Fradi műsorlap (1988)

1988. október 14.

Fradi műsorlap — Ennek a sikernek azonban már majd tíz éve, így a fiatal já­tékosok számára teljesen új volt az idei szurkolás. Mi, öregek ré­gebben hozzászoktunk a tele uszodákhoz, a mostani közönség végre újra erre emlékeztet. Az idei bajnokik hangulata biztosan szárnyakat adott a csapatnak. — Sokadik idényedet látszot­tad végig, de a rájátszás neked is teljesen új találmány. Mi a véleményed róla? — Kitűnő, nekünk különösen hasznos ötletnek tartom. A Fra­di mindig is jó kupacsapat híré­ben állt, és megnyugtató volt, hogy a bajnokság során elég a legjobb négybe kerülni. Különö­sen ősszel, mikor még döcögött a játék, és nem nagyon jöttek az eredmények. — Személy szerint te, Varga János mennyit érzel magadénak- ebből a bajnoki címből? — Mint régi rutinos játékos, jobbára kiegészítő feladatokat oldottam meg. Konkrét edzői utasítással küldtek vízbe, úgy érzem, ezeknek eleget tettem. Az én listámon Gyöngyösi és Vad áll az élen. Mellettük Bíró, akinek a teljesítménye számom­ra igazi meglepetés volt. — Elképzelhetőnek tartod-e, hogy a régen várt siker, a bajnoki cím, a fiatalokat kissé jóllakottá, kényelmessé teszi? — Nem hiszem, hogy így len­ne. Mindannyiunkat ért az utób­bi években kudarc, sajnos éppen elég. Loványi Kecskeméten, Bíró Egerben szokhatott hozzá a vere­ségek ízéhez. Mi, öregek bizonyí­tani akarjuk, hogy még nem le­het leírni bennünket. Huszonhét- éves vagyok, de nálam még a pó­ló az első. A fiatalok válogatott­ságról álmodoznak, számukra ez a hajtóerő. Nézzük hát az újakat, akik jó érzékkel tavaly igazoltak egy születő bajnokcsapathoz. Bár ez így csak féligazság, hiszen nem kis mértékben éppen az ő játé­kuk vezette a dobogó tetejére a Ferencvárost. Oroszlánrészt vál­lalt a sikerből VARGA GUSZ­TÁV, aki az Újpesi Dózsából érkezett. Az év elején épp a Fra­di műsorlapban nyilatkozott olyan biztonsággal a zöld-fehé­rek bajnokságáról, mintha már a zsebében csörgetné az aranyér­met. Mikor e koraőszi önbizalom okairól érdeklődöm, lakonikus rövidséggel válaszolt:- Bajnoki címért jöttem a Fradiba, meg is lett. - Támad­hatatlan érvelés. A csapattársak egyöntetű véleménye, hogy Gusz­ti nem idejött ezért az aranyért, hanem egyrészét ő hozta magá­val. Szellemi, szárazföldi irányí­tónak ismerik el az ex-újpesti já­tékost, akinek működése a lelá­tóról is nyomon követhető. Gyakran gesztikulál, magyaráz, de hangja mégis elvétve ér fel a nézőtérre. Nem a közönség felé játssza az irányítót, észrevételei épp a címzettig jutnak el. A lelá­tó hangja és a gyorsan szerzett népszerűség azonban nagyon is eljut hozzá. — Egy sportolónak szinte mindene a közönség. A játéknak valakit szórakoztatnia kell, és üres lelátók előtt az egész dolog kissé értelmét veszti. Semmihez sem hasonlítható érzés az FTC- ben játszani, ennek a klubnak külön varázsa van. Mérkőzésről- mérkőzésre, győzelemről-győze- lemre érezhető volt a közönség egyre nagyobb támogatása. Több posztra is új ember érkezett, elő­ször össze kellett ismerkedni. Mire ez megtörtént, és elhittük, hogy tudunk együttjátszani, be­indult a győzelmi sorozat. Ennek a gárdának még legalább két-há­rom éve van a csúcson. Ami pe­dig a BEK-et illeti, a legjobb négybe kell kerülni, és ott akár­mi történhet. Növeli esélyeinket, hogy a szovjet bajnok nem indul a kupában. Varga éveken keresztül a sportág egyik hazai fenegyereké­nek számított, mostanra család­apává és a Vendéglátóipari Főis­kola hallgatójává , szelídült . Azt azonban tagadja, hogy ez az „image-váltás felkészülésére is hatással lenne. — Nagyon jó közösség ala­kult ki a Fradiban, tudomásom szerint korábban nem ez jelle­mezte a klubot. Mindenki hajtja a másikat, az uszodának egyéb­ként is különleges atmoszférája van. Ez nem az a hely, ahová leereszteni, kiengedni jár az em­ber. * BÍRÓ ATTILA lényegesen messzebbről érkezett. Egri, és ez a „messzebb nem is szigorúan a fizikai távolságra vonatkozott. — Húsz évet töltöttem Eger­ben, megszokott környezetben, régi csapattársakkal, a családdal. Döntésem, hogy az FTC-be iga­zolok, nem volt egyszerű, de ha­mar beigazolódott. Tavaly júni­usban költöztem fel, és egy éven belül bajnok lettem. Ezt a gyors sikert Attila né- müeg másképpen magyarázta, mint a többiek. — Bár tudásban egykét csa­pat felvette velünk a versenyt, a bajnokság végét mi bírtuk job­ban idegileg. Tizenhárom jóké­pességű játékos közül bárkit be lehetett hozni, ez nem rontotta le a teljesítményüket. Az ellen­felek nem rendelkeztek ilyen erős cserepaddal. A győzelmek összekovácsolták a csapatot, a döntőre például teljesen maszek szervezéssel összeköltöztünk. — A bajnoki mérkőzéseken mutatott játékod alapján neved a válogatottnál is szóba került. Április elején, a keret szűkítése­kor azonban elbúcsúzhattál Szöultól. Hogyan dolgoztad fel magadban ezt a „pünkösdi ki­rályságot” ? — Már Egerben figyelt a kapi­tány. Bekerültem a bő keretbe, de - mint ahogy Kásás Zoltán is elismerte — kevés bizonyítási le­hetőséget kaptam. A Tungsram Kupa után, április elején kerül­tem ki a válogatottból. Vad La­jossal együtt. A dolog előnyös oldalát tekintve, ezután legalább teljes erővel koncentrálhattunk a bajnokságra. Emellett ösztönzött minket a bizonyítás vágya, a „csakazértis megmutatni . Ter­mészetesen nem mondtam le a válogatottságról, remélem, hogy az olimpia után ismét eszébe ju­tok a szakvezetésnek. Ezzel a reményével Attila egyáltalán nincs egyedül. Hiszen a nemzeti csapatba jó bajnoki és kupateljesítményekkel vezet az út, ez pedig már túlmutat Bíró Attila személyes érdekein. * Eger és Kecskemét közel egy­forma távolságra található Buda­pesttől. A vízüabda-térképen azonban Kecskemétről mégis lé­nyegesen hosszabb az út. LO­VÁNYI RÓBERT egy olyan csa­patból érkezett a Ferencvárosba, ahol bizonyára nem szenvedett önbizalomtúltengéstől. Hollywo­odi színezetű sztori: kiesőből a bajnokcsapat tagja lett. — Ez az, ami még mindig hihetetlen számomra. Dr. Szívós István már tizenhatéves korom­ban felfigyelt rám, de a gimnázi­umot szerettem volna befejezni, így egy évet még Kecskeméten maradtam. Eközben más OB I-es csapatok is kerestek, de dr. Szí­vóst már ismertem, megbíztam benne.- Könnyen ment az átállás? — Az első félév nehezen in­dult, egészen más kezekbe kerül­tem. Üj városba, új csapatba, új lakásba. Kecskeméten létezett egy jól működő, szülőkúskola-ed- zők triumvirátus, amit ott kel­lett hagynom. Úgy érzem, befo­gadott a csapat, bajnok lettem, felvételt nyertem a jogi egye­temre — ez egy év leforgása alatt nem akármi.- Mi az, amiért egy tizenéves bajnoknak érdemes tovább haj­tani? — Az egyetem sikeres elvég­zése mellett titkos vágyam a fel­nőtt válogatottság elérése.- Milyen jó tulajdonságaidat ajánlanád a válogatóit figyelmé­be? — Gyors vagyok, általában én úszom a labdára, és többnyire el is hozom. Erős a lábtempóm, jól jövök ki a vízből, ezért a társak még zűrös helyzetben is le merik passzolni a labdát. Ehhez a baj­noki elsőséghez egyébként in­kább a védőmunkámmal járul­tam hozzá. Elsősorban gondol­kodásban kellene fejlődnöm, azaz gyorsulnom, és a kombiná­ciós készségemen is van mit javí­tani. Loványi egy év alatt nemcsak tanulmányaiban, a sportban is felcserélte a középfokú oktatási intézményt a felsőfokúra. Ahány vizsgaidőszak, annyi őszi és tava­szi idény, egyszer pedig majd azt vesszük észre: dr. Loványi úszik a labdára a Fradiban. VAD LAJOS a csapat régi-új embere. Huszonhárom éves, de néhány korszakot már maga mö­gött tudhat. Ezek közül a kato­naság nem éppen a csúcsot jelen­tette. Lajos tavaly augusztusban szerelt le, és a bajnokság elején néhány közepes produkció már elég volt ahhoz, hogy a szurko­lók ,Rögtön ítélő bírósága meg­hozza az ítéletet: ez a fiú is in­tenzíven felejtett a hadseregben. Régi igazság azonban, hogy a szurkolók néha azzal a legkö­nyörtelenebbek, akit leginkább szívükbe zártak. Vadot már ti­zenévesen Horkai-utódaként em­legették, és-valóban, játékstílusa a régieket idézi. Ha megkapja a labdát, a lelátó embere találgatni kezd, vajon mit választ a három lehetősége közül? Általában a negyediket. Amibe éppúgy bele­fér a cimbalomszögből lőtt bom­bagól, mint a kapufa szétforgá- csolása tiszta helyzetből. A bah kezes játékossal , .katonásan kezdtük a beszélgetést. Azt kér­deztem; a leszerelés után mikor érezte úgy, hogy újra egyenes­be került? — Őszintén szólva ezt máig nem érzem. — Akkor bizonyára más fo­galmaink vannak az egyenesről. És csapattársaidnak is, akik kö­zül többek szerint oroszlánrészt vállaltál a bajnoki címben. — A Fradi, mint csapat nyer­te meg az aranyérmet, összerá­zódott a társaság, kitűnő lett a hangulat. Ezért az elsőséget nem tartom kicsúszott eredménynek. Egy ilyen tudású gárda hosszú távon is élen lehet a magyar baj­nokságban. — Lépjünk túl a hazai mező­nyön, és nézzünk körül a BEK- ben. Itt hova várod az FTC-t? — A csoport beosztással sze­rencsénk volt. A dán bajnok nem okozhat problémát, és spanyol ellenfelünkről sem hallottam ré­misztő híreket. E hármasból első helyen kell továbbjutni, és akkor a következő körben is kellemes riválist kaphatunk. Azaz, elkerül­jük a jugoszláv és az olasz részt­vevőt.- Gondolom, pályafutásod nemzetközi szerepléseit nemcsak klubszínekben tervezed.- Nagyon fiatalon lettem vá­logatott, de mindig csak a keret szélén álltam. Bár a mostani csa­patból áprilisban kerültem ki, már januárban éreztem, hogy nem mennek rendben a dolgok. Lesz még olimpia, bízom benne, hogy nem is mindig nélkülem. * RÁZGA ZOLTÁN ugyan a Műszaki Egyetem hallgatója, de olyan elemző hajlammal rendel­kezik, mintha a Duna másik partján, a Közgázon diplomázott volna. Analízisének tárgya a csa­pat bajnoki produkciója, az idő függvényében.- Éreztem, hogy nagyon jól sikerültek az igazolások, s csak rajtunk múlik, mennyit tudunk kihozni magunkból. Mégis rosz- szul kezdődött a bajnokság, és a Tatabánya elleni hazai vereség jelentette a mélypontot. Ezután leültünk beszélgetni, megtárgyal­tuk, hogy eljött a talpraállás ide­je, és bekövetkezett a fordulat. Az őszi idény utolsó három ta­lálkozóján a Szolnok, a BVSC és a Vasas várt ránk, és ezt a kört száz százalékos eredménnyel zár­tuk. Tavasszal ott folytattuk, ahol ősszel abbahagytuk, így első helyről várhattuk a rájátszát. A bajnokság elején, mikor még fel­felé tekintgettünk az élbolyra, örültünk a rájátszásnak, hiszen elégnek tűnt a legjobb négybe kerülni. Azonban fordult a koc­ka, élen zártuk a 26. fordulót. Ekkor persze elkezdett motosz­kálni bennünk, hogy nincs mese, ezt a bajnokságot kétszer kell megnyernünk. Folytatva a függvényvizsgála­tot, ezután Zoli éves teljesítmé­nyét elemezgettük, s arra jutot­tunk, hogy ez a görbe a csapaté­val némileg ellentétes képet mu­tat.- Ősszel és a tavasz elején úgy érzem, kimondottan jól ment a játék. Ekkor, bár főleg védekező feladatokat kaptam, mégis sok gólt szereztem, külö­nösen távoli lövésekből. A baj­nokság vége felé haladva vissza­estem, így kevesebbet játszottam. Ettől elillant az önbizalmam, és az ördögi kör kezdődött elölről.- Ez az ördögi kör azért jövőre se záruljon rosszabbul, mint idén. Nem gondolod, hogy a riválisok a most kezdődő baj­nokságban jobban fognak harap­ni a friss bajnok Fradira ?- Nem hinném. Eddig is megkülönböztetett figyelemmel készültek ellenünk, az FTC- t megveri, mindig dicsőség. A mi csapatunk fiatal, tovább erősö­dünk, így nincs mitől tartanunk. Országos tendencia, hogy egy­re nagyob hitelt kap a műszaki értelmiség véleménye. Miért ép­pen Rázga Zoltánnak ne hinnénk? Különösen, ha ilyen hízelgő az általa felvázolt közeljövő. * FAZEKAS ZOLTÁN a legif­jabb generáció képviselője, és hogy milyen fiatal, azt beszélge­tésünk legelején is bizonyítja. Leül, és azt mondja: Jó napot kívánok. Reménykedve nézek magam mögé, hiszen ez nem szólhat nekem. Akkor hogyan köszön azoknak a csapattársai­nak, akiknél én évekkel fiatalabb vagyok? Senki nem áll mögöt­tem, nincs mese, ez a jó napot az enyém. Nem baj, még mindig jobb így, hogy Fazekas a parton ilyen udvarias, mintha a vízben lenne az. Ott ugyanis sem a kort, sem a nevet nem tisztelte. Több klubcsapat problémája, hogy megpróbál aránylag statikus cen­terjátékot játszani — center nél­kül. Zoltán ezt a régi hiányt pó­tolta a mai Fradiban: — Az őszi szezon elején mondták, hogy nincs igazi cen­tere a csapatnak. Ezért is fűtött a bizonyítás vágya, na meg per­sze a csapatért. Á bajnokság kez­detén több helyről hallottuk, hogy milyen jól igazolt a Fradi, aztán még sem ért vele semmit. Mindkét véleményt meg kellett cáfolni, azt hiszem, sikerült is.- A csapaton belüli munka- megosztásról már több helyen szóltunk, de létezik-e ilyen a kis- padon is? — A mi edzőkettősünket nem kis rész illeti ebben a baj­noki címben, azt hiszem, nem­csak létszámban múlták felül a riválisok szakvezetését. Tételesen nem különül el a munkájuk, ál­talában dr. Szívós István dolgoz­za ki a stratégiát és a taktikát, Juhász Károlynak az edzések ve­zetésénél jut nagy szerep. A szá­razföldi munka irányításában besegít Wiesner Tamás is. Egy edző szakmai teljesítmé­nyét játékosai jól meg tudják ítélni, népszerűsége fokmérője azonban a közönség szeretete vagy éppen fanyalgása. Szívós Istvánról mindennél többet mond, hogy a törzsszurkolók nemes egyszerűséggel „Zöld Is­tennek nevezik. * Nem akármilyen évet zárt a másik 18 éves, SZABÓ LÁSZLÓ. Felejthetetlen, de elég sűrű évet. A bajnokság mellett befejezte a gimnáziumot, és felvételizett a Közgazdaságtudományi Egye­temre. A szóbeli felvételi idő­pontja azonban egybeesett a rá­játszással, így nem csoda, hogy László eléggé szűkszavúan nyilat­kozott történelemből, a Komin­tern működéséről. Az egyetemre idén még nem jutott be, a junior válogatottba annál inkább. — Két klubtársammal, Faze­kas Zoltánnal és Loványi Róbert- tel együtt játszottam a junior Európa-bajnokságon, a hazai idényt követően. Bronzot sze­reztünk, de remélem, lesz még ez az érem csillogóbb is.- A bajnoki aranyadat vi­szont nincs hova továbbfénye­síteni. — Ez igaz, de ezt a sikert én inkább ajándéknak tekintem. Ügy érzem, nekem nem volt olyan részem benne, ami miatt különösebb elégedettség tölthet­ne ef. Meg aztán, remélem, nem hat szerénytelenségnek, de van­nak ennél szebb címek is. Mind­járt a Bajnokcsapatok Európa Kupájának elhódítása, ha nem is idén.- Ha viszont jövőre tervezi­tek a BEK győzelmet, ennek van egy előfeltétele: idén újra meg kell nyerni a bajnokságot, hogy indulhassatok.- A tavalyi évet meg kellett osztanom a gimnázium és a póló között, az idén csak a vízilabdá­ra koncentrálok. Remélem, en­nek meg is lesz az eredménye, és több játéklehetőséget kapok az elmúlt évinél. Tavasszal pedig jöhet a má­sodik nekifutás, az újabb felvéte­li. Ami várhatóan nem lesz sok­kal könnyebb a tavalyinál, hi­szen a Közgáz gazdaságtörténeti tanszékén mindig nagyon is ér­deklődő típusú tanárok oktattak. * Az ^utolsó beszélgető partner „Géza”, akinek talán csak az ellenfél megtévesztése miatt ez a beceneve. Igazából PETŐ ATTI-

Next

/
Thumbnails
Contents