a sérülés miatt hiányzó Térjék) a Volánból -, a lilák vi­szont gyengültek - Szabón kí­vül Pápai és Leleszi távozott Újpestről. Sokkal gördüléke­nyebbek voltak a ferencvárosi akciók, de Hudákék „átmentet­ték azt a hagyományt, hogy sok helyzetből kevés gólt lő a Fradi. így aztán Füzesi szeren­csés egyenlítő gólját követően a harmad végéig kellett várniuk a Fradi-szurkol óknak az újabb „Szedd ki! .Szedd kü ’-kórusra. Egy palánkról visszapattant ko­rongot Kiss T lőtt szemfülesen a kapuba. s ha álmomból felkeltettek, ak­kor is fújtam a csapat összeállí­tását. Szóval meg kellett ismer­nem az edzőket, a kollegákat, el kellett fogadtatnom magam.-S ez mennyi idő alatt si­került? — Azt hiszem elég hamar. De ehhez én kevés lettem volna, szükséges volt hozzá az a szere­tet, amivel körülvettek engem, amivel első lépéseimet segítették. — Ha jól tudom, idén január­tól új feladatot kapott. — így igaz. Fokozatosan át­veszem Juhász Klárikától, a nem­zetközi munkaterületet. Olyan ember nyomdokaiba kell lép­nem, aki több évtizedig csinálta ezt magas színvonalon, nagy hozzáértéssel. — Árulja el, hogy a nemzet- közisnek mi a konkrét feladata? — A túrák, a nemzetközi kapcsolatok bonyolítása, az úti­okmányok előkészítése, a kül­földi levelezés, szervezési munka. Egyelőre azonban ezt Klárikával karöltve végzem, mert pillanat­nyilag még én vagyok Hargitai Károly elnök titkárnője is. — Marika hány utat készítet­tek elő ezen a nyáron? — Eddig harminchárom ki­utazásunk volt, legtöbbször a labdarúgók mentek külföldre, tizenegy alkalommal. Az első út, amit elő . kellett készítenem, a vízilabda bajnokcsapat portyája volt az Egyesült Államokban és Kanadában. — Gondolom, hogy lehetősé­ge van arra is, hog lemérje vajon külföldön milyen az érdeklődés a Ferencváros iránt? — Szerintem változatlanul népszerű a klub, bizonyítják ezt a szakosztályaink részére érkező meghívások. Most például az úszóknak egy egyiptomi klubbal sikerült sportkapcsolatokat ki­építeni és ennek eredményekép­pen várhatóan októberben utaz­nak ki Kairóba. „stanglr. Szajlai bődületes lövé­se bizonyára még a vulkanizált gumiból készült korongon is nyomott hagyott, úgy telibe ta­lálta a kapuvasat. Fél perccel később aztán „Kajla” annak rendje és módja szerint bevágta Orbán átadását. Csodák csodája, de először csak az 50. perc táján tüntetett a közönség a bíró ellen. Ekkori­ban ugyanis Juhász egy perc alatt három fradistának mutatott ajtót, majd röviddel ezután még egynek, igaz, utóbbit egy dózsás is elkísérte a büntetőpadra. Több mint ötperces Dózsa-előny, zö­mében kettős-fór, Pékék mégsem tudták bevenni Póznik kapuját. Ez is mutatta, hogy — legalábbis egyelőre - ez a Dózsa nem az a Dózsa, amely a legutóbbi baj­nokságban többször is legyőzte a Fradit. Persze, a lilák új edzője, a Nyítráról érkezett Rákóczi Ru­dolf bizonyára összerázza a tár­saságot a novemberi rajtig. Füzesi még szépítette, ám ez nem változtatott a tényen: ezen az augusztusi estén nem volt esélye a Dózsának a győzelem­re. Az NSI—Atlasz Kupát tehát ismét a Ferencváros őrizheti egy évig. A zöld ismét nyerő szúrnék bizonyult. Vajon így lesz a bajnokság­ban is?...- Gondolom sok levél is ér­kezik a Ferencvároshoz, a nagy­világban élő szurkolóktól, szim­patizánsoktól.- Óriási a postaforgaimunk, van úgy hogy egy hónapban többszáz levél is érkezik hoz­zánk. De visszatérve a meghí­vásokhoz, ezeknek sajnos csak egy töredékét sikerül megvalósí­tani, ugyanis egy-egy portyának, nehéz előteremteni az anyagi fel­tételeit. Ehhez a mai világban tehetős szponzorok kellenek, mert iszonyú összegekbe kerül a repülőjegy és a szállás.- Árulja el, hogy a labdarú­gó csapatban ki a kedvenc játé­kosa? — Mindegyik közel áll a szí­vemhez, de különösen Kincses Sanyit kedvelem. Ügy hiszem, ő emberileg és játékosként is meghatározó egyénisége a csa­patnak. Olyan típusú futballis­ta, aki általában azzal a sokat emlegetett Fradi-szível küzd.- Annál is inkább jó, hogy szóba hoztam Marikát mint szurkolót, mert kevés drukkert láttam olyan lelkesedéssel űzni, hajtani a csapatot, s olyan tűzzel égni a lelátón, egy-egy kilencven perc során, mint az FTC titkár­nőjét. — Nagyon szépen fogalmaz, de nyugodtan leírhatja rólam, hogy őrült módon tudok izgul­ni, s ha kapunk előtt .pattog a labda, nem szégyellem, néha akkorát kiabálok, hogy ha más­tól nem, hát ettől aztán meg­remeghet az ellenfél csatárainak a lába. — Mi a három kívánsága? — Az első az, minél több Fradi-siker legyen 1989-ben. Az­tán legyen bajnok a labdarúgó csapat és jól szerepeljenek a fo­cisták . a KFK-ben. Végezetül még nagyon sokáig dolgozhas­sam szeretett klubunknál. (gyenes) Az utolsó játékrész hatodik percében kishíján eltörött a Margay Sándor „Az ember szeresse a munkáját”

Next

/
Thumbnails
Contents